Harry Potter - Egy képtelen tréfa és két titok
Cím: Egy képtelen tréfa és két titok
Korhatár: 12
Kategória/műfaj: egyperces, akció, humor, komor
Kikötés: a Harry Potter könyvek világa J. K. Rowling tulajdona, a jogokat csak ő és az általa meghatalmazott társaságok birtokolják. Nekem semmilyen anyagi hasznom nem származik a történet megírásából.Megjegyzés: Készült a Lumos Fanfiction oldalon Daisy kihívására még 2006-ban.
Tartalom: A Griffendél klubhelyiségben elszabadul a pokol, szinte szó szerint. Mi a fészkes fenét keresnek halálfalók, házasok, és hollóhátas(ok) a Griffendél-toronyban?
Egy képtelen tréfa és két titok
Neville mögött becsukódott a szobaajtó. A hirtelen jött sötétben először nem látott semmit, de amikor pálcájával fényt varázsolt a helyiségben, és körülnézett, szeme nagyra tágult ijedtségében. Felsikoltott. Mögötte Luna lépdelt, aki megtorpant a hirtelen sikoly hallatán.
- Mi tör… - de a mondatot nem fejezte be, mert szava elakadt a hihetetlen látványtól.
A Griffendél klubhelyiségét átkok fényei szelték át, kiáltások és csörömpölés zajával vegyülve. Harry, Hemione, Ron, Ginny és a DS többi griffendéles tagja küzdött legalább tíz halálfaló ellen. Köztük volt Bellatrix Lestrange és Lucius Malfoy is. Neville szívébe elszántság költözött és Lunával egyszerre vetették magukat a harcba.
- Stupor! - Kiáltották egyszerre. Ez mindenkit váratlanul ért, de főleg a halálfalókat, így kettő ki is dőlt közülük.
- Jókor jöttél Neville. Már azt hittük fel sem ébredsz a lármára - mondta Harry hálásan mosolyogva.
- Most nincs idő a csevegésre! - Kiáltott rájuk Hermione, kissé bosszúsan.
- Jól van, na! Kötözzük meg őket - javasolta Harry, és már lövelltek is ki a kötelek a pálcájából a két ájult halálfaló felé, szorosan megbéklyózva őket.
Eközben a többiek továbbharcoltak Ronnal az élen. A vöröshajú fiú olyan gyorsan mozgott, hogy Harry szinte megbabonázva nézte. Eközben Luna még egy halálfalót leterített és megkötözött.
- Vigyázz, Harry! - kiáltotta Neville, de már késő volt, a felé szálló kábító átok eltalálta, és a sikerrel járt halálfaló már meg is kötözte az ernyedt testet. A kandalló felé vonszolta, hogy a hopphálózaton keresztül elmeneküljön vele, de Neville és Hermione közösen felé küldött petrificusa megállította, és elvágódott, mint egy zsák. Az alélt Harryt az egyik kanapéra fektették, a pórul járt halálfalót pedig megkötözték. Már csak két betolakodó maradt. A gyerekek sarokba szorították őket, és mindenre elszántan rájuk emelték pálcáikat. Ekkor a még talpon maradt Lucius és Bella kétségbe esetten összenéztek.
- Ajaj, tesó - szólalt meg Lucius. - Ennek már fele sem tréfa!
- De nem ám - szólalt meg Bella.
A gyerekek értetlenül néztek össze, de a pálcáikat nem engedték le. Először Ron találta meg a hangját.
- Mi a fészkes fene folyik itt? - kérdezte ingerülten.
- Fogalmam sincs - válaszolta Hermione.
De több beszédre nem volt idő, mert a két előttük álló alak teste furcsa transzformációba kezdett. A hajuk először megrövidült, majd vörös lett és rövidesen szeplős arcuk is előtűnt.
- Fred! George! - kiáltotta Ginny megkönnyebbülten. - Mit kerestek ti itt?
- Boldog április elsejét! - kiáltották azok kórusban.
- Még hogy boldog! Majd adok én nektek! - kelt ki magából Hermione, és kergetni kezdte az ikreket a Griffendél klubhelyiségében.
- Mi folyik itt? - kérdezte a még kicsit kótyagos Harry.
De nem kellet mondani semmit, mert a többi „halálfaló” teste is változni kezdett.
- Á, gondolom ebben az ikrek a ludasak? - kérdezte Harry az arcán mosollyal.
- Ti teljesen megvesztetek! Semmirekellők! - tajtékzott Hermione. - Megérdemelnétek egy alapos verést.
- Nyugi kedves sógornőnk! Csak beugrottunk gratulálni az újdonsült Mrs. Weasleynek - mondták kórusban az ikrek, kaján vigyorral a képükön.
A klubhelyiségre kínos csend telepedett. Hermione Ronnal együtt elsápadt és megmerevedett. Harry is hasonlóan reagált barátai reakciója láttán, és kérdőn nézett hol az ikrekre, hol Ronra és Hermionéra.
- Ron, igaz, amit mondanak? - kérdezte Ginny.
- Igen - válaszolta Hermione halkan.
- De mikor? - kérdezte Harry.
- Jobb lesz, ha leülünk - mondta Ron.
