Jrock - Sweet chocolate
tora - tigris
shou - nyeremény, díj
anata - udvarias te, közeli ismerősnek (házastárs, szerető) mondva kedvesem/drágám
kawaii neko - aranyos macska, édes cica
Tartalom: Shou az alice nine tagjaival eltöltendő karácsonyi vacsorára készül, de Torának teljesen már elképzelései vannak az idő eltöltéséről…
Sweet chocolate
- Ana… ta - motyogta a párnába, miközben keze az énekes után tapogatózott a takarórengetegben, de csak az üres ágyneműt érinthették ujjai.
Kisebb erőlködés után kinyitotta a szemét. Shou nem volt a szobában, csak a gombóccá gyűrt takaró árválkodott ott bevetetlenül. Tora elmosolyodott, miközben kótyagosan felült. Túlságosan jól sikerült a Szentestéjük, aminek a jelei fejfájás, valamint izomláz formájában jelentkeztek. Előbbiben az elfogyasztott alkoholmennyiség, utóbbiban egy többmenetes lepedőcsata játszott szerepet. Hasogató fejét masszírozva felállt, s kitámolygott a szobából, hogy kedvesét megkeresse. Nem kellett sokáig keresgélnie, mert meghallotta lágy énekét, ami a konyha felől érkezett. Ahogy közeledett, felismerte, hogy kedvenc karácsonyi dala, a Jingle Bells az. Szinte látta, ahogy párja önfeledten mosolyog közben, a megszokott átéléssel az arcán.
Csendben megállt az ajtóban, s figyelte a társát, ahogy valaminek a kevergetésével foglalatoskodik. Sehogyan sem értette a dolgot, hisz a falióra még csak tizenegyet mutatott. Megköszörülte kiszáradt torkát.
- Hogy-hogy ilyen korán felkeltél, Kaza-chan? - kérdezte rekedten. Az ének elhallgatott. Letette a keverőkanalat, és somolyogva fordult hátra. Szórakozottan végig nézett kedvesén, akinek sötét haja leginkább egy madárfészekkel volt hasonlatos, pizsamája pedig gyűrötten lógott rajta. - Mi az? - dörzsölte meg az arcát Tora.
- Shin-chan, nem felejtettél el valamit?
- Mégis mit? - kérdezett vissza a gitáros a fejfájása miatt kissé ingerülten.
- Na, ülj le! - mutatott az egyik székre nevetve Kazamasa. Tora morgolódva levetette magát a felkínált helyre, míg Shou öntött neki egy csésze kávét a nemrég főtt adagból. - Tessék! Ettől jobb lesz! - nyújtotta felé a méregerős, tiszta feketekávét.
- De ebben még csak tej sincs! - méltatlankodott a másnapos férfi.
- Idd csak meg! Garantáltan jobb lesz!
- Rendben - kortyolt bele a csészébe fintorogva. - De még mindig nem válaszoltál, miért sürögsz itt.
- Hát, még mindig nem emlékszel? - kuncogott megint Kaza.
- Mire?
- Meghívtad a fiúkat még az utolsó próbán, hogy töltsék itt a karácsonyestét - válaszolta meg a kérdést Shou, miközben visszafordult a konyhapulthoz.
- Mi? Én… Te jó ég!
- Igen, pontosan. Saga egy maga is őrült mennyiséget tud enni, de nemcsak ő lesz itt, hanem Hiroto és Nao is. És ha az emlékezetem nem csak egy bizonyos tigris uraság is sokat tud betermelni - mondta az énekes még mindig nevetve, egy percre sem hagyva abba a csokoládékrém kavargatását.
- Sajnálom, hogy miattam… - kezdte Tora, de félbeszakították.
- Semmi baj. Ha nem te, akkor én hívom meg őket - vont vállát az énekes. A gitárost kezdte magához téríteni a kávé, ami az ébredező vágyát is felerősítette. Pár lépéssel párja mögött termett, szorosan hozzásimult, és a frissen mosott hajába temette az arcát. - Shinji… - lehelte Kohara. - Most nem érünk rá erre… M…ajd, ha kész lesz a krém… Shinji! - emelte meg a hangját, mert a férfi már a nyaka legérzékenyebb részét nyalogatta.
- De Kaza, kérlek! Egy kicsit otthagyhatnád azt a csoki masszát! - fordította maga felé durcásan a gitáros. Shou nem sokáig tudott ellenállni a sötétbarna pillantásnak, s hamarosan a pult mellett a földre csúszva adták át magukat az élvezetnek.
