BBC Sherlock - Itt vagyok - 1. rész
Cím: Itt vagyok
Fandom: BBC Sherlock
Szereplők: Sherlock Holmes, John Watson, Mycroft Holmes
Korhatár: 14
Műfaj/kategória: one-shot, angst, dráma
Figyelmeztetések: AU
Kikötés: Minden jog Sir Arthur Conan Doyle-t és a BBC One csatornát illeti. Nekem semmilyen anyagi hasznom nem származik a történetek megírásából.
Megjegyzés: A történet két darab one-shotból áll, váltakozva Sherlock és John szemszögéből.
Tartalom: BBC Sherlock történet. A történet Sherlock visszatéréséről szól, ami még a 3. évad előtt íródott a Téli Mini Memés Mókára.
1. Sherlock
A pirkadat narancsos-vöröses fénybe vonta autót és a benne ülőket. Egy újabb nap kezdete volt ez, egy új lehetőségé, egy új jövőé. Olyan volt, mint bármilyen másik nap eleje, de kocsiban ülő egyik férfinak egy sorsdöntő nap volt, csak egy kis lökés hiányzott neki, hogy szembe tudjon nézni azzal, aminek el kellett jönnie.
A sofőr nem figyelt rájuk, így csaknem magukban voltak, ám ennek ellenére sem esett szó köztük, de ez csak a vihar előtti csendet jelentette csupán. Egyikük magában őrlődött, a másiknak pedig nem volt mondanivalója, legalábbis semmi olyan, amit eddig ne próbált volna belesulykolni a makacs öccse fejébe, aki most egyre növekvő dühvel meredt rá.
− Ne bámulj már így! Amit megmondtam, megmondtam. Azzal, hogy így nézel, még nem fog megváltozni a véleményem - közölte Mycroft, megelégelve Sherlock bámulását.
Karjait keresztbe téve várta fivére válaszát, ami meglepő intenzitással érkezett meg.
− Miért? Miért nem maradhatna minden úgy, ahogy van? - kérdezte a fiatalabb szemrehányóan. - Miért kell neked mindenbe beleavatkoznod? Megtudnod? Kifigyelned?
− Ez a munkám, Sherlock - nézett rá Mycroft úgy, mintha egy gyereknek magyarázna.
− Nem akartam, hogy bárki is megtudja, hogy élek, de te… − Elharapta a mondat végét, és idegesen dobolni kezdett az ülés karfáján, tüntetőleg elfordult és kibámult az ablakon, hogy aztán heves hirtelenséggel kapja vissza a fejét, arra, amit bátyja közömbös, halk hangon ki mert mondani.
− Nem mersz szembenézni vele. Nem mered azt mondani, hogy csak egy trükk volt, itt vagyok, visszajöttem. Félsz, félsz, hogy elküld - vágta Sherlock képébe az igazságot egyszerűen Mycroft.
− Mit tudsz te erről? - A fiatalabb nem kiabált, ekkora már visszanyerte a lélekjelenlétét, hideg volt, mint a kő, aki semmilyen érzelmet nem mutat ki, pedig ott motoszkált benne a düh és a félelem, egyszerre égették és fagyasztották meg a lelkét.
− Most már nem fordulhatsz vissza. Most is a sírodnál van, mint minden szombaton. Gyerünk! - kiáltotta búcsúzóul Mycroft.
Sherlock nem is vette észre, hogy megálltak, csak a taszítást érezte, amivel bátyja kilökte a kocsiból. A nyirkos füvön landolt.
− Franc! - szaladt ki a száján, miközben zabosan nézett a távolodó limuzin után.
Feltápászkodott és megigazította a kabátját, sálját, leporolta a nadrágját, majd az ösvény felé fordult. Ismerős volt számára, hiszen nem először járt a saját sírjánál. Idegesen túrt bele amúgy is kócos hajába, és elindult, hogy megtudja van-e még jövőjük egyáltalán.
Tovább>>