Interjú a hőssel 5.

[cicusod69]

Előző

***

Harry mélyebben az arcába húzta fekete csuklyáját Roxmorts mocskos utcácskáján. Az eső szakadatlanul zuhogott immár egy fél órája, ami szokatlannak számított az skót tájon az évnek ebben a szakaszában. Ezt leginkább a néhol-néhol még olvadozó hókupacok jelezték, amik rohamos gyorsasággal áztak kásává, majd folytak egybe az esővel. Egy délről érkező légáramlat miatt enyhült meg ennyire a hőmérséklet, de míg ez önmagában jónak számított volna, addig az áramlat viharos szelet, és vastag, szürke esőfelhőket is hozott magával.

Harry egy pillanatra lehunyta a szemét Madam Rosmerta kocsmája előtt, majd lelépett az eső ellen védelmet nyújtó teraszról, és elindult célja felé.

A város egyetlen katolikus temploma mellett elhaladva megrázkódott, ahogy hirtelen megszólalt az egyik harang. Harry tagjain jeges borzongás futott át. A harangnak pont ugyanolyan mély, öblös, vészjósló hangja volt, mint a Little Whinging-i református templom sirató harangjának. Nem tudta miért - hisz általában semmi baja nem volt a harangokkal -, de ez a hang csak rosszat jelentett számára. Ahogy haladt tovább a főutcán, a harang lassú hangja kísérte.

Komoran tűrte az esőcseppek pattogását köpenyén…

- Harry, ne duzzogj már, és szedd a lábad! - kiáltott hátra Hermione, és toppantott a sárban apró cipőjével, míg karjait asszonyosan a derekára tűzte. - Miattad fogunk elkésni, pedig direkt időben indultunk!

- Megyek már, megyek… - dünnyögte Harry kelletlenül, és megszaporázta a lépteit, hogy beérje barátnőjét. Mikor a lány mellé ért, kezeit mélyen a zsebébe dugta, és tüntetően hallgatott. Maga volt a teljes sértettség iskolapéldája.

Hermione felsóhajtott, és lágyan rámosolygott. Férfiak.

- Hidd el, Harry, ez a te érdeked.

- Nem látom be, miért nem lehetett az én ötletemet követni! - csattant fel frusztráltan az auror.

- A problémák szőnyeg alá söprése sosem jelent megoldást - darálta tanári stílusban Hermione. - Így is hálás lehetnél, hogy eljöttem veled.

- Persze! - horkantott felháborodottan. - Csak azért vagy itt, hogy biztos megtartsam az órát.

Hermione szégyenlősen pislogott rá. - Lebuktam… - bazsalygott.

Harry szorosan összeszorította az ajkait a beismerésre, hogy nehogy kiszökjön közülük valami bántó, míg szemeit mereven a roxforti ösvényre függesztette. Így haladtak pár percig, míg Hermione nem bírta tovább.

- Ne rám legyél mérges. Te tehetsz az egészről! - Harry tüntetőleg tovább hallgatott. - Ajh, ne már…! Szólj hozzám!

- Nincs mit mondanom - sziszegte hűvösen, mire Hermione felnevetett, és belekarolt a zsebre dugott jobb karjába.

- Háhá, megszólaltál!

Harry egy nagy sóhajjal engedte ki a tüdejéből a levegőt, és megenyhülve húzta közelebb az asszonyt.

- Légyszi, Hermi… - fogta még utoljára könyörgésre. - Még nem késő, te is meg tudod tartani az órát egyedül. Kérlek! Kérlek, kérlek, kérlek, kérlek! Nem akarom magam még jobban kompromittálni. Már biztos az egész Roxfort tud róla, hogy meleg vagyok, ez csak még nagyobbat robbantana a híren.

- Ne is könyörögj! Ha a diákok tudnának róla, akkor már biztos a próféta is lehozta volna a dolgot. - Hermione megcsóválta a fejét. - Hogy lehettél ilyen felelőtlen?! Ráadásul egy tinédzser fiúval! Ez egyáltalán nem vall rád!

