[One shot] Parfüm
CÍM: Parfüm
PÁROS: Sirius/Remus
KORHATÁR: nincs
FIGYELMEZTETÉS: slash
MŰFAJ: ROMANCE, COMEDY
TARTALOM: SIRIUS EGY SZERINTE ÖTLETES AJÁNDÉKOT TALÁLT KI REMUS SZÜLINAPJÁRA.
JOGOK: A karakterekért J. K. Rowlingot illetik, + a filmkészítőket, engem csak a történetért illetnek jogok.
Az éjszakai folyosó csöndjét csupán halk, alig észrevehető léptek zaja törte meg. A láthatatlanná tevő köpenynek köszönhetően még avatott szemnek is gondot okozott volna a sötétben lopakodó alak kiléte. A könyvtár bejáratánál azonban történt egy kis fennakadás, ugyanis az ajtó hangtalan kinyitásához gyakorlat és tapasztalat szükségeltetett. Siriusnak viszont sikerült bejutnia lebukás nélkül. Mint nem túl nagy szakértő a könytárhasználatban, a keresés nem ment olyan gyorsan, ahogy ő az elképzelte. Pár perc múlva már vaskos kötetek terültek szét körülötte, mégsem csak nem akarták megajándékozni a válasszal. Sirius már a sokadik éjszakát töltötte a könyvtárban, hajnalig bújva a sorokat csak egyetlen bájitalreceptért, de még a zárolt részlegben sem lelt rá eddig. Más érdekességekre bezzeg ráakadt. Az egyik könyv például bemutatta a Ríkató Rózsavíz nevezetű zseniális receptet, amely hirtelen könnyes nevetőgörcsöt vált ki a fogyasztójából, ám nem akárhogy.
„Különösen tekintettel van környezete állapotára. A humor ugyanúgy aktiválója lehet, akárcsak a gyász, és szomorúság, esetleg a düh. Igen hatékony módszer ellenségünk kellemetlen helyzetbe hozásához.„
Sirius szemei a leírást olvasva felvillantak. Ó, hogy milyen elegáns módja lenne ez a mardekárosok megszívatásához! Szinte maga előtt látta a jelenetet, ahogy drágalátos Pipogyi könnyekben tör ki McGalagony dühtől fújtató képe láttán. Sirius arcán egy önelégült vigyor jelent meg, és már épp kezdte volna lekörmölni az elkészítés módját meg a hozzávalókat, mikor eszébe jutott miért is tölt egy újabb éjszakát a könyvtárban.
Koncentrálj Sirius, koncentrálj!
A hadakozás folytatódott, de továbbra is eredmény nélkül. Ha nem Remusért volna...Sirius sosem a türelméről volt híres, ám ha az a bizonyos dolog kapcsolatban állt Holdsáppal, képes lett volna felkutatni az összes elérhető könyvtárat.
Ami jelenleg egyetlen egyre korlátozódott.
Rémus születésnapja vészesen közelített, és Sirius szerette volna valami különlegessel megajándékozni. Még az öccsétől halott egy tusfürdőről, amit az ember kedve szerintalakíthat. Egyfajta parfümként hat, ha az ember pontosan követi a receptet. Különlegessége, hogy rendkívül sokáig megőrzi az illatot, és használójának fémjele lesz. Bár Sirius kissé furcsállta, hogy öccse tud ilyenekről , és az a furcsa mosoly Regulus arcán okot adhatott volna a gyanakvásra, ám az ötlet túlságosan is tetszett Siriusnak Talán egy efféle ajándék megpuhítja kicsit Rémust, hogy jobban értékelje őt, mert egy jó ideje csak kerülgették egymást.
Sirius már lassan a kötetkupac végén járt, mikor is a „Bájitalba zárt érzékiség” című igen érdekes könyv került a kezébe. A tartalomjegyzéket elnézve nem csupán bájitalok, hanem különféle bűbájok, növények, sőt, még rontások is akadtak itt. Igazán érdekes olvasmánynak tűnt. A könyv lényegében arról szólt, hogyan tudja valaki elhitetni a másikkal, hogy amit ő tulajdonképpen nem is akar, arra igazából mindennél jobban vágyik. Sirius úgy döntött, véget vet a hosszú kutatásnak, és ha más nem, hát innen választ valami ajándékot.
Szerencsére azonban az eredeti terv végül maradt, a „Bájitalok” címszó alatt rögtön a második egy tusfürdős valami volt, bár egy kicsit más, mint amiről ő hallott. Ahogy tekintete a hozzávalókra tévedt, szemei komikusan nagyra tágulhattak. A hozzávalók közül egy csomóról még csak hallani sem hallott.
Sirius. A maradékkal meg leginkább sötét, veszélyes főzetekben találkozott. Gyorsan lapozott egyet a leírás részhez. Vajon milyen lehet egy kencefice, amihez ilyen hozzávalók kellenek? Valami itt nagyon nem stimmelt. Sirius igazából csupán egy kedves - és véleménye szerint romantikus - ajándékot keresett, de valahogy ez nem tűnt olyan ártatlannak, ahogy azt öccse állította.
„ Hatások: A különleges hozzávalók kiválasztásától függően változnak. (lásd: Elkészítési módok). A legnépszerűbb a vágykeltő változat. Ebben az esetben a bájitalt használó emberre, valamint az illatanyagot belélegzőkre egyaránt vágyfokozóként hat.”
Az olvasás ezen a pontján Sirius képtelen volt arcizmait megzabolázni, és akaratlanul is elvigyorodott. Remus talán sosem fogja megsejteni a kis meglepetésének igazi mivoltát, és Sirius ezt csodálatosan kihasználhatja. Türelme már fogytán volt az állandó visszakozástól. Eleget tapasztalt már ahhoz, hogy megérezze, Remus igenis vágyik rá. ugyanúgy ahogyan ő. Valami azonban mégis visszatartotta Holdsápot, még csak egy nyamvadt csókot sem engedett.
Hát ezért volt az a somolygás Regulus részéről! Nem lehetett túl sportszerűnek mondani ezt a kis kotyvalékot, de a sportszerűség mikor volt népszerű a Black famíliában? Különben is, Sirius ezt csakis a jó ügy érdekében teszi. Öccse feltételezhetően kevésbé nemes célok érdekében ismerkedett meg a bájitallal.
„ A megfelelő mennyiségű piper methysticum hozzáadásával megváltoztathatjuk hatását. Nem csupán fizikai vágyat érhetünk el, hanem lelki kötődést is. Emiatt gyakran szerelmi bájitalként is használják.
Figyelmeztetés: Szerelmet nem kelt, csupán a már meglévő érzéseket erősíti fel.”
Ezt olvasva Sirius arcán csak még szélesebb lett a vigyor. Ennél tökéletesebbet már alkotni se lehetne! Ezzel végre tisztázódhat a kettejük közötti viszony. Ha minden úgy történik, ahogyan azt ő elgondolja, csupán néhány nap, és Remus végre valóban az övé lesz.
Gyorsan lemásolt mindent, az uto9lsó apró betűs részig, nehogy lemaradjon bármilyen fontos információ és emiatt dugába dőljön ez a jól kifundált tervecske
A könyveket egy pálcasuhintással visszaküldte a helyükre, felkapta magára a láthatatlanná tévő köpenyt, és már ott sem volt. A könyvtárra ugyanaz a nyomasztó csend terült, mint Sirius érkezése előtt. Mintha nem is járt volna ott.
Később, az ágyában fekve már csak egy gondolat nem hagyta aludni Tapmancsot. Honnan fogja beszerezni a hozzávalókat? A válasz nyilvánvalóan Lumpsluck lenne, de az öreg nagy gonddal őrzött minden hozzávalót. Komoly haditerv kell a megszerzéséhez, amihez pedig szükséges James segítsége is. Majd holnap beszél Ágassal és együtt kiötölnek valamit.
- Pssz…James! - Suttogta halkan Sirius, integetve barátjának, hogy jöjjön vissza egy percre. Remus és Peter a reggelihez igyekeztek a Nagyterembe, és még épp időben csípte el barátját, mielőtt Ágas is követhette volna őket.
- Mi az Tapmancs? - sétált oda meglepetten James.