De azt egyikük sem vette számításba, hogy a csokikrém vészesen közel van a konyhapult széléhez, s mikor egy aprót löktek rajta, a tál a fejükre borul.
- Látod, mit csináltál?! - kiáltotta döbbenten Kazamasa, miközben levette a fejéről az edényt, melynek tartalma teljesen beborította a haját és az arcát, míg Tora néhány csokipöttyel megúszta a tál támadását. - Most kezdhetem elölről - legyintett lemondóan.
- Nyugi! Először megmosdatlak - nyalt le egy adag krémet Shou arcáról. - Ez finom - mosolygott rá.
- Persze, hogy az, az édesanyám receptje - morogta.
- Na, gyere! Rád férne egy újabb hajmosás meg egy átöltözés - kacsintott duzzogó kedvesére a gitáros.
- Jaj, te bolond nagymacska! - ölelte át hevesen a nyakát Kaza, egy csókkal fejezve be a támadást.
Egymást vetkőztetve jutottak el a fürdőszobáig. Útjukat elszórt ruhadarabok kísérték. Tora finoman betuszkolta szerelmét a zuhanyfülkébe, és megnyitotta a csapokat, miközben Shou egy percre sem hagyta el ajkait, keze pedig a másik farkára kulcsolódott, kéjes nyögésre késztetve Shinjit. Amano tapasztalt ujjai is felfedező útra indultak az őrületbe kergetve ezzel Kazát. Amikor végül elértek a már amúgy is meredező falloszához, hangosan felnyögött.
- Akarlak… - suttogta Shou Tora fülébe.
- Tudom, én főnyereményem - mosolygott bele a gitáros a csókba.
Hátulról gyengéden hozzásimult párjához, mialatt keze egy percre sem hagyta ott annak merevedését. Mikor már majdnem eljuttatta a csúcsra, a kezével abbahagyta a kényeztetést, s kicsit előre döntötte Shout, aki megtámaszkodott a fülke falában. Tora jobb kezének egyik ujját párja ánuszához érintette, és gyengéden végigsimított a záróizomgyűrűn, amire egy kérlelő sóhaj volt a válasz Kohara felől, ekkor gyengéden becsúsztatta egyik ujját, és először lassan, majd egyre gyorsabban mozgatni kezdte. Kis idő múlva több ujj is csatlakozott az elsőhöz, majd mikor Shou nyögései hörgéssé változtak, a csintalan ujjak eltávolodtak, s egy kemény fullánk vette át a helyüket. Kazamasa hangosan felkiáltott, mikor társa farka egy határozott döféssel merült el benne. Először lassú lökésekkel ingerelte társa prosztatáját, majd egyre gyorsabban mozgott benne, míg egyik kezével annak merevedését kényeztetve repítette a csúcs felé, másikkal pedig Shou falon támaszkodó kezét fogta.
Az ujjak és testek összefonódtak, majd hörgések és nyögések egyvelegévé lényegültek át. Percekig nem létezett más, csak az út, mely a beteljesüléshez vezetett, mely a gyönyör mennyországát hozza el.
- Shinji! - kiáltotta Shou, miközben magja beterítette párja kezét, aki egy utolsó lökéssel szintén átlépett a gyönyör kapuján.
Egy jó pár percig a padlóra csúszva pihegtek, majd Tora felállt, elzárta a csapokat, majd megtörölközött és felkapta fürdőköpenyét. Végül megtörölgette Shout, és rásegítette a fürdőköpenyét a kába férfira, majd a karjába kapva elindult a nappali felé. Kohara dörgölődzve bújt hozzá.
- Ki is itt a macska, te kawaii neko - nevetett, miközben lágyan letette szerelmét a kanapéra, s ő is hozzábújt.
Két óra elteltével mindketten kipihenten álltak neki a vacsora előkészületeinek. Fél öt körül már minden készen állt, kivéve a csokikrémet, amivel Shou még mindig foglalatoskodott. Tora mosolyogva figyelte kedvesét, miközben az asztalt terítette.
- Még jó, hogy két adagra való alapanyagot vettem - jegyezte meg Shou mosolyogva.
- De azért megérte, nem? - tudakolta Tora, újra hozzásimulva.
De a csengő hangja megakadályozta a további cselekvésben.
- Na, nyiss ajtót, te akaratos tigris - csókolta meg Kaza.
Shinji eltűnt az ajtó irányában, miközben Kohara még egy utolsót kavart a krémen.