- Te nem láttad őt… és azt a helyzetet. Huh - egy pillanatra benntartotta a levegőt, ahogy Scorpius képe belebegett a képzeletébe. - Hihetetlen kisugárzása van a kölyöknek. És ahogy kinéz, és az a tekintet, amikor tudja, hogy ő nyert…

- Na, stop! - állította le Harryt a nő, amikor az már kezdte magát nagyon belelovallni a témába. - Nem szabad így gondolkodnod! Ő egy diák! Egy Malfoy! Tiltott lény számodra.

- Basszus, tudom, de akkor is…! Szexi!

- Túl veszélyes! Én megértem, hogy nehéz lehet neked, és úgy szeretlek, ahogy vagy, de gondolkodj előre. Mi lenne, ha a nagy nyilvánosság elé kerülne a dolog? Ha nem is repülnél az aurorátustól, akkor a társaid közösítenének ki. Scorpius kiskorú, ráadásul az egyik miniszterjelölt fia! Így is pengeélen táncolsz a főnöködnél.

Harry dühösen ráncolta össze a szemöldökét.

- Tudom, Hermione, csak már kezd kurvára elegem lenni! Imádom a munkámat, de már a faszom is kivan, hogy mindent csak a nevemmel tudok véghezvinni. Nem vagyok beszűkült auror! Nem vagyok rossz szakember, mégis e miatt már egy ideje azon gondolkodok, hogy otthagyom az egészet a büdös francba, és felszedek egy keszegseggű Paolót, akivel főállásban döngetünk, az emberek meg elmehetnek a büdös picsába! - Hermione leesett állal meredt rá. Barátja egyszer sem mesélt nekik arról, hogy ilyesmin gondolkodik. Harry mérgesen morrant Hermionéra, mire az koccanva becsukta a száját. - Miért vagy úgy meglepődve?! Mit gondoltatok, mennyit bírok én?! Egész életemben egy meleg otthonra vágytam egy szerető párral és gyerekekkel, de emiatt nemhogy családom nincs, de még a munkám - amit világ életemben imádtam - is veszélyben forog. El sem hiszed, mennyire gyűlölöm ezt. Belefáradtam; elég volt. Szeretnék egy kicsit szeretve lenni, minden félelem nélkül.

- Ó, Harry! - torpant meg Hermione, mire Harry egy zárkózott arckifejezéssel nézett vissza rá. Eleinte azt hitte, megint kioktatja Hermione, mi fán terem a felelősség, de amint meglátta a könnyes szemeket, a benne felgyülemlett feszültség egy része elillant. -  Sosem panaszkodtál. Azt hittük megbékéltél a helyzettel… - ahogy a nő első könnyei kicsordultak, máris szoros ölelésbe vonta a férfit. Harry nyugtatóan paskolta meg a nő vállát, és sóhajtott fel.

- Áh, ne is törődj velem Hermi. Sajnálom, hogy így felzaklattalak. Nem akartam. Most egy kicsit kiborult a bili… Nagy a hajtás, és még ez is. Kicsit elfáradtam.

Hermione felnézett az arcába, hogy leellenőrizze igazat mondott-e. Könnyei a szeme alján csillogtak, de már nem fenyegettek újbóli invázióval.

- De ettől még komolyan gondoltad ezeket, igaz?

- Hát igen. Kell valamilyen változás az életembe, mert ez így…

Hermione csak bólintott a ki nem mondott szavakra, hogy érti, majd búcsúzásképp még egyszer megszorította az auror derekát. Miután kifújta az orrát, és megnyugodott, kérdőn nézett fel az egyik lábáról a másikra dülöngélő barátjára. Harry készségesen nyújtotta neki az egyik karját, és miután azt elfogadta, úgy folytatták az útjukat a kastély felé.

- Akkor… ha jól sejtem ennek a dolognak köze van Scorpiushoz, ugye?

- Hát persze, hogy köze van - ráncolta össze a szemöldökét Harry. - Nem is lustaságból nem akarok helyettesíteni ma.

- Nem úgy értettem.

Harry kérdőn nézett le a nőre.

- Kapcsolatot szeretnél vele? - Harry hitetlenkedve húzta össze a szemöldökét. - Őt szeretnéd változásként az életedbe?

- Mi?! NEM, dehogy! Figyelsz te egyáltalán arra, amit mondok, asszony?! - hördült fel felháborodottan Harry.

