[One shot] Mester és tanítány
Univerzum: Star Wars
Páros: Obi/Ani; Obi/Qui
Korhatár: R
Megjegyzés: Egy kis szösszenet, mert Obi/Qui a kedvenc párosom, na nem rosszra gondolni, slashmentes, tiszta apa-fia érzelemmel. Ani/Obi meg miattam, mert ők olyan kis aranyosak…tulajdonképpen két gyerek, akik együtt nőnek föl. Én legalábbis így látom a dolgot. ^^
- Mester, mi az a karácsony? - töltötte be a kis szobát egy fiúcska erőteljes hangja.
- Tudod Anakin, az egy rég elfeledett, ős-öreg história. - válaszolta a fiatal jedi.
- Az egy ünnep volt, nem? - folytatta a kérdezősködést az Anakinnak szólított kisfiú.
- Igen bizony. Úgy nevezték: A Szeretet Ünnepe. De ma már nagyon késő van, ideje ágyba bújnod ifjú padavan.
Anakin egy ideig még próbált mesterére hatni, hátha fennmaradhat még és meghallgathat valami izgalmas régi történetet, de tudta, Obi Wannal nem érdemes vitatkozni, úgyis ágyba küldi. Így a kissrác szomorúan kullogott át saját szobájába, és megpróbált elaludni.
- Holnap nehéz nap lesz, pihenned kell, energiát, erőt gyűjteni. - mondogatta Obi Wan, noha tudta, az élet ezen tulajdonságok osztogatása közben nem volt szűkmarkú tanítványával.
A fiatal Mester örült egy kis nyugalomnak, egyedüllétnek. Sok minden volt, amit át kellett gondoljon, az események csak úgy peregtek, és ő úgy érezte, kicsúszik a kezéből az irányítás fonala.
Bárcsak itt lennél velem Qui Gon! Te biztosan tudnád, mit tegyek. Te mindig tudtad, mi a helyes, nem féltél kockáztatni vagy dönteni. Mester, miért is kellett így itt hagynod. Annyi mindent meg kéne még megtanulnom tőled. Egy személyben voltál apám, barátom, testvérem, társam, tulajdonképpen minden, ami fontos számomra.
Állandóan jelen vagy a gondolataimban, és folyton azon elmélkedem, miért is haltál meg. Nagyon is tudom, az én hibám volt. Ha gyorsabb vagyok, előbb elszabadulok abból az átkozott mezőből, és én küzdhettem volna meg a sith lovaggal. Nekem lett volna esélyem a túlélésre, erősebb vagyok nálad.
Jól kitanítottál, remek harcos vált belőlem és megölhettem volna. Sikerült volna, tudom. De már késő volt. A történteket nem tudom megmásítani. És te sem tudsz már segíteni nekem. Már nem rohanhatok hozzád, ha valamilyen küldetésben elakadok, nem húzhatsz ki a slamasztikából Ezúttal egyedül kell boldogulnom, nélküled..
Te tudtad, hogyan viseld gondomat, de én ezt nem mondhatom el magamról. Nem tudom, hogy kell szülőnek lenni, hogyan neveljek fel egy kisfiút, ha még magamat is annak tartom? Túl nagy felelősség nyomja a vállamat, hiszen én kell vérbeli jedit faragjak a kiválasztottból. Bárcsak tudnál nekem segíteni. De nem vagy itt mellettem, nem láthatsz el jó tanácsokkal, és nem láthatom többé szúrós, atyai tekinteted, ha elhibázom valamit. És ha rossz Mestere leszek Anakinnak? Ha miattam a sötét oldal felé fordul, vagy baja esik? Tudom, jedihez nem méltó ez a bizonytalanság, a kétség, de temiattad van! Te hagytad ezt az űrt. Még szükségem lett volna rád, a bölcsességedre, a szeretetedre, hogy mellettem légy és megvédj.
Közösen képezhettük volna ki a fiút, te és én, kart karöltve. Neked is és nekem mindig megvoltak az erősségeink, külön órákat adhattunk volna Anakinnak. Minden idők legjobb lovagját faraghattuk volna belőle, de egyedül nem megy!
Ma voltam a tanácsban. Olyan sivár lett nélküled, a cinizmusod, humorod nélkül. És ráadásul nem is bosszankodtak a tanácstagok. Békés és felettébb unalmas gyűlés volt. Joda Mester is épp meg akarta jegyezni, mennyivel nyugodtabb a légkör nélküled, de miattam nem tette. Tiszteletben tartotta az érzéseimet.
Hiányzol Mester, gyere vissza és segíts át ezen a nehéz korszakomon, emelj ki a kétségbeesés sötét gödréből, hogy újra talpra tudjak állni.
- Obi Wan! - mintha galaxis távolból érkezne a mély férfihang.
- Mi volt ez? - suttogta elképedve Obi Wan.
- Obi Wan! Hallasz? - folytatta ez a távoli, különös hang.
- Mester? - kerekedett el a fiatal férfi szeme. Egyszerűen nem jött, hogy higgyen a saját fülének. - Hisz az lehetetlen.
