Crossover - Jégvarázs/Aranyhaj/Az öt legenda - Legyen nyár
Ez még múlt tavaszi szerzemény, de eddig valamiért LJ-ről lemaradt.
Cím: Legyen nyár
Kulcs: Drágakő: Idokrász, és a hozzá tartozó választott zene: http://www.mediafire.com/listen/ut6m47jzks3m3vu/Tavaszi+kih%C3%ADv%C3%A1s+7.mp3
Fandom: Crossover: Jégvarázs, Az öt legenda és Aranyhaj és a nagy gubanc
Szereplők:
Jégvarázs: Elsa (Hókirálynő), Anna, Kristoff, Sven, a rénszarvas, Olaf, a hóember (kép: http://www.craveonentertainment.com/wp-content/uploads//2013/11/Frozen.jpg)
Az öt legenda: Az Őrzők: Dér Jankó, Fogtündér (Fog), Mikulás (Északi, Santa), Nyuszi, Sandman (Sandy, Álommanó) és Babafog (Kép: http://filmtrailer.hu/wp-content/uploads/ot-legenda-head.jpg)
Aranyhaj és a nagy gubanc: Aranyhaj, Eugén, Pascal, a kaméleon, Maximus, a ló (kép: http://img8.indafoto.hu/5/7/24927_de9cf7fc237bf2217c1c576e4f026fee/9510811_c063652f06669e8254107327789b6079_xl.jpg)
Korhatár: 16
Műfaj: egyperces
Kategória: humor, némi angst
Figyelmeztetések: némi erotikus tartalom, AU (Az Aranyhaj végét nem teljesen veszi figyelembe a történet. Másodsorban a crossover miatt.)
Megjegyzés: A történet készült az AFS tavaszi pályázatára 2014-ben. Próbáltam úgy megírni a történetet, hogy a fandomok mélyebb ismerete nélkül is érteni lehessen, remélem, sikerült. A történet a Jégvarázs vége után egy évvel játszódik, ami a történet szempontjából fontos, mert Anna még nincs tizennyolc éves. Ez az adat a történet szempontjából nagyon fontos.
Kikötés: Minden jog a Disneyt és a Dreamworksöt illeti. Nekem semmilyen anyagi hasznom nem származik a történet megírásából.
Leírás: Jégvarázs, Az öt legenda és Aranyhaj és a nagy gubanc crossover. Arendelle lakói új barátaik társaságában élvezik a nehezen kiharcolt békét - de akad közöttük olyan, akinek a boldogsága még mindig nem felhőtlen.
Legyen nyár
A szomszéd királyságokban tett hosszú körutazás után a Hókirálynő nyaralni vágyott. Ám az utazgatás során a kötelező látogatások mellett több fontosabb dolog is történt. Barátokra lelt, és a szerelem is rátalált egy mókamester személyében, aki nem más volt, mint Dér Jankó, az Őrzők legfiatalabbika. Elsa királynő így végre nem volt egyedül, aminek a húga, Anna hercegnő örült a legjobban. De hogy még jobb legyen a nyaralás, Anna magával hozta párját, Kristoffot, Dér pedig elhívta a többi Őrzőt, hogy töltsék velük a szabadidejüket. A társaság nagy része az asztalnál ült. Fogtündér és Babafog épp egy virágnyaklánc elkészítésén munkálkodott, Sandy, az Álmok Őrzője nevéhez méltóan szendergett, Nyuszi és Mikulás pedig hűsítő koktélt iszogattak, és közben belemerültek egy kártyapartiba. Jankó egy jégcsúszda készítésén ügyködött, miközben Elsa egy újabb jeges teát készített Olafnak, a hóembernek, aki egy nyugágyon terpeszkedett, hófelhőjének biztonságos takarásából élvezve a napsütést.
− Na, srácok, kipróbálja valaki a csúszdát? - mondta Dér a barátainak.
Babafog hevesen körberepkedte Dért, hogy tudassa, ő akar lenni az első. Erre Sandman is kinyitotta a szemét, és a feje fölött megjelenő jelek a tündérkéhez hasonló izgatottságról árulkodtak.
− Úgy látszik, megvan az első két jelentkező - mosolygott Fogtündér.
− Mi befejezzük ezt a játékot, és megyünk - jelezte Nyuszi, aki sokkal visszafogottabb volt, mint Álommanó. - Vigyázz rájuk, Dér, túl izgatottnak tűnnek - figyelmeztette a Remény Őrzője barátját.
− Nem lesz gond - mosolygott huncutul Dér.
Egy csókot nyomott a Hókirálynő arcára, majd Sandy és Babafog után sietett.
− Mondja csak, Elsa királynő, várunk még valakit? - kérdezte Santa. - Mintha említette volna - nézett várakozóan a nőre a lapjai fölött.
− Igen, az egyik szomszédos királyság hercegnőjét hívtam meg, később érkezik a barátaival.
− Ja, valami hajas babát - dünnyögte lemondóan Anna.
− Neked meg mi bajod? - kérdezte a szomorkodó testvérét Elsa.
− Hát, mi? Nézd! - mutatott pálmaliget felé.
Kristoff a többiektől távol álldogált rénszarvasával, Svennel, és még mindig panaszkodott.
− Ha engem kérdezel, drága barátom, akkor azt mondom, hogy ez mind csak képmutatás, hogy a királynő lenyűgözze Jankót és a barátait. Minek kellett ez? Kibérelni egy egész partszakasz a tengernél? Ellettünk volna a várbirtokon is, de… − sorolta az érveit, mígnem félbe nem szakította magát, és az állatra nézett, ami zavarodottan meresztette rá a szemét.
