Jrock - Gitáros ébresztő
Hyde elfintorodott, aminek hatására az orrán apró ráncok jelentek meg, s a már percek óta őt figyelő Tetsu szája széles mosolyra húzódott, ahogy az alvó férfi arcán megjelenő grimasz szinte gyermeki bájt kölcsönzött neki. Ujjai végigsimítottak párja arcán, melynek hatására egy halk sóhaj szakadt ki belőle, s önkéntelenül is az érintés felé fordult, egyenesen kedvese meleg tenyerébe.
Majd az ujjak lassan eltávolodtak, Hyde hajába merültek, zizegő játékba kezdve a kócos tincsekkel. Halk morranása jelezte, hogy nincs ellenére a dolog, így még eljátszadozott a selymes fürtökkel, míg új terv fogalmazódott meg a fejében.
Pillantása az egyik sarokban letámasztott gitárra tévedt. Újra az a dallam kezdett keringeni a fejében, ami már napok óta nem hagyta békén. Kihasználva az alkalmat, hogy párja éppen nyugton van, egy lágy csókot lehelve az ajkára. Kicsusszant az ágyból, amiben a szabadságuk elmúlt három napját töltötték, s halkan, a hangszert magához véve, elhagyta a szobát.
Mérgesen fújt egyet, mikor a nappaliba ért, ugyanis ott hatalmas rendetlenség uralkodott. Hyde szórt szét mindent, amikor utazásukról hazatérve valamit kapkodva keresett a bőröndökben, s persze közben mindent szétdobált. A fotelek és a kanapé is teli volt velük, így mikor le akart ülni kedvenc kanapéjára, ott is kisebb ruhahegybe ütközött, ami akadályt képezve tornyosult előtte.
Sóhajtva lesöpörte a ruhadarabokat, majd egy papírt és tollat véve magához, letelepedett az ülőalkalmatosságra. Lassan elkezdte gitárján próbálgatni a fejében megformálódott hangokat, melyek először nem akartak összeállni, de ahogy lejegyezte, néhol korrigálta, kezdett kirajzolódni az új dallam, ami jóleső izgatottsággal töltötte el. Így egyre összefüggőbb dallamsort volt képes kicsalogatni a hangszerből, teljesen elmerülve a hangok tengerében.
***
Egy gitár dallamaira ébredt, amely kissé távolabbról hallatszott. Agya lassan befogadta az ismeretlen gitárhangok mellett a kintről beszűrődő madárcsicsergést is, s az egyéb utcai zajokat.
Félálomban tapogatózni kezdett az ágy másik fele felé, hogy karjaival átölelhesse kedvesét, de csak az üres ágyneműt tapintották ki ujjai. Hirtelen nyitotta ki a szemét, amit rögtön meg is bánt, mert nem éppen tolerálta a hirtelen fényváltozást. Másodszor már lassan próbálkozott meg a művelettel. Mikor sikeresen hozzászoktatta szemét a világossághoz, nagyot nyújtózkodva felült, és körülnézett a szobában. Kis időbe tellett, mire feltűnt neki, hogy párja gitárja nincsen ott, ahol hagyta.
Elmosolyodott, hegyezni kezdte a fülét, hogy jobban hallhassa a dallamot. Tetsu egyre többször kezdte újra, hogy minél tökéletesebbre csiszolja, Hyde annál jobban figyelt. Teljesen belemerült a hangélménybe. Mikor felocsúdott azt vette észre, hogy a gitárjátékkal együtt dúdol. Lassan szavakká formálódtak benne a különböző hangok. Végül azon kapta magát, hogy papírra jegyzi a kósza gondolatokat, melyek mindenfajta megfontolás nélkül, szabadon áramoltak ki belőle, s öltöttek testet a papíron, élettel töltve meg a másik által játszott szerzeményt, pontosan kiegészítve azt, ahogyan ők is egymást.
Miközben írt egyre nagyobb izgatottságot érzett minden porcikájában. Mikor már nem volt több hely a cetlin, letette a tollat, majd a kusza jegyzettel a kezében, elindult a még mindig élénken szóló gitármuzsika felé. Úgy hatott rá, mint valami varázslat, szinte elemi erővel vonzotta a másikhoz.
A nappali ajtajában megállt, s egy darabig onnan figyelte az önfeledten pengető Tetsuyát. Háttal volt neki, de maga elé tudta képzelni azt az arckifejezést, ami ilyenkor kiült az arcára. Koncentrálás és élvezet keveréke, ami annyira kívánatossá tette.
Lassan elindult a kanapén ülő Tetsu felé, és észrevétlenül leült mellé, hirtelen átölelte, s mohón belecsókolt a nyakába. Az annyira meglepődött, hogy a gitár kiesett a kezéből, és egy kisebb puffanással landolt a földön, amit hamarosan a Hyde ujjai közül kihullott cetli is követett. Tetsuya első döbbenetből felocsúdva, felé fordult, s egy szenvedélyes csókban forrtak össze, felszabadítva mindkettejük perzselő vágyát. Előhívták lelküknek belső melódiáit, amik a szenvedély himnuszát zúgták, mint a szavakat vagy a gitár hangjait. Két összefonódott test a kéj teljes összhangjába zárva, eggyé olvadva, mint a dallam és az azt teljessé tevő szöveg.
Gyönyörben és fájdalomban.
Örökre.
Vége