Criminal Minds - Mert olyan szép...
Cím: Mert olyan szép
Fandom: Gyilkos elmék (Criminal Minds)
Páros: Gideon/Reid
Korhatár: 14
Műfaj/kategória: one-shot,
Kikötések: Minden jog a CBS tv csatorna tulajdona. Nekem semmilyen anyagi hasznom nem származik a sorozat egyes elemeinek felhasználásából.
Figyelmeztetés: leheletnyi slash, AU
Megjegyzés: Készült a Téli Mini Memés Mókára. A történet Coffee Shop AUt, vagyis egy olyan rövidebb fandomos történet, ami egy kávéházban játszódik.
Tartalom: Gyilkos elmék (Criminal Minds) fanfiction. Gideon/Reid páros. Gideon egy kávézót vezet, amit Reid minden reggel felkeres egy kis kávéért. Jasonnnek pedig van egy rögeszméje…
Mert olyan szép...
Gideon végigsimította a kezét a pulton, hogy megbizonyosodjon róla, nedves-e még. Tenyere száraz fát érintett. Elégedetten szusszantva nézett körül, hogy minden készen áll-e a nyitáshoz. Minden tökéletes volt, szép és rendezett, ahogy mindig. Jason ugyanis szerette a rendszerességet. Életének ez amolyan szükséges része volt. Ahogyan a szép embereket is mindig kiszúrta magának. Vonzotta őket.
Különösen egy fiatalember keltette fel a figyelmét, Spencer Reidnek hívták, és a rendőrségnél dolgozott. Mindig itt volt nyitásra, itt itta meg a kávéját munkába menet. Gideon az órájára nézve konstatálta, hogy Dr. Reid lassan elindul otthonról, és ha zárva találja a kis kávézót, elszalasztja az mai esélyt, hogy láthassa. Az pedig katasztrófát jelentette volna, megbontotta volna a férfi ritmusát, ami, a férfi legalábbis úgy érezte, egyenlő lett volna a halállal.
Szinte az eszét vesztve sietett az ajtóhoz, hogy megfordítsa az üzlet ajtajára akasztott táblát, és kinyissa az ajtó zárját. Sietségének meg lett a gyümölcse, mert Reid épp akkor fordult be a sarkon, és egyenesen a kávézó felé tartott. Mosolyogva intett neki, majd visszaindult a pulthoz, és várta, hogy vágyainak tárgya végre belépjen az ajtón.
Hamarosan megszólalt az ajtó feletti apró csengettyű, ami jelezte, ha valaki belép az üzletbe. Ő volt az. Hullámos szőke haja kócosan keretezte arcát, a sál csálén állt a nyakában, az inge vége gyűrötten lógott ki a pulóvere alól. Arcán fáradtság tükröződött, de mosolygott, mikor egyenesen a pulthoz lépett, és leült. Szép volt és ártatlan, és Jason akart mindent, ami szép.
− Jó reggelt, Dr. Reid! A szokásosat adhatom? − kérdezte viszonylag normális hangon a pultos.
− Jó reggelt önnek is, Mr. Gideon! Most egy forró csokit és egy kávét kérnék elvitelre − adta le a rendelést Spencer.
− Nem marad?! − rikoltotta egy hang Gideon fejében.
Közben mintha semmi különös nem történt volna, nekilátott a két ital elkészítésének. Jobb is volt, hogy el kellett fordulnia, mert olyan kín ült ki az arcára, amit nem mutathatott ki a fiatalabbnak, mert fogalma sem volt arról, mit válaszolna, ha rákérdezne. Így miközben a forró csokit és a kávét készítette, megpróbálta rendezni a vonásait, magára erőltetve a kedves kávézótulajdonos álarcát. Mire visszafordult a két kész papírpoharas itallal, már újra mosolygott. Odatolta Reid elé a két poharat, de úgy intézte, hogy keze a másikéhoz érjen, mert már nem volt elég, hogy nap mint nap csak nézi; érintenie, fognia kellett.
Nem vette észre, hogy nem csak végigsimított a puha tenyéren, hanem meg is szorította a doktor kezét, csak akkor, mikor Reid megköszörülte a torkát, és elhúzta a kezét. Spencer sápadt arca most enyhe piros színt öltött. Zavartan állt fel a székről Jason átható pillantása alatt.
− Ööö... Elnézést, mennem kell! E... Ez a magáé... − tette le a pultra a két ital árát, majd szinte futva távozott a kávézóból.
Gideon csak nézett utána, mert testének egy rezdüléséről, hajának egy libbenéséről sem akart lemaradni, mert olyan szép volt, ahogy menekült előle.