− Dühöngj csak magadban, én inkább keresek valami harapnivalót, utána pedig kipróbálom Dér jégcsúszdáját, elég hűsítőnek tűnik. Jó füstölgést, haver! - folytatta Kristoff úgy, mintha Sven helyett beszélt volna.
Gyakran folytatott így párbeszédet magával dilemmás kérdésekben, amikor nem jutott dűlőre magával. Sven általában mindig türelmesen hallgatta az ilyen kirohanásait, de most megfordult, otthagyta, és inkább az asztalhoz ment, hogy felmarkoljon egy kis harapnivalót. Otthagyta főni a napon Kristoffot, aki még a kucsmáját és a hegyekben használt meleg öltözetét sem volt hajlandó levenni; inkább izzadt, minthogy alkalmazkodjon.
− Hát, ez nem igaz! Már ő is kezdi! - kiáltott fel önkéntelenül a duzzogó férfi a távozó barátját figyelve.
− Ki kezd és mit? - kérdezte Anna, aki éppen akkor ért oda kedveséhez. - Mi a baj? - tette hozzá, mikor észrevette a bosszúságot a férfi arcán.
− Csak ez az egész. Minek kell ennyi pénzt költeni egy nyaralásra? Csak azért, mert királynő és megteheti. Inkább maradtunk volna otthon. Ráadásul itt ez a meleg is. − Karba fonta a kezét és elfordult Annától, de a lány nem hagyta, közelebb lépett hozzá.
− Jaj, Kristoff, hát ez a baj? Hisz’ csak boldog, érted? Elsa végre boldog! − nevetett a hercegnő vidáman. - Azon, hogy meleged van, könnyen segíthetünk, ha levesszük ezeket a vastag göncöket - lépett közelebb a férfihoz, és elkezdte levetkőztetni.
Mikor már a fürdőnadrágon kívül minden lekerült Kristoffról, végignézett a lányon. A piros bikini kiemelte alakját, amin a férfi vágyakozva pillantott végig. Megfogta Anna derekát és egyszerűen magához húzta. Csók közben a lány szabadjára engedett tincsei csiklandozták Kristoff arcát, aki belekuncogott a csókba.
− Az tényleg jó móka lenne, ha ezt folytatnánk − karolta át kedvesét, de Anna ügyesen kifordult az ölelésből.
− Gyere, és kapj el! − kiáltotta, miközben eliramodott.
− Na, jó, Anna, várj! Hé!
A férfi a vízben érte utol a lányt, aki kezdésként hűs sós vizet fröccsentett az arcába. Kristoff újra dohogni kezdett.
− Inkább maradtam volna a hegyekben − füstölgött, de azért visszaküldött némi vizet kedvesére, ám nem tűnt különösebben lelkesnek.
Ezt meglátva Dér egy kis mókát eszelt ki, amibe persze bevonta a barátait is. Labdázni kezdtek a hűsítő habok között. Először semmi szokatlan nem történt, de amikor a labda Kristoff felé repült, aki felugrott, Elsa megfagyasztotta a vizet. A férfi métereket csúszott a jégpáncélon, méghozzá nem túl elegánsan. A jelenet mindenkit nevetésre késztetett, kivéve az áldozatot, aki megfordult, és kicaplatott a partra. Anna hangja azonban megtorpanásra késztette.
− Hé, Kristoff, gyere vissza! Csak vicc volt, nem akartunk semmi rosszat, csak fel akartunk vidítani - próbálkozott a hercegnő, de csak egy dühös pillantást kapott válaszul. Elsa is szólni készült, de végül jobbnak látta, ha nem teszi, aztán a kellemetlen csendet a csíny elszenvedője törte meg.
− Örülök, hogy ennyire jókedvre derítettem mindenkit, de én nem igazán érzem jobban magam tőle, folytassátok a játékot nélkülem. − Azzal fájó hátsófelét dörzsölgetve kitrappolt a partra.
Egyenesen a nyugágyakhoz ment, és az ott terpeszkedő Olaf helytelenítő fejrázásával mit sem törődve levetette magát az egyikre. Karba font kézzel dühöngött. A morgáson kívül csak szörcsögő hang hallatszott, jelezve, hogy a hóember egy újabb pohár jeges tea végére ért.
− Áh, ez mennyei! Annyira csodás ez a hely. A meleg, a pálmafák és a homok meg a tenger. Én vagyok a legboldogabb hóember a világon! - áradozott, de Kristoff most nem volt vevő rá.
− Mondja ezt egy hóember, akinek külön hófelhője van, és akinek nem is lenne szabad itt lennie - mondta a férfi közömbösen, észre sem véve, hogy a többiek is közelednek, és azt sem, Olaf milyen képet vág a kijelentése hallatán.
− Hogy érted ezt?
− Úgy, hogy egy hóembernek semmi keresnivalója nincs egy napsütötte tengerparton. Sőt, tovább megyek, létezned sem kellene ilyen időben, mert ha nem tudnád, a hóemberek csak télen léteznek, mert akkor van itt az idejük - morogta Kristoff hidegen.
Olaf Elsa karjai közé menekült, és ijedtében dadogni kezdett.
− U… Ugye nem igaz, amit mondott? Ugye maradhatok? Ugye szerettek?
− Hát, persze, Olaf. Gyere, csinálok neked még egy teát. Vagy inkább szörpöt kérsz? - terelgette rögtön a jégbe hűtött italokhoz a Hókirálynő, de még előtte félreérthetetlen gyilkos pillantást vetett leendő sógorára, aki kihívóan nézett vissza rá.
