Interjú a hőssel 6.
Mű címe: Interjú a hőssel
Figyelzetetés: Slash, Trágár nyelvezet, erotikus jelentetek, slash
Megjegyzés: AU, Humor,
Korhatár: 18
Jogok: A szereplők és a helyszínek teljes joga J.K. Rowling asszonyság kezében vannak.
Történet: Bf_Mom pajzán drabble özönös kérésére készült, csak egy kissé megszaladt a tollam ^^ a feladat : Scorp és egy választott háborús hős interjúja :D na én ezt tovább is gondoltam ezért íme, fogadjátok tőlem sok szeretettel ^^
Interjú a hőssel
Előző fejezet
6. fejezet
Harry lendületesen lépett ki a Weasleyék nappalijában található tágas kandallóból, és hátra se nézve Hermoine érkezésére, köpenyéről hanyagul a földre seperve a ráragadt hamut, a plafonig érő könyvespolcokhoz trappolt. Ron törökülésben egy tányér spagettit lapátolt éppen a szájába, mikor megérkeztek, így teli szájjal bámulta Harry űzött keresését a különböző méretű és korú könyvek között. Hermione másodpercekkel Harry után érkezett meg, és Harry mellé sietve lekapott egy teljesen újszerű kinézetű, színes képeskönyvet.
- Úgy rábasztál erre, Harry - jelentette ki, és felütve a könyvet keresni kezdte a Harrynek kellő képet.
- Mif ’e? - kérdezte Ron, és letette a kezében szorongatott tálat. Felállt a kanapéról, és odasétálva barátaihoz, nagyot nyelve figyelte felesége gyorsan lapozó kezeit. - Minek az az állathatározó?
- Itt van! - bökött a keresett képre Hermione, és Harry orra alá dugta a fényképet. - Alig hasonlít.
- Alig hasonlít?! Nézz már rá! Kurva élet! - fakadt ki Harry. Kikapta Hermione kezéből a képeskönyvet, és azt lapozgatva ledőlt a kanapéra. - Szarvas. - Mély levegő. - Úgy tudtam, hogy nem kéne visszamenni.
- Mi történt? - kérdezte Ron, fejét barátja és felesége közt kapkodva. Hangján tisztán érződött az értetlensége felett érzett ingerültség.
- Harry, ez nem jelent semmit! - csitítgatta Hermione. De arckifejezése pont az ellenkezőjéről árulkodott.
- Hát persze, hogy nem - szögezte le keményen Harry, és egy kézzel becsapva könyvet, hanyagul előre dobta a kanapé előtti alacsony kávézóasztalkára. Felnézett barátjára, és beletúrt a hajába. - Légyszi, Ron - kérte -, hoznál valami töményet?
Ron pislogott, majd gondolkodás nélkül mozdult a bárszekrényhez, és vett elő belőle egy literes fehér üveget. - Te is kérsz, Hermi? - kérdezte, miközben apró feles poharakat húzott elő a polcból.
- Igen - válaszolt Hermione, és cipőit lerúgva ő is leroskadt a kanapéval szembeni fotelba.
- Mi történt? - kérdezte meg újra a vörös hajú, miközben visszatérve az asztalhoz, csörömpölve lerakta a pohárkákat, majd telitöltötte őket sakéval.
- Scorpius Malfoy, az történt - köpte szinte Harry.
- A gyerek, akivel… - kérdezte Ron, majd megakadt a mondatban, és szemeit mereven az egyik könyves szekrény sarkára szegezve folytatta - izé… - és így befejezve a mondatot fülei elvörösödtek.
- Igen. Pont az! Nem fogod elhinni! Ez a kis görcs egy szarvas!
- Mi? - értetlenkedett Ron, miközben kiosztotta az alkoholos poharakat, és leült Harry mellé a kanapéra.
- Szarvas! - süvöltötte Harry. - Tudod, patás, agancsa van, és kurva finom a húsa.
- Öreg, beszélj már érthetően! - kezdte elveszíteni a türelmét a házigazda. - Véletlenül átváltoztattad szarvassá, és nem sikerült visszacsinálni?
- Ajh, Ron! - szólalt meg végre Hermione. - Animágia órára mentünk!
