Újabb címmentes Sherlock sztori
Elhanyagolt párosok című rovatunk következik.
Sherlock/Lestrade
BBC Sherlock
Korhatár: van, magas
Nem. Túl. Vidám.
Csigabiga gyereki,
ég a házad ideki,
kapsz tejet vajat,
holnapra is marad.
Lestrade a kezét mosta és a tükörből egy túlságosan nyúzott férfi nézett vissza.
Álmatlan éjszakák - a túlóra inkább opció.
Valaki hányt. Hát, vagy túl jó este volt, vagy egy nagyon rossz reggel. Tehát perceken belül fel fog bukkanni az asztalánál egy karikás és bevörösödött szemű beosztottja, hogy a rendkívüli vírusra való tekintettel még rendkívülibb szabadnapot szeretne kérni.
Lestrade összefonta maga előtt a karjait, és a mosdókagylónak dőlt. Aztán megdöbbent, ahogy szembetalálta magát Sherlock Holmesszal.
A fiatal férfi végigmérte őt, aztán kézfejével megtörölte a száját, és teljes lelki nyugalommal a csaphoz sétált. Lestrade össze volt zavarodva. Hosszú percekig csak a hátát nézte, a vörös ingen át gerincének kirajzolódó ívét, ahogy előrehajolt, hallgatta, hogyan nyeli lassú kortyokban a vizet.
- Minden rendben?
Ostoba kérdésnek tűnt, nem csak elgondolva, kimondva is, de az aggodalom nem tűrte a csöndet. Sherlock kiegyenesedett, és mint aki a választ, vagy egy újabb hányást fontolgat, egy darabig néma maradt, aztán Lestrade-ra nézett.
- Limfóma. Nyirokcsomó-rák.
Humpty Dumpty sat on a wall,
Humpty Dumpty had a great fall.
All the king's horses and all the king's men
Couldn't put Humpty together again.
Ugyanaznap este Sherlock tizenegy körül megjelent a lakásán. Peggy nem volt otthon, épp egy skóciai kiránduláson vett részt. A tagadás utazgatása. Greg igazából nem bánta. Mikor ajtót nyitott, Sherlock egyszerűen csak berontott mellette, mielőtt a felügyelő egyáltalán számon kérhette volna, és egyenesen a fürdőszobába rohant.
Greg követte az ajtóig, megállt, majd végigasszisztálhatta, hogyan távozik Sherlockból valószínűsíthetően vacsorája. Miközben a férfi az arcát törölte, a kád szélére telepedett.
- Tehát?
Sherlock lehajtotta a vécé tetejét, és ráült. Rettenetesen nézett ki.
- Itt fogunk beszélgetni?
A felügyelő széttárta a kezét.
- A gyógyszer. Rosszabbul reagáltam.
- Kemoterápia?
- Nem. Egyelőre. Őssejt transzplantáció, kondicionálás. Még nincs hajhullás, cserébe viszont nem csak hányingerem van, hanem hányok is - foglalta össze tárgyilagosan és röviden Sherlock.
- Mióta?
- Három hónapja derült ki.
- Ki tud róla?
- Maga.
Csönd. Greg tudta, hogy rosszul reagál, illetve nem rosszul, csak nem a megfelelő módon. Valahol, valami nagyon félresiklott.
- Maradhatok? John a barátnőjénél alszik.
- Persze. Szétnyitom a kanapét.
Később, miután már felhúzta az ágyneműt, és Sherlock még kiment, hogy a ház előtt elszívjon egy cigit, a tükrös pipereszekrény hátuljából előszedett egy fogkefét. Peggy precíz, elraktározós típus volt, aki mindig figyelt arra, hogy ha megbont egy új szappant, akkor maradjon egy tartalék.
A fogkefe krokodil zöld volt, sárga pöttyökkel. A felesége évekkel ezelőtt vette, aztán ahogy telt az idő, úgy került egyre hátrébb, és hátrébb, mintha a nem-látás és a felejtés között egyenlőségjelet lehetne húzni. Greg tudta, hogy bár nem akad a kezében, mikor borotva után kutat, félretúrva a vattapamacsokat és a hintőporos dobozt, Peggy nem dobta ki.