A többiek bosszúsan állták körül a férfit, és neheztelően meredtek rá.
− Most mi van? - kérdezte a vállát vonogatva.
− Hogy mi van?! Még meg mered kérdezni? - akadt ki teljesen Anna. - Miért kellett ilyeneket mondanod neki? Ő várta legjobban ezt az egész nyaralást. De te most mindent elrontottál!
− Jaj, Anna, csak az igazat mondtam. Gyere ide, nem lesz semmi baja - tárta ki a karját a lány felé Kristoff. Próbálta ennyivel elütni a dolgot, ám ez a hercegnőnél nagyon nem jött be, mert szó nélkül faképnél hagyta őt.
A férfi rögtön utána akart menni, de Jankó és a többi őrző elállta az útját.
− Olaf olyan, mint egy gyerek, nagyon ártatlan még és könnyen megbántódik. Fontos, hogy a gyerekek gondtalanul élhessenek, amíg csak lehet - szólt lágy hangon, békítőleg Fogtündér, mire Babafog helyeslően bólogatott a vállán, s közben nyelvet öltött Kristoffra.
− Hagyd csak, Fog, ez már szép szóval nem megy. A barátunk most túl messzire ment - jelentette ki az Északi szigorúan.
Az Őrzők vezetője gyors pillantást váltott Nyuszival, majd megragadta Kristoffot. A nyúl kettőt toppantott az egyik lábával, mire egy lyuk jelent meg a homokban, Santa pedig beletuszkolta a döbbenten tiltakozó férfit. Betemették a homokba, úgy, hogy csak a feje látszott ki belőle.
− Mit kezdjünk vele? - kérdezte Jankó.
− Meg kell tudnunk, miért nem tud lazítani - vélekedett Nyuszi.
− A rossz gyerekekre büntetés vár - tette hozzá Mikulás atyai hangon.
− Semmi közötök hozzá - jelentette ki Kristoff határozottan.
− Már hogy ne lenne! A viselkedéseddel elrontottad mindenki kedvét - tájékoztatta Dér. - Mi lenne, ha jéggé fagyasztanám a nyaralás hátralévő részére? - Szemében csibészes fény jelent meg, és már fordította is a botját a most már ijedten rámeredő hegyi ember felé.
− Nem, nem, nem! Nem kell ezt tennünk. Van más megoldás is - állt a bot és a szőke férfi közé Fog. - Esetleg van valakinek valami ötlete? - nézett körbe a társaságon, és látta, hogy Sandy máris lelkesen jelentkezik.
Sandman felett hevesen váltották egymást a jelek, amit helyeslő hümmögések kísértek a csapat többi tagja felől.
− Ez egy remek terv, Sandy - paskolta meg a hátát Fogtündér.
− Mégis mit akartok tőlem? - kérdezte Kristoff félve a választól.
− Nem fog fájni, ne félj! - hajolt le hozzá Fog, és gyengéden kisimított egy hajtincset a férfi arcából, majd a nyakába akasztotta az elkészült virágnyakláncot. - Jól áll! - kacsintott a szőke férfira. − Mehet, Sandy! - Egy homokfonal indult meg Kristoff felé, aki ámulva nézte a csillogó arany áradatot, majd érezte, hogy szemei elnehezülnek; lassan álomba merült.
− Mit csináltatok vele? - kérdezte Anna, hangját aggodalom szőtte át.
− Sandy elaltatta, hogy az álmai útján kiderítsük, mi lehet a baja - magyarázta Fogtündér.
− Reméljük, beszél álmában - nézett kérdőn Annára Santa.
− Szokott - válaszolta meg a kérdést Anna helyett Olaf, aki Svennel és Elsával éppen akkor ért oda hozzájuk.
Miközben körbeállták, Kristoff álmodni kezdett.
− Anna, várj! Úgyis elkaplak! - kiáltotta Kristoff vidáman.
− Ahhoz előbb utol kell érned! - kacagott Anna.
Egyedül voltak a parton, már alkonyodott, minden békés volt és meghitt, tökéletes egy romantikus együttléthez, amire Kristoff annyira vágyott. Gyorsított és elkapta Annát, a lány sikított, mikor az ujjak megcsiklandozták az oldalát. A lendülettől elvágódtak a homokban, és nevetve omlottak egymás karjaiba.
− Olyan jó így kettesben, végre nincs az a tömeg meg hangzavar, ami a palotában van, csak ketten vagyunk, és azt csinálunk, amit akarunk - cirógatta Kristoff kedvese arcát, közben úgy nézett rá, ami egyértelművé tette a számára, mit ért „az” alatt.
− Jó tervnek tűnik - csókolta meg Anna, közben Kristoff azon ügyködött, hogy kioldozza a bikinifelsőjét, majd ugyanezt tette a bugyi pántjaival is. - Mmm… Gyorsan haladsz, nem gondolod?
− Bánod? - kérdezett vissza a férfi.
− Egy csöppet sem. De egy kicsit hátrányban érzem magam. - Felemelkedett a férfiról, és leügyeskedte róla a fürdőnadrágot, majd végigsimított az ébredező merevedésén, egy elégedett sóhajt csalva ki belőle.
− Ne hagyd abba! - kérte Kristoff, hangját vágy szőtte át.
Anna simogatta és kényeztette párját. Kristoff egyre kéjesebb nyögéseket hallatott…
Azonban ezt nem csak az álombéli Anna, hanem az igazi és az összes jelenlévő hallotta. Santa egy hatalmas pofonnal ébreztette fel az ábrándozó férfit.
