Jpop, Jin x Kame - Ölelés
Cím: Ölelés
Író: Luthien Lovemagic
Műfaj: angst, one-shot
Fandom, páros: Jpop, Jin x Kame
Korhatár: 12
Jogok: Nem az enyémek.
Figyelmeztetés: nincs, elég ártatlanka lett
Tartalom: Jpop, Jin x Kame párosítású történet. Ha nagyon akarod a másikat, az a visszájára sülhet el, de a megbocsátásra mindig van remény.
A történet II. helyezést ért el a Rising Sun Valentin-napi kihívásán.
Ölelés
A kapott információ hatására kipattant az ágyból, és vészes gyorsasággal öltözködni kezdett. Felkapta magára az első keze ügyébe kerülő farmert, pólót és pulóvert, majd kiszáguldott az előszobába, és kapkodva magára rántotta a bakancsát meg a kabátját. Hanyagul a nyakába kanyarította a sálat, és kilépett az ajtón. Egyszerre borzongott meg az izgatottságtól és a hidegtől. Amúgy is kócos haját még jobban összekuszálta a szél, de most nem törődött ezzel. A zsebébe vágta a kulcsát, és elindult, de nem jutott messzire, mert hirtelen összeszorította a gyomrát a rossz érzés. Megrohanták a fájdalmas emlékek, amiket a hír hallatán teljesen elfelejtett, és amik most majdnem visszafordulásra késztették. Rájött, hogy nem mer szembenézni a férfival, nem hitt benne, hogy a másik valaha is megbocsátana neki, és biztosan nem örülne, ha ő lenne az első, akivel a hazaérkezése után találkozik.
Sóhajtott. Most vette csak észre, hogy elindult az utcán, miközben kavarogtak fejében a gondolatok. Megtorpant, amikor pár nevetgélő lány haladt el mellette, mindegyiknél vörös, szív alakú lufi volt, amin a „Valentine’s Day” felirat kegyetlenül felhívta a figyelmét a dátumra. Amikor a Johnny’stól felhívták, nem tudatosult benne, hogy milyen nap van, csak most, mikor meglátta a kamaszokat, majd egy összeölelkező, kipirult arcú párt. Összefacsarodott a szíve, és elindult a legközelebbi taxi felé. Tántorogva beesett, és enyhén remegő hangon mondta meg az úti célját. Menet közben nem tudott gondolkodni, kavargó massza töltötte ki a fejét, szinte révületbe taszítva őt. Hirtelen azt sem tudta, hol van, mikor a sofőr csikorgó kerekekkel lefékezte a kocsit a reptér előtt. Ijedtében majdnem ugrott egyet. A taxis erre horkantott, mert nagyon félreértelmezte Kame reakcióját.
- Mi van? Tán nincs magánál pénz? - szegezte neki a kérdést gúnyosan.
Kame ekkor nézett végig először magán, és rögtön megértette, mi baja a taxisnak. Zilált öltözéke nem tett túl bizalomgerjesztő benyomást.
- Bocsánat, uram! Azonnal! - Kotorászni kezdett a zsebében, és mikor megtalálta a pénztárcáját, megkönnyebbülten sóhajtott. Még szerencse, hogy általában nem veszi ki a kabátja belső zsebéből.
Odaadta a kért összeget, majd elindult az épületbe. Nem jutottak el hozzá a repülőtér zajai, csak egy mondat zakatolt a fejében szüntelenül:
- Soha többé nem akarlak látni!
Ezzel búcsúzott tőle Jin, mielőtt felszállt volna az Amerikába tartó repülőre, ahová nem csak a tanulás vitte. Kame maga űzte idősebb társát olyan messzire, mert nem bírt magával. Határtalan vágy. Ez jellemezte őt akkoriban, annyira akarta a másikat, hogy nem foglalkozott Akanishi érzéseivel, csak a saját szükségleteivel, és még azelőtt elijesztette magától, hogy bármi igazán elkezdődhetett volna. Önző volt, és ezt szerette volna jóvátenni. Szerette volna újrakezdeni.
- De mi van, ha tényleg nem akar látni téged? - szólalt meg a belső hangja.
- Számomra ez elképzelhetetlen - válaszolt a baljós sugallatra halkan suttogva.
Megállt, mert a várócsarnokba ért. Kémlelni kezdte a kavargó tömeget, hogy meglátja-e valahol barátját. Fél óra is eltelt, és már kezdte azt hinni, hogy átverték, mikor észrevette őt. Makulátlan frizura és öltözék, jobbjában a kézitáskája és a kabátja, a baljával pedig a bőröndöt húzta. Tekintete összeakadt Kamééval. Egyre nagyobb döbbenet tükröződött a szemeiben, ahogy közeledett felé, és még valami, de azt nem tudta meghatározni. Talán megvetés? Kazuya azt hitte, egyszerűen elsétál mellette, de Jin nem ezt tette. Ledobta a csomagjait és a kabátját, majd olyan szorosan ölelte át, hogy majd összeroppantották a karok. Aztán nedvességet érzett a nyakán: az idősebb férfi sírt. Nem értette. Fel kellett volna pofoznia, ehelyett egyszerűen átölelte, és úgy kapaszkodott belé, mint egy mentőövbe.
- Nagyon hiányoztál - hallotta a suttogó szavakat.
Nem tudott megszólalni, csak egyszerűen viszonozta az ölelést, beszívta a másik illatát, és egyszerűen nem engedte el. Jin még szorosabbra vonta körülötte a karjait, és a vállába temette az arcát. Nem szóltak, csak álltak összeborulva, a béke és megbocsátás körüllengte őket.
