Snarry - Kezek
Cím: Kezek
Páros: Harry Potter/Perselus Piton
Korhatár: 16
Figyelmeztetések: slash, kézfétis, megszállottság/függőség
Megjegyzés: A történet a NaNoWrimo alatt íródott még novemberben.
Kikötés: Minden jog J. K. Rowlingé, én csak eljátszottam egy kicsit a karakterekkel.
Tartalom: Perselus állandóan Harry Potterre gondol, pontosabban a fiú bizonyos testrészeire.
Kezek
A kezek iránti rajongása valahonnan régről eredeztethető. Egyszerűen megőrült a szép kezek látványáért már a roxfortos évei alatt is, de ez, amikor tanítani kezdett, felerősödött. Megőrült a hosszú, kecses ujjak látványáért, ahogy írtak, mosogatták az üstöket, aprítottak vagy ügyetlen mozdulatokkal kavarták a bájitalokat..
Bájitalkeverés… Harry Potter és a bájitalkeverés… Az ujjai, ahogy megfeszültek a kanálon. Perselus egyszerűen nem bírta ki, meg kellett érintenie őket, persze szigorúan csak tanító jelleggel a büntető munkák alatt, áltatta magát, hiszen az a fiú egy semmirekellő, beképzelt James-utánzat. De azért élt is a lehetőséggel, amibe a fiú minden alkalommal láthatóan beleborzongott, de a tanárt ez nem érdekelte. Csak a vágy, a kézfejének érintése, az öröm, hogy a kanalat markoló ujjakat a kezében tarthatta.
Csak egy röpke pillanat volt, amit a jó öreg Dumbledore szakított meg. Azóta is átkozta az öreget, de ugyanakkor áldotta is, mert bármennyire is óvta a fiút, a büntetőmunkák alól nem mentette fel, így még lesz alkalma kihasználni a kínálkozó lehetőségeket, hisz a hatodéveseknek SVK-t tanít, ahol még könyörtelenebb, és még könnyebben osztogathat a hollóhajú fiúnak büntetéseket, amiket természetesen az ő laborjában kell eltöltenie.
A bájitalmester most is épp arra várt, hogy a fiú megérkezzen. Kelletlenül kopogott be, és Perselus látszólag nemtörődöm módon adta ki neki a feladatot, aztán visszavonult az asztala mögé dolgozatokat javítani.
Azonban ez csak álca volt, onnan figyelte a fiú minden mozdulatát, ahogy a kviddics által edzett izmok mozdulnak mosogatás közben, amiket még a talár sem rejtett el teljesen. Kezei idegesen markolták a szivacsot és erősen dörzsölték az üst oldalát. Ütemesen, mintha zenélnének. Az ujjai meg-megrándultak közben. Perselust minden egyes rezdülése vonzotta magához. Lerakta a kezében lévő pergament, majd hangtalanul, mint egy macska, Harry mögé osont, és megmarkolta a szivacsot szorító kezet.
A fiú felsóhajtott az ingertől, a tanár pedig cirógatta, ahol csak érte az ujjperceket, a kézfejet és tenyeret. Lehelete felborzolta a fiú nyakán a szőrszálakat, édes melegséggel öntötte el a bensőjét. A férfinak döntötte a fejét, de ekkor az érintés megszűnt, Perselus eltávolodott tőle.
− Mára végeztünk - szűrte a fogai közt a bájitalmester vonallá préselt ajkakkal.
Harry értetlenül nézett rá. − Mire vár még? - dörrent rá a férfi.
A fiú erre kiviharzott a teremből egy kielégült Pitont hagyva maga után.
Vége
Páros: Harry Potter/Perselus Piton
Korhatár: 16
Figyelmeztetések: slash, kézfétis, megszállottság/függőség
Megjegyzés: A történet a NaNoWrimo alatt íródott még novemberben.
Kikötés: Minden jog J. K. Rowlingé, én csak eljátszottam egy kicsit a karakterekkel.
Tartalom: Perselus állandóan Harry Potterre gondol, pontosabban a fiú bizonyos testrészeire.
Kezek
A kezek iránti rajongása valahonnan régről eredeztethető. Egyszerűen megőrült a szép kezek látványáért már a roxfortos évei alatt is, de ez, amikor tanítani kezdett, felerősödött. Megőrült a hosszú, kecses ujjak látványáért, ahogy írtak, mosogatták az üstöket, aprítottak vagy ügyetlen mozdulatokkal kavarták a bájitalokat..
Bájitalkeverés… Harry Potter és a bájitalkeverés… Az ujjai, ahogy megfeszültek a kanálon. Perselus egyszerűen nem bírta ki, meg kellett érintenie őket, persze szigorúan csak tanító jelleggel a büntető munkák alatt, áltatta magát, hiszen az a fiú egy semmirekellő, beképzelt James-utánzat. De azért élt is a lehetőséggel, amibe a fiú minden alkalommal láthatóan beleborzongott, de a tanárt ez nem érdekelte. Csak a vágy, a kézfejének érintése, az öröm, hogy a kanalat markoló ujjakat a kezében tarthatta.
Csak egy röpke pillanat volt, amit a jó öreg Dumbledore szakított meg. Azóta is átkozta az öreget, de ugyanakkor áldotta is, mert bármennyire is óvta a fiút, a büntetőmunkák alól nem mentette fel, így még lesz alkalma kihasználni a kínálkozó lehetőségeket, hisz a hatodéveseknek SVK-t tanít, ahol még könyörtelenebb, és még könnyebben osztogathat a hollóhajú fiúnak büntetéseket, amiket természetesen az ő laborjában kell eltöltenie.
A bájitalmester most is épp arra várt, hogy a fiú megérkezzen. Kelletlenül kopogott be, és Perselus látszólag nemtörődöm módon adta ki neki a feladatot, aztán visszavonult az asztala mögé dolgozatokat javítani.
Azonban ez csak álca volt, onnan figyelte a fiú minden mozdulatát, ahogy a kviddics által edzett izmok mozdulnak mosogatás közben, amiket még a talár sem rejtett el teljesen. Kezei idegesen markolták a szivacsot és erősen dörzsölték az üst oldalát. Ütemesen, mintha zenélnének. Az ujjai meg-megrándultak közben. Perselust minden egyes rezdülése vonzotta magához. Lerakta a kezében lévő pergament, majd hangtalanul, mint egy macska, Harry mögé osont, és megmarkolta a szivacsot szorító kezet.
A fiú felsóhajtott az ingertől, a tanár pedig cirógatta, ahol csak érte az ujjperceket, a kézfejet és tenyeret. Lehelete felborzolta a fiú nyakán a szőrszálakat, édes melegséggel öntötte el a bensőjét. A férfinak döntötte a fejét, de ekkor az érintés megszűnt, Perselus eltávolodott tőle.
− Mára végeztünk - szűrte a fogai közt a bájitalmester vonallá préselt ajkakkal.
Harry értetlenül nézett rá. − Mire vár még? - dörrent rá a férfi.
A fiú erre kiviharzott a teremből egy kielégült Pitont hagyva maga után.
Vége