− Ilyen lenne neked a tökéletes nyaralás?! Perverz dolgokat csinálnál a húgommal? Na, azt már nem! - Elsa dühében arra készült, hogy megátkozza a kába férfit, de Jankó lefogta a kezét, és elrángatta onnan a kellő távolságban lévő asztalhoz.
A többi őrző semmit sem szólt, csak lemondó pillantást vetettek Kristoffra, majd egyszerűen otthagyták. Sven és Babafog nyelvet öltöttek rá, Olaf pedig csak lemondóan legyintett. Egyedül Anna volt az, aki elgondolkodva figyelte párját egy darabig. A férfi reménykedve szólította meg.
− Anna, kérlek, segíts kijutnom innen. Kérlek! Anna? - A lányban a kérlelő hang és az ártatlanak tűnő bociszemek látványára újra fellángolt a düh, de aztán mégse szólt semmit, hanem csatlakozott a többiekhez. - Ez nem igaz! Nem teheted ezt velem! - kiáltott a hercegnő után, de az nem akarta meghallani.
Kristoff így egyedül maradt. Eleinte dühöngött, Jankót és a barátait hibáztatva mindenért, majd rátört a bűntudat Olaf miatt, és a keserűség, mert megbántotta Annát. Úgy érezte, mindent elrontott. Kétségbeesetten próbált kijutni, hogy beszélhessen kedvesével, de nagyon nehezen ment. A homok nehezen engedett, félórányi próbálkozás után mégis sikerült kiszabadítania a bal kezét, ám hiába próbálkozott tovább, nem jutott semmire. Kezdett elcsüggedni, mire hangokat hallott a pálmaliget felől, így jobb híján fülelni kezdett. Mintha egy ló közeledett volna a fák közül.
És valóban, Maximus nyergében nem más ült, mint a két kései meglepetésvendég.
− Eugén, nézd azt a szegény fiút, beszorult a homokba, segítenünk kellene neki - szólt Aranyhaj, miközben kedvese karját rángatta, hogy a férfi figyeljen rá.
− Nem hiszem, hogy bajban lenne. Valószínűleg ő kérte, hogy beássák - vélekedett a férfi.
− Nem, nézd, hogy erőlködik! Maximus, irány a part, húzzuk ki a homokból! - A ló tisztelgett, majd megiramodott Kristoff felé.
− Ez nem igazán jó… − kezdte volna Eugén, de nem tudta befejezni a mondatot, mert elvesztette az egyensúlyát, és kis híján kiesett a nyeregből.
− Állj! - adta ki az újabb utasítást az udvari ménnek a hercegnő.
Maximus pont Kristoff fejétől egy centire fékezett le, így a férfi fellélegezhetett, mivel megúszta a kemény patkókkal való fájdalmas találkozást. Aranyhaj lasszót készített hosszú hajából, és Kristoff karjára akasztotta, majd a ló váratlan hátraarcot csinált, és eliramodott. A homok fogságában lévő férfi egy rántással már kinn is volt.
Az akció azonban nem kerülte el az asztalnál ülő társaság figyelmét. Sandy felemelkedett, és homokostorával elkapta Eugént, aki arccal a homokban landolt. Maximus és Pascal prüszkölve elnevették magukat.
− Kösz az együttérzést, srácok! - motyogta a pórul járt férfi.
Ám Maximusnak hamar elszállt a jókedve, mikor Fogtündér megindult Aranyhaj felé. De a szőke királylányt sem kellett félteni, rögtön védekező állásba helyezkedett. Egy újabb lasszóval elkapta az Emlékek őrzőjét, aki Eugén mellett landolt a homokon. A csatározás tovább is folytatódott volna, ha Elsa nem áll közéjük.
− Állj! Aranyhaj és Eugén nem akarnak rosszat. Aranyhajat a körutazáson ismertem meg, mikor látogatást tettem az apjánál. Nagyon rendes lány.
− Szóval ő lenne az - sóhajtott megkönnyebbülten Jankó.
A háttérből hirtelen nevetés hangzott fel. Anna, aki épp Kristoffot segítette talpra, kacagásban tört ki.
− Ezt el se hiszem, annyira lököttek vagytok! - kapkodott levegő után Arendelle hercegnője.
− Hát igen, ők volnának a meglepetésvendégek, de ilyen belépőre még én se számítottam - magyarázta a Hókirálynő a kezét tördelve.
− Helló, Elsa! Bocsi… − szabadkozott Aranyhaj, miközben elengedte Fogtündért, majd Sandman ugyanígy tett Eugénnel.
Azonban Anna jókedve hamar elszállt, mikor rájött, kit ölel éppen. Elengedte Kristoffot, majd távolabb állt tőle. Szomorúan néztek egymásra, mindketten azt várták, hogy a másik mondjon valamit, így nem láthatták, hogy Aranyhaj elgondolkodva figyeli őket, és hirtelen ötlete támad.
Mire a társaság felfoghatta volna, mi történik, aranyhajfürtök ölelésében találta magát, kivéve Annát és Kristoffot, akiknek így esélyük volt kettesben maradni. Aranyhaj szeretetének váratlan megnyilvánulását követő kavarodásban senki nem vette észre, hogy a pár megrökönyödve figyeli őket.
− Ezt direkt csináltad, igaz? - suttogta Eugén, aki a legközelebb volt Aranyhajhoz.
− Ühüm. Úgy látom, annak a kettőnek szüksége van egy kis egyedüllétre − bökött a fejével a távolabb álló két fiatal felé, akik ki is használták a kínálkozó alkalmat, amíg a többiek a kiszabadulással voltak elfoglalva.
− Gyere! - fogta meg Anna Kristoff kezét.