- Kéne a segítséged… - kezdett bele Sirius titokzatos hangon.
- Vagy úgy! Miről lenne szó? - vigyorodott el kicsit James. Barátjának csíntalan tekintete, és hanghordozása valami balhét, de mindenképp izgalmat ígért.
- Tudod Remusnak most lesz a szülinapja.
- Igen, igen.
- És tartogatok valami különleges meglepetést számára. Csakhogy kellenének alapanyagok hozzá. - Kezdett bele Sirius, megeresztve egy kis mosolyt. Ha a terv beválik…
- Igen…? -Sürgette ismételten James, kissé idegesebb hangon. Sirius túlságosan szerette húzni az ember agyát, és a legvégsőkig visszatartani a lényeges információkat.
- Hozzávalók Lumsluck titkos szekrénykéjéből. - Adta meg végül a választ Sirius.
Pillanatokon belül James is osztozott Sirius vigyorában. Már kezdett kicsit unalmas lenni az élet. Sirius folyton csak Remussal volt elfoglalva, és egyszerűen képtelenség volt rávenni valami jó kis balhéra. Még Pipogyinak is nyugta volt már pár hónapja tőlük, úgyhogy James kitörő örömmel fogadott még egy ilyen egyszerű kis feladatot is.
- Nem is olyan titkos az a szekrény… - jegyezte meg somolyogva Ágas, miközben Tapmancs mellé huppant az ágyra.
- Na és miféle kotyvalék ez a te ajándékod? Nem lehet túl egyszerű dolog, ha Lumpit is meg kell lopni hozzá.
- Az…legyen titok. - Még a végén James kiakadna, hogy csak ki akarja használni Remust! Sirius inkább úgy döntött nem kockáztat.
Elég gyanúsan hangzott Tapmancs válasza, de James túlságosan is jól ismerte barátját semmint, hogy akadékoskodni kezdjen. Egy gyors taktikai megbeszélés után, ahol is eldöntötték ki vonja el Lumpi figyelmét, és ki oson be a titkos kis kincstárhoz, követték a többi Tekergő példáját, és leszaladtak reggelizni, mielőtt még bárki is gyanút foghatott volna.
A nap lassan telt, mint az már csak lenni szokott, ha az ember túlságosan vár valamit. Sirius a nap legnagyobb részében csak izgett-mozgott a székén, néha firkálgatott valamit a pergamenje szélére, míg el nem érkezett a nagy pillanat.
A terv a délutáni órák alatt lépett életbe. Elköszöntek a többiektől, akik elég gyanúsan néztek utánuk, főleg Remus, de végül szó nélkül hagyták a dolgot. Szép, nyugodt léptekkel közelítették meg a Bájitaltan termet, ahonnan a diáksereg sietve kifelé tartott.
Ezt kihasználva Sirius belopózott köztük, megbújva a Lumpsluck laborjához legközelebb álló pad alá. James megvárta, míg mindenki kicsörtet, és mielőtt a professzor visszavonulhatott volna, élvezve az óraközti szünetet, támadásba lendült. gaz, konkrét elképzelése még nem volt, hogy mégis milyen ürüggyel szólítsa le a tanárt, de mindig is James erőssége volt az improvizálás.
- Professzor úr! -szólította meg Lumpluckot James, és úgy manőverezett, hogy Sirius a hátuk mögé - jobban mondva Lumpi háta mögé - kerüljön, kiesve a látószögéből. Tökéletes...
- Oh..Potter. Miben lehetek a segítségére fiatalúr. -Az az idegesítő mosoly, amitől Jamest néha kiverte a víz, most is ott ült a prof arcán. Bár ez még mindig jobb volt, mint ahogy Lilire nézett…Ez az…Lili!! Tökéletes csali ennek a cukrosbácsinak!.
- Tudja tanár úr, szeretném valamivel megajándékozni Lilit. És, mivel a kedvenc tantárgya a bájitaltan, esetleg tudna valami tanácsot adni, mit készíthetnék neki? - James felettébb elégedett volt magával. Lumpsuck kajánul elvigyorodott. Mindig is szerette a kerítőnőt játszani az öreg, hát még ha a kis kedvencéről van szó!
Sirius a pad alatt ugyancsak elismerően füttyentett magában. Tudta, hogy barátjára számíthat. James esze mindig rendkívül jól vágott, és Lilit előhozni különösen szép kis húzás volt. Ráadásul tudtán kívül az ő tervébe burkolta az egész csalit. Hát ideje neki is akcióba lendülnie. Óvatosan elkezdett az ajtó felé mászni, halkan, lassan, nehogy bármi neszt is csináljon.
- Sejtettem én, fiam, sejtettem. Lumpluck szemét semmi nem kerüli el. - somolygott továbbra is az öreg, megveregetve James vállát, aki ettől egy kicsit zavarba is jött. - Nem csoda, csodálatos egy teremtés az a lány. - Pillanatnyi hatásszünetet tartott, majd közelebb hajol Jameshez, mintha barát barátnak suttogna valami fontos titkot. - Mit szólnál valami…impozáns könyvhöz? Tudomásom van róla, hogy Miss. Evans már régóta szeretne egy bizonyos bájitalos könyvet…
Sirius művészi precizitással nyitotta ki az ajtót, végtelenül lassan, egy nyikkanás nélkül. Egy gyors mozdulattal már be is surrant, és a kérdés már csak volt, James elég ideig fenn tudja-e tartani a beszélgetés fonalát.
- Egy könyv? Tanár úr, könyvet bárkitől kaphat az ember, nem igaz? - talán egy picit szemtelennek hathatott a válasza, de valóban így gondolta. Erről legalább még elvitatkozhatnak egy darabig, amíg Sirius bent ügyködik.
- Valóban, valóban…De tekintve, hogy nincs honnan tudjad fiam, melyik könyvről is van szó, minden bizonnyal a kisasszony le lesz nyűgözve, hogy utána jártál mit is szeretne, nem igaz?
Sirius odalopakodott a szekrényekhez, ahol minden katonás rendben állt - a fiolák és csomagok felcímkézve sorakoztak a polcokon. Papírját követve, amin beszerzendő dolgok listája volt, gyorsan összeszedte mindenből a kellő mennyiséget. Ügyesen vissza is csomagolt mindent, hogy még véletlenül se látszódjon az „éléskamra” meg lett dézsmálva. Ahogy bejött, ugyanúgy távozott is az ajtón, csendben, észrevétlen. Az egyik hátsó padig mászott, és most az alatt bújt meg, várva Jamest, hogy az befejezze bájcsevegését a proffal, aminek nagyobb részéről lemaradt.
- Rendben, és köszönöm a segítséget professor úr! - Búcsúzott el pár perc után James. Kisétált az osztályteremből, majd megállt az ajtó mellet, bevárva Tapmancsot.
Siriusnak még meg kellett várnia amíg az öreg becsoszog laborba, csak azután tudott kisomfordálni a teremből.
- Hát ez tökéletesen ment. -vigyorgott Ágasra Sirius. Egyre közelebb került a céljához, jobban mondva Remushoz.
- Csak a magad nevében beszélj. Azt hittem már sose hagyva abba annak az unalmas vacaknak az ecsetelését. „És benne van még ez a főzet, meg az a főzet”, „A kisasszony biztos imádni fogja”. - Utánozta James Lumpi kissé affektáló stílusát, majd végül vágott egy hamisíthatatlan Ágas fintort. Sirius csak nevetett szegény barátján.
- Fogd be. És különben is. Mihez kell neked denevérvér? - Kérdezte megrökönyödve James, a Sirius kezében lapuló kis üvegcsére pillantva.
- Remus ajándékához, mondtam már… - válaszolta idegesen Sirius, majd erőteljesebb léptekkel elindult a klubhelyiségük felé, mielőtt még lebukhatnának. James csak megcsóválta a fejét, és reménykedett Tapmancs tudja mit csinál. De az is lehet, nem ártana előtte figyelmeztetni Holdsápot. Egy denevérvér hozzávalóval nem valami kis altató bájitalka készül.