Azzal levették a köteleket a még megkötözött társaikról és leültek egy-egy fotelbe. Pár pillanat múlva Hermione kezdett el mesélni.
- Hát az úgy volt - kezdte kissé bátortalanul, mire Ron bátorítóan megszorította a kezét -, hogy a Minisztériumban történtek után sokat beszélgettünk Ronnal és rájöttünk, mit érzünk egymás iránt, és minden annyira felgyorsult… - itt megakadt és szomorúan lehajtotta a fejét. Helyette Ron folytatta.
- Nem tudtuk mit hoz a jövő, ezért magunk sem tudjuk, mi vezérelt, lehet, hogy az állandó életveszély, lehet, hogy más, de amikor augusztusban Hermionénál voltam vendégségben, egyik nap elmentünk a közeli templomba, és összeházasodtunk… - fejezte be, és ő is lehajtotta a fejét.
Ismét csend telepedett a klubhelyiségre, amit Harry szemrehányó hangja tört meg.
- Mikor akartátok ezt közölni velem? Mitől féltetek? Netán attól, hogy ellenezni fogom, vagy nem egyezek bele?! Tudhatnátok, hogy én mindenben mellettetek állok! - Lett egyre hangosabb és csalódottabb a fiú hangja.
- Sajnáljuk Harry! Minden olyan hirtelen történt. Fel sem eszméltem és máris Mrs. Weasley voltam. Kérlek, ne haragudj - mondta Hermione szipogva. - Tudod, teljesen összezavarodtunk, nem biztos semmi, és lehet, hogy csak pár pillanat adatik meg, utána mindennek vége, és történik valamelyikünkkel valami, és… - de nem tudta folytatni, mert a könnyektől elfúlt a hangja.
A csend újra tapinthatóvá vált, amelyet csak Hermione hangos zokogása tört meg. Harry nem tudott megmozdulni, sem megszólalni. Ron átölelte a lányt, de nem tudta megnyugtatni.
- Sajnálom. Nem tudtam - szólalt meg Harry nagy nehezen. - Csak magamra gondoltam, a saját fájdalmamra, és semmi másra. Nem tudtam, hogy így éreztek - ölelte át mindkettejüket.
- Tényleg nem zavar? - kérdezte Ron felélénkülve, és Hermione is bátortalanul elmosolyodott.
- Persze, hogy nem zavar. Már rég össze kellett volna jönnötök - lelkendezett Harry.
- Hát ti aztán nem vagytok semmik. Fogtátok magatokat, be a templomba, és csak úgy egybe keltetek. Bátor vagy, Roncimonci - vigyorgott Fred.
- Te erről honnan tudsz? - kérdezte Ron felháborodva.
- Hát Dumbledore megkért, ha ráérünk, vigyázzunk rátok, amolyan külsős megbízatás - felelte kajánul George.
- Ti követtetek?! - mondta Ron mérgesen.
- Igen, mert anyáék, és a Rend nem akarja, hogy a történtek után bajotok essen - mondta Fred vidáman.
Hirtelen mindenki Hermionéra nézett, aki egy bizonyos pontra meredt kitartóan.
- Luna, te hogy kerülsz ide? - kérdezte Hermione döbbenten.
- Hát az úgy volt - kezdte Neville rákvörös arccal -, hogy együtt aludtunk - fejezte be.
- Igen - mondta kurtán Luna. - Hm… Nagyon kényelmesek a griffendéles ágyak.
- Ti együtt… szerelmeskedtetek? - kérdezte Harry akadozva, értetlenül.
- Bocs, Harry, e-elcsórtam a-a k-köpenyedet, és becsempésztem Lunát a hálókörletünkbe, de már visszaraktam a helyére. Azért mentem olyan korán lefeküdni. Összehúztuk szorosan a függönyt, hangtompító bűbájt helyeztünk az ágy köré. És hát… - akadt meg Neville. - Vissza akartam kísérni Lunát a Hollóhát-toronyba, de a harc miatt nem tudtam kicsempészni - fejezte be Neville a mondókáját, amit döbbent csend követett, amit egy lágy férfihang tört meg.
- Úgy látom, most már minden titokra fény derült, ideje aludni térnetek - mosolygott félhold szemüvege mögül Albus Dumbledore.
- Igazgató úr? - mondták kórusban a megszeppent gyerekek.
- Megnyugodhattok! Nem kaptok semmilyen megrovást, de legközelebb Mr. Longbottom - Neville behúzta a nyakát -, keressenek egy diszkrétebb helyet az együttlétre - mondta Dumbledore egyre szélesebben mosolyogva. - Majd el felejtettem. Mr. Weasley, küldök egy baglyot a szüleiknek, meg kell beszélniük a történteket.
- Igen, uram! - mondta a két gyerek beletörődve.
- Úgy látom, végeztünk is. Miss Lovegood, Fred, George, jöjjenek velem. A többieknek jó éjszakát!
Azzal mind a négyen elhagyták a griffendél klubhelységét. Luna elindult a hálókörletébe, az ikrek és Dumbledore pedig a Tiltott Rengetegben lévő hoppanálási pont felé. A klubhelyiségben maradt griffendélesek elkezdtek visszaszállingózni szobáikba, és hamarosan kellemes álomba zuhantak.
VÉGE