A férfi először tétovázott, de a lány biztatóan mosolygott rá, és húzni kezdte a pálmaliget felé.
Vége
Cím: Legyen nyár
Kulcs: Drágakő: Idokrász, és a hozzá tartozó választott zene: http://www.mediafire.com/listen/ut6m47jzks3m3vu/Tavaszi+kih%C3%ADv%C3%A1s+7.mp3
Fandom: Crossover: Jégvarázs, Az öt legenda és Aranyhaj és a nagy gubanc
Szereplők:
Jégvarázs: Elsa (Hókirálynő), Anna, Kristoff, Sven, a rénszarvas, Olaf, a hóember (kép: http://www.craveonentertainment.com/wp-content/uploads//2013/11/Frozen.jpg)
Az öt legenda: Az Őrzők: Dér Jankó, Fogtündér (Fog), Mikulás (Északi, Santa), Nyuszi, Sandman (Sandy, Álommanó) és Babafog (Kép: http://filmtrailer.hu/wp-content/uploads/ot-legenda-head.jpg)
Aranyhaj és a nagy gubanc: Aranyhaj, Eugén, Pascal, a kaméleon, Maximus, a ló (kép: http://img8.indafoto.hu/5/7/24927_de9cf7fc237bf2217c1c576e4f026fee/9510811_c063652f06669e8254107327789b6079_xl.jpg)
Korhatár: 16
Műfaj: egyperces
Kategória: humor, némi angst
Figyelmeztetések: némi erotikus tartalom, AU (Az Aranyhaj végét nem teljesen veszi figyelembe a történet. Másodsorban a crossover miatt.)
Megjegyzés: A történet készült az AFS tavaszi pályázatára 2014-ben. Próbáltam úgy megírni a történetet, hogy a fandomok mélyebb ismerete nélkül is érteni lehessen, remélem, sikerült. A történet a Jégvarázs vége után egy évvel játszódik, ami a történet szempontjából fontos, mert Anna még nincs tizennyolc éves. Ez az adat a történet szempontjából nagyon fontos.
Kikötés: Minden jog a Disneyt és a Dreamworksöt illeti. Nekem semmilyen anyagi hasznom nem származik a történet megírásából.
Leírás: Jégvarázs, Az öt legenda és Aranyhaj és a nagy gubanc crossover. Arendelle lakói új barátaik társaságában élvezik a nehezen kiharcolt békét - de akad közöttük olyan, akinek a boldogsága még mindig nem felhőtlen.
Legyen nyár
A szomszéd királyságokban tett hosszú körutazás után a Hókirálynő nyaralni vágyott. Ám az utazgatás során a kötelező látogatások mellett több fontosabb dolog is történt. Barátokra lelt, és a szerelem is rátalált egy mókamester személyében, aki nem más volt, mint Dér Jankó, az Őrzők legfiatalabbika. Elsa királynő így végre nem volt egyedül, aminek a húga, Anna hercegnő örült a legjobban. De hogy még jobb legyen a nyaralás, Anna magával hozta párját, Kristoffot, Dér pedig elhívta a többi Őrzőt, hogy töltsék velük a szabadidejüket. A társaság nagy része az asztalnál ült. Fogtündér és Babafog épp egy virágnyaklánc elkészítésén munkálkodott, Sandy, az Álmok Őrzője nevéhez méltóan szendergett, Nyuszi és Mikulás pedig hűsítő koktélt iszogattak, és közben belemerültek egy kártyapartiba. Jankó egy jégcsúszda készítésén ügyködött, miközben Elsa egy újabb jeges teát készített Olafnak, a hóembernek, aki egy nyugágyon terpeszkedett, hófelhőjének biztonságos takarásából élvezve a napsütést.
− Na, srácok, kipróbálja valaki a csúszdát? - mondta Dér a barátainak.
Babafog hevesen körberepkedte Dért, hogy tudassa, ő akar lenni az első. Erre Sandman is kinyitotta a szemét, és a feje fölött megjelenő jelek a tündérkéhez hasonló izgatottságról árulkodtak.
− Úgy látszik, megvan az első két jelentkező - mosolygott Fogtündér.
− Mi befejezzük ezt a játékot, és megyünk - jelezte Nyuszi, aki sokkal visszafogottabb volt, mint Álommanó. - Vigyázz rájuk, Dér, túl izgatottnak tűnnek - figyelmeztette a Remény Őrzője barátját.
− Nem lesz gond - mosolygott huncutul Dér.
Egy csókot nyomott a Hókirálynő arcára, majd Sandy és Babafog után sietett.
− Mondja csak, Elsa királynő, várunk még valakit? - kérdezte Santa. - Mintha említette volna - nézett várakozóan a nőre a lapjai fölött.
− Igen, az egyik szomszédos királyság hercegnőjét hívtam meg, később érkezik a barátaival.
− Ja, valami hajas babát - dünnyögte lemondóan Anna.
− Neked meg mi bajod? - kérdezte a szomorkodó testvérét Elsa.
− Hát, mi? Nézd! - mutatott pálmaliget felé.
Kristoff a többiektől távol álldogált rénszarvasával, Svennel, és még mindig panaszkodott.
− Ha engem kérdezel, drága barátom, akkor azt mondom, hogy ez mind csak képmutatás, hogy a királynő lenyűgözze Jankót és a barátait. Minek kellett ez? Kibérelni egy egész partszakasz a tengernél? Ellettünk volna a várbirtokon is, de… − sorolta az érveit, mígnem félbe nem szakította magát, és az állatra nézett, ami zavarodottan meresztette rá a szemét.
