Jrock - Ördögi születésnap - avagy angyal vagy ördög?
Cím: Ördögi születésnap - avagy angyal vagy ördög?
Páros: Hyde/Tetsu (L’arc en Ciel)
Korhatár: 16 év
Műfaj: shonen ai
Stílus: romantikus, hurt/comfort
Megjegyzés: Mivel nem sokat tudok a szereplők valós életéről, ezért saját szájízem szerint formáltam őket, meg az eseményeket, de remélem nem baj:)
Tartalom: Hyde nem éppen szokványos születésnapja.
Ördögi születésnap - avagy angyal vagy ördög?
A függöny résein beszűrődő fény egy durcás fintorra késztette. Az apró gesztus hatására az orrán ráncolódni kezdett a bőr, ami mindig kisfiús bájt kölcsönzött az arcának, s amit párja Tetsu örömmel szeretett nézni. A még álomittas agyába beférkőző gondolat lágy mosolyra késztette. Hyde egyik kezével tapogatózni kezdett a hatalmas ágy másik fele felé, de párja szuszogó teste helyett csak a kihűlt takarógombócot találta, mely gyűrötten, elhagyatottan feküdt az ágyon.
Nem értette. Tetsu ezelőtt sohasem tett ilyet, de mostanában valami megváltozott. Nem úgy viselkedett vele, mint azelőtt. Rideg volt és elutasító, mintha már nem úgy érezne iránta, mint régen. Ez nagyon bántotta. Utána akart járni a dolognak, de valami mindig megállította, hogy feltegye a fejében oly sokszor megfogalmazódott kérdéseket. De megfogadta, hogy nem ma jár utána a dolognak, mert a mai napnak különlegesnek kell lennie, konfliktusok és viták nélkül. Hiszen a saját születésnapját* zavartalanul szeretné eltölteni az ember, mert nem miden nap lesz negyven éves. Ezért reménykedett, hogy Tetsuya** ma más lesz, mint az elmúlt napokban.
Megérezte a kávé hívogató illatát, s szinte mámorosan indult el a konyhába, mert azt hitte, hogy párja reggelivel várja. De mikor szemét dörzsölgetve belépett, a másik férfi unott lassúsággal, morcosan kortyolgatta a feketéjét.
- ’reggelt! - vetette oda foghegyről Hyde-nak, aki földbegyökerezett lábbal, csalódottan állt az ajtóban.
- Jó reggelt! - köszönt végül, miközben odament, hogy megcsókolja, de a másik elfordult tőle, így csak az arcát érinthették ajkai. - Rosszul aludtál? - kérdezte óvatosan.
- Nem, de sürgős dolgom van, ezért sietek - állt fel Tetsu az asztaltól, s az előtér felé indult.
- Hova kell menned ilyen korán? Még csak fél hét van! - vonta kérdőre Hyde kissé ingerültebben, mint szerette volna.
- Nem érdekes.
- De...
- Hagyjuk!
A férfi hangtónusa az idegesen (értetlenül) toporgó Hyde-ba rekesztette a szót. Némán nézte, ahogy ’tsuya - ahogy magában becézte -, komótosan felveszi a cipőjét és a kabátját, majd a nyakába kanyarítja a sálját, és végül a kulcsával babrálva a kijárat felé lépked.
- Mikorra várhatlak? - kérdezte halkan.
Ez megtorpanásra késztette a másikat, de nem fordult meg, hanem csak odavetette.
- Ma nem jövök haza.
Ebben a pillanatban, mintha lelassult volna az idő. Villámcsapásként érte ez a mondat. Hyde már csak az ajtó csukódására ocsúdott fel a döbbenetéből. Ilyen még sohasem történt vele. Nem és nem, ez most sem történhet meg! Nem a születésnapján! Ez teljességgel lehetetlen!
Még egy darabig lecövekelve állt az ajtót szuggerálva, és várta, hogy párja visszatér, s tréfát kiált, de ez nem történt meg. Nem értette, mit ronthatott el, hiszen mindig odaadó volt társával szemben, elhalmozta szeretettel és gyengédséggel. Néha talán túlzásba is vitte, de párja mindig élvezettel vette a „bújós mackó” természetét, mely olyan szeretni valóvá tette. De most valami megtört, de nem tudott rájönni, hogy mi az.
