Fordítás - Így neveld a sárkányod - Tiltott barátság - 2. rész
Eredeti cím: Forbidden Friendship
Magyar cím: Tiltott barátság
Írta: Azdgari
Fordította: Luthien Lovemagic
Átnézte/Bétázta: herika, Locutus
Korhatár: G
Műfaj/kategória: általános, sárkány humor, több darabos one-shot
Link az eredeti műhöz: http://www.fanfiction.net/s/6612788/1/Forbidden_Friendship
Szerző megjegyzése: A Tiltott barátság Fogatlan szemszögéből íródott 3 darabos one-shot. Remélem, élvezni fogjátok!
Fordító megjegyzése: Minden jog a DreamWorksöt és a mű íróját illeti. A mű fordítására és közzétételére engedélyt kaptam.
Tartalom: Így neveld a sárkányod fandomú történet. Azdgari: Forbidden Friendship c. történetének fordítása. A one-shot néhány jelenetet mesél el a rajzfilmből Fogatlan szemszögéből. Bepillanthatunk Hablaty és Fogatlan barátságába.
Eddigi fejezetek: 1. rész
2. Próbarepülés
Visszatérni az égre olyan volt, mint újjászületni.
A dicsőség érzése jár át, ahogy átvágok a felhőpamacsokon és átsiklok a légáramlatokon, és ettől visszatér belém az életkedv, ami kiveszett belőlem, amikor Hablaty megcsonkított.
− Vicces - kuncogtam magamban -, amikor eltaláltak, megrémített a gondolat, hogy miféle rettenetes fenevad szedhetett le így engem… Valójában egy vézna viking söpredék volt. Ám most az én vézna viking söpredékem. Persze kezdetben utáltam a kis fickót. Még szép, letörte a farkam felét, gúzsba kötött, és otthagyott egy tisztás közepén, hogy egy éjszakán át barátkozzam a helyi vadakkal. Viszont elismerem, meglepett, amikor szabadon engedett. Annyira hálás voltam ezért, hogy dühömet egy hosszú káromkodással fejeztem ki, nem pedig azzal, hogy péppé zúzom az arcát.
És azóta egy picit még ragaszkodni is elkezdtem a kis tökmaghoz. Kicsit magamra emlékeztet, az emberi, ügyetlen változatomra. Meglehetősen okos, és van mersze, ellentétben a többi emberrel. Még arra is rájött, hogyan hozza rendbe a farkamat, noha azért még mindig akad pár gubanc, amiket el kellene simítani.
És pont erről szólt a mai nap: a próbarepülésről. Habár nem lelkesedtem az ötletért, de a repülés többé nem fog menni egyedül. Társakká váltunk: szükségem van arra, hogy irányítsa az egyik vezérsíkomat. Kitalált valami furcsa rendszert arra, hogy közölje, mit is csinál a hátamon. Bárcsak elmondhatnám neki valahogy, hogy mindent érzek, amit csinál, és a sok beszéddel igazából csak bolondot csinál magából. Na, mindegy.
Ismerős, barátságos orrhangját hallottam a hátamról. − Jól van, pajti, szép lassan kezdünk neki - nyugtatgatott. Gondolatban a szememet forgattam. Én nem „szép lassan” szeretek repülni - gondoltam magamban türelmetlenül.
Bizonytalan mormolása beleveszett a szélbe. − Mindjárt, mindjárt… Uh… Hármas állás, nem… Négyes - fejezte be határozatlanul, hátranézett, és szándékosan a feláramlások irányába, siklópozícióba állította a farkamat .
Amint széttártam a szárnyaimat és a vezérsík segédszárnyát, éreztem a meleg légáramlat erejét, ahogy alátámasztja a hasamat és a levegőben tart. Könnyedén siklottunk a levegőben. Éreztem, hogy Hablaty néhány alkalommal meginog a nyeregben, amikor az áramlat irányt váltott. Hé, vigyázz odafenn! Ha lezuhansz, én is veled zuhanok!
− Rendben, idő van, idő van - mondta Hablaty, sokkal inkább magának, mint nekem, miközben előre dőlve zuhanórepülésbe kormányzott.
Ahogy kitártam a szárnyaimat, ösztönös, örömteli vigyor futott át az arcomon. Ez a beszéd!!