Vége
Író: Luthien Lovemagic
Műfaj: angst, one-shot
Fandom, páros: Jpop, Jin x Kame
Korhatár: 12
Jogok: Nem az enyémek.
Figyelmeztetés: nincs, elég ártatlanka lett
Tartalom: Jpop, Jin x Kame párosítású történet. Ha nagyon akarod a másikat, az a visszájára sülhet el, de a megbocsátásra mindig van remény.
A történet II. helyezést ért el a Rising Sun Valentin-napi kihívásán.
Ölelés
A kapott információ hatására kipattant az ágyból, és vészes gyorsasággal öltözködni kezdett. Felkapta magára az első keze ügyébe kerülő farmert, pólót és pulóvert, majd kiszáguldott az előszobába, és kapkodva magára rántotta a bakancsát meg a kabátját. Hanyagul a nyakába kanyarította a sálat, és kilépett az ajtón. Egyszerre borzongott meg az izgatottságtól és a hidegtől. Amúgy is kócos haját még jobban összekuszálta a szél, de most nem törődött ezzel. A zsebébe vágta a kulcsát, és elindult, de nem jutott messzire, mert hirtelen összeszorította a gyomrát a rossz érzés. Megrohanták a fájdalmas emlékek, amiket a hír hallatán teljesen elfelejtett, és amik most majdnem visszafordulásra késztették. Rájött, hogy nem mer szembenézni a férfival, nem hitt benne, hogy a másik valaha is megbocsátana neki, és biztosan nem örülne, ha ő lenne az első, akivel a hazaérkezése után találkozik.
Sóhajtott. Most vette csak észre, hogy elindult az utcán, miközben kavarogtak fejében a gondolatok. Megtorpant, amikor pár nevetgélő lány haladt el mellette, mindegyiknél vörös, szív alakú lufi volt, amin a „Valentine’s Day” felirat kegyetlenül felhívta a figyelmét a dátumra. Amikor a Johnny’stól felhívták, nem tudatosult benne, hogy milyen nap van, csak most, mikor meglátta a kamaszokat, majd egy összeölelkező, kipirult arcú párt. Összefacsarodott a szíve, és elindult a legközelebbi taxi felé. Tántorogva beesett, és enyhén remegő hangon mondta meg az úti célját. Menet közben nem tudott gondolkodni, kavargó massza töltötte ki a fejét, szinte révületbe taszítva őt. Hirtelen azt sem tudta, hol van, mikor a sofőr csikorgó kerekekkel lefékezte a kocsit a reptér előtt. Ijedtében majdnem ugrott egyet. A taxis erre horkantott, mert nagyon félreértelmezte Kame reakcióját.
- Mi van? Tán nincs magánál pénz? - szegezte neki a kérdést gúnyosan.
Kame ekkor nézett végig először magán, és rögtön megértette, mi baja a taxisnak. Zilált öltözéke nem tett túl bizalomgerjesztő benyomást.
- Bocsánat, uram! Azonnal! - Kotorászni kezdett a zsebében, és mikor megtalálta a pénztárcáját, megkönnyebbülten sóhajtott. Még szerencse, hogy általában nem veszi ki a kabátja belső zsebéből.
Odaadta a kért összeget, majd elindult az épületbe. Nem jutottak el hozzá a repülőtér zajai, csak egy mondat zakatolt a fejében szüntelenül:
- Soha többé nem akarlak látni!
Ezzel búcsúzott tőle Jin, mielőtt felszállt volna az Amerikába tartó repülőre, ahová nem csak a tanulás vitte. Kame maga űzte idősebb társát olyan messzire, mert nem bírt magával. Határtalan vágy. Ez jellemezte őt akkoriban, annyira akarta a másikat, hogy nem foglalkozott Akanishi érzéseivel, csak a saját szükségleteivel, és még azelőtt elijesztette magától, hogy bármi igazán elkezdődhetett volna. Önző volt, és ezt szerette volna jóvátenni. Szerette volna újrakezdeni.
- De mi van, ha tényleg nem akar látni téged? - szólalt meg a belső hangja.
- Számomra ez elképzelhetetlen - válaszolt a baljós sugallatra halkan suttogva.
Megállt, mert a várócsarnokba ért. Kémlelni kezdte a kavargó tömeget, hogy meglátja-e valahol barátját. Fél óra is eltelt, és már kezdte azt hinni, hogy átverték, mikor észrevette őt. Makulátlan frizura és öltözék, jobbjában a kézitáskája és a kabátja, a baljával pedig a bőröndöt húzta. Tekintete összeakadt Kamééval. Egyre nagyobb döbbenet tükröződött a szemeiben, ahogy közeledett felé, és még valami, de azt nem tudta meghatározni. Talán megvetés? Kazuya azt hitte, egyszerűen elsétál mellette, de Jin nem ezt tette. Ledobta a csomagjait és a kabátját, majd olyan szorosan ölelte át, hogy majd összeroppantották a karok. Aztán nedvességet érzett a nyakán: az idősebb férfi sírt. Nem értette. Fel kellett volna pofoznia, ehelyett egyszerűen átölelte, és úgy kapaszkodott belé, mint egy mentőövbe.
- Nagyon hiányoztál - hallotta a suttogó szavakat.
Nem tudott megszólalni, csak egyszerűen viszonozta az ölelést, beszívta a másik illatát, és egyszerűen nem engedte el. Jin még szorosabbra vonta körülötte a karjait, és a vállába temette az arcát. Nem szóltak, csak álltak összeborulva, a béke és megbocsátás körüllengte őket.
Vége