Jpop - Csobbanás
Cím: Csobbanás
Fandom: j-pop, kat-tun
Páros: Akame (Akanishi Jin x Kamenashi Kazuya)
Korhatár: 16+
Műfaj: egyperces
Kategória: romantikus, előfordulhat, hogy fluff??, meg Kazu az elején enyhén angsttel
Figyelmeztetés: slash
Megjegyzés: Életem első j-popja, így nem tudom, milyen lett, de majd ti megmondjátok.
Tartalom: Kame a táncpróba után kis kikapcsolódásra vágyik és magával rángatja a gyanútlan Jint. Egy szökőkút, sok nevetés, csókok és egy kis futás.
Ajánlás: Ajánlom Hesznek születésnapja alkalmából, Yasmine-nak, mert nagyon kíváncsi a ficre és csacának, mert az ő lj-jének olvasása adott ihletet.
Csobbanás
Ismét egy kimerítő táncpróbán volt túl. Ahogy közeledett a turné, úgy nőtt benne az izgatottság a közönség fogadtatása miatt. A legtökéletesebb formáját szerette volna nyújtani, mint mindegyikük, de ez egyre jobban fokozta benne a nyomást. Ki kellett szellőztetnie a fejét, de ehhez szüksége volt valakire, aki lenyugtatja az állandó pörgéskényszerét. Kazuya körülnézett, keresve azt az egyetlen személyt, aki képes lehet erre, akivel egyszerű, hétköznapi ember lehetett. Szemeit végigfutatta a szobában lévőkön, de sehol sem találta Akanishit.
- Hol lehet Jin? - intézte a többiekhez a kérdést.
- Biztos a mosdóba ment - vont vállat Ueda, aki éppen egy izgalmas sztori közepén tartott, mikor csapattársa megzavarta.
- Megyek, megkeresem - motyogta Kazu és otthagyta nyüzsgő társait.
Az ajtón kilépve rögtön meg is látta Jint. Nem messze állt a folyosó egyik kitárt ablaka előtt. Elgondolkodó arckifejezéssel bámult ki, tíz emelet magasságból, a fülledt tokioi éjszakába. Kamenashi önkéntelenül is kedvtelve végignézett rajta, hogy megcsodálja a számára oly tökéletes alakot. Kezdve a lágyvonású arccal, mely körül most az enyhe szellő által lengedezett félhosszú tincsek kusza játékot játszottak, még ellenállhatatlanabbá téve őt. Tekintete végül megállapodott a feszes fenéken, melyet a szűkszabású farmer még jobban kihangsúlyozott. Annyira elmerült a látványban, hogy észre sem vette, hogy a csillogó sötétbarna szemek már egy ideje őt figyelik.
- Mióta vagy itt? - kérdezte hirtelen Jin.
- N…Nem régóta - dadogta Kazu.
Akanishi elmosolyodott a másik zavarát látva, s hogy még jobban elmélyítse azt, megkérdezte.
- Ennyire tetszem neked?
- Tudod, hogy igen - jött a válasz a fülig vörösödött Kazutól.
- Szeretem, mikor ilyen vagy, Kame-chan - nevetett Jin, miközben közelebb lépett a másikhoz.
Emelte a kezét, hogy megérintse a kipirult arcot, de a másik megragadta a csuklóját.
- Gyere! - kiáltotta, s hirtelen ötlettől vezérelve húzni kezdte a legközelebbi lift irányába.
- Hová megyünk? - kérdezte Akanishi.
- Majd meglátod - kacsintott rá Kazuya, miközben behúzta az éppen nyíló liftbe.
De Jin nem hagyta annyiban a dolgot, és kérlelni kezdte.
- Na, ne légy már ilyen, Kazu! Mo… - de a további nyavalygást egy forró, puha száj gátolta meg.