Most, hogy már minden szükséges alapanyag megvolt, csak meg kellett főzni a bájitalt. A lehetséges helyszínek közül a legmegfelelőbbnek a Szükség Szobája tűnt, ott biztosan senki nem zavarhatja meg.
Nem kellettek hosszú hetek az elkészítéshez, csupán két nap állandó rotyogás, és Az elkészítési útmutató pontos betartása.
A többiek persze gyanúsan nézetek rá, legfőképp James, de még Remus is, mikor eltűnt egy-két órára. Muszáj volt azonban sietnie, hiszen Remus születésnapjára épp hogy csak el fog készülni.
Ahogy az utolsókat kavargatta a főzeten, arcán szinte állandósult az az idióta vigyor. Az illata egyszerűen fenséges volt. Egy kis fenyő, egy kis citrom, az állaga pedig akárcsak a méz. Csodálatos. Szinte már most érezte a pezsegést testében, és érzékei mintha felerősödtek volna. Pár keverés után végül késznek nyilvánította a főzetet. Átlátszó üvegcsékbe töltötte, elpakolt mindent maga után, majd vigyorogva visszavonult a Griffendél klubhelyiségbe, ahol barátai - legfőképpen pedig Remus- az esszéikbe temetkeztek.
Sirius csak lehuppant Remus mellé, és továbbra is idétlenül vigyorogva bámulta barátját. Lehetséges hogy már most beindult a hatás nála? Akárhogy is, de egyszerűen képtelen volt levenni a szemét Remusról. Az a gyönyörű hófehér bőr…azok a kecses, hosszú, vékony ujjak…
- Sirius!
Azok a telt, szépen ível ajkak…
- Sirius!!!
Az a formás, vékony szemöldök…
- Most már elég legyen!!
És a borostyán szemek…Amelyek most nagyjából fel tudnák perzselni akár egész Angliát. Sirius nagy nehezen magához tért, és elkapott egy pillantást a azoktól a perzselő szemektől.
Most már meggyőződése volt, hogy ez a bájital műve. És ha csak önmagában, mielőtt Remus magára kenné, ilyen hatást vált ki…
- Mégis mi a franc volt ez? - kérdezte szemrehányóan Remus. Sirius előszeretettel flörtölgetett bárkivel, vele is, ám ami sok az sok. Remus érezte, ahogy arcát elönti a pír, és nem csupán a düh miatt. Ha legalább tudná, hogy Sirius komolyan gondolja…hogy ez nem csak egy játék…
- Ah..bocsánat…El..elbambultam kissé. - Köszörülte meg a torkát Tapmancs, majd egy „ Elnézést” kíséretében felviharzott a hálókörletbe. Nem merte megkockáztatni, hogy tovább maradjon Remus társaságában.
A többiek döbbenten meredtek utána. Peter csodálkozva, Remus meglepődve, és zavarodottan, James pedig kissé összehúzott szemöldökkel. Nem kellett lángésznek lenni, hogy összerakja az ember az egyet meg a kettőt.
A nap hátralevő részében Sirius nem nagyon mutatkozott a többiek előtt. Az éjszakája pedig pocsékul telt. Mikor már végre sikerült álomba forgolódnia magát, az érzéki, túlfűtött álmai nem hagyták pihenni, és ismételten csak forgolódott, nyöszörögve.
Másnap úgy döntöttek, még reggeli előtt megejtik az ajándékátadást. Miután mindenki végre felébredt - utolsónak Peter, mint mindig - előkerültek a szépen becsomagolt dobozok. Sirius a kezében fogta sajátját. A többiekéhez képest az övé picike volt, csupán pár üvegcse. Remus mosolyogva nyitott ki minden ajándékot, szívből örülve a könyveknek, pennáknak, cukorkáknak, amiket a többiektől kapott. Legutolsóként Sirius maradt, és az ő ajándéka.
- Tessék. Csak óvatosan. Törékeny. - Nem mert Remusra nézni, miközben odanyújtotta a dobozt. Még mindig magán érezte a főzet hatását, és az, ahogy ujjaik egy pillanatra súrolták egymást, Sirius számára villámcsapásként hatott. Úgy húzta vissza a kezét, mintha Remus bőre lángolt volna, és valóban, Sirius ezt is érezte.
- Remus pár gyors mozdulattal megszabadította a szalagtól a csomagot, és egy fél pillanattal később már gyanakodva méregette a kis üvegcséket.
- Mi ez, Tapmancs? - nézett Remus barátjára felhúzott szemöldökkel. Ám nem ő volt az egyedüli, aki kétkedve fogadta az ajándékot. James ugyancsak bizalmatlanul tekintgetett a mézszínű anyagra.
- Ez egy tusfürdő akarna lenni. - Jegyezte meg Sirius. Kicsit több lelkesedést várt volna el, főleg azok után, hogy mit meg nem tett az elkészítéséért.
- Oh…értem. Hát, akkor azt hiszem én ezt most kis is próbálom. elszaladok zuhanyozni még reggeli előtt. Mindenkinek köszönöm az ajándékot. - Remus hálásan elmosolyodott, amitől Sirius szívverése rögvest felgyorsult. Eddig is tudta, mit érez Remus iránt, de mióta befejezte azt a hülye kotyvalékot, valahogy az érzelmei is a duplájára erősödtek. Hát ezért írták, hogy szerelmi bájitalként is hat.
Sirius izgatottan várta a végeredményt. Most dől el minden. Ha Remus tényleg érez iránta valamit, a hatás már reggelinél megmutatkozik, és végre úgy élvezheti Holdsáp társaságát, ahogy arra már régóta áhítozik.
Egy óra múlva már az ebédlőasztalnál ültek, Sirius pedig szinte le sem vette tekintetét Remusról. Próbált jeleket felfedezni, bármit ami arra utalna ,hogy működik a dolog, de semmit nem vett észre egész a reggeli egy bizonyos pontjáig.
- Hm..Remus. Az új tusfürdőddel zuhanyoztál? Igazán jó illatú. - Szólalt meg Holdsáp mellől James. Valóban érződik? Csak mert Sirius semmit nem érzett belőle, még Tapmancs szaglásával sem.
- Tényleg? Tetszik? - Fordult James felé mosolyogva Remus. És nemcsak hogy mosolygott, úgy tűnt, mintha…szabályszerűen bámulná Jamest. Ágas pedig közelebb hajolt, és beleszagolt szomszédja nyakába.
- Igen. Nagyon is tetszik. Illik hozzád. - És ugyanaz a vigyor, mint ami tegnap este Sirius arcán ült.
Itt valami nagyon bűzlött…vagy túlságosan is illatozott az ő ízlésének. Nem akart messzemenő következtetéseket levonni, de szép lassan egy elég erőteljes balsejtelem kezdett úrrá lenni rajta. Nem segített ezen az sem, hogy távozáskor James és Remus felettébb közel mentek egymáshoz, válluk csaknem súrolta a másikét, és szinte teljesen kizárták a külvilágot. Sirius vagy akár Peter is mondhatott bármit, mintha meg sem hallották volna Tapmancs próbálta nyugtatgatni magát, hiszen Jamesék mindig is nagyon jóban voltak.
Mondhatni ez így folytatódott egész álló nap, Sirius kedve egyre csak borúsabb és borúsabb lett - már kezdett a kifogásokból is kifogyni. Mikor Remus kijelentette, márpedig lemegy megnézni James edzését, Siriusnál elszakadt a cérna, és legszívesebben leüvöltötte volna Remus haját, de Jamesét is, aki lelkesen bólogatott, mint valami birka. Tényleg kezdett rémisztő lenni a dolog. Mi van ha ezek ketten tényleg egymásba szerettek az ő hülye ötlete miatt? Mi van ha valamit elrontott a készítés során és ezért…Vagy lehet már előtte voltak érzéseik egymás iránt? Már csak a gondolattól is elszorult a torka. Az nem lehet..
De mégis úgy tűnt, lehet. Sőt, majdnem valószínű. Mikor ugyanis Sirius egy kis késéssel - muszáj volt egy pár percre elvonulnia, különben vagy Jamesnek esik neki, vagy Remusnak. - megérkezett az öltözőhöz, Remus ott ült James közelében, aki éppen póló nélkül mászkált, és próbálta előkeríteni a mezét.