Végül abbahagyta a bejárat intenzív bámulását és bánatosan masírozott a konyhába, hogy reggel szokásos kakaóját magához vegye. Majd mikor ezzel végzett, az asztalon árválkodó tányér pirítósra rá sem nézve, bevackolta magát a nappali kanapéjára, s úgy döntött, nem mozdul ki sehová, nem nyit ajtót, s nem veszi fel a telefont, ami már a következő percben megzavarta csendes mélabúját. Valószínűleg a születés napja alkalmából szeretett volna gratulálni a hívó, de nem törődött vele, csak kuporgott tovább a szerencsétlen csészét szorongatva a kezében.
Nem tudott, de nem is akart megmozdulni. Nem volt, aki miatt meg kellett volna tennie. Így nem erőltette meg magát. Csak ült, és a gondolatok egymást kergették a fejében, amik sehogyan sem akartak egésszé összeállni, így egy idő után megszűnt, és Hyde átadta magát a tompa létezésnek, mely sehová sem vezetett, de elzárta a lelki fájdalom befogadásától.
De ez sem tarthatott sokáig, mert a belső kín hamar átszivárog az ember hirtelen felállított védőfalain, s enni, rágni kezdi annak valóját, még ha először nincs is tudatában a dolognak. Először csak az apró réseken folyik át, mint az égető láva egyre nagyobb lyukat égetve a falon, majd teljesen megsemmisíti azt, s már nem marad semmi, ami elzárhatna a fájdalomtól, mely felperzselt maga körül mindent.
Hyde arra ocsúdott, hogy ég az arca, s forró nedvesség folyik végig rajta. Ez teljesen lángra lobbantotta a benne éledező szomorúság parazsát. A bánat haraggá változott benne, aminek a fentebb már említett csésze látta a kárát, ami a padlóhoz csapva végezte, beszennyezve ezzel a nagy gonddal kiválasztott, drága szőnyeget, mint ahogy azt a fájdalom teszi egy ember lelkével.
A férfi felpattant és dühösen járkálni kezdett, dacosan letörölve könnyeit, mint egy kölyök, aki nem akarja, hogy gyengének lássák. Többször idegesen beletúrt a hajába, miközben zaklatott köreit rótta a szobában, s közben próbált lenyugodni.
Jó néhány perc elteltével hirtelen megállt, lekuporodott a puha szőnyegre, s a tenyerébe temette az arcát. Mikor sikerült valamennyire összeszedni magát, visszament a Tetsuval közös hálószobájukba, s turkálni kezdett a férfi holmija között, valami jel után kutatva.
Órákkal később jó pár papír, ruha valamint egyéb holmi szétszórása és feltúrása után, végre felcsillant a szeme. Egy cetlin egy címet, nevet, a mai dátumot és egy időpontot talált. Gyorsan az órára nézett, de a jelzett időpontig még négy óra volt hátra, így elhatározta, hogy addig rendbe szedi magát.
Belépkedett a fürdőszobába, s miután lehámozta magáról a gyűrött hálóruhát, beállt a zuhany alá. Először csak folyatta magára a vizet, s próbálta elhessegetni a baljós gondolatait, de azok csak nem akarták békén hagyni, hanem kéretlenül tolakodtak a tudatába. Ezek újra kikezdték amúgy sem jó állapotban lévő idegeit. Hátát a hideg csempének vetette és lecsúszott a falmentén. Átkarolta a térdeit és ismét a bánatnak adta át magát. Azt akarta, hogy Tetsu most itt legyen és átölelje, de valószínűleg, most éppen annak a másiknak vásárol valamilyen meglepetést, őt pedig hagyja szenvedni.
Ismét nem akart mozdulni. Itt akart ebben a fürdőszobában megrohadni, de a teste egy idő után kikérte magának az időközben elhűlt víz hidegét, s mikor már egész teste reszketett, végre feltápászkodott és elzárta a csapokat.
Kilépve a zuhanyfülkéből bebugyolálta magát egy hatalmas törülközőbe, és visszasietett a szobába. Mikor ránézett az órára, sietősebbre fogta a „készülődést”, mert az időmérő szerint a kérdéses időpontig már csak másfél óra volt hátra, így kikapta a szekrényből az első keze ügyébe kerülő inget, nadrágot, és egy pulóvert, majd az alsó fiókból kihalászta a szükséges alsóneműket, majd mindent magára kapkodott.
Végül cipőt és kabátot húzott és elhagyta a lakást. Az autó ugyanott állt, ahol tegnap párja hagyta. E gondolat hatására is összeszorult a szíve. Minden Tetsura és immár az árulására emlékeztette.
Aztán sikerült megzaboláznia ismét elkalandozó gondolatait, beszállt az autóba és elindult a papíron megadott cím felé.