Elment ennek a nőszemélynek az esze?! Az addig teljesen rendben van, hogy végre szeretne elmerülni egy romantikus kapcsolatban, na de egy Malfoyjal? Nem elég, hogy a kísértő véla-származék, akár a fia is lehetne, de már most valószínűleg több fasz járt a kezében, mint kilincs! Jó, tényleg sokat gondolt rá az utóbbi időben, de ez csak a hormonok, és a fiú lehengerlő bátorsága miatt van. Ha tényleg úgy dönt, hogy végül belekezd valami igazán komoly dologba egy férfival - és itt gondolatban kihangsúlyozta, hogy: férfival, nem fiúval - akkor az egy teljesen megbízható, hűséges, és érett személyiség lesz. Scorpius Malfoynak még élnie kell, hogy megláthassa egy ilyen kapcsolat abszolút előnyeit, és pár hónapnyi ágy akrobatika után ne vágyódjon el valaki más karjaiba. Igen, Scorpius valakit nagyon boldoggá fog tenni, hisz ki ne akarna egy ilyen sütikét az ágyába, de az a férfi nem ő lesz.

Pont.

Harry vörösre gyúlt fejjel utasította vissza Hermione mindennemű találgatását, méghozzá olyan hevesen, hogy a nő csak tágra nyílt szemekkel, kezeit védekező módon a mellkasa elé tartva visszakozott. Minden kétséget kizáróan biztosítani akarta, hogy megérti: Ő, és Scorpius soha nem lesznek egy pár, még a képzeletében sem, így mire végzett mindennel, amit erről a témáról mondani szeretett volna, már a Roxfort óriási vaskapujában álltak.

Harry valamicskét nyugodtabbnak érezte magát, ahogy maga elé engedte a furán őt méricskélő Hermionét.

A kőfalak csendjét csak lépteik zaja törte meg, ami még inkább ellazította Harryt. Valahogy, átlépve az egész héten retteget falak küszöbét, megkönnyebbült. Innentől kezdve nincs bizonytalanság. Megtartja az órát - mindegy, milyen pletykák keringenek éppen -, és lelép. Iszik valamit elalvás előtt, és holnap levezényli az egész választási hercehurcát.

Igen! Így lesz.

Harry mélyen beszívta a levegőt, és ezzel daliásan kihúzta a vállait is.

Ő egy erős férfi, akit semmi nem állíthat meg!

Amint ezt eldöntötte, befordultak az igazgatói irodát rejtő folyosóra. Már majdnem elérték céljukat, amikor a kő őr durva súrlódással elhúzódott az útból, és a lépcsők lefelé kezdtek süllyedni. Harry érdeklődve figyelte a mozgást, és vetve egy oldalpillantást Hermionéra, nyugtázta, hogy a nő is felhúzott szemöldökkel nézi a nehéz köveket.

Pár pillanat múlva meglátták, hogy Bimba professzor szorosan a vállai alá karolva támogat valakit lefelé az igazgatóiból. A sérült fájdalmasan hörgött minden lépésre, és messziről is jól látható volt, hogy számos sebből vérzik.

Harry mindenre számított csak erre nem. Ijedten futottak oda a professzor asszonyhoz.

- Te jó ég, Bimba professzor, mi történt? - kérdezte riadt hangon Hermione.

Song: Black Black Heart
Song by: David Usher feat. Flower Duet  http://www.youtube.com/watch?v=E4jUg1nYrqc&feature=autoplay&list=PL5C945ABDF24A3CA3&index=123&playnext=4

/ezt hallgattam miközben írtam a szemezést =D szerinted illik a jelenthez?/

Harry azonnal oda lépett az imbolygó fiúhoz, és másik válla alá karolva levette a terhet az alacsony boszorkányról.

A fiú tényleg ramaty állapotban volt. Fekete talárja cafatokban lógott róla. Alsóruházata is rojtosra szaggatva fityegett, míg azt jól láthatóan friss, sárral keveredett vér színezte. A vágások valamilyen állattól származhattak. A fiú mélyen lehorgasztotta a fejét, így orrából és az arcán keresztülfutó vágásokból és karcolásokból egyenesen orra hegyére gyűltek a vércseppek, amik aztán ütemes csöpögéssel a padlóra hullottak. Szőke haja összetapadt a sártól és az esőtől, míg néhol csomókban hiányzott.