Hűha! Nagyon megizmosodtál mostanság Ágas. Vagy csak az én figyelmemet kerülte el idáig? - Kérdezte Remus, és szemei szinte csak úgy csüngtek barátja meztelen mellkasán. Sirius üvölteni tudott volna csalódottságában. Érezte, ahogy szép lassan a remény utolsó kis szikrája is elhagyja, hogy ami a reggelitől kezdve folyt, az csak a véletlen műve, a saját bemagyarázása, és Remus őt szereti, nem mást.
- Tényleg? Te vagy az eső aki ezt mondja. Neked meg a szemed szép. Tudod, ritkaság az ilyen borostyán szerű sárgásbarna szín.
Tényleg, ha most James nem lenne a legjobb barátja úgy, de úgy képen törölné… Egy erőteljes mozdulattal bevágta maga mögött az ajtót, majd elcsörtetett a „turbékolók” mellett, szándékosan meglökve kicsit Ágast.
Egészen estig senkihez nem szólt, jobbnak látta csöndben maradni, vagy olyanokat talál mondani az állítólagos legjobb barátnak, amiket talán később megbánna. James tudta, tudta végig , hogy Sirius mennyire akarja Remust. Tudta jól milyen érzelmeket táplál iránta…és mégis képes ezt csinálni. A többiek nem tudták mire vélni, viselkedését. Az edzésen is agresszív volt, és első számú célpontjának Jamest tartotta.
Edzés után sietve öltözött át, még a többiek előtt. Nem akart találkozni senkivel. Szép lassan visszabandukolt a klubhelyiségbe, az ajtóban félrelökte a kis elsősöket, majd visszavonult a szobájába. Szerencsére rajta kívül még senki nem volt benn, így megmaradhatott magának, és az önsajnálatának. Bármennyire is próbálta tagadni, még maga előtt is, de igenis fájt. Remus sosem volt csupán egy hóbort, egy játékszer. És a legrosszabb, hogy pont ő volt a kerítő, aki segített előhozni a rejtett érzelmeket. Sirius meg volt róla győződve, hogy James totálisan odavan Liliért. Eszébe sem jutott volna, hogy pont ő lenne a riválisa. Az, aki miatt elveszítheti Holdsápot. Sajnos nem sokáig maradhatott nyugodtan, sem ő, sem a szíve. Már messziről hallotta a többiek nevetését. James hetykén átvetett kezét Remus vállán, maga mellé húzva ezzel a vérfarkast. Sirius szinte szabályszerűen érezte, ahogy felfordul a gyomra a látványtól.
Eddig bírta cérnával Sirius. Felpattant az ágyáról, és inkább berontott a fürdőszobába. Biztosan meglepődtek, hogy még csak köszönni se köszönt, de túlságosan is fájt látnia mit okozott az ajándéka, amit annyira izgatottan és…szeretettel készített. De mit tehetne? Ha azok ketten szeretik egymást, nincs más választása, mint elfogadni. A csapnál megmosta kicsit az arcát. Pár pillanat múlva kopogtatta az ajtón. Remek, még itt sem lehet kicsit nyugta?
- Sirius! Minden rendben? - hallatta a legjobb barátja hangját Sirius csak fanyarul elmosolyodott. Persze, minden a legtökéletesebben rendben van, nem igaz? És még van mersze megkérdezni? Hát rendben, legalább beszéljék meg a dolgot. Ha James érzései igazak, akkor…kénytelen lesz lemondani Remusról. De előbb hallania kell James szájából, úgyhogy odasétált kinyitotta Jamesnek az ajtót.
- Sirius? Minden rendben? - Ismételte meg Ágas a már feltett kérdését. ű
- Komolyan kérdezed, James? - Nézett barátjára komolyan Sirius. - Tényleg nem tudod mi a bajom?
- Tényleg nem. - Mondta James, és úgy tűnt fogalma sincs milyen hatással van viselkedése barátjára.
- Szereted őt? - Kérdezte meg egy kis hallgatás után Sirius. Tekintete szigorúan a padlóra szegeződött, nem mert felnézni. Bőven elég lesz hallania a választ. Kezei görcsösen markolták a csapot.
- Kit? - kérdezte még mindig értetlenkedve James.
- Ne játszd az ártatlant legalább. Mindvégig tudtad mit érezek Remus iránt. Tudtad és mégis…De ha szeretitek egymás…ha szereted, és… ha boldoggá tudod tenni…- Nem bírta folytatni, bár így is eleget mondott. James remélhetőleg ebből már érteni fog.
- Akkora egy hülye vagy Tapmancs. - szólalt meg az ajtóból egy kissé morcosnak tűnő Remus. Sirius szemei riadtan pattantak fel. Nagyszerű, mot még le is égette magát totálisan. Talán most még mint barátját is elveszíti Remust.
- Szóval tényleg szeretsz? Nem csak…egy játék akart lenni? Csak mert az a te kis ajándékod nem éppen ezt mutatta. - Holdsáp tett pár lépést befelé, karba tett kézzel.
- Tessék? - Siriusnak kikerekedtek kissé a szemei. Remus teljesen úgy hangzott, mintha tudná.
Oké, asszem én most lépek és hagylak titeket. Van mit megbeszélnetek. - Jegyezte meg halkan James, majd gyorsan kisomfordált. Ő elvégezte a maga részét, a többi ezen a két lükén múlik.
- Kösz James! Köszi mindent. - válaszolt Remus, egy mosolyt is megeresztett, ám tekintete továbbra is Siriuséba fúródott
Sirius mintha meg sem hallotta volna, hogy James mondott bármit is. Szíve amúgy is túlságosan hangosan vert.
- Szóval…Ez az egész Jameses-dolog átverés volt? - Kérdezte bizonytalanul. Ha Remus tényleg tudta, akkor Sirius még nagyobb bajban van. Holdsáp talán sosem fog megbocsájtani ezért.
- Igen, összeraktam a képet, miután James elmondta miket szedtél össze Lumpslucknál. Nem volt nehéz rájönni, mit eszeltél ki. De Sirius. Egy vágykeltő főzet? Hogy voltál képes…hogy tehetted… - Remus csalódott volt. Nagyon. Hát ez az úgynevezett szerelem Tapmancs számára? Rákényszeríteni egy ilyen dolgot akarata ellenére?
- Nem nem! Remus, nem akartam semmit rosszat vele, esküszöm. Csak…Ha használtad volna is, csak akkor működött volna, ha te is érzel valamit. A bájital csak felerősíti a vágyat, nem kreálja. Tudni akartam te hogy érzel..és… - Ez az utolsó esélye, hogy meggyőzze Remust, ha egyáltalán tényleg érez iránta bármit is. Bár legalább az a valaki mégse James, hiszen csak átverés volt, nem? - Sose játszanék veled Remus.
- Ha ez igaz, miért nem mondtad soha? - Hitt Siriusnak, és most először végre tényleg tudta, kölcsönösen szeretik egymás. Még ha tényleg az a lényege a bájitalnak, amit hallott, aljas húzás volt Tapmancstól. Ha lett volna bátorsága nyíltan, tiszta lappal közelíteni felé…
- Utaltam rá…sokszor. Hát nem érezted? - Kérdezte kissé kétségbeesve Sirius. Nem akarta elveszíteni Holdsápot.
- De sosem mondtad ki nyíltan. - Remus tett pár lépést Sirius irányába. - De tudod… - Még közelebb lépett. - Nem kell vágykeltő bájital ahhoz, hogy akarjalak.
- Utolsó pár lépéssel megszüntette a távolságot kettejük között, majd lehúzta Siriust, vele egyvonalba és megcsókolta. Tapmancs először túlságosan is meglepődött, hogy bármit is csináljon, de miután rájött tényleg Remus az, aki csókolja, hogy ez tényleg igaz, teste automatikusan reagált.
- Azért egyszer kipróbálhatnánk azt a tusfürdőt. - vigyorodott el Sirius, mikor ajkaik végre elváltak, hogy egy kis levegővel töltsék meg tüdejüket.
