BBC Sherlock - Halál előtt - Halál után - 3. Halál után: Watson
Fandom: BBC Sherlock
Szereplők: Sherlock Holmes, John Watson, Molly Hooper, Mrs. Hudson, Mycroft Holmes
Korhatár: IV.
Műfaj/kategória: one-shot, angst, némi humor, dráma
Figyelmeztetések: AU
Kikötés: Minden jog Sir Arthur Conan Doyle-t és a BBC One csatornát illeti. Nekem semmilyen anyagi hasznom nem származik a történetek megírásából.
Megjegyzés: A történet négy darab one-shotból áll, váltakozva Sherlock és John szemszögéből.
Tartalom: BBC Sherlock történet. A történet rövid epizódokat mutat be a 2. évad befejező részére épülve Sherlock halála előtt és után.
Halál után - Watson
Igazam lett. Sherlock meghalt, az az őrült a halálba kergette. Most itt vagyok az üres lakásban Mrs. Hudsonnal és dobozoljuk a barátom holmiját. Nem akarom ezt csinálni, azt akarom, hogy visszajöjjön, de csak egy gyerek hiheti ezt, ám én még áltatni akarom magam, hinni, hogy ez a férfi most is csodát tesz.
A főbérlő térít ki a gondolataim kusza ingoványáról.
− Végeztünk, John - suttogja, és csak ekkor veszem észre, hogy épp az utolsó doboz tetejét zárom le, mintegy véglegesítve, hogy egy ember, a legjobb barátom végleg elment. Hallom, hogy a taxi megáll előttünk, de nem mozdulok, nem akarom elengedni. - Indulnunk kell - szól Mrs. Hudson - gyengéden végigsimít a karomon, miközben pityereg, mégis ő nyugtat engem.
A temetőbe vezető utat csendben tesszük meg, vagyis én csendben vagyok, a nő viszont végig beszél, de szavai belevesznek elmém ködébe. Összefolynak a dolgok, mikor legközelebb eszmélek, már a sírnál állunk, Mrs. Hudson a szemét törölgeti, majd remegő kézzel leteszi a virágot a sírra, aztán mond valamit és otthagy, de én csak a fekete márványsírt bámulom, és rajta a nevet, és még mindig képtelen vagyok elhinni. Aztán kibuknak belőlem a szavak.
− Egyszer… azt mondta, nem hős. Néha embernek se nagyon tűnt. De az igazság… az igazság az, hogy maga… maga volt a legjobb barátom. Maga… − A tenyerembe temetem az arcom, onnan suttogom. - De kérem, tegyen meg még valamit, Sherlock, egy csodát nekem. Ne legyen halott…
Felnézek még egyszer a sírra, aztán megfordulok, nem bírok tovább ottmaradni. Egyre gyorsabban megyek, aztán már futok. El az igazság elől.
Tovább>>
Szereplők: Sherlock Holmes, John Watson, Molly Hooper, Mrs. Hudson, Mycroft Holmes
Korhatár: IV.
Műfaj/kategória: one-shot, angst, némi humor, dráma
Figyelmeztetések: AU
Kikötés: Minden jog Sir Arthur Conan Doyle-t és a BBC One csatornát illeti. Nekem semmilyen anyagi hasznom nem származik a történetek megírásából.
Megjegyzés: A történet négy darab one-shotból áll, váltakozva Sherlock és John szemszögéből.
Tartalom: BBC Sherlock történet. A történet rövid epizódokat mutat be a 2. évad befejező részére épülve Sherlock halála előtt és után.
Halál után - Watson
Igazam lett. Sherlock meghalt, az az őrült a halálba kergette. Most itt vagyok az üres lakásban Mrs. Hudsonnal és dobozoljuk a barátom holmiját. Nem akarom ezt csinálni, azt akarom, hogy visszajöjjön, de csak egy gyerek hiheti ezt, ám én még áltatni akarom magam, hinni, hogy ez a férfi most is csodát tesz.
A főbérlő térít ki a gondolataim kusza ingoványáról.
− Végeztünk, John - suttogja, és csak ekkor veszem észre, hogy épp az utolsó doboz tetejét zárom le, mintegy véglegesítve, hogy egy ember, a legjobb barátom végleg elment. Hallom, hogy a taxi megáll előttünk, de nem mozdulok, nem akarom elengedni. - Indulnunk kell - szól Mrs. Hudson - gyengéden végigsimít a karomon, miközben pityereg, mégis ő nyugtat engem.
A temetőbe vezető utat csendben tesszük meg, vagyis én csendben vagyok, a nő viszont végig beszél, de szavai belevesznek elmém ködébe. Összefolynak a dolgok, mikor legközelebb eszmélek, már a sírnál állunk, Mrs. Hudson a szemét törölgeti, majd remegő kézzel leteszi a virágot a sírra, aztán mond valamit és otthagy, de én csak a fekete márványsírt bámulom, és rajta a nevet, és még mindig képtelen vagyok elhinni. Aztán kibuknak belőlem a szavak.
− Egyszer… azt mondta, nem hős. Néha embernek se nagyon tűnt. De az igazság… az igazság az, hogy maga… maga volt a legjobb barátom. Maga… − A tenyerembe temetem az arcom, onnan suttogom. - De kérem, tegyen meg még valamit, Sherlock, egy csodát nekem. Ne legyen halott…
Felnézek még egyszer a sírra, aztán megfordulok, nem bírok tovább ottmaradni. Egyre gyorsabban megyek, aztán már futok. El az igazság elől.
Tovább>>