Harry megragadta a fiút, és feljebb rántva biztosabb fogást keresett rajta. A hirtelen mozdulattól a fiú felnyögött, és fejét megemelve Harry tekintetét kereste.

Harrynek elakadt a lélegzete, ahogy rájött kit is tart a karjaiban. Ujjai bizseregni kezdtek a fiú oldalán.

- Mr. Potter, de jó hogy jöttek! Nem hiszem, hogy elbírtam volna Mr. Malfoyt egészen a gyengélkedőig. - Hermione levegő után kapott, és kutatóan a fiatalemberre nézett. - Kérem, siessünk, szegény kis pára nagyon pórul járt.

Harry összeszorított állkapoccsal nézett a szürke szemek mélyére, majd ahogy a sürgetésnek engedelmeskedve szapora léptekkel elindult, megtört a pillanat.

A gyengélkedő nem volt messze az igazgató irodájától, de mégis mire odaértek Scorpius még jobban legyengült a vérveszteségtől. Harryt régi ismerősként üdvözölte a fertőtlenítőszag és a sterilitást sugárzó fehér falak és szövetek. Madam Pomfrey gondterhelt arcvonásokkal szaladt eléjük, és máris mutatta Harrynek, hogy melyik ágyra fektetheti a sérült diákot.

Harry, amilyen gyengéden csak tudta, leengedte Scorpiust a fehér pamutlepedőre, és segített neki megfelelő pozícióba felfeküdni a háttámlához. Próbálta nem észrevenni Scorpius hálás pillantásától bukfencező gyomrát, és csak egy elnéző félmosollyal válaszolt. Szemét megbabonázottan a fiún tartotta miközben hátralépett.

A javasasszony gyors pálcamozdulatokkal felmérte a fiú állapotát, és különböző gyakorlati kérdéseket intézett hozzá, hogy megtudja, nem került-e sokkos állapotba a vérveszteségtől, vagy nincs-e életveszélyes belső sérülése. Közben végzett a diagnosztikai bűbájokkal, és pár vérpótló főzet, fájdalomcsillapító, és energizáló főzet után, nekilátott a sebek megtisztításának, és a még szivárgó sebek behegesztésének.

Harry az agya hátsó, mindig éber részében érzékelte, hogy Hermione mögésétált, és pár centire a karja mellett nézi az elsősegélyt.

Csak nézte az egyre kisimultabb arcú Scorpius Malfoyt. Nem tehetett róla, de ebben a percben szépnek látta. Nem erotikusnak, nem művinek, csak egyszerűen szépnek.

Scorpius arca összerándult, ahogy Pomfrey széthasította a végleg tönkrement felsőruházatát, és kibújtatta belőle, hogy ki tudjon tisztítani egy, a csípőjén mélyen végighúzódó sebet.

Harry elszántan kereste a különbséget az előző találkán megismert Malfoy, és az ágyon fekvő között. Őszintén? Szinte csak különbséget talált. Az a Malfoy inkább tűnt egy aranykalitkában nevelkedett sznob ficsúrnak, aki már csak abban tudja kiélni magát, hogy „gyűjti” a hírességeket, míg ez… Ez a Malfoy összeszorított állal tűrte a fájdalmakat, és még így, összetörten is méltóságot sugárzott.

Harry szemei Scorpiusfedetlen mellkasán kalandoztak.

A fiú tejfehér bőre ártatlanságot sugárzott, a sár és sok karcolás ellenére is. A szőke mellkas-szőrrel körülnőtt halványrózsaszín mellbimbók peckesen álltak felfelé még a gyengélkedő melege ellenére is. Harry azon kapta magát, hogy meg kell nedvesítenie az ajkait, amik időközben kiszáradtak. A mellkas hirtelen megfeszült, és az izmok kirajzolódtak a selymesnek tűnő bőr alatt… Pomfrey talált egy szálkát.

Harry, és Scorpius egyszerre engedték ki a benntartott levegőt. Az auror lélegzete majdnem annyira remegett, mint a szenvedő diáké.

Harry hangosan nyelt, ahogy rájött, menthetetlenül begerjedt. Egy pillanatra lehunyta a szemeit, és csak akkor nyitotta ki őket, amikor már nem látta a szemhéjai belső felén a fel-le emelkedő mellkast. Helyette a fiú grimaszba csavarodott arcát nézte.