- Tapmancs, fogd be. - Mosolyodott el végül Remus is, és ismételten megcsókolta Siriust.
vége
PÁROS: Sirius/Remus
KORHATÁR: nincs
FIGYELMEZTETÉS: slash
MŰFAJ: ROMANCE, COMEDY
TARTALOM: SIRIUS EGY SZERINTE ÖTLETES AJÁNDÉKOT TALÁLT KI REMUS SZÜLINAPJÁRA.
JOGOK: A karakterekért J. K. Rowlingot illetik, + a filmkészítőket, engem csak a történetért illetnek jogok.
Az éjszakai folyosó csöndjét csupán halk, alig észrevehető léptek zaja törte meg. A láthatatlanná tevő köpenynek köszönhetően még avatott szemnek is gondot okozott volna a sötétben lopakodó alak kiléte. A könyvtár bejáratánál azonban történt egy kis fennakadás, ugyanis az ajtó hangtalan kinyitásához gyakorlat és tapasztalat szükségeltetett. Siriusnak viszont sikerült bejutnia lebukás nélkül. Mint nem túl nagy szakértő a könytárhasználatban, a keresés nem ment olyan gyorsan, ahogy ő az elképzelte. Pár perc múlva már vaskos kötetek terültek szét körülötte, mégsem csak nem akarták megajándékozni a válasszal. Sirius már a sokadik éjszakát töltötte a könyvtárban, hajnalig bújva a sorokat csak egyetlen bájitalreceptért, de még a zárolt részlegben sem lelt rá eddig. Más érdekességekre bezzeg ráakadt. Az egyik könyv például bemutatta a Ríkató Rózsavíz nevezetű zseniális receptet, amely hirtelen könnyes nevetőgörcsöt vált ki a fogyasztójából, ám nem akárhogy.
„Különösen tekintettel van környezete állapotára. A humor ugyanúgy aktiválója lehet, akárcsak a gyász, és szomorúság, esetleg a düh. Igen hatékony módszer ellenségünk kellemetlen helyzetbe hozásához.„
Sirius szemei a leírást olvasva felvillantak. Ó, hogy milyen elegáns módja lenne ez a mardekárosok megszívatásához! Szinte maga előtt látta a jelenetet, ahogy drágalátos Pipogyi könnyekben tör ki McGalagony dühtől fújtató képe láttán. Sirius arcán egy önelégült vigyor jelent meg, és már épp kezdte volna lekörmölni az elkészítés módját meg a hozzávalókat, mikor eszébe jutott miért is tölt egy újabb éjszakát a könyvtárban.
Koncentrálj Sirius, koncentrálj!
A hadakozás folytatódott, de továbbra is eredmény nélkül. Ha nem Remusért volna...Sirius sosem a türelméről volt híres, ám ha az a bizonyos dolog kapcsolatban állt Holdsáppal, képes lett volna felkutatni az összes elérhető könyvtárat.
Ami jelenleg egyetlen egyre korlátozódott.
Rémus születésnapja vészesen közelített, és Sirius szerette volna valami különlegessel megajándékozni. Még az öccsétől halott egy tusfürdőről, amit az ember kedve szerintalakíthat. Egyfajta parfümként hat, ha az ember pontosan követi a receptet. Különlegessége, hogy rendkívül sokáig megőrzi az illatot, és használójának fémjele lesz. Bár Sirius kissé furcsállta, hogy öccse tud ilyenekről , és az a furcsa mosoly Regulus arcán okot adhatott volna a gyanakvásra, ám az ötlet túlságosan is tetszett Siriusnak Talán egy efféle ajándék megpuhítja kicsit Rémust, hogy jobban értékelje őt, mert egy jó ideje csak kerülgették egymást.
Sirius már lassan a kötetkupac végén járt, mikor is a „Bájitalba zárt érzékiség” című igen érdekes könyv került a kezébe. A tartalomjegyzéket elnézve nem csupán bájitalok, hanem különféle bűbájok, növények, sőt, még rontások is akadtak itt. Igazán érdekes olvasmánynak tűnt. A könyv lényegében arról szólt, hogyan tudja valaki elhitetni a másikkal, hogy amit ő tulajdonképpen nem is akar, arra igazából mindennél jobban vágyik. Sirius úgy döntött, véget vet a hosszú kutatásnak, és ha más nem, hát innen választ valami ajándékot.
Szerencsére azonban az eredeti terv végül maradt, a „Bájitalok” címszó alatt rögtön a második egy tusfürdős valami volt, bár egy kicsit más, mint amiről ő hallott. Ahogy tekintete a hozzávalókra tévedt, szemei komikusan nagyra tágulhattak. A hozzávalók közül egy csomóról még csak hallani sem hallott.
Sirius. A maradékkal meg leginkább sötét, veszélyes főzetekben találkozott. Gyorsan lapozott egyet a leírás részhez. Vajon milyen lehet egy kencefice, amihez ilyen hozzávalók kellenek? Valami itt nagyon nem stimmelt. Sirius igazából csupán egy kedves - és véleménye szerint romantikus - ajándékot keresett, de valahogy ez nem tűnt olyan ártatlannak, ahogy azt öccse állította.
„ Hatások: A különleges hozzávalók kiválasztásától függően változnak. (lásd: Elkészítési módok). A legnépszerűbb a vágykeltő változat. Ebben az esetben a bájitalt használó emberre, valamint az illatanyagot belélegzőkre egyaránt vágyfokozóként hat.”
Az olvasás ezen a pontján Sirius képtelen volt arcizmait megzabolázni, és akaratlanul is elvigyorodott. Remus talán sosem fogja megsejteni a kis meglepetésének igazi mivoltát, és Sirius ezt csodálatosan kihasználhatja. Türelme már fogytán volt az állandó visszakozástól. Eleget tapasztalt már ahhoz, hogy megérezze, Remus igenis vágyik rá. ugyanúgy ahogyan ő. Valami azonban mégis visszatartotta Holdsápot, még csak egy nyamvadt csókot sem engedett.
Hát ezért volt az a somolygás Regulus részéről! Nem lehetett túl sportszerűnek mondani ezt a kis kotyvalékot, de a sportszerűség mikor volt népszerű a Black famíliában? Különben is, Sirius ezt csakis a jó ügy érdekében teszi. Öccse feltételezhetően kevésbé nemes célok érdekében ismerkedett meg a bájitallal.
„ A megfelelő mennyiségű piper methysticum hozzáadásával megváltoztathatjuk hatását. Nem csupán fizikai vágyat érhetünk el, hanem lelki kötődést is. Emiatt gyakran szerelmi bájitalként is használják.
Figyelmeztetés: Szerelmet nem kelt, csupán a már meglévő érzéseket erősíti fel.”
Ezt olvasva Sirius arcán csak még szélesebb lett a vigyor. Ennél tökéletesebbet már alkotni se lehetne! Ezzel végre tisztázódhat a kettejük közötti viszony. Ha minden úgy történik, ahogyan azt ő elgondolja, csupán néhány nap, és Remus végre valóban az övé lesz.
Gyorsan lemásolt mindent, az uto9lsó apró betűs részig, nehogy lemaradjon bármilyen fontos információ és emiatt dugába dőljön ez a jól kifundált tervecske
A könyveket egy pálcasuhintással visszaküldte a helyükre, felkapta magára a láthatatlanná tévő köpenyt, és már ott sem volt. A könyvtárra ugyanaz a nyomasztó csend terült, mint Sirius érkezése előtt. Mintha nem is járt volna ott.
Később, az ágyában fekve már csak egy gondolat nem hagyta aludni Tapmancsot. Honnan fogja beszerezni a hozzávalókat? A válasz nyilvánvalóan Lumpsluck lenne, de az öreg nagy gonddal őrzött minden hozzávalót. Komoly haditerv kell a megszerzéséhez, amihez pedig szükséges James segítsége is. Majd holnap beszél Ágassal és együtt kiötölnek valamit.
- Pssz…James! - Suttogta halkan Sirius, integetve barátjának, hogy jöjjön vissza egy percre. Remus és Peter a reggelihez igyekeztek a Nagyterembe, és még épp időben csípte el barátját, mielőtt Ágas is követhette volna őket.
- Mi az Tapmancs? - sétált oda meglepetten James.