Vége
shou - nyeremény, díj
anata - udvarias te, közeli ismerősnek (házastárs, szerető) mondva kedvesem/drágám
kawaii neko - aranyos macska, édes cica
Tartalom: Shou az alice nine tagjaival eltöltendő karácsonyi vacsorára készül, de Torának teljesen már elképzelései vannak az idő eltöltéséről…
Sweet chocolate
- Ana… ta - motyogta a párnába, miközben keze az énekes után tapogatózott a takarórengetegben, de csak az üres ágyneműt érinthették ujjai.
Kisebb erőlködés után kinyitotta a szemét. Shou nem volt a szobában, csak a gombóccá gyűrt takaró árválkodott ott bevetetlenül. Tora elmosolyodott, miközben kótyagosan felült. Túlságosan jól sikerült a Szentestéjük, aminek a jelei fejfájás, valamint izomláz formájában jelentkeztek. Előbbiben az elfogyasztott alkoholmennyiség, utóbbiban egy többmenetes lepedőcsata játszott szerepet. Hasogató fejét masszírozva felállt, s kitámolygott a szobából, hogy kedvesét megkeresse. Nem kellett sokáig keresgélnie, mert meghallotta lágy énekét, ami a konyha felől érkezett. Ahogy közeledett, felismerte, hogy kedvenc karácsonyi dala, a Jingle Bells az. Szinte látta, ahogy párja önfeledten mosolyog közben, a megszokott átéléssel az arcán.
Csendben megállt az ajtóban, s figyelte a társát, ahogy valaminek a kevergetésével foglalatoskodik. Sehogyan sem értette a dolgot, hisz a falióra még csak tizenegyet mutatott. Megköszörülte kiszáradt torkát.
- Hogy-hogy ilyen korán felkeltél, Kaza-chan? - kérdezte rekedten. Az ének elhallgatott. Letette a keverőkanalat, és somolyogva fordult hátra. Szórakozottan végig nézett kedvesén, akinek sötét haja leginkább egy madárfészekkel volt hasonlatos, pizsamája pedig gyűrötten lógott rajta. - Mi az? - dörzsölte meg az arcát Tora.
- Shin-chan, nem felejtettél el valamit?
- Mégis mit? - kérdezett vissza a gitáros a fejfájása miatt kissé ingerülten.
- Na, ülj le! - mutatott az egyik székre nevetve Kazamasa. Tora morgolódva levetette magát a felkínált helyre, míg Shou öntött neki egy csésze kávét a nemrég főtt adagból. - Tessék! Ettől jobb lesz! - nyújtotta felé a méregerős, tiszta feketekávét.
- De ebben még csak tej sincs! - méltatlankodott a másnapos férfi.
- Idd csak meg! Garantáltan jobb lesz!
- Rendben - kortyolt bele a csészébe fintorogva. - De még mindig nem válaszoltál, miért sürögsz itt.
- Hát, még mindig nem emlékszel? - kuncogott megint Kaza.
- Mire?
- Meghívtad a fiúkat még az utolsó próbán, hogy töltsék itt a karácsonyestét - válaszolta meg a kérdést Shou, miközben visszafordult a konyhapulthoz.
- Mi? Én… Te jó ég!
- Igen, pontosan. Saga egy maga is őrült mennyiséget tud enni, de nemcsak ő lesz itt, hanem Hiroto és Nao is. És ha az emlékezetem nem csak egy bizonyos tigris uraság is sokat tud betermelni - mondta az énekes még mindig nevetve, egy percre sem hagyva abba a csokoládékrém kavargatását.
- Sajnálom, hogy miattam… - kezdte Tora, de félbeszakították.
- Semmi baj. Ha nem te, akkor én hívom meg őket - vont vállát az énekes. A gitárost kezdte magához téríteni a kávé, ami az ébredező vágyát is felerősítette. Pár lépéssel párja mögött termett, szorosan hozzásimult, és a frissen mosott hajába temette az arcát. - Shinji… - lehelte Kohara. - Most nem érünk rá erre… M…ajd, ha kész lesz a krém… Shinji! - emelte meg a hangját, mert a férfi már a nyaka legérzékenyebb részét nyalogatta.
- De Kaza, kérlek! Egy kicsit otthagyhatnád azt a csoki masszát! - fordította maga felé durcásan a gitáros. Shou nem sokáig tudott ellenállni a sötétbarna pillantásnak, s hamarosan a pult mellett a földre csúszva adták át magukat az élvezetnek.