Scorpius fejét félrefordította, és lehunyta a szemét. Szemmel láthatóan koncentrált, hogy minél jobban tűrje az orvosi beavatkozást. Majd hirtelen újra elakadt a lélegzete, és felpattantak a szemei, így rögtön belefúrta szürke pillantását a smaragdokba. Pomfrey megtalálta az előző szilánk kistestvérét…

Harry erővel állt ellent a torokköszörülési ingerének, amint azok a gyönyörű szemek fogva ejtették. A javasasszony halkan motyogva végzett a kritikusabb sebekkel, és áttért a zúzódások kezelésére. Ezalatt Harry csak próbált olvasni a fiú szemeiből, de mint azt annak idején apjával sem tudta megtenni csatározásaik alatt, most az ifjabb Malfoy szemei is megfejthetetlen titkokat rejtettek magukban.

Elrévedéséből Hermione finoman a vállára nehezedő keze zökkentette ki. Kérdő tekintettel nézett le a mellette ácsorgó nőre.

- Harry, tíz percen belül kezdődik az órád - suttogta oda, úgy, hogy a többi a beteg körül sürgölődő fehérnép ne hallja.

Harry elámulva nézett fel a gyengélkedő bejárata felett függő antik ingaórára. Hermionénak igaza volt, már alig volt tíz perce. Lejjebb hajolt a nőhöz, és diszkréten visszasuttogott.

- Csak még pár percet… Tudni akarom mi intézte így el. - Hermione merev tekintetét látva, még hozzá tette: - Mégiscsak egy miniszterjelölt fia!

Hermionét kielégíthette a válasz, mert megránduló arccal bólintott, és lenézett a fiúra.

Bimba odatelepedett az ágy mellé egy székre, és jobb kezét együtt érzően Scorpius baljára helyezte.

- Hogy érzi most már magát kedveském?

Scorpius a nő felé fordította a fejét, és miután megköszörülte a torkát, válaszolt.

- Már nem olyan rosszul, asszonyom, köszönöm.

Pomfrey vetett egy szúrós pillantást a páciensére.

- Mr Malfoy, hogy történhetett ez már megint magával?!

Scorpius felöltött egy halovány, de annál lehengerlőbb félmosolyt a nagy kínban.

- Ma is kimentem legelni Hagrid professzor kunyhója melletti tisztásra, de…

- Legelni? - kottyantott közbe Hermione.

Scorpius csak bólintott.

- Tudja, az animágus alakom szarvas - Harry arcából kifutott a szín, míg Hermione álla döbbenten leesett -, és hogy gyakoroljak, minden nap kimegyek legelni egy biztonságos helyre a szabadidőmben.

- Biztonságos helyre, mi? - Madam Pomfrey hangja vészesen felívelt. - Azt meghiszem. Ez lett a vége Minerva animágus-bolondságának! Bezzeg én megmondtam, hogy ez rossz ötlet, de hallgatott valaki rám?! Hát persze, hogy nem! És most kezelhetem szegény faktosokat, mert valamilyen baleset mindig éri őket!

Bimba csak forgatta a szemeit. Valószínűleg nem először hallhatta ezeket a mondatokat.

- Poppy, ezt már ezerszer megbeszéltük, és év elején a te beleegyezéseddel hoztunk vezetői döntést. Mindannyian tudtuk, hogy nem lesz egyszerű a gyerekeknek.

- Jó, ez így nagyon szép elmondva, de néz rá! - itt vádlón Malfoyra bökött. - Már megint az animágus alakja miatt került ide! - Bimba és Magam Pomfrey pár másodpercig meredten bámultak egymásra, majd Pomfrey sértődötten elfordította a fejét, vetett Malfoyra egy teljes körű tisztítóbűbájt, és bájolt rá egy kórházi inget, majd a piszkos gézekkel elvonult az irodája felé.

- Szarvas…? - nyöszörögte Hermione. Scorpius bólintott, Harry élesen beszívta a levegőt.

- Igen - nézett a veszekedő párosról a teljesen paff nőre. - Egy Rangifer tarandus caribou vagyok. Miért?

Harry olyan gyorsan kapta Hermionéra a fejét, hogy a nyakába belenyilallt a fájdalom. A nő megkönnyebbülni látszott. Harry sürgetve oldalba bökte, mire a lány pislogva felnézett rá.