Talán szentségtörés, hogy otthagyta a Sherlocknak kikészített törülközőn. De az is lehet, csupán az igazsággal való szembenézés egy formája.
Ecc-pecc, kimehetsz,
holnapután bejöhetsz
cérnára, cinegére,
ugorj cica az egérre
HOPP
02:34.
Ezt onnan tudta ilyen biztosra, mert mikor meghallotta az ajtó nyikorgását, az órára nézett.
A villanykapcsoló után kezdett el tapogatózni, és félig felült az ágyban.
- Ne.
Lassan, ahogy a szeme hozzászokott a sötétséghez, már ki tudta venni Sherlock körvonalait: az ajtóban állt, abba a kockás plédbe burkolózva, amit ő adott neki korábban. Kiszámított, hideg tárgyilagosság. Ez jutott eszébe, ahogy mellé kúszott az ágyban.
Sherlock meztelen volt. A bőre hideg. Mikor kérdezni akart, a tenyerét a szájára szorította, és megrázta a fejét. A nappal világító kék szemekbe most sötétség költözött, kiszáradt kút, aminek az alján már nem tükröződik a napfény.
Sherlock szája mentol és citromfű ízű volt.
Másnap órákig szellőztetett, az ujjai már elgémberedtek, de még mindig nem csukta be az ablakot. Nem ez volt az első alkalom, hogy megcsalta Peggyt.
A hitvesi ágy bemocskolása, egymásra rétegződő emlékképek: a nő, akinek oltár előtt fogadott hűséget, az ágy másik végébe húzódva, neki hátat fordítva alszik, egy karácsonyi buli, túl sok alkohol és a vécében a szőke lány combjai a dereka körül, a túlságosan fehér váll, önkéntelen mozdulattal megcirógatja, és Sherlock Holmes egy leheletnyit közelebb araszol hozzá.
Jack and Jill went up the hill
To fetch a pail of water.
Jack fell down and broke his crown,
And Jill came tumbling after.
Sherlock körmei nyomot hagytak a hátán.
- Azt kiáltottad, hogy John.
A férfi az ablakpárkányon ült, a térdeit felhúzva. Ránézett, majd megint ki. Kinn esett. Már hetek óta. Greg öntött magának egy pohárral.
- A Baskerville-i eset után John ragaszkodott hozzá, hogy ne csak ő, de én is menjek el kivizsgálásra. Azt mondta, lehet a hallucináción kívül valami mást is okozhatott még az a szer. Persze nem akartam elmenni, de megfenyegetett, hogy elkobozza a levágott fejet a hűtőből. Igazából a tüdőszűrésen derült ki, találtak egy foltot. Logikusnak tűnt, hogy a dohányzás miatt, aztán kiderült, mégsem. Az már csak egy áttét volt.
- De ez még mindig a jobbik eset...
- Nem, mert nincs jobbik eset. A jobbik eset az, hogy Moriarty nem írja fel a nevemet a koronaékszerek üveglapjára.
- Ez így öngyilkosság.
Sherlock gúnyosan felnevetett.
- Ó, nem. Megmondjam mi az öngyilkosság? A pisztoly a szájban. Falra kenődő agyvelődarabkák. Vér a könyvtárszoba padlóján. Lőpor és valami sokkal ijesztőbb szaga.
Greg a fiatal férfit nézte, és rájött, nem csak nem érti, hanem ismerni sem ismeri. A múltja sötét köpenyként terült szét.
- Búcsúüzenet?
Sherlock arcát egy pillanatra elöntötte a fájdalom. Csak egy villanás volt, de Greg utána azt vette észre, az ujjai elfehéredtek a poháron.