De azt egyikük sem vette számításba, hogy a csokikrém vészesen közel van a konyhapult széléhez, s mikor egy aprót löktek rajta, a tál a fejükre borul.
- Látod, mit csináltál?! - kiáltotta döbbenten Kazamasa, miközben levette a fejéről az edényt, melynek tartalma teljesen beborította a haját és az arcát, míg Tora néhány csokipöttyel megúszta a tál támadását. - Most kezdhetem elölről - legyintett lemondóan.
- Nyugi! Először megmosdatlak - nyalt le egy adag krémet Shou arcáról. - Ez finom - mosolygott rá.
- Persze, hogy az, az édesanyám receptje - morogta.
- Na, gyere! Rád férne egy újabb hajmosás meg egy átöltözés - kacsintott duzzogó kedvesére a gitáros.
- Jaj, te bolond nagymacska! - ölelte át hevesen a nyakát Kaza, egy csókkal fejezve be a támadást.
Egymást vetkőztetve jutottak el a fürdőszobáig. Útjukat elszórt ruhadarabok kísérték. Tora finoman betuszkolta szerelmét a zuhanyfülkébe, és megnyitotta a csapokat, miközben Shou egy percre sem hagyta el ajkait, keze pedig a másik farkára kulcsolódott, kéjes nyögésre késztetve Shinjit. Amano tapasztalt ujjai is felfedező útra indultak az őrületbe kergetve ezzel Kazát. Amikor végül elértek a már amúgy is meredező falloszához, hangosan felnyögött.
- Akarlak… - suttogta Shou Tora fülébe.
- Tudom, én főnyereményem - mosolygott bele a gitáros a csókba.
Hátulról gyengéden hozzásimult párjához, mialatt keze egy percre sem hagyta ott annak merevedését. Mikor már majdnem eljuttatta a csúcsra, a kezével abbahagyta a kényeztetést, s kicsit előre döntötte Shout, aki megtámaszkodott a fülke falában. Tora jobb kezének egyik ujját párja ánuszához érintette, és gyengéden végigsimított a záróizomgyűrűn, amire egy kérlelő sóhaj volt a válasz Kohara felől, ekkor gyengéden becsúsztatta egyik ujját, és először lassan, majd egyre gyorsabban mozgatni kezdte. Kis idő múlva több ujj is csatlakozott az elsőhöz, majd mikor Shou nyögései hörgéssé változtak, a csintalan ujjak eltávolodtak, s egy kemény fullánk vette át a helyüket. Kazamasa hangosan felkiáltott, mikor társa farka egy határozott döféssel merült el benne. Először lassú lökésekkel ingerelte társa prosztatáját, majd egyre gyorsabban mozgott benne, míg egyik kezével annak merevedését kényeztetve repítette a csúcs felé, másikkal pedig Shou falon támaszkodó kezét fogta.
Az ujjak és testek összefonódtak, majd hörgések és nyögések egyvelegévé lényegültek át. Percekig nem létezett más, csak az út, mely a beteljesüléshez vezetett, mely a gyönyör mennyországát hozza el.
- Shinji! - kiáltotta Shou, miközben magja beterítette párja kezét, aki egy utolsó lökéssel szintén átlépett a gyönyör kapuján.
Egy jó pár percig a padlóra csúszva pihegtek, majd Tora felállt, elzárta a csapokat, majd megtörölközött és felkapta fürdőköpenyét. Végül megtörölgette Shout, és rásegítette a fürdőköpenyét a kába férfira, majd a karjába kapva elindult a nappali felé. Kohara dörgölődzve bújt hozzá.
- Ki is itt a macska, te kawaii neko - nevetett, miközben lágyan letette szerelmét a kanapéra, s ő is hozzábújt.
Két óra elteltével mindketten kipihenten álltak neki a vacsora előkészületeinek. Fél öt körül már minden készen állt, kivéve a csokikrémet, amivel Shou még mindig foglalatoskodott. Tora mosolyogva figyelte kedvesét, miközben az asztalt terítette.
- Még jó, hogy két adagra való alapanyagot vettem - jegyezte meg Shou mosolyogva.
- De azért megérte, nem? - tudakolta Tora, újra hozzásimulva.
De a csengő hangja megakadályozta a további cselekvésben.
- Na, nyiss ajtót, te akaratos tigris - csókolta meg Kaza.
Shinji eltűnt az ajtó irányában, miközben Kohara még egy utolsót kavart a krémen.
Vége