− Dühöngj csak magadban, én inkább keresek valami harapnivalót, utána pedig kipróbálom Dér jégcsúszdáját, elég hűsítőnek tűnik. Jó füstölgést, haver! - folytatta Kristoff úgy, mintha Sven helyett beszélt volna.
Gyakran folytatott így párbeszédet magával dilemmás kérdésekben, amikor nem jutott dűlőre magával. Sven általában mindig türelmesen hallgatta az ilyen kirohanásait, de most megfordult, otthagyta, és inkább az asztalhoz ment, hogy felmarkoljon egy kis harapnivalót. Otthagyta főni a napon Kristoffot, aki még a kucsmáját és a hegyekben használt meleg öltözetét sem volt hajlandó levenni; inkább izzadt, minthogy alkalmazkodjon.
− Hát, ez nem igaz! Már ő is kezdi! - kiáltott fel önkéntelenül a duzzogó férfi a távozó barátját figyelve.
− Ki kezd és mit? - kérdezte Anna, aki éppen akkor ért oda kedveséhez. - Mi a baj? - tette hozzá, mikor észrevette a bosszúságot a férfi arcán.
− Csak ez az egész. Minek kell ennyi pénzt költeni egy nyaralásra? Csak azért, mert királynő és megteheti. Inkább maradtunk volna otthon. Ráadásul itt ez a meleg is. − Karba fonta a kezét és elfordult Annától, de a lány nem hagyta, közelebb lépett hozzá.
− Jaj, Kristoff, hát ez a baj? Hisz’ csak boldog, érted? Elsa végre boldog! − nevetett a hercegnő vidáman. - Azon, hogy meleged van, könnyen segíthetünk, ha levesszük ezeket a vastag göncöket - lépett közelebb a férfihoz, és elkezdte levetkőztetni.
Mikor már a fürdőnadrágon kívül minden lekerült Kristoffról, végignézett a lányon. A piros bikini kiemelte alakját, amin a férfi vágyakozva pillantott végig. Megfogta Anna derekát és egyszerűen magához húzta. Csók közben a lány szabadjára engedett tincsei csiklandozták Kristoff arcát, aki belekuncogott a csókba.
− Az tényleg jó móka lenne, ha ezt folytatnánk − karolta át kedvesét, de Anna ügyesen kifordult az ölelésből.
− Gyere, és kapj el! − kiáltotta, miközben eliramodott.
− Na, jó, Anna, várj! Hé!
A férfi a vízben érte utol a lányt, aki kezdésként hűs sós vizet fröccsentett az arcába. Kristoff újra dohogni kezdett.
− Inkább maradtam volna a hegyekben − füstölgött, de azért visszaküldött némi vizet kedvesére, ám nem tűnt különösebben lelkesnek.
Ezt meglátva Dér egy kis mókát eszelt ki, amibe persze bevonta a barátait is. Labdázni kezdtek a hűsítő habok között. Először semmi szokatlan nem történt, de amikor a labda Kristoff felé repült, aki felugrott, Elsa megfagyasztotta a vizet. A férfi métereket csúszott a jégpáncélon, méghozzá nem túl elegánsan. A jelenet mindenkit nevetésre késztetett, kivéve az áldozatot, aki megfordult, és kicaplatott a partra. Anna hangja azonban megtorpanásra késztette.
− Hé, Kristoff, gyere vissza! Csak vicc volt, nem akartunk semmi rosszat, csak fel akartunk vidítani - próbálkozott a hercegnő, de csak egy dühös pillantást kapott válaszul. Elsa is szólni készült, de végül jobbnak látta, ha nem teszi, aztán a kellemetlen csendet a csíny elszenvedője törte meg.
− Örülök, hogy ennyire jókedvre derítettem mindenkit, de én nem igazán érzem jobban magam tőle, folytassátok a játékot nélkülem. − Azzal fájó hátsófelét dörzsölgetve kitrappolt a partra.
Egyenesen a nyugágyakhoz ment, és az ott terpeszkedő Olaf helytelenítő fejrázásával mit sem törődve levetette magát az egyikre. Karba font kézzel dühöngött. A morgáson kívül csak szörcsögő hang hallatszott, jelezve, hogy a hóember egy újabb pohár jeges tea végére ért.
− Áh, ez mennyei! Annyira csodás ez a hely. A meleg, a pálmafák és a homok meg a tenger. Én vagyok a legboldogabb hóember a világon! - áradozott, de Kristoff most nem volt vevő rá.
− Mondja ezt egy hóember, akinek külön hófelhője van, és akinek nem is lenne szabad itt lennie - mondta a férfi közömbösen, észre sem véve, hogy a többiek is közelednek, és azt sem, Olaf milyen képet vág a kijelentése hallatán.
− Hogy érted ezt?
− Úgy, hogy egy hóembernek semmi keresnivalója nincs egy napsütötte tengerparton. Sőt, tovább megyek, létezned sem kellene ilyen időben, mert ha nem tudnád, a hóemberek csak télen léteznek, mert akkor van itt az idejük - morogta Kristoff hidegen.
Olaf Elsa karjai közé menekült, és ijedtében dadogni kezdett.
− U… Ugye nem igaz, amit mondott? Ugye maradhatok? Ugye szerettek?
− Hát, persze, Olaf. Gyere, csinálok neked még egy teát. Vagy inkább szörpöt kérsz? - terelgette rögtön a jégbe hűtött italokhoz a Hókirálynő, de még előtte félreérthetetlen gyilkos pillantást vetett leendő sógorára, aki kihívóan nézett vissza rá.
A többiek bosszúsan állták körül a férfit, és neheztelően meredtek rá.
− Most mi van? - kérdezte a vállát vonogatva.