- Karibu, egy rénszarvas, ami eredetileg Kanadában őshonos. - Erre Potter vállaiból is távozott egy jelentős mennyiségű feszültség. Ez a kis hülye folyton visszaijeszti a testébe a golyóit. - Nem érdekes, Scorpius… És akkor, tulajdonképpen, hogy sérültél meg?

Scorpius vágott egy fintort, de azért válaszolt.

- Túl közel mentem a hippogriff kifutóhoz, és megtámadtak a bestiák. - Bimbára nézett, és figyelmeztetően megjegyezte: - Erről az apám is tudomást fog szerezni!

Harry elhúzta a száját erre a mondatra. Nos, egy Malfoy sosem bújik ki a bőréből. Már nem is értette mivel tudta pár perce úgy lenyűgözni a fiú. Szép lassan visszaváltozott az interjú alatti önmagává. És nem mellesleg készített magának egy képzeletbeli feljegyzést, miszerint figyelmeztesse Hagridot, hogy dugja el a hippogriffjeit legalább a következő évig.

- Még szerencse, hogy nem ragadtam meg a szarvas alakomban, így tudtam használni a vész zsupszkulcsot.

Bimba helyeselve bólintott, és megveregette a fiú bal kezét.

- Ez igen előrelátó intézkedés volt az igazgatónőtől.

Scorpius csak bólintott, majd Hermionéra meredt, aki kérdőn vonta fel az egyik szemöldökét a megkülönböztetett figyelem miatt.

- Mrs. Weasleyhez van szerencsém? - kérdezte.

- Óh, igen - lépett előrébb Hermione egy zavart mosollyal, és kezet fogott a fiúval. - Nem volt alkalmunk még bemutatkozni egymásnak.

- Örvendek a találkozásnak. Scorpius Malfoy - rázta meg a felkínált jobbot. - Már biztosan sokat hallott rólam - és elnézve Hermione oldala mellett, küldött egy beszédes fél vigyort Harry felé.

Harry legnagyobb borzadályára, érezte, ahogy a vér felkúszik a nyakán az arcába. Hermione csak rosszallóan elhúzta a száját.

- Megkérdezhetem miért látogatott el hozzánk?

Erre Hermione is enyhén zavarba jött.

- Természetesen az animágia órára jöttem segíteni Harrynek.

Erre Scorpius Harry szemeibe nézett, és egy félig-meddig kárörvendő és félig kihívó mosolyt villantott meg.

- Oh, értem - mondta. Hanglejtéséből tisztán ki lehetett venni, hogy jól mulat.

Harry mérgesen összeráncolta a szemöldökét.

Remek. A kis ficsúr most azt hiszi, hogy nem mer egyedül visszajönni ide. Hát ez fantasztikus!

- Mrs. Weasley? - szólította meg a nőt a kis közjáték után, teljesen ignorálva Harry dühét. - Nem lenne kedve interjút adni az Atlasznak? Így majdnem teljes lenne a háborús hősök sorozat. És akkor már csak a férjét és Neville Longbottomot kellene meggyőznöm egy találkozóról.

Hermione meglepetten pislogott. - Persze, semmi akadálya. Mikor szeretnéd?

- Mondjuk, most?

Hermione lágyan felnevetett. - Most nem lehet, hisz órát kell tartanom.

- Ugyan, Mrs. Weasley, tudjuk, hogy Mr. Potter biztosan tartja a kezében a… dolgokat - újabb jelentőségteljes pillantás a nő válla mögé.

Hermione felháborodottan villogó szemekkel fordult hátra, hogy számon kérje azt, amit a fiú sejtetni kívánt. Harry csak ingerülten tiltakozott, míg Scorpius felhúzta magát teljesen ülő helyzetbe, és nadrágja egyik zsebéből előhúzott egy jegyzettömböt és egy kerek fémdobozkát, majdnem akkorát, mint egy galleon.

Mire Harry sikerrel lemorzézta a szemével, hogy nem, tényleg nem viszonozta a pad alatti szívességet, Malfoy már a levegőbe lebegtette a jegyzettömböt, és a fémdobozkából széles mozdulattal előhúzott egy feltekert, zöld pennát.

- Nem zavarja, ha Pulitzer-pennát használok? Sajnos most csak ez van nálam, antik családi darab, a keresztanