Utórezgések

Jan 17, 2012 02:18

Ezt azután írtam, természetesen, hogy kikapcsoltam kb minden, hogy most aztán tényleg elmegyek aludni. És NEM. Nyilván nem.
Ez az én személyes szenvedésem.

Sherlock BBC s02e03 után

Lestrade megrovást kap - nem rúgnák ki, ahhoz túl jó. Egy idő után használni kezdi az eszét - ugyanolyan korlátolt persze, de már nincs kihez fordulnia ha akadályba ütközik. Jobb lesz. Idővel. Inni fog... néha. Melyik angol rendőr nem?
Mrs Hudson a csodálkozó tanárnőnek adja a komoly felszerelést. A gyerekek öt héten belül tönkre fogják tenni. Mindketten tudják. Mrs Hudson az iskola körül tesz egy kört. Igazából nincs egy kör. A messzi pad nincs olyan messze. Mégsem látja senki, hogy sír. Aztán kiadja a lakást, egy meleg párnak. Eszébe jut, hogy Sherlock esetleg... Johnt fel kéne hívni. Szegény fiú.
A hűtőben nincsenek emberi szervek.
John pszichológushoz jár. Nem a legjobb, sőt... elég rossz. Legalább meghallgatja. Ezúttal John beszél. Beszélhetne. Nem tud. Nem fog. Idővel majd elmúlik. Fel akarja hívni Sarah-t... aztán máshogy dönt. Harryvel felveszi a kapcsolatot. Harrynek vannak hetero barátai is. A lány. Elég fiatal hozzá képest. Járnak egy darabig. Megnősül. Gyerekei lesznek. Két srác. John mindig is apa akart lenni. Apának lenni nagy feladat.

Az élet megy tovább. Sherlock nélkül is. Különösen nélküle.

Így kellene lennie, így kellene történnie.
Akkor miért nehezítik meg a dolgát?

John a hideg kőre teszi a kezét.
- Szerettelek, tudod?
Nem hallja, de le tudja olvasni a szájáról.
John azt hiszi, ő tudta. Nem tud mindent.
Idővel elmúlik. Mikor jön el az az idő?

John azt mondaná, hogy nem dönthet helyette, és még azt is mondaná, ő rögtön a legelején vállalta a veszélyt. Nem értené, mert John olyan egyenes és őszinte... és egyszerű.
Ő az, aki nem vállalta.
John hazamegy. Még nincs barátnője.
Nem járhat ki ide örökké.
Megérdemli a normális életet.
Nem a normálisat. Hogy éljen, egyáltalán.

Többé senki nem követi a halál különféle útjain.

saját fic, sherlock bbc, slash

Previous post Next post
Up