- Mégis, mit mondhatnék neki? Hogy az első pillanattól kezdve szeretem? Ostobaság. Még csak nem is igaz. Azt sem tudom, szeretem-e. Én vagyok az agy, ami kész megoldásokat kínál. John ad szavakat a gondolatoknak. Magának megvan a morális érzéke, és tudni fogja, mikor és mit kell mondani. Meg főleg, hogyan.
- Aha. Temetési beszédet is gyártsak? Sherlock Holmes, nagyszerű ember volt, csak néha egyáltalán nem derült ki, mit is akar.
- Tudja mit mondott Donovan Johnnak? Hogy egy nap találni fognak egy holttestet, amit én tettem oda.
Greg megborzongott. Sherlock mosolyából hiányzott minden öröm.
Süss fel nap, fényes nap,
Kertem alatt a ludaim
megfagynak.
Vajon Sherlock hány hazugság-hálót szőtt? És hányan vergődnek benne úgy, hogy még csak nem is sejtik, ha az igazságért kinyúlnának, damil vágna a húsba?
A kezei megremegtek, mikor becsukta az újságot. Peggy megállt az asztal mellett.
- Ez a Sherlock Holmes... nem ismerted?
Még nem tudott a fegyelmi eljárásról. Hamarosan meg kell mondania neki.
- A barátom volt. Azt hittem, legalábbis.
Peggy kinyújtotta a kezét. Talán a vállát akarta megsimogatni. A mozdulat megtört. Oldalra fordított a fejét, és a feleségére nézett. A levegőben bizonytalanul remegő, hosszú ujjaira. Greg felállt, és magához vonta az asszonyt. Hosszú ideje ez volt az első őszinte gesztus köztük.
- Zseniális elme volt.
- Csak épp nem jó ember.
Az igazság hazugsága.
- Nem tudom - felelte.
A gyermektelen házasság börtöne.
Vergődés.
Dolgok, amiket nem lehet kimondani, mert a szavak még nem születtek meg rá.
Öndefiníció egy nem létező emberi lényen keresztül.
Milyen jogon nevezheted magad Apának a Fiú nélkül?
Sherlock/Lestrade
BBC Sherlock
Korhatár: van, magas
Nem. Túl. Vidám.
Csigabiga gyereki,
ég a házad ideki,
kapsz tejet vajat,
holnapra is marad.
Lestrade a kezét mosta és a tükörből egy túlságosan nyúzott férfi nézett vissza.
Álmatlan éjszakák - a túlóra inkább opció.
Valaki hányt. Hát, vagy túl jó este volt, vagy egy nagyon rossz reggel. Tehát perceken belül fel fog bukkanni az asztalánál egy karikás és bevörösödött szemű beosztottja, hogy a rendkívüli vírusra való tekintettel még rendkívülibb szabadnapot szeretne kérni.
Lestrade összefonta maga előtt a karjait, és a mosdókagylónak dőlt. Aztán megdöbbent, ahogy szembetalálta magát Sherlock Holmesszal.
A fiatal férfi végigmérte őt, aztán kézfejével megtörölte a száját, és teljes lelki nyugalommal a csaphoz sétált. Lestrade össze volt zavarodva. Hosszú percekig csak a hátát nézte, a vörös ingen át gerincének kirajzolódó ívét, ahogy előrehajolt, hallgatta, hogyan nyeli lassú kortyokban a vizet.
- Minden rendben?
Ostoba kérdésnek tűnt, nem csak elgondolva, kimondva is, de az aggodalom nem tűrte a csöndet. Sherlock kiegyenesedett, és mint aki a választ, vagy egy újabb hányást fontolgat, egy darabig néma maradt, aztán Lestrade-ra nézett.
- Limfóma. Nyirokcsomó-rák.
Humpty Dumpty sat on a wall,
Humpty Dumpty had a great fall.
All the king's horses and all the king's men
Couldn't put Humpty together again.
Ugyanaznap este Sherlock tizenegy körül megjelent a lakásán. Peggy nem volt otthon, épp egy skóciai kiránduláson vett részt. A tagadás utazgatása. Greg igazából nem bánta. Mikor ajtót nyitott, Sherlock egyszerűen csak berontott mellette, mielőtt a felügyelő egyáltalán számon kérhette volna, és egyenesen a fürdőszobába rohant.
Greg követte az ajtóig, megállt, majd végigasszisztálhatta, hogyan távozik Sherlockból valószínűsíthetően vacsorája. Miközben a férfi az arcát törölte, a kád szélére telepedett.
- Tehát?
Sherlock lehajtotta a vécé tetejét, és ráült. Rettenetesen nézett ki.
- Itt fogunk beszélgetni?
A felügyelő széttárta a kezét.
- A gyógyszer. Rosszabbul reagáltam.
- Kemoterápia?
- Nem. Egyelőre. Őssejt transzplantáció, kondicionálás. Még nincs hajhullás, cserébe viszont nem csak hányingerem van, hanem hányok is - foglalta össze tárgyilagosan és röviden Sherlock.
- Mióta?
- Három hónapja derült ki.
- Ki tud róla?
- Maga.
Csönd. Greg tudta, hogy rosszul reagál, illetve nem rosszul, csak nem a megfelelő módon. Valahol, valami nagyon félresiklott.
- Maradhatok? John a barátnőjénél alszik.
- Persze. Szétnyitom a kanapét.
Később, miután már felhúzta az ágyneműt, és Sherlock még kiment, hogy a ház előtt elszívjon egy cigit, a tükrös pipereszekrény hátuljából előszedett egy fogkefét. Peggy precíz, elraktározós típus volt, aki mindig figyelt arra, hogy ha megbont egy új szappant, akkor maradjon egy tartalék.
A fogkefe krokodil zöld volt, sárga pöttyökkel. A felesége évekkel ezelőtt vette, aztán ahogy telt az idő, úgy került egyre hátrébb, és hátrébb, mintha a nem-látás és a felejtés között egyenlőségjelet lehetne húzni. Greg tudta, hogy bár nem akad a kezében, mikor borotva után kutat, félretúrva a vattapamacsokat és a hintőporos dobozt, Peggy nem dobta ki.
Talán szentségtörés, hogy otthagyta a Sherlocknak kikészített törülközőn. De az is lehet, csupán az igazsággal való szembenézés egy formája.
Ecc-pecc, kimehetsz,
holnapután bejöhetsz
cérnára, cinegére,
ugorj cica az egérre
HOPP
02:34.
Ezt onnan tudta ilyen biztosra, mert mikor meghallotta az ajtó nyikorgását, az órára nézett.
A villanykapcsoló után kezdett el tapogatózni, és félig felült az ágyban.
- Ne.
Lassan, ahogy a szeme hozzászokott a sötétséghez, már ki tudta venni Sherlock körvonalait: az ajtóban állt, abba a kockás plédbe burkolózva, amit ő adott neki korábban. Kiszámított, hideg tárgyilagosság. Ez jutott eszébe, ahogy mellé kúszott az ágyban.
Sherlock meztelen volt. A bőre hideg. Mikor kérdezni akart, a tenyerét a szájára szorította, és megrázta a fejét. A nappal világító kék szemekbe most sötétség költözött, kiszáradt kút, aminek az alján már nem tükröződik a napfény.
Sherlock szája mentol és citromfű ízű volt.
Másnap órákig szellőztetett, az ujjai már elgémberedtek, de még mindig nem csukta be az ablakot. Nem ez volt az első alkalom, hogy megcsalta Peggyt.
A hitvesi ágy bemocskolása, egymásra rétegződő emlékképek: a nő, akinek oltár előtt fogadott hűséget, az ágy másik végébe húzódva, neki hátat fordítva alszik, egy karácsonyi buli, túl sok alkohol és a vécében a szőke lány combjai a dereka körül, a túlságosan fehér váll, önkéntelen mozdulattal megcirógatja, és Sherlock Holmes egy leheletnyit közelebb araszol hozzá.
Jack and Jill went up the hill
To fetch a pail of water.
Jack fell down and broke his crown,
And Jill came tumbling after.
Sherlock körmei nyomot hagytak a hátán.
- Azt kiáltottad, hogy John.
A férfi az ablakpárkányon ült, a térdeit felhúzva. Ránézett, majd megint ki. Kinn esett. Már hetek óta. Greg öntött magának egy pohárral.
- A Baskerville-i eset után John ragaszkodott hozzá, hogy ne csak ő, de én is menjek el kivizsgálásra. Azt mondta, lehet a hallucináción kívül valami mást is okozhatott még az a szer. Persze nem akartam elmenni, de megfenyegetett, hogy elkobozza a levágott fejet a hűtőből. Igazából a tüdőszűrésen derült ki, találtak egy foltot. Logikusnak tűnt, hogy a dohányzás miatt, aztán kiderült, mégsem. Az már csak egy áttét volt.
- De ez még mindig a jobbik eset...
- Nem, mert nincs jobbik eset. A jobbik eset az, hogy Moriarty nem írja fel a nevemet a koronaékszerek üveglapjára.
- Ez így öngyilkosság.
Sherlock gúnyosan felnevetett.
- Ó, nem. Megmondjam mi az öngyilkosság? A pisztoly a szájban. Falra kenődő agyvelődarabkák. Vér a könyvtárszoba padlóján. Lőpor és valami sokkal ijesztőbb szaga.
Greg a fiatal férfit nézte, és rájött, nem csak nem érti, hanem ismerni sem ismeri. A múltja sötét köpenyként terült szét.
- Búcsúüzenet?
Sherlock arcát egy pillanatra elöntötte a fájdalom. Csak egy villanás volt, de Greg utána azt vette észre, az ujjai elfehéredtek a poháron.
- Mégis, mit mondhatnék neki? Hogy az első pillanattól kezdve szeretem? Ostobaság. Még csak nem is igaz. Azt sem tudom, szeretem-e. Én vagyok az agy, ami kész megoldásokat kínál. John ad szavakat a gondolatoknak. Magának megvan a morális érzéke, és tudni fogja, mikor és mit kell mondani. Meg főleg, hogyan.
- Aha. Temetési beszédet is gyártsak? Sherlock Holmes, nagyszerű ember volt, csak néha egyáltalán nem derült ki, mit is akar.
- Tudja mit mondott Donovan Johnnak? Hogy egy nap találni fognak egy holttestet, amit én tettem oda.
Greg megborzongott. Sherlock mosolyából hiányzott minden öröm.
Süss fel nap, fényes nap,
Kertem alatt a ludaim
megfagynak.
Vajon Sherlock hány hazugság-hálót szőtt? És hányan vergődnek benne úgy, hogy még csak nem is sejtik, ha az igazságért kinyúlnának, damil vágna a húsba?
A kezei megremegtek, mikor becsukta az újságot. Peggy megállt az asztal mellett.
- Ez a Sherlock Holmes... nem ismerted?
Még nem tudott a fegyelmi eljárásról. Hamarosan meg kell mondania neki.
- A barátom volt. Azt hittem, legalábbis.
Peggy kinyújtotta a kezét. Talán a vállát akarta megsimogatni. A mozdulat megtört. Oldalra fordított a fejét, és a feleségére nézett. A levegőben bizonytalanul remegő, hosszú ujjaira. Greg felállt, és magához vonta az asszonyt. Hosszú ideje ez volt az első őszinte gesztus köztük.
- Zseniális elme volt.
- Csak épp nem jó ember.
Az igazság hazugsága.
- Nem tudom - felelte.
A gyermektelen házasság börtöne.
Vergődés.
Dolgok, amiket nem lehet kimondani, mert a szavak még nem születtek meg rá.
Öndefiníció egy nem létező emberi lényen keresztül.
Milyen jogon nevezheted magad Apának a Fiú nélkül?