Ron arca megnyúlt a felismeréstől. Bizonytalan tekintettel nézett a mellette ülő Harryre. A férfi olyan képet vágott, mint aki citromba harapott. Ron mélyen magában elismerte, hogy ez bizony nem semmi. Mikor, még régen, ők tanulták az animágiát, egyszer mesélte nekik Hemione, hogy akinek az animágus alakja és a patrónus alakja megegyezik, vagy átváltozik a másik alakjára, azok között félelmetesen erős lelki kapocs alakulhat ki. Sőt… Bár, hogy miért emlékszik ilyen „a lelkeink egymásnak rendeltettek” romantikus hülyeségre, az megfejthetetlen. Nézzék csak őket. Hermione patrónusa vidra, ő mégis egy medvévé változik át, amikor alakot vált, de ennél közelebb sosem tudná magához érezni feleségét. De túl sok ellenpélda létezett, így úgy gondolta, inkább ők lehetnek a szabályt erősítő kivétel.
- Haver… ezt beszoptad - együtt érzően megveregette Harry vállát.
- Mindketten tudjuk, ez kinek a hibája, igaz? - kérdezte Harry csendesen, és vállával nekidőlt Ron széles mellkasának. Ron hümmögve egyetértett, és egyszerre emelték vádló tekintetüket Hermionéra.
- Mi?! Nem én tehetek róla, hogy a fiú a transzcendentális lelki társad!
Harry levegő után kapott, és az arca még jobban eltorzult.
- Hogy merészeled kimondani előttem! Nekem az a gyerek senki, nehogy… - hirtelen elharapta, amit mondani akart, és teljes elutasítással behunyta a szemeit. - Minden a te hibád!
- Szerintem meg a tiéd! Nem én voltam, aki viszonyt kezdett vele!
Ron tekintete visszapattant a szekrénysarokra, és fülei ismét visszanyerték rózsás árnyalatukat.
- Én sem kezdtem vele viszonyt!
- Ha kétszáz évvel ezelőtt lennénk, most el kéne venned!
- Ha kétszáz évvel ezelőtt lennénk, ezért halálra köveztek volna!
- Mi? Már miért? - kottyantott közbe Ron, aki hirtelen nem tudta hová tenni - megint -, amit Harry mondott. - Egyszerűen csak hozzád adták volna. Igazság szerint Malfoy még örülhetett volna is, hogy a Black, és a Potter ház fejéhez adhatja a fiát. - Harry és Hermione összeráncolt szemöldökkel meredtek rá, mint valami hülyére. - Mi van már megint?!
- Nem mondod, hogy akkor is kiházasítottak volna!
- Már miért ne?! - kérdezte emeltebb hangon Ron, majd hirtelen hangnemet váltva folytatta: - Várj. Kitalálom. Ez már megint valami mugli dolog, igaz?
Hermione álmélkodva meredt párjára.
- Sosem olvastam ilyesmiről!
Ron erre csak a szemeit forgatta.
- Ez egy íratlan aranyvérű szokás, amit minden família diszkréten kezelt. A megrontott fiú adatait átírták egy lányéra, és onnantól kezdve minden el volt rendezve.
- Nem mondod… Te jó ég. Elbaszott egy rendszer volt az! - Harry csak áldani tudta a beállt csendben a kort, amibe született. Mostanra már menthetetlenül hozzá lenne kötve az istencsapásához.
Vett egy mély lélegzetet, és előredőlt a sakés üvegért, majd öntött magának. Szájához emelte a pohárkát, és mélyet szippantott a sake alkoholos illatából. - Nem találod ki, ki a mentora. - Még egyet szippantott a bódító ital illatából. Ron csak az egyik szemöldökét vonta fel. Harry már fel is készült, hogy barátja hangosan kifakad, és végre együtt szidhatják a mindenséget. - Rita Vitrol! - de a várt hatás elmaradt.
Ron egyetlen reakciója csak a másik mellé felszaladó szemöldöke volt.
- És?
- Mit és?! Nem elég szörnyű, vagy mi van?!
- Öhm, de persze, hogy az… de ezt már eddig is tudtuk, most miért kéne ezen fennakadnom.
Harry döbbenten meredt barátjára. Hermione nyikkanása csak még tovább tüzelte a mellkasában lobbant gyilkolási kedvet.
- Tessék? - kérdezte vészterhesen lehalkítva a hangját.
- Most miért néztek így rám? Ti is tudtátok, hogy Scorpius anyja, Androméda, Vitrol húgának a lánya. Asszem még ő lett a gyerek kereszt anyja is, de ennyire már nem ismerem a családfát. Harry, vegyél levegőt!
Harry vállai megfeszültek, öklei görcsbe rándultak, és belehajolt a közvetlenül mellette ülő férfi arcába. Vérben fogó szemekkel megkérdezte.
- És nem gondoltad, hogy jó lenne erről az apróságról tudnom?
- Azt hittem, tudod! - Ron ártatlan képpel csúszott hátrébb a kanapén.
- MÁR HONNAN TUDTAM VOLNA?! - szakadt át a gát Harrynél.