- Igen, én vagyok az! Egyelőre most még csak testetlen gondolat vagyok. Az érzéseid szólítottak ide hozzád. Obi Wan, ne hibáztasd magad a halálom miatt, ennek így kellett történnie. Eljött a te időd. És én bízom benned, ismerem a képességeidet, még ha nehéznek is látod a feladatot, amit rád bíztam, tudom, hogy sikerülni fog. Remek jedi vagy, és Anakin nem is kaphatott volna nálad nagyszerűbb mentort. Hidd el, van benned elég erő.
- De hiszen még én is csak egy gyerek vagyok! Hogyan lehetnék képes felnevelni egy kisfiút?
- Már felnőtt férfi vagy, ne próbálj mentségeket keresni az esetleges bukásodra. Nehéz feladat elé nézel, ezt elismerem, de ne légy kishitű. Ha én nem is, az erő mindig veled lesz. De egyszer majd visszatérek, meglásd. Addig is tedd a dolgod, és hagyd a siránkozást. Az az asszonyok dolga. - a kemény férfihang egyre halkult, míg végült megszűnt, a kis szoba újfent jóságos csöndbe burkolózott.
Obi-Wan megsemmisülve feküdt ágyában, szemeit lehunyta és az erőt használva próbálta lenyugtatni hevesen dobogó szívét.
Igaza van Qui Gonnak! Az engem körülvevő erőben máris érezhető a bizonytalanságom! Igenis sikerülni fog, sikerülnie kell. Az erő nem hagy cserben, velem lesz, és az erővel bármire képes vagyok.
Mestere szavai ismét megnyugtatták Obi-Wan háborgó, ifjú lelkét, a meditáció kiűzte fejéből az értelmetlen, felesleges, zavaró gondolatokat, az erő jelenléte óvó lepelként borult a jedi szívére. A kétség elszállt, csak a nyugodt, éber, mégis álmodó tudat maradt meg az előbbi zavart képzetek helyett.
Mély meditációjából az ajtó halovány nyikorgása ébresztette fel Obi-Want. Szemét résnyire nyitotta, és egy kis alakot pillantott meg ácsorogva az ágya előtt.
- Mester, ébren vagy? - suttogta a szőke fiúcska.
- Most már igen. - felelte mosolyogva az idősebb férfi.
- Nem tudtam aludni, és gondoltam mesélhetnél nekem a karácsonyról. - felelte kissé megszeppenve Anakin.
- Persze, na gyere csak, ugorj fel az ágyra…Így ni. Kényelmesen ülsz? Nos, hol is kezdjem...tudod réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban…
Páros: Obi/Ani; Obi/Qui
Korhatár: R
Megjegyzés: Egy kis szösszenet, mert Obi/Qui a kedvenc párosom, na nem rosszra gondolni, slashmentes, tiszta apa-fia érzelemmel. Ani/Obi meg miattam, mert ők olyan kis aranyosak…tulajdonképpen két gyerek, akik együtt nőnek föl. Én legalábbis így látom a dolgot. ^^
- Mester, mi az a karácsony? - töltötte be a kis szobát egy fiúcska erőteljes hangja.
- Tudod Anakin, az egy rég elfeledett, ős-öreg história. - válaszolta a fiatal jedi.
- Az egy ünnep volt, nem? - folytatta a kérdezősködést az Anakinnak szólított kisfiú.
- Igen bizony. Úgy nevezték: A Szeretet Ünnepe. De ma már nagyon késő van, ideje ágyba bújnod ifjú padavan.
Anakin egy ideig még próbált mesterére hatni, hátha fennmaradhat még és meghallgathat valami izgalmas régi történetet, de tudta, Obi Wannal nem érdemes vitatkozni, úgyis ágyba küldi. Így a kissrác szomorúan kullogott át saját szobájába, és megpróbált elaludni.
- Holnap nehéz nap lesz, pihenned kell, energiát, erőt gyűjteni. - mondogatta Obi Wan, noha tudta, az élet ezen tulajdonságok osztogatása közben nem volt szűkmarkú tanítványával.
A fiatal Mester örült egy kis nyugalomnak, egyedüllétnek. Sok minden volt, amit át kellett gondoljon, az események csak úgy peregtek, és ő úgy érezte, kicsúszik a kezéből az irányítás fonala.
Bárcsak itt lennél velem Qui Gon! Te biztosan tudnád, mit tegyek. Te mindig tudtad, mi a helyes, nem féltél kockáztatni vagy dönteni. Mester, miért is kellett így itt hagynod. Annyi mindent meg kéne még megtanulnom tőled. Egy személyben voltál apám, barátom, testvérem, társam, tulajdonképpen minden, ami fontos számomra.
Állandóan jelen vagy a gondolataimban, és folyton azon elmélkedem, miért is haltál meg. Nagyon is tudom, az én hibám volt. Ha gyorsabb vagyok, előbb elszabadulok abból az átkozott mezőből, és én küzdhettem volna meg a sith lovaggal. Nekem lett volna esélyem a túlélésre, erősebb vagyok nálad.