***
Mikor a fecnin szereplő címhez ért, már sötétedett. Lefékezett az épület előtt, majd kiszállva az autóból az órájára pillantott. Még volt negyedóra a megadott időpontig, így körülnézett. A környék szinte kihalt volt, semmilyen mozgás nem jelezte, hogy bárki is lenne errefelé. Csak üresnek tűnő félkész házak, csend és kihaltság. Ez félelemmel vegyes gyanakvással töltötte el. Visszaült az autóba, s úgy döntött, körbejárja a környéket, de ezután sem talált semmit.
Végül egy közeli kis utcában tette le a kocsit, hogy ne legyen olyan feltűnő, s ő maga gyalog indult el a cím felé. A tokyoi január*** csípős hidege behatolt a zaklatott férfi ruhája alá, aki csak úgy hányaveti módon kapta magára a kabátot. Reszketni kezdett, ezért gyorsan összehúzta magán a bélelt ruhaneműt, és megindult a ház felé.
Benn, az alagsorban, baljós félhomály, kopott falak és teljes kihaltság fogadta. A félelem egyre nőtt benne, ahogy haladt előre, de valami arra késztette, hogy folytassa útját, így nem állt meg. Ahogy óvatos léptekkel haladt, annyit sikerült megállapítania, hogy egy új építésű, félkész házban jár, de a fényviszonyok nem tették lehetővé, hogy mindent lásson.
Már éppen azon gondolkozott, hogy visszafordul és hazamegy, mikor léptek zajára lett figyelmes. Ez megtorpanásra késztette. Hátrakapta a fejét, de nem látott semmit. Kezét a szívére szorítva indult volna meg kifelé, mikor a hirtelen felkapcsolódott világítás elvakította, és két köré fonódó kar visszatartotta.
- Jó estét, angyalom! - súgta egy ismerős hang a fülébe.
Hirtelen annyira meglepődött és megijedt, hogy még kiáltani is elfelejtett. Ugyanakkor érezte a másik forró leheletét a bőrén, ami borzongásra késztette a testét. Jó pár percig lebegett a mámor és dermedtség érzésének elegyébe zárva, míg sikerült összeszednie magát.
- Te... tsu? Te... te vagy az?
- Miért kire számítottál? - kérdezett vissza bujkáló vidámsággal a hangjában.
- Én... én azt hittem... - kezdte volna Hyde, de félbeszakították.
- ...hogy itt találkozok a szeretőmmel - fejezte be Tetsu.
- Igen! - kiáltotta Hyde feltámadó dühvel. - Eressz! - próbálta kitépni magát az ölelő karokból, de azok nem engedték, hanem még szorosabbra fonódtak köré.
- Miért is? Tényleg ezt akarod? - fordította Tetsu maga felé a férfit, akit eddig hátulról ölelt át.
Mélyen, kedvese dühtől szikrázó sötét íriszeibe nézett.
- Eressz! - suttogta a másik gyenge ellenállással a megbabonázó tekintet hatására.
- Nem - lehelte Tetsu a szájába a szavakat, amitől a másik szinte a karjába olvadt.
Egy követelőző, szenvedélyes csókban forrtak össze, mely egy pillanatra minden dühöt és keserűséget kiűzött Hyde szívéből. Élvezettel kapott társa ajkai után, hogy legalább olyan hévvel viszonozza a nyelvjátékot.
De aztán mégis a harag és a fájdalom kerekedett felül. Hyde hirtelen ellökte magától a másik férfit, s jó néhány lépést hátrált. Semmi jel nem mutatott arra, hogy Tetsu különösebben tiltakozna ellene, hanem inkább nyugodtan szemlélte a dühtől és élvezettől kipirult kedvese arcát, miközben pár lépést tett felé, majd elkezdett beszélni.
- Gondoltam, hogy megtalálod a címet, azért hagytam viszonylag szem előtt. De...
- Szem előtt?! Szinte az egész szobát feltúrtam miatta! - szakította félbe Hyde. - Hé! Várjunk csak... Te.. te direkt dugtad a papírok közé a címet?
- Persze, hiszen másképp nem lett volna mit megkeresned - vigyorgott rá Tetsu.
- Mi? Te azt akarod mondani, hogy az egészet kitervelted? Eljátszottad, hogy van valakid, megbántottál, és... és...
- Röviden összefoglalva igen.
- És azt hitted, hogy örülni fogok neki, megbocsátok, és vidáman beleomlok a karodba? Tetsuya! - túrt bele a hajába Hyde.
Ez némileg lelohasztotta Tetsu jókedvét, s bizonytalanul nézett párjára, miközben fejét oldalra billentve tanulmányozta az arcát.
- Ezt most nagyon elrontottam, igaz?
