Harry Potter - Valentin napi küldetés, avagy randevú egy szellemmel
Cím: Valentin napi küldetés, avagy randevú egy szellemmel
Korhatár: nincs (maximun egy 12-es, de szerintem nem kell)
Műfaj: paródia, humor, egyperces
Megjegyzés: Ez a történet Elanor, AgiVega és Lillia_hun Valentin napi egyperces pályázatára íródott 2006-ban.
Kikötés: Minden jog J. K. Rowlingot és az általa meghatalmazott társaságokat illeti.
Tartalom: Voldemortot Valentin napon egy szellem látogatja meg, és elviszi néhány helyre, de ennek a Nagyúr nem igazán örül, majd a végén meg tudjátok miért...
Valentin napi küldetés, avagy randevú egy szellemmel
Voldemort mindig is utálta ezt a napot, talán még a többinél is jobban. De ebben az évben különösen torkig volt vele.
- Valentin nap! Merlinre, a szeretetnek és a barátságnak külön ünnepet szentelni! - mérgelődött félhangosan.
- Mégis mi bajod van vele? -érdeklődött egy lágy szemrehányó női hang, mire a Nagyúr oldalra kapta a fejét.
- Lily Evans? Te meg mit kísértesz itt? - kérdezte sötét urunk flegmán.
- Majd meglátod - válaszolta a nő sejtelmesen. Azzal elkapta Voldy karját, és köddé váltak.
Mikor Voldemort feleszmélt a Roxfort folyosóján álltak.
- Azért jöttünk ide, hogy megnézd azokat a fiatalokat, akiket tönkre akarsz tenni, és el akarod venni a boldogságukat, hátha félreteszed a pusztítási vágyad - mondta Lily, és elindult a folyosón.
- Ne hidd te kis sárvérű, hogy meghatsz ezzel! - válaszolta a sötét mágus.
Hirtelen a folyosón Pansybe és Harrybe botlottak, akik hevesen falták egymást.
- Nézd csak, Evans a fiad, és egy mardekáros, ejnye - gúnyolódott Voldy.
- Olyan szépek együtt - válaszolta Lily elfogódottan, meg sem halva a megjegyzést.
Tovább haladtak, és hirtelen nem túl szép látvány tárult a szemük elé. Hermione épp Friccsel enyelgett, és közben egymás macskáit dicsérgették, csöpögős stílusban.
- Óh, Argus annyira aranyos a kis gombóckád - szorongatta meg Mione Mrs. Norrist.
- A te csutakkád, pedig olyan ennivaló, hogy nem tudok vele betelni - válaszolta a gondnok.
Lilynek ennyi elég volt.
- Na, menjünk a Roxfortból. Ez gusztustalan - jelentette ki, és ismét megfogta Voldy kezét, és a következő pillanatban Roxmortsban találták magukat.
Először Lucius Malfoyt és Madam Rosmertát pillantották meg, amint kézen fogva andalogtak, a döbbent Draco pillantásától kísérve.
Egy kisebb sikátorhoz érve mindketten megdöbbentek. James Potter szelleme és Bellatrix Lestrange épp flörtöltek, egymást simogatva, nem túl diszkréten.
- James Potter, te meg mit művelsz?! - kérdezte a felesége szelleme felháborodottan.
- Nagyúr, te meg hogy kerülsz ide? - kérdezte Bella meglepődve.
- Ezt én is kérdezhetném - válaszolta a mágus sötéten.
- Majd adok én neked, te liba! - kiáltott a szellem Lily, azzal neki esett Bellának.
Elkezdte a haját húzgálni, valahonnan egy vödör vizet varázsolt elő, és leöntötte a nőt.
- Nagyúr! Kérlek! Állítsd le! - nyöszörgött Bella dideregve, de Voldy csak állt és nevetett.
Hirtelen olyan mérhetetlen öröm tört fel a lelke mélyéről, ami egész valóját melegséggel töltötte el. De a lelke már annyira elromlott, hogy nem tudta elviselni a szeretethullámot, a teste felmelegedett, majd lángra kapott és hamuvá vált. Bella nem tudta elviselni a látványt ezért elszaladt.
- Szép volt, drágám! - rikkantott James.
- Köszönöm, kedves - válaszolt a felesége.
- Ejnye, gyerekek! Teljesítettétek a kiszabott feladatot, menjünk vissza a szellemvilágba! Már nincs több dolgunk itt, soha többé - jelent meg Sirius szelleme.
Azzal mindhárman köddé váltak.
Így lett vége a világ legsötétebb mágusának a szeretett és a barátság ünnepén.