Valami fura
Sherlock/John, és akkor most meglepődünk. (Nem)
A világ darabokra tört.
A szilánkokon vágta magát meg.
Sherlock pupillája bekebelezte a színeket, az íriszből csak egy lázasan izzó vékony kör marad; a tekintetéből eltűnik minden emberi.
Mit kéne tennie az orvosnak? Mit tesz a barát?
John a szavakat keresi, de még a hangok is elmenekülnek, mikor Sherlock a pulóvere elejébe markol - önkéntelen mozdulatnak tűnik, mintha csak kapaszkodót keresne - és magára húzza. Előbb még a pulzusát mérte, két ujj a nyaki ütőéren, Sherlock a kanapén, kék köntösben, egyik keze lelóg, mozdulatlan, a mindig márvány bőr most forró és száraz.
Megijedt. Nem. Fél.
Tudja, mi a helyes, de nem tudja, mit kell tenni.
Megpróbálja visszanyerni az egyensúlyát, de a hosszú, vékony ujjak, már a ruhája alatt matatnak. Sherlock ajkai ki vannak cserepesedve.
Szomjas vagyok, John.
Hajnali három óra van. John nem tudja, hogy történt. Fázik. A padlón ül, egy pokrócba burkolózva. Üres, levert és végtelenül kimerült. Fáj a karja. Sherlock erejét megkétszerezte a drog. A bőrén holnap ott lesz az ujjainak a nyoma.
Kétségbeesetten kulcsolja a végtelen hosszúságú lábait a dereka köré. Az egész már csak, mint egy vízió, pedig Sherlock most vezeti magába. Delírium. Köd.
Aztán tényleg csak a csönd.
A világ darabokra tört.
A szilánkokon vágta magát meg.
Sherlock pupillája bekebelezte a színeket, az íriszből csak egy lázasan izzó vékony kör marad; a tekintetéből eltűnik minden emberi.
Mit kéne tennie az orvosnak? Mit tesz a barát?
John a szavakat keresi, de még a hangok is elmenekülnek, mikor Sherlock a pulóvere elejébe markol - önkéntelen mozdulatnak tűnik, mintha csak kapaszkodót keresne - és magára húzza. Előbb még a pulzusát mérte, két ujj a nyaki ütőéren, Sherlock a kanapén, kék köntösben, egyik keze lelóg, mozdulatlan, a mindig márvány bőr most forró és száraz.
Megijedt. Nem. Fél.
Tudja, mi a helyes, de nem tudja, mit kell tenni.
Megpróbálja visszanyerni az egyensúlyát, de a hosszú, vékony ujjak, már a ruhája alatt matatnak. Sherlock ajkai ki vannak cserepesedve.
Szomjas vagyok, John.
Hajnali három óra van. John nem tudja, hogy történt. Fázik. A padlón ül, egy pokrócba burkolózva. Üres, levert és végtelenül kimerült. Fáj a karja. Sherlock erejét megkétszerezte a drog. A bőrén holnap ott lesz az ujjainak a nyoma.
Kétségbeesetten kulcsolja a végtelen hosszúságú lábait a dereka köré. Az egész már csak, mint egy vízió, pedig Sherlock most vezeti magába. Delírium. Köd.
Aztán tényleg csak a csönd.