***
Folytatás
Figyelzetetés: Slash, Trágár nyelvezet, erotikus jelentetek, slash
Megjegyzés: AU, Humor,
Korhatár: 18
Jogok: A szereplők és a helyszínek teljes joga J.K. Rowling asszonyság kezében vannak.
Történet: Bf_Mom pajzán drabble özönös kérésére készült, csak egy kissé megszaladt a tollam ^^ a feladat : Scorp és egy választott háborús hős interjúja :D na én ezt tovább is gondoltam ezért íme, fogadjátok tőlem sok szeretettel ^^
Interjú a hőssel
Előző fejezet
6. fejezet
Harry lendületesen lépett ki a Weasleyék nappalijában található tágas kandallóból, és hátra se nézve Hermoine érkezésére, köpenyéről hanyagul a földre seperve a ráragadt hamut, a plafonig érő könyvespolcokhoz trappolt. Ron törökülésben egy tányér spagettit lapátolt éppen a szájába, mikor megérkeztek, így teli szájjal bámulta Harry űzött keresését a különböző méretű és korú könyvek között. Hermione másodpercekkel Harry után érkezett meg, és Harry mellé sietve lekapott egy teljesen újszerű kinézetű, színes képeskönyvet.
- Úgy rábasztál erre, Harry - jelentette ki, és felütve a könyvet keresni kezdte a Harrynek kellő képet.
- Mif ’e? - kérdezte Ron, és letette a kezében szorongatott tálat. Felállt a kanapéról, és odasétálva barátaihoz, nagyot nyelve figyelte felesége gyorsan lapozó kezeit. - Minek az az állathatározó?
- Itt van! - bökött a keresett képre Hermione, és Harry orra alá dugta a fényképet. - Alig hasonlít.
- Alig hasonlít?! Nézz már rá! Kurva élet! - fakadt ki Harry. Kikapta Hermione kezéből a képeskönyvet, és azt lapozgatva ledőlt a kanapéra. - Szarvas. - Mély levegő. - Úgy tudtam, hogy nem kéne visszamenni.
- Mi történt? - kérdezte Ron, fejét barátja és felesége közt kapkodva. Hangján tisztán érződött az értetlensége felett érzett ingerültség.
- Harry, ez nem jelent semmit! - csitítgatta Hermione. De arckifejezése pont az ellenkezőjéről árulkodott.
- Hát persze, hogy nem - szögezte le keményen Harry, és egy kézzel becsapva könyvet, hanyagul előre dobta a kanapé előtti alacsony kávézóasztalkára. Felnézett barátjára, és beletúrt a hajába. - Légyszi, Ron - kérte -, hoznál valami töményet?
Ron pislogott, majd gondolkodás nélkül mozdult a bárszekrényhez, és vett elő belőle egy literes fehér üveget. - Te is kérsz, Hermi? - kérdezte, miközben apró feles poharakat húzott elő a polcból.
- Igen - válaszolt Hermione, és cipőit lerúgva ő is leroskadt a kanapéval szembeni fotelba.
- Mi történt? - kérdezte meg újra a vörös hajú, miközben visszatérve az asztalhoz, csörömpölve lerakta a pohárkákat, majd telitöltötte őket sakéval.
- Scorpius Malfoy, az történt - köpte szinte Harry.
- A gyerek, akivel… - kérdezte Ron, majd megakadt a mondatban, és szemeit mereven az egyik könyves szekrény sarkára szegezve folytatta - izé… - és így befejezve a mondatot fülei elvörösödtek.
- Igen. Pont az! Nem fogod elhinni! Ez a kis görcs egy szarvas!
- Mi? - értetlenkedett Ron, miközben kiosztotta az alkoholos poharakat, és leült Harry mellé a kanapéra.
- Szarvas! - süvöltötte Harry. - Tudod, patás, agancsa van, és kurva finom a húsa.
- Öreg, beszélj már érthetően! - kezdte elveszíteni a türelmét a házigazda. - Véletlenül átváltoztattad szarvassá, és nem sikerült visszacsinálni?
- Ajh, Ron! - szólalt meg végre Hermione. - Animágia órára mentünk!