- Kéne a segítséged… - kezdett bele Sirius titokzatos hangon.
- Vagy úgy! Miről lenne szó? - vigyorodott el kicsit James. Barátjának csíntalan tekintete, és hanghordozása valami balhét, de mindenképp izgalmat ígért.
- Tudod Remusnak most lesz a szülinapja.
- Igen, igen.
- És tartogatok valami különleges meglepetést számára. Csakhogy kellenének alapanyagok hozzá. - Kezdett bele Sirius, megeresztve egy kis mosolyt. Ha a terv beválik…
- Igen…? -Sürgette ismételten James, kissé idegesebb hangon. Sirius túlságosan szerette húzni az ember agyát, és a legvégsőkig visszatartani a lényeges információkat.
- Hozzávalók Lumsluck titkos szekrénykéjéből. - Adta meg végül a választ Sirius.
Pillanatokon belül James is osztozott Sirius vigyorában. Már kezdett kicsit unalmas lenni az élet. Sirius folyton csak Remussal volt elfoglalva, és egyszerűen képtelenség volt rávenni valami jó kis balhéra. Még Pipogyinak is nyugta volt már pár hónapja tőlük, úgyhogy James kitörő örömmel fogadott még egy ilyen egyszerű kis feladatot is.
- Nem is olyan titkos az a szekrény… - jegyezte meg somolyogva Ágas, miközben Tapmancs mellé huppant az ágyra.
- Na és miféle kotyvalék ez a te ajándékod? Nem lehet túl egyszerű dolog, ha Lumpit is meg kell lopni hozzá.
- Az…legyen titok. - Még a végén James kiakadna, hogy csak ki akarja használni Remust! Sirius inkább úgy döntött nem kockáztat.
Elég gyanúsan hangzott Tapmancs válasza, de James túlságosan is jól ismerte barátját semmint, hogy akadékoskodni kezdjen. Egy gyors taktikai megbeszélés után, ahol is eldöntötték ki vonja el Lumpi figyelmét, és ki oson be a titkos kis kincstárhoz, követték a többi Tekergő példáját, és leszaladtak reggelizni, mielőtt még bárki is gyanút foghatott volna.
A nap lassan telt, mint az már csak lenni szokott, ha az ember túlságosan vár valamit. Sirius a nap legnagyobb részében csak izgett-mozgott a székén, néha firkálgatott valamit a pergamenje szélére, míg el nem érkezett a nagy pillanat.
A terv a délutáni órák alatt lépett életbe. Elköszöntek a többiektől, akik elég gyanúsan néztek utánuk, főleg Remus, de végül szó nélkül hagyták a dolgot. Szép, nyugodt léptekkel közelítették meg a Bájitaltan termet, ahonnan a diáksereg sietve kifelé tartott.
Ezt kihasználva Sirius belopózott köztük, megbújva a Lumpsluck laborjához legközelebb álló pad alá. James megvárta, míg mindenki kicsörtet, és mielőtt a professzor visszavonulhatott volna, élvezve az óraközti szünetet, támadásba lendült. gaz, konkrét elképzelése még nem volt, hogy mégis milyen ürüggyel szólítsa le a tanárt, de mindig is James erőssége volt az improvizálás.
- Professzor úr! -szólította meg Lumpluckot James, és úgy manőverezett, hogy Sirius a hátuk mögé - jobban mondva Lumpi háta mögé - kerüljön, kiesve a látószögéből. Tökéletes...
- Oh..Potter. Miben lehetek a segítségére fiatalúr. -Az az idegesítő mosoly, amitől Jamest néha kiverte a víz, most is ott ült a prof arcán. Bár ez még mindig jobb volt, mint ahogy Lilire nézett…Ez az…Lili!! Tökéletes csali ennek a cukrosbácsinak!.
- Tudja tanár úr, szeretném valamivel megajándékozni Lilit. És, mivel a kedvenc tantárgya a bájitaltan, esetleg tudna valami tanácsot adni, mit készíthetnék neki? - James felettébb elégedett volt magával. Lumpsuck kajánul elvigyorodott. Mindig is szerette a kerítőnőt játszani az öreg, hát még ha a kis kedvencéről van szó!
Sirius a pad alatt ugyancsak elismerően füttyentett magában. Tudta, hogy barátjára számíthat. James esze mindig rendkívül jól vágott, és Lilit előhozni különösen szép kis húzás volt. Ráadásul tudtán kívül az ő tervébe burkolta az egész csalit. Hát ideje neki is akcióba lendülnie. Óvatosan elkezdett az ajtó felé mászni, halkan, lassan, nehogy bármi neszt is csináljon.
- Sejtettem én, fiam, sejtettem. Lumpluck szemét semmi nem kerüli el. - somolygott továbbra is az öreg, megveregetve James vállát, aki ettől egy kicsit zavarba is jött. - Nem csoda, csodálatos egy teremtés az a lány. - Pillanatnyi hatásszünetet tartott, majd közelebb hajol Jameshez, mintha barát barátnak suttogna valami fontos titkot. - Mit szólnál valami…impozáns könyvhöz? Tudomásom van róla, hogy Miss. Evans már régóta szeretne egy bizonyos bájitalos könyvet…
Sirius művészi precizitással nyitotta ki az ajtót, végtelenül lassan, egy nyikkanás nélkül. Egy gyors mozdulattal már be is surrant, és a kérdés már csak volt, James elég ideig fenn tudja-e tartani a beszélgetés fonalát.
- Egy könyv? Tanár úr, könyvet bárkitől kaphat az ember, nem igaz? - talán egy picit szemtelennek hathatott a válasza, de valóban így gondolta. Erről legalább még elvitatkozhatnak egy darabig, amíg Sirius bent ügyködik.
- Valóban, valóban…De tekintve, hogy nincs honnan tudjad fiam, melyik könyvről is van szó, minden bizonnyal a kisasszony le lesz nyűgözve, hogy utána jártál mit is szeretne, nem igaz?
Sirius odalopakodott a szekrényekhez, ahol minden katonás rendben állt - a fiolák és csomagok felcímkézve sorakoztak a polcokon. Papírját követve, amin beszerzendő dolgok listája volt, gyorsan összeszedte mindenből a kellő mennyiséget. Ügyesen vissza is csomagolt mindent, hogy még véletlenül se látszódjon az „éléskamra” meg lett dézsmálva. Ahogy bejött, ugyanúgy távozott is az ajtón, csendben, észrevétlen. Az egyik hátsó padig mászott, és most az alatt bújt meg, várva Jamest, hogy az befejezze bájcsevegését a proffal, aminek nagyobb részéről lemaradt.
- Rendben, és köszönöm a segítséget professor úr! - Búcsúzott el pár perc után James. Kisétált az osztályteremből, majd megállt az ajtó mellet, bevárva Tapmancsot.
Siriusnak még meg kellett várnia amíg az öreg becsoszog laborba, csak azután tudott kisomfordálni a teremből.
- Hát ez tökéletesen ment. -vigyorgott Ágasra Sirius. Egyre közelebb került a céljához, jobban mondva Remushoz.
- Csak a magad nevében beszélj. Azt hittem már sose hagyva abba annak az unalmas vacaknak az ecsetelését. „És benne van még ez a főzet, meg az a főzet”, „A kisasszony biztos imádni fogja”. - Utánozta James Lumpi kissé affektáló stílusát, majd végül vágott egy hamisíthatatlan Ágas fintort. Sirius csak nevetett szegény barátján.
- Fogd be. És különben is. Mihez kell neked denevérvér? - Kérdezte megrökönyödve James, a Sirius kezében lapuló kis üvegcsére pillantva.
- Remus ajándékához, mondtam már… - válaszolta idegesen Sirius, majd erőteljesebb léptekkel elindult a klubhelyiségük felé, mielőtt még lebukhatnának. James csak megcsóválta a fejét, és reménykedett Tapmancs tudja mit csinál. De az is lehet, nem ártana előtte figyelmeztetni Holdsápot. Egy denevérvér hozzávalóval nem valami kis altató bájitalka készül.