− Hogy mi van?! Még meg mered kérdezni? - akadt ki teljesen Anna. - Miért kellett ilyeneket mondanod neki? Ő várta legjobban ezt az egész nyaralást. De te most mindent elrontottál!
− Jaj, Anna, csak az igazat mondtam. Gyere ide, nem lesz semmi baja - tárta ki a karját a lány felé Kristoff. Próbálta ennyivel elütni a dolgot, ám ez a hercegnőnél nagyon nem jött be, mert szó nélkül faképnél hagyta őt.
A férfi rögtön utána akart menni, de Jankó és a többi őrző elállta az útját.
− Olaf olyan, mint egy gyerek, nagyon ártatlan még és könnyen megbántódik. Fontos, hogy a gyerekek gondtalanul élhessenek, amíg csak lehet - szólt lágy hangon, békítőleg Fogtündér, mire Babafog helyeslően bólogatott a vállán, s közben nyelvet öltött Kristoffra.
− Hagyd csak, Fog, ez már szép szóval nem megy. A barátunk most túl messzire ment - jelentette ki az Északi szigorúan.
Az Őrzők vezetője gyors pillantást váltott Nyuszival, majd megragadta Kristoffot. A nyúl kettőt toppantott az egyik lábával, mire egy lyuk jelent meg a homokban, Santa pedig beletuszkolta a döbbenten tiltakozó férfit. Betemették a homokba, úgy, hogy csak a feje látszott ki belőle.
− Mit kezdjünk vele? - kérdezte Jankó.
− Meg kell tudnunk, miért nem tud lazítani - vélekedett Nyuszi.
− A rossz gyerekekre büntetés vár - tette hozzá Mikulás atyai hangon.
− Semmi közötök hozzá - jelentette ki Kristoff határozottan.
− Már hogy ne lenne! A viselkedéseddel elrontottad mindenki kedvét - tájékoztatta Dér. - Mi lenne, ha jéggé fagyasztanám a nyaralás hátralévő részére? - Szemében csibészes fény jelent meg, és már fordította is a botját a most már ijedten rámeredő hegyi ember felé.
− Nem, nem, nem! Nem kell ezt tennünk. Van más megoldás is - állt a bot és a szőke férfi közé Fog. - Esetleg van valakinek valami ötlete? - nézett körbe a társaságon, és látta, hogy Sandy máris lelkesen jelentkezik.
Sandman felett hevesen váltották egymást a jelek, amit helyeslő hümmögések kísértek a csapat többi tagja felől.
− Ez egy remek terv, Sandy - paskolta meg a hátát Fogtündér.
− Mégis mit akartok tőlem? - kérdezte Kristoff félve a választól.
− Nem fog fájni, ne félj! - hajolt le hozzá Fog, és gyengéden kisimított egy hajtincset a férfi arcából, majd a nyakába akasztotta az elkészült virágnyakláncot. - Jól áll! - kacsintott a szőke férfira. − Mehet, Sandy! - Egy homokfonal indult meg Kristoff felé, aki ámulva nézte a csillogó arany áradatot, majd érezte, hogy szemei elnehezülnek; lassan álomba merült.
− Mit csináltatok vele? - kérdezte Anna, hangját aggodalom szőtte át.
− Sandy elaltatta, hogy az álmai útján kiderítsük, mi lehet a baja - magyarázta Fogtündér.
− Reméljük, beszél álmában - nézett kérdőn Annára Santa.
− Szokott - válaszolta meg a kérdést Anna helyett Olaf, aki Svennel és Elsával éppen akkor ért oda hozzájuk.
Miközben körbeállták, Kristoff álmodni kezdett.
− Anna, várj! Úgyis elkaplak! - kiáltotta Kristoff vidáman.
− Ahhoz előbb utol kell érned! - kacagott Anna.
Egyedül voltak a parton, már alkonyodott, minden békés volt és meghitt, tökéletes egy romantikus együttléthez, amire Kristoff annyira vágyott. Gyorsított és elkapta Annát, a lány sikított, mikor az ujjak megcsiklandozták az oldalát. A lendülettől elvágódtak a homokban, és nevetve omlottak egymás karjaiba.
− Olyan jó így kettesben, végre nincs az a tömeg meg hangzavar, ami a palotában van, csak ketten vagyunk, és azt csinálunk, amit akarunk - cirógatta Kristoff kedvese arcát, közben úgy nézett rá, ami egyértelművé tette a számára, mit ért „az” alatt.
− Jó tervnek tűnik - csókolta meg Anna, közben Kristoff azon ügyködött, hogy kioldozza a bikinifelsőjét, majd ugyanezt tette a bugyi pántjaival is. - Mmm… Gyorsan haladsz, nem gondolod?
− Bánod? - kérdezett vissza a férfi.
− Egy csöppet sem. De egy kicsit hátrányban érzem magam. - Felemelkedett a férfiról, és leügyeskedte róla a fürdőnadrágot, majd végigsimított az ébredező merevedésén, egy elégedett sóhajt csalva ki belőle.
− Ne hagyd abba! - kérte Kristoff, hangját vágy szőtte át.
Anna simogatta és kényeztette párját. Kristoff egyre kéjesebb nyögéseket hallatott…
Azonban ezt nem csak az álombéli Anna, hanem az igazi és az összes jelenlévő hallotta. Santa egy hatalmas pofonnal ébreztette fel az ábrándozó férfit.
− Ilyen lenne neked a tökéletes nyaralás?! Perverz dolgokat csinálnál a húgommal? Na, azt már nem! - Elsa dühében arra készült, hogy megátkozza a kába férfit, de Jankó lefogta a kezét, és elrángatta onnan a kellő távolságban lévő asztalhoz.