- Miért csináltad? Mi a fene okod volt rá? - kérdezte kissé higgadtabban Hyde.
- Változást akartam a kapcsolatunkban. Úgy gondoltam, hogy ha egy kissé bekeményítek, azzal feltüzelhetlek, és minden intenzívebb lesz, szenvedélyesebb. Egy felajzott démont akartam a karjaim közt tudni nem pedig egy romantikus angyalkát. Meg tudod ezt érteni?
Hyde pár pillanatig emésztette a hallottakat, majd közelebb lépett a férfihoz, és a két tenyerébe fogta annak arcát.
- Miért nem mondtad el? Együtt megoldhattuk volna, s akkor nem kellett volna kerülőutakhoz folyamodnod, másként viselkedned. Bár igaz, ami igaz a feltüzelés része valamelyest sikerült, mert ilyen dühös még életemben nem voltam rád. De az is hozzátartozik, hogy ilyen kétségbeesetten sem akartalak még soha, mint most.
- Akkor mégis csak jól tettem?
- Azért ne bízd el magad! Legközelebb nem leszek ilyen elnéző.
- Pedig az angyalok mindig megbocsátanak az ördögöknek - vigyorgott rá Tetsu.
- És kárpótlást is követelhetnek - tette hozzá Hyde.
- Gyere velem! - húzta magával párja a felsőbb szintek felé.
Az első emeleten egy szoba előtt megálltak.
- Egyébként miért akartad, hogy idejöjjek? Mi ez a hely?
- Egy barátom ajánlotta fel ezt a helyet - Hyde szúrósan nézett rá -, és mielőtt még újra dühös lennél Shizukáról**** van szó, egy építészmérnök ismerősömről, aki ezt a házat tervezte. Ezt a lakás is ő rendezte be.
- Jó, megértettem, nem kell tovább magyarázni! De miért vagyunk itt? - kérdezte Hyde kissé ingerültebben, mint szerette volna, de az aznap történtek után nem lehetett csodálkozni rajta.
- Csak meglepetést akartam szerezni neked a születésnapod alkalmából - mondta halkan Tetsu elszállt lelkesedéssel, behúzott nyakkal.
- Hát a meglepetés azt hiszem, maximálisan sikerült - szólt Hyde felengedve, egy csókot lehelve ’tsuya homlokára. - Kíváncsi vagyok - tette még hozzá.
- Akkor most csukd be a szemed - kérte Tetsu.
A férfi engedelmeskedett, s közben a másik kitárta az ajtót.
- Most már kinyithatod. Boldog születésnapot! - köszöntötte.
Hyde egy jó darabig nem tudott szóhoz jutni az ámulattól. A szoba teli volt különböző színű gyertyákkal, melyek egyedüli fényforrásként világítva adták meg a kellő hangulatot az ízlésesen berendezett szobának. A kis asztal nagy részét egy hatalmas torta foglalta el, melyen negyven gyertya díszelgett. Mellette egy gondos aprólékossággal megkreált bento***** foglalt helyet. Mikor meglátta, szinte alig hitt a szemének. Azt tudta, hogy párja nagyon szeret főzni, és mániákus bento készítő, de ezzel a gyönyörű műalkotással minden eddigi kreációját felülmúlta.
- Ezzel vacakoltál egész eddig? - nézett meghatottan Tetsura. Az nem válaszolt rögtön, hanem feszengve álldogált. Hyde közelebb ment hozzá, és kisimított egy odatévedt tincset a szeméből. Mikor lenézett, észrevette, hogy párja kezén néhány kisebb vágás éktelenkedik. - Te jó ég! Még sosem vettem észre, hogy megvágtad volna magad, miközben bentót készítesz!
- Hát, mondjuk úgy, hogy kissé ideges voltam. De azért tetszik?
- Ez a legcsodálatosabb ajándék, amit életemben kaptam! - zárta a karjaiba Hyde szerelmét. Köszönöm - lehelte bele a szájába, mielőtt gyengéden megcsókolta.
Vége
* Hyde születésnapja: január 29.
** Tetsu teljes keresztneve
*** Tokyo a mérsékelt övben fekszik, így kb. olyan ott a tél, mint nálunk
**** A Shizuka egy japán női név
***** bento: A bento japán kifejezés, uzsonnacsomagot jelent. Ezt manapság táskába, dobozba csomagolják. A bento hagyományosan rizst, valamilyen fehérjét (húst, halat, tojást), egy kisebb adag köretet, illetve savanyúságot vagy édességet tartalmaz 4 - 3 - 2 - 1 arányban. (Forrás: http://bento.freeblog.hu/page/7/)