Jól kitanítottál, remek harcos vált belőlem és megölhettem volna. Sikerült volna, tudom. De már késő volt. A történteket nem tudom megmásítani. És te sem tudsz már segíteni nekem. Már nem rohanhatok hozzád, ha valamilyen küldetésben elakadok, nem húzhatsz ki a slamasztikából Ezúttal egyedül kell boldogulnom, nélküled..
Te tudtad, hogyan viseld gondomat, de én ezt nem mondhatom el magamról. Nem tudom, hogy kell szülőnek lenni, hogyan neveljek fel egy kisfiút, ha még magamat is annak tartom? Túl nagy felelősség nyomja a vállamat, hiszen én kell vérbeli jedit faragjak a kiválasztottból. Bárcsak tudnál nekem segíteni. De nem vagy itt mellettem, nem láthatsz el jó tanácsokkal, és nem láthatom többé szúrós, atyai tekinteted, ha elhibázom valamit. És ha rossz Mestere leszek Anakinnak? Ha miattam a sötét oldal felé fordul, vagy baja esik? Tudom, jedihez nem méltó ez a bizonytalanság, a kétség, de temiattad van! Te hagytad ezt az űrt. Még szükségem lett volna rád, a bölcsességedre, a szeretetedre, hogy mellettem légy és megvédj.
Közösen képezhettük volna ki a fiút, te és én, kart karöltve. Neked is és nekem mindig megvoltak az erősségeink, külön órákat adhattunk volna Anakinnak. Minden idők legjobb lovagját faraghattuk volna belőle, de egyedül nem megy!
Ma voltam a tanácsban. Olyan sivár lett nélküled, a cinizmusod, humorod nélkül. És ráadásul nem is bosszankodtak a tanácstagok. Békés és felettébb unalmas gyűlés volt. Joda Mester is épp meg akarta jegyezni, mennyivel nyugodtabb a légkör nélküled, de miattam nem tette. Tiszteletben tartotta az érzéseimet.
Hiányzol Mester, gyere vissza és segíts át ezen a nehéz korszakomon, emelj ki a kétségbeesés sötét gödréből, hogy újra talpra tudjak állni.
- Obi Wan! - mintha galaxis távolból érkezne a mély férfihang.
- Mi volt ez? - suttogta elképedve Obi Wan.
- Obi Wan! Hallasz? - folytatta ez a távoli, különös hang.
- Mester? - kerekedett el a fiatal férfi szeme. Egyszerűen nem jött, hogy higgyen a saját fülének. - Hisz az lehetetlen.
- Igen, én vagyok az! Egyelőre most még csak testetlen gondolat vagyok. Az érzéseid szólítottak ide hozzád. Obi Wan, ne hibáztasd magad a halálom miatt, ennek így kellett történnie. Eljött a te időd. És én bízom benned, ismerem a képességeidet, még ha nehéznek is látod a feladatot, amit rád bíztam, tudom, hogy sikerülni fog. Remek jedi vagy, és Anakin nem is kaphatott volna nálad nagyszerűbb mentort. Hidd el, van benned elég erő.
- De hiszen még én is csak egy gyerek vagyok! Hogyan lehetnék képes felnevelni egy kisfiút?
- Már felnőtt férfi vagy, ne próbálj mentségeket keresni az esetleges bukásodra. Nehéz feladat elé nézel, ezt elismerem, de ne légy kishitű. Ha én nem is, az erő mindig veled lesz. De egyszer majd visszatérek, meglásd. Addig is tedd a dolgod, és hagyd a siránkozást. Az az asszonyok dolga. - a kemény férfihang egyre halkult, míg végült megszűnt, a kis szoba újfent jóságos csöndbe burkolózott.
Obi-Wan megsemmisülve feküdt ágyában, szemeit lehunyta és az erőt használva próbálta lenyugtatni hevesen dobogó szívét.
Igaza van Qui Gonnak! Az engem körülvevő erőben máris érezhető a bizonytalanságom! Igenis sikerülni fog, sikerülnie kell. Az erő nem hagy cserben, velem lesz, és az erővel bármire képes vagyok.
Mestere szavai ismét megnyugtatták Obi-Wan háborgó, ifjú lelkét, a meditáció kiűzte fejéből az értelmetlen, felesleges, zavaró gondolatokat, az erő jelenléte óvó lepelként borult a jedi szívére. A kétség elszállt, csak a nyugodt, éber, mégis álmodó tudat maradt meg az előbbi zavart képzetek helyett.
Mély meditációjából az ajtó halovány nyikorgása ébresztette fel Obi-Want. Szemét résnyire nyitotta, és egy kis alakot pillantott meg ácsorogva az ágya előtt.
- Mester, ébren vagy? - suttogta a szőke fiúcska.
- Most már igen. - felelte mosolyogva az idősebb férfi.
- Nem tudtam aludni, és gondoltam mesélhetnél nekem a karácsonyról. - felelte kissé megszeppenve Anakin.
- Persze, na gyere csak, ugorj fel az ágyra…Így ni. Kényelmesen ülsz? Nos, hol is kezdjem...tudod réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban…