I don't know 'cause I don't know
Azt hiszem, elérkezett az ideje, hogy végre írjak is valamit a saját LiveJournal-omra. Fogalmam sincs, hogy mivel szokás kezdeni, szóval leírom, ami jön.
A minap nézelődtem a bookline honlapján és próbaképp beírtam a VK-t, hátha valamilyen csoda folytán kidob valamit. Nos, a trükk bevált! A hirtelen meglepetéstől (értsd: örömtől) ujjongva kezdtem ugrálni a szobámban és azonnal meg akartam rendelni mind az öt kötetet angolul. Csak az a bökkenő, hogy nem vagyok Pösti lakos és nem tudni, mikor szállítják ki a könyveket. Ez önmagában nem lenne megoldhatatlan gond, lehet munkahelyre kérni a szállítást, csakhogy én még suliba járok. Itt jön a jogos feltételezés: "Akkor kérd valamelyik szülőd munkahelyére!" És itt a bibi. Édes drága szüleim szerint az egész "manga-anime-dolog" agyrombolás és inkább a tanulásra (+ érettségire) kellene összpontosítanom. Miért nem lehet elfogadni, hogy nekem ez a hobbim? Nekem nem az a lényeg, hogy ők is megszeressék ezeket, csak ne szekáljanak miatta és kész. Lehet, hogy nem marad más választásom, mint beavatni a nagymamámat, hiszen ő mindig otthon van és talán rá tudom venni, hogy nem szükséges (tilos!) szólnia anyuéknak. De majd csak lesz valahogy, hisz olyan még nem volt, hogy sehogy sem lett!