Vége
Fandom: Gyilkos elmék (Criminal Minds)
Páros: Gideon/Reid
Korhatár: 14
Műfaj/kategória: one-shot,
Kikötések: Minden jog a CBS tv csatorna tulajdona. Nekem semmilyen anyagi hasznom nem származik a sorozat egyes elemeinek felhasználásából.
Figyelmeztetés: leheletnyi slash, AU
Megjegyzés: Készült a Téli Mini Memés Mókára. A történet Coffee Shop AUt, vagyis egy olyan rövidebb fandomos történet, ami egy kávéházban játszódik.
Tartalom: Gyilkos elmék (Criminal Minds) fanfiction. Gideon/Reid páros. Gideon egy kávézót vezet, amit Reid minden reggel felkeres egy kis kávéért. Jasonnnek pedig van egy rögeszméje…
Mert olyan szép...
Gideon végigsimította a kezét a pulton, hogy megbizonyosodjon róla, nedves-e még. Tenyere száraz fát érintett. Elégedetten szusszantva nézett körül, hogy minden készen áll-e a nyitáshoz. Minden tökéletes volt, szép és rendezett, ahogy mindig. Jason ugyanis szerette a rendszerességet. Életének ez amolyan szükséges része volt. Ahogyan a szép embereket is mindig kiszúrta magának. Vonzotta őket.
Különösen egy fiatalember keltette fel a figyelmét, Spencer Reidnek hívták, és a rendőrségnél dolgozott. Mindig itt volt nyitásra, itt itta meg a kávéját munkába menet. Gideon az órájára nézve konstatálta, hogy Dr. Reid lassan elindul otthonról, és ha zárva találja a kis kávézót, elszalasztja az mai esélyt, hogy láthassa. Az pedig katasztrófát jelentette volna, megbontotta volna a férfi ritmusát, ami, a férfi legalábbis úgy érezte, egyenlő lett volna a halállal.
Szinte az eszét vesztve sietett az ajtóhoz, hogy megfordítsa az üzlet ajtajára akasztott táblát, és kinyissa az ajtó zárját. Sietségének meg lett a gyümölcse, mert Reid épp akkor fordult be a sarkon, és egyenesen a kávézó felé tartott. Mosolyogva intett neki, majd visszaindult a pulthoz, és várta, hogy vágyainak tárgya végre belépjen az ajtón.
Hamarosan megszólalt az ajtó feletti apró csengettyű, ami jelezte, ha valaki belép az üzletbe. Ő volt az. Hullámos szőke haja kócosan keretezte arcát, a sál csálén állt a nyakában, az inge vége gyűrötten lógott ki a pulóvere alól. Arcán fáradtság tükröződött, de mosolygott, mikor egyenesen a pulthoz lépett, és leült. Szép volt és ártatlan, és Jason akart mindent, ami szép.
− Jó reggelt, Dr. Reid! A szokásosat adhatom? − kérdezte viszonylag normális hangon a pultos.
− Jó reggelt önnek is, Mr. Gideon! Most egy forró csokit és egy kávét kérnék elvitelre − adta le a rendelést Spencer.
− Nem marad?! − rikoltotta egy hang Gideon fejében.
Közben mintha semmi különös nem történt volna, nekilátott a két ital elkészítésének. Jobb is volt, hogy el kellett fordulnia, mert olyan kín ült ki az arcára, amit nem mutathatott ki a fiatalabbnak, mert fogalma sem volt arról, mit válaszolna, ha rákérdezne. Így miközben a forró csokit és a kávét készítette, megpróbálta rendezni a vonásait, magára erőltetve a kedves kávézótulajdonos álarcát. Mire visszafordult a két kész papírpoharas itallal, már újra mosolygott. Odatolta Reid elé a két poharat, de úgy intézte, hogy keze a másikéhoz érjen, mert már nem volt elég, hogy nap mint nap csak nézi; érintenie, fognia kellett.
Nem vette észre, hogy nem csak végigsimított a puha tenyéren, hanem meg is szorította a doktor kezét, csak akkor, mikor Reid megköszörülte a torkát, és elhúzta a kezét. Spencer sápadt arca most enyhe piros színt öltött. Zavartan állt fel a székről Jason átható pillantása alatt.
− Ööö... Elnézést, mennem kell! E... Ez a magáé... − tette le a pultra a két ital árát, majd szinte futva távozott a kávézóból.
Gideon csak nézett utána, mert testének egy rezdüléséről, hajának egy libbenéséről sem akart lemaradni, mert olyan szép volt, ahogy menekült előle.
Vége