Kame a lift falának döntötte Jint és egész testével hozzápréselődött, miközben elmélyítette a csókot. A nyelvjáték teljesen kisöpört minden elvárást és kötelezettséget a fejükből, csak a puszta élvezetet hagyta maga után. Most csak egymáséi voltak. Nem számítottak sem a rajongók vagy társaik, csupán a pillanat, aminek egy kattanás jelezte a végét. Gyorsan szétváltak, és egymás mellett léptek ki a nyíló liftből.
- Jó éjszakát, Jin-san, Kazuya-san! - köszönt az éjszakai portás.
- Önnek is, Youske-san - viszonozták egyszerre.
Ahogy kiléptek az utcára a Johnny’s Entertainment forgóajtaján, Kazuya ismét húzni kezdte Jint, aki most már minden szó nélkül követte. Kame egészen a közeli parkban lévő szökőkútig meg sem állt. Ott felkapta Akanishit, és bedobta a csobogó kútba.
- Ezt mért csináltad, baka?! - kiáltotta döbbenten Jin, miközben megpróbált felülni.
- Mert szerettem volna látni a morcos képedet - nevetett Kazu, miközben ő is bemászott a vízbe.
Csukott szemmel beállt az egyik kilövellő vízsugár alá, s hagyta, hogy a nyugtató hidegvíz végigfolyjon fáradt testén. Csak foszlányokban érzékelte Jin morgolódását, aki még mindig nem tért napirendre Kame előző váratlan akcióján.
Mikor észrevette, hogy kedvese feltűnően csendes, elhallgatott, s felnézett rá. A kezénél fogva rántott rajta egyet, így az egy nyikkanás kíséretében mellette landolt. Egymásra néztek és felnevettek. Jólesően és felszabadultan, mint a kisgyerekek.
- Örülök, hogy most itt vagy velem - simított végig Jin arcán Kazu.
- Hol lennék máshol? - vonta megához Kamét Akanishi egy lágy csókra, miközben kezével kisimította társa arcából az odatapadt vizes tincseket.
Egyre jobban elmélyítették a csókot, miközben Jin Kazuya ölébe mászott, hogy még szorosabban hozzásimulhasson. Átölelte a másik nyakát, miközben Kame kezei sem tétlenkedtek. Bebarangolták párja egész testét, időnként bekandikálva az átnedvesedett póló alá, kéjes sóhajokat csalva ki a másikból.
- Maguk meg mit csinálnak ott?! - hallatszott egy éles szigorú hang, ami szétrebbentette őket.
- Gyerünk innen! - pattant fel Jin, és húzni kezdte Kazut is maga után.
- Hé, kérdeztem valamit! Azonnal álljanak meg! - kiabált a parkőr a futásnak eredő páros után.
Egy darabig hallották maguk mögött a lépteket, majd mikor már beértek a fák közé, lelassítottak.
- Idióta kölykök! - hallatszott az öreg kiáltása, mire újra begyorsítottak.
Mikor megálltak, Kazuya lihegve dőlt egy fának, Jin pedig a két térdére támaszkodva próbált levegőhöz jutni. Pár pillanat múlva kitört belőle a nevetés, s Kame nyakába vetette magát.
- Idióta vagy, ugye tudod? - lehelte a fülébe.
- Ezért szeretsz, nem? - kérdezett vissza a másik.
- De - fúrta a mellkasába a fejét Jin.
- Szeretlek - fonta köré a karjait Kamenashi.
Sokáig álltak így beleolvadva egymás karjaiba. Csak ez a pillanat létezett, és a másik test, melyet érintettek. Ez az ölelés jelentette most a világukat, ami meghatározott mindent. De a csodálatos meghitt perc hamar elmúlt.
- Vissza kéne mennünk - szólt Kame halkan.
- Miért? - dörmögte Jin a puha mellkasba.
- Tudod, milyen Yuichi? Öt percre eltűnünk, és máris aggódni kezd - húzta el a száját Kazuya.
- Igazad van, Kazu-chan - mosolygott rá Jin.
Egymás kezét fogva indultak el a Johnny’s épülete felé, nagyokat szippantva az egyre kellemesebbé váló hűvös levegőből.
Vége