Ron arca megnyúlt a felismeréstől. Bizonytalan tekintettel nézett a mellette ülő Harryre. A férfi olyan képet vágott, mint aki citromba harapott. Ron mélyen magában elismerte, hogy ez bizony nem semmi. Mikor, még régen, ők tanulták az animágiát, egyszer mesélte nekik Hemione, hogy akinek az animágus alakja és a patrónus alakja megegyezik, vagy átváltozik a másik alakjára, azok között félelmetesen erős lelki kapocs alakulhat ki. Sőt… Bár, hogy miért emlékszik ilyen „a lelkeink egymásnak rendeltettek” romantikus hülyeségre, az megfejthetetlen. Nézzék csak őket. Hermione patrónusa vidra, ő mégis egy medvévé változik át, amikor alakot vált, de ennél közelebb sosem tudná magához érezni feleségét. De túl sok ellenpélda létezett, így úgy gondolta, inkább ők lehetnek a szabályt erősítő kivétel.
- Haver… ezt beszoptad - együtt érzően megveregette Harry vállát.
- Mindketten tudjuk, ez kinek a hibája, igaz? - kérdezte Harry csendesen, és vállával nekidőlt Ron széles mellkasának. Ron hümmögve egyetértett, és egyszerre emelték vádló tekintetüket Hermionéra.
- Mi?! Nem én tehetek róla, hogy a fiú a transzcendentális lelki társad!
Harry levegő után kapott, és az arca még jobban eltorzult.
- Hogy merészeled kimondani előttem! Nekem az a gyerek senki, nehogy… - hirtelen elharapta, amit mondani akart, és teljes elutasítással behunyta a szemeit. - Minden a te hibád!
- Szerintem meg a tiéd! Nem én voltam, aki viszonyt kezdett vele!
Ron tekintete visszapattant a szekrénysarokra, és fülei ismét visszanyerték rózsás árnyalatukat.
- Én sem kezdtem vele viszonyt!
- Ha kétszáz évvel ezelőtt lennénk, most el kéne venned!
- Ha kétszáz évvel ezelőtt lennénk, ezért halálra köveztek volna!
- Mi? Már miért? - kottyantott közbe Ron, aki hirtelen nem tudta hová tenni - megint -, amit Harry mondott. - Egyszerűen csak hozzád adták volna. Igazság szerint Malfoy még örülhetett volna is, hogy a Black, és a Potter ház fejéhez adhatja a fiát. - Harry és Hermione összeráncolt szemöldökkel meredtek rá, mint valami hülyére. - Mi van már megint?!
- Nem mondod, hogy akkor is kiházasítottak volna!
- Már miért ne?! - kérdezte emeltebb hangon Ron, majd hirtelen hangnemet váltva folytatta: - Várj. Kitalálom. Ez már megint valami mugli dolog, igaz?
Hermione álmélkodva meredt párjára.
- Sosem olvastam ilyesmiről!
Ron erre csak a szemeit forgatta.
- Ez egy íratlan aranyvérű szokás, amit minden família diszkréten kezelt. A megrontott fiú adatait átírták egy lányéra, és onnantól kezdve minden el volt rendezve.
- Nem mondod… Te jó ég. Elbaszott egy rendszer volt az! - Harry csak áldani tudta a beállt csendben a kort, amibe született. Mostanra már menthetetlenül hozzá lenne kötve az istencsapásához.
Vett egy mély lélegzetet, és előredőlt a sakés üvegért, majd öntött magának. Szájához emelte a pohárkát, és mélyet szippantott a sake alkoholos illatából. - Nem találod ki, ki a mentora. - Még egyet szippantott a bódító ital illatából. Ron csak az egyik szemöldökét vonta fel. Harry már fel is készült, hogy barátja hangosan kifakad, és végre együtt szidhatják a mindenséget. - Rita Vitrol! - de a várt hatás elmaradt.
Ron egyetlen reakciója csak a másik mellé felszaladó szemöldöke volt.
- És?
- Mit és?! Nem elég szörnyű, vagy mi van?!
- Öhm, de persze, hogy az… de ezt már eddig is tudtuk, most miért kéne ezen fennakadnom.
Harry döbbenten meredt barátjára. Hermione nyikkanása csak még tovább tüzelte a mellkasában lobbant gyilkolási kedvet.
- Tessék? - kérdezte vészterhesen lehalkítva a hangját.
- Most miért néztek így rám? Ti is tudtátok, hogy Scorpius anyja, Androméda, Vitrol húgának a lánya. Asszem még ő lett a gyerek kereszt anyja is, de ennyire már nem ismerem a családfát. Harry, vegyél levegőt!
Harry vállai megfeszültek, öklei görcsbe rándultak, és belehajolt a közvetlenül mellette ülő férfi arcába. Vérben fogó szemekkel megkérdezte.
- És nem gondoltad, hogy jó lenne erről az apróságról tudnom?
- Azt hittem, tudod! - Ron ártatlan képpel csúszott hátrébb a kanapén.
- MÁR HONNAN TUDTAM VOLNA?! - szakadt át a gát Harrynél.
***
Folytatás