A vízcsobogás nyugtatólag hatott zilált idegeire. Végre egyedül volt és alkothatott. A gitárja és egy agyon gyűrt papírfecni társaságában, amire egy ceruzával jegyezte le a legújabb dal hangjait. Milyen felszabadító is ez. Csak dúdolt és dúdolt, miközben a papírra hangjegyek és szövegrészletek kerültek, kusza egymásutánban. De nem tarthatott sokáig a nyugalom.
- Nézd, az ott Hyde! - hallotta meg egy lány izgatott kiáltását, aki barátnőjét karon ragadva indult meg felé.
Eddig tartott - gondolta.
Gitárját a hátára akasztva sietősen elindult a legközelebbi sikátor irányába, mert ez már máskor is bejött. De most nem volt szerencséje. A két lány órákon keresztül követte, mígnem egy kuka mögé bújva sikerült leráznia őket.