Most, hogy már minden szükséges alapanyag megvolt, csak meg kellett főzni a bájitalt. A lehetséges helyszínek közül a legmegfelelőbbnek a Szükség Szobája tűnt, ott biztosan senki nem zavarhatja meg.
Nem kellettek hosszú hetek az elkészítéshez, csupán két nap állandó rotyogás, és Az elkészítési útmutató pontos betartása.
A többiek persze gyanúsan nézetek rá, legfőképp James, de még Remus is, mikor eltűnt egy-két órára. Muszáj volt azonban sietnie, hiszen Remus születésnapjára épp hogy csak el fog készülni.
Ahogy az utolsókat kavargatta a főzeten, arcán szinte állandósult az az idióta vigyor. Az illata egyszerűen fenséges volt. Egy kis fenyő, egy kis citrom, az állaga pedig akárcsak a méz. Csodálatos. Szinte már most érezte a pezsegést testében, és érzékei mintha felerősödtek volna. Pár keverés után végül késznek nyilvánította a főzetet. Átlátszó üvegcsékbe töltötte, elpakolt mindent maga után, majd vigyorogva visszavonult a Griffendél klubhelyiségbe, ahol barátai - legfőképpen pedig Remus- az esszéikbe temetkeztek.
Sirius csak lehuppant Remus mellé, és továbbra is idétlenül vigyorogva bámulta barátját. Lehetséges hogy már most beindult a hatás nála? Akárhogy is, de egyszerűen képtelen volt levenni a szemét Remusról. Az a gyönyörű hófehér bőr…azok a kecses, hosszú, vékony ujjak…
- Sirius!
Azok a telt, szépen ível ajkak…
- Sirius!!!
Az a formás, vékony szemöldök…
- Most már elég legyen!!
És a borostyán szemek…Amelyek most nagyjából fel tudnák perzselni akár egész Angliát. Sirius nagy nehezen magához tért, és elkapott egy pillantást a azoktól a perzselő szemektől.
Most már meggyőződése volt, hogy ez a bájital műve. És ha csak önmagában, mielőtt Remus magára kenné, ilyen hatást vált ki…
- Mégis mi a franc volt ez? - kérdezte szemrehányóan Remus. Sirius előszeretettel flörtölgetett bárkivel, vele is, ám ami sok az sok. Remus érezte, ahogy arcát elönti a pír, és nem csupán a düh miatt. Ha legalább tudná, hogy Sirius komolyan gondolja…hogy ez nem csak egy játék…
- Ah..bocsánat…El..elbambultam kissé. - Köszörülte meg a torkát Tapmancs, majd egy „ Elnézést” kíséretében felviharzott a hálókörletbe. Nem merte megkockáztatni, hogy tovább maradjon Remus társaságában.
A többiek döbbenten meredtek utána. Peter csodálkozva, Remus meglepődve, és zavarodottan, James pedig kissé összehúzott szemöldökkel. Nem kellett lángésznek lenni, hogy összerakja az ember az egyet meg a kettőt.
A nap hátralevő részében Sirius nem nagyon mutatkozott a többiek előtt. Az éjszakája pedig pocsékul telt. Mikor már végre sikerült álomba forgolódnia magát, az érzéki, túlfűtött álmai nem hagyták pihenni, és ismételten csak forgolódott, nyöszörögve.
Másnap úgy döntöttek, még reggeli előtt megejtik az ajándékátadást. Miután mindenki végre felébredt - utolsónak Peter, mint mindig - előkerültek a szépen becsomagolt dobozok. Sirius a kezében fogta sajátját. A többiekéhez képest az övé picike volt, csupán pár üvegcse. Remus mosolyogva nyitott ki minden ajándékot, szívből örülve a könyveknek, pennáknak, cukorkáknak, amiket a többiektől kapott. Legutolsóként Sirius maradt, és az ő ajándéka.
- Tessék. Csak óvatosan. Törékeny. - Nem mert Remusra nézni, miközben odanyújtotta a dobozt. Még mindig magán érezte a főzet hatását, és az, ahogy ujjaik egy pillanatra súrolták egymást, Sirius számára villámcsapásként hatott. Úgy húzta vissza a kezét, mintha Remus bőre lángolt volna, és valóban, Sirius ezt is érezte.
- Remus pár gyors mozdulattal megszabadította a szalagtól a csomagot, és egy fél pillanattal később már gyanakodva méregette a kis üvegcséket.
- Mi ez, Tapmancs? - nézett Remus barátjára felhúzott szemöldökkel. Ám nem ő volt az egyedüli, aki kétkedve fogadta az ajándékot. James ugyancsak bizalmatlanul tekintgetett a mézszínű anyagra.
- Ez egy tusfürdő akarna lenni. - Jegyezte meg Sirius. Kicsit több lelkesedést várt volna el, főleg azok után, hogy mit meg nem tett az elkészítéséért.
- Oh…értem. Hát, akkor azt hiszem én ezt most kis is próbálom. elszaladok zuhanyozni még reggeli előtt. Mindenkinek köszönöm az ajándékot. - Remus hálásan elmosolyodott, amitől Sirius szívverése rögvest felgyorsult. Eddig is tudta, mit érez Remus iránt, de mióta befejezte azt a hülye kotyvalékot, valahogy az érzelmei is a duplájára erősödtek. Hát ezért írták, hogy szerelmi bájitalként is hat.
Sirius izgatottan várta a végeredményt. Most dől el minden. Ha Remus tényleg érez iránta valamit, a hatás már reggelinél megmutatkozik, és végre úgy élvezheti Holdsáp társaságát, ahogy arra már régóta áhítozik.
Egy óra múlva már az ebédlőasztalnál ültek, Sirius pedig szinte le sem vette tekintetét Remusról. Próbált jeleket felfedezni, bármit ami arra utalna ,hogy működik a dolog, de semmit nem vett észre egész a reggeli egy bizonyos pontjáig.
- Hm..Remus. Az új tusfürdőddel zuhanyoztál? Igazán jó illatú. - Szólalt meg Holdsáp mellől James. Valóban érződik? Csak mert Sirius semmit nem érzett belőle, még Tapmancs szaglásával sem.
- Tényleg? Tetszik? - Fordult James felé mosolyogva Remus. És nemcsak hogy mosolygott, úgy tűnt, mintha…szabályszerűen bámulná Jamest. Ágas pedig közelebb hajolt, és beleszagolt szomszédja nyakába.
- Igen. Nagyon is tetszik. Illik hozzád. - És ugyanaz a vigyor, mint ami tegnap este Sirius arcán ült.
Itt valami nagyon bűzlött…vagy túlságosan is illatozott az ő ízlésének. Nem akart messzemenő következtetéseket levonni, de szép lassan egy elég erőteljes balsejtelem kezdett úrrá lenni rajta. Nem segített ezen az sem, hogy távozáskor James és Remus felettébb közel mentek egymáshoz, válluk csaknem súrolta a másikét, és szinte teljesen kizárták a külvilágot. Sirius vagy akár Peter is mondhatott bármit, mintha meg sem hallották volna Tapmancs próbálta nyugtatgatni magát, hiszen Jamesék mindig is nagyon jóban voltak.
Mondhatni ez így folytatódott egész álló nap, Sirius kedve egyre csak borúsabb és borúsabb lett - már kezdett a kifogásokból is kifogyni. Mikor Remus kijelentette, márpedig lemegy megnézni James edzését, Siriusnál elszakadt a cérna, és legszívesebben leüvöltötte volna Remus haját, de Jamesét is, aki lelkesen bólogatott, mint valami birka. Tényleg kezdett rémisztő lenni a dolog. Mi van ha ezek ketten tényleg egymásba szerettek az ő hülye ötlete miatt? Mi van ha valamit elrontott a készítés során és ezért…Vagy lehet már előtte voltak érzéseik egymás iránt? Már csak a gondolattól is elszorult a torka. Az nem lehet..
De mégis úgy tűnt, lehet. Sőt, majdnem valószínű. Mikor ugyanis Sirius egy kis késéssel - muszáj volt egy pár percre elvonulnia, különben vagy Jamesnek esik neki, vagy Remusnak. - megérkezett az öltözőhöz, Remus ott ült James közelében, aki éppen póló nélkül mászkált, és próbálta előkeríteni a mezét.