A többi őrző semmit sem szólt, csak lemondó pillantást vetettek Kristoffra, majd egyszerűen otthagyták. Sven és Babafog nyelvet öltöttek rá, Olaf pedig csak lemondóan legyintett. Egyedül Anna volt az, aki elgondolkodva figyelte párját egy darabig. A férfi reménykedve szólította meg.
− Anna, kérlek, segíts kijutnom innen. Kérlek! Anna? - A lányban a kérlelő hang és az ártatlanak tűnő bociszemek látványára újra fellángolt a düh, de aztán mégse szólt semmit, hanem csatlakozott a többiekhez. - Ez nem igaz! Nem teheted ezt velem! - kiáltott a hercegnő után, de az nem akarta meghallani.
Kristoff így egyedül maradt. Eleinte dühöngött, Jankót és a barátait hibáztatva mindenért, majd rátört a bűntudat Olaf miatt, és a keserűség, mert megbántotta Annát. Úgy érezte, mindent elrontott. Kétségbeesetten próbált kijutni, hogy beszélhessen kedvesével, de nagyon nehezen ment. A homok nehezen engedett, félórányi próbálkozás után mégis sikerült kiszabadítania a bal kezét, ám hiába próbálkozott tovább, nem jutott semmire. Kezdett elcsüggedni, mire hangokat hallott a pálmaliget felől, így jobb híján fülelni kezdett. Mintha egy ló közeledett volna a fák közül.
És valóban, Maximus nyergében nem más ült, mint a két kései meglepetésvendég.
− Eugén, nézd azt a szegény fiút, beszorult a homokba, segítenünk kellene neki - szólt Aranyhaj, miközben kedvese karját rángatta, hogy a férfi figyeljen rá.
− Nem hiszem, hogy bajban lenne. Valószínűleg ő kérte, hogy beássák - vélekedett a férfi.
− Nem, nézd, hogy erőlködik! Maximus, irány a part, húzzuk ki a homokból! - A ló tisztelgett, majd megiramodott Kristoff felé.
− Ez nem igazán jó… − kezdte volna Eugén, de nem tudta befejezni a mondatot, mert elvesztette az egyensúlyát, és kis híján kiesett a nyeregből.
− Állj! - adta ki az újabb utasítást az udvari ménnek a hercegnő.
Maximus pont Kristoff fejétől egy centire fékezett le, így a férfi fellélegezhetett, mivel megúszta a kemény patkókkal való fájdalmas találkozást. Aranyhaj lasszót készített hosszú hajából, és Kristoff karjára akasztotta, majd a ló váratlan hátraarcot csinált, és eliramodott. A homok fogságában lévő férfi egy rántással már kinn is volt.
Az akció azonban nem kerülte el az asztalnál ülő társaság figyelmét. Sandy felemelkedett, és homokostorával elkapta Eugént, aki arccal a homokban landolt. Maximus és Pascal prüszkölve elnevették magukat.
− Kösz az együttérzést, srácok! - motyogta a pórul járt férfi.
Ám Maximusnak hamar elszállt a jókedve, mikor Fogtündér megindult Aranyhaj felé. De a szőke királylányt sem kellett félteni, rögtön védekező állásba helyezkedett. Egy újabb lasszóval elkapta az Emlékek őrzőjét, aki Eugén mellett landolt a homokon. A csatározás tovább is folytatódott volna, ha Elsa nem áll közéjük.
− Állj! Aranyhaj és Eugén nem akarnak rosszat. Aranyhajat a körutazáson ismertem meg, mikor látogatást tettem az apjánál. Nagyon rendes lány.
− Szóval ő lenne az - sóhajtott megkönnyebbülten Jankó.
A háttérből hirtelen nevetés hangzott fel. Anna, aki épp Kristoffot segítette talpra, kacagásban tört ki.
− Ezt el se hiszem, annyira lököttek vagytok! - kapkodott levegő után Arendelle hercegnője.
− Hát igen, ők volnának a meglepetésvendégek, de ilyen belépőre még én se számítottam - magyarázta a Hókirálynő a kezét tördelve.
− Helló, Elsa! Bocsi… − szabadkozott Aranyhaj, miközben elengedte Fogtündért, majd Sandman ugyanígy tett Eugénnel.
Azonban Anna jókedve hamar elszállt, mikor rájött, kit ölel éppen. Elengedte Kristoffot, majd távolabb állt tőle. Szomorúan néztek egymásra, mindketten azt várták, hogy a másik mondjon valamit, így nem láthatták, hogy Aranyhaj elgondolkodva figyeli őket, és hirtelen ötlete támad.
Mire a társaság felfoghatta volna, mi történik, aranyhajfürtök ölelésében találta magát, kivéve Annát és Kristoffot, akiknek így esélyük volt kettesben maradni. Aranyhaj szeretetének váratlan megnyilvánulását követő kavarodásban senki nem vette észre, hogy a pár megrökönyödve figyeli őket.
− Ezt direkt csináltad, igaz? - suttogta Eugén, aki a legközelebb volt Aranyhajhoz.
− Ühüm. Úgy látom, annak a kettőnek szüksége van egy kis egyedüllétre − bökött a fejével a távolabb álló két fiatal felé, akik ki is használták a kínálkozó alkalmat, amíg a többiek a kiszabadulással voltak elfoglalva.
− Gyere! - fogta meg Anna Kristoff kezét.
A férfi először tétovázott, de a lány biztatóan mosolygott rá, és húzni kezdte a pálmaliget felé.
Vége