Hűha! Nagyon megizmosodtál mostanság Ágas. Vagy csak az én figyelmemet kerülte el idáig? - Kérdezte Remus, és szemei szinte csak úgy csüngtek barátja meztelen mellkasán. Sirius üvölteni tudott volna csalódottságában. Érezte, ahogy szép lassan a remény utolsó kis szikrája is elhagyja, hogy ami a reggelitől kezdve folyt, az csak a véletlen műve, a saját bemagyarázása, és Remus őt szereti, nem mást.
- Tényleg? Te vagy az eső aki ezt mondja. Neked meg a szemed szép. Tudod, ritkaság az ilyen borostyán szerű sárgásbarna szín.
Tényleg, ha most James nem lenne a legjobb barátja úgy, de úgy képen törölné… Egy erőteljes mozdulattal bevágta maga mögött az ajtót, majd elcsörtetett a „turbékolók” mellett, szándékosan meglökve kicsit Ágast.
Egészen estig senkihez nem szólt, jobbnak látta csöndben maradni, vagy olyanokat talál mondani az állítólagos legjobb barátnak, amiket talán később megbánna. James tudta, tudta végig , hogy Sirius mennyire akarja Remust. Tudta jól milyen érzelmeket táplál iránta…és mégis képes ezt csinálni. A többiek nem tudták mire vélni, viselkedését. Az edzésen is agresszív volt, és első számú célpontjának Jamest tartotta.
Edzés után sietve öltözött át, még a többiek előtt. Nem akart találkozni senkivel. Szép lassan visszabandukolt a klubhelyiségbe, az ajtóban félrelökte a kis elsősöket, majd visszavonult a szobájába. Szerencsére rajta kívül még senki nem volt benn, így megmaradhatott magának, és az önsajnálatának. Bármennyire is próbálta tagadni, még maga előtt is, de igenis fájt. Remus sosem volt csupán egy hóbort, egy játékszer. És a legrosszabb, hogy pont ő volt a kerítő, aki segített előhozni a rejtett érzelmeket. Sirius meg volt róla győződve, hogy James totálisan odavan Liliért. Eszébe sem jutott volna, hogy pont ő lenne a riválisa. Az, aki miatt elveszítheti Holdsápot. Sajnos nem sokáig maradhatott nyugodtan, sem ő, sem a szíve. Már messziről hallotta a többiek nevetését. James hetykén átvetett kezét Remus vállán, maga mellé húzva ezzel a vérfarkast. Sirius szinte szabályszerűen érezte, ahogy felfordul a gyomra a látványtól.
Eddig bírta cérnával Sirius. Felpattant az ágyáról, és inkább berontott a fürdőszobába. Biztosan meglepődtek, hogy még csak köszönni se köszönt, de túlságosan is fájt látnia mit okozott az ajándéka, amit annyira izgatottan és…szeretettel készített. De mit tehetne? Ha azok ketten szeretik egymást, nincs más választása, mint elfogadni. A csapnál megmosta kicsit az arcát. Pár pillanat múlva kopogtatta az ajtón. Remek, még itt sem lehet kicsit nyugta?
- Sirius! Minden rendben? - hallatta a legjobb barátja hangját Sirius csak fanyarul elmosolyodott. Persze, minden a legtökéletesebben rendben van, nem igaz? És még van mersze megkérdezni? Hát rendben, legalább beszéljék meg a dolgot. Ha James érzései igazak, akkor…kénytelen lesz lemondani Remusról. De előbb hallania kell James szájából, úgyhogy odasétált kinyitotta Jamesnek az ajtót.
- Sirius? Minden rendben? - Ismételte meg Ágas a már feltett kérdését. ű
- Komolyan kérdezed, James? - Nézett barátjára komolyan Sirius. - Tényleg nem tudod mi a bajom?
- Tényleg nem. - Mondta James, és úgy tűnt fogalma sincs milyen hatással van viselkedése barátjára.
- Szereted őt? - Kérdezte meg egy kis hallgatás után Sirius. Tekintete szigorúan a padlóra szegeződött, nem mert felnézni. Bőven elég lesz hallania a választ. Kezei görcsösen markolták a csapot.
- Kit? - kérdezte még mindig értetlenkedve James.
- Ne játszd az ártatlant legalább. Mindvégig tudtad mit érezek Remus iránt. Tudtad és mégis…De ha szeretitek egymás…ha szereted, és… ha boldoggá tudod tenni…- Nem bírta folytatni, bár így is eleget mondott. James remélhetőleg ebből már érteni fog.
- Akkora egy hülye vagy Tapmancs. - szólalt meg az ajtóból egy kissé morcosnak tűnő Remus. Sirius szemei riadtan pattantak fel. Nagyszerű, mot még le is égette magát totálisan. Talán most még mint barátját is elveszíti Remust.
- Szóval tényleg szeretsz? Nem csak…egy játék akart lenni? Csak mert az a te kis ajándékod nem éppen ezt mutatta. - Holdsáp tett pár lépést befelé, karba tett kézzel.
- Tessék? - Siriusnak kikerekedtek kissé a szemei. Remus teljesen úgy hangzott, mintha tudná.
Oké, asszem én most lépek és hagylak titeket. Van mit megbeszélnetek. - Jegyezte meg halkan James, majd gyorsan kisomfordált. Ő elvégezte a maga részét, a többi ezen a két lükén múlik.
- Kösz James! Köszi mindent. - válaszolt Remus, egy mosolyt is megeresztett, ám tekintete továbbra is Siriuséba fúródott
Sirius mintha meg sem hallotta volna, hogy James mondott bármit is. Szíve amúgy is túlságosan hangosan vert.
- Szóval…Ez az egész Jameses-dolog átverés volt? - Kérdezte bizonytalanul. Ha Remus tényleg tudta, akkor Sirius még nagyobb bajban van. Holdsáp talán sosem fog megbocsájtani ezért.
- Igen, összeraktam a képet, miután James elmondta miket szedtél össze Lumpslucknál. Nem volt nehéz rájönni, mit eszeltél ki. De Sirius. Egy vágykeltő főzet? Hogy voltál képes…hogy tehetted… - Remus csalódott volt. Nagyon. Hát ez az úgynevezett szerelem Tapmancs számára? Rákényszeríteni egy ilyen dolgot akarata ellenére?
- Nem nem! Remus, nem akartam semmit rosszat vele, esküszöm. Csak…Ha használtad volna is, csak akkor működött volna, ha te is érzel valamit. A bájital csak felerősíti a vágyat, nem kreálja. Tudni akartam te hogy érzel..és… - Ez az utolsó esélye, hogy meggyőzze Remust, ha egyáltalán tényleg érez iránta bármit is. Bár legalább az a valaki mégse James, hiszen csak átverés volt, nem? - Sose játszanék veled Remus.
- Ha ez igaz, miért nem mondtad soha? - Hitt Siriusnak, és most először végre tényleg tudta, kölcsönösen szeretik egymás. Még ha tényleg az a lényege a bájitalnak, amit hallott, aljas húzás volt Tapmancstól. Ha lett volna bátorsága nyíltan, tiszta lappal közelíteni felé…
- Utaltam rá…sokszor. Hát nem érezted? - Kérdezte kissé kétségbeesve Sirius. Nem akarta elveszíteni Holdsápot.
- De sosem mondtad ki nyíltan. - Remus tett pár lépést Sirius irányába. - De tudod… - Még közelebb lépett. - Nem kell vágykeltő bájital ahhoz, hogy akarjalak.
- Utolsó pár lépéssel megszüntette a távolságot kettejük között, majd lehúzta Siriust, vele egyvonalba és megcsókolta. Tapmancs először túlságosan is meglepődött, hogy bármit is csináljon, de miután rájött tényleg Remus az, aki csókolja, hogy ez tényleg igaz, teste automatikusan reagált.
- Azért egyszer kipróbálhatnánk azt a tusfürdőt. - vigyorodott el Sirius, mikor ajkaik végre elváltak, hogy egy kis levegővel töltsék meg tüdejüket.
- Tapmancs, fogd be. - Mosolyodott el végül Remus is, és ismételten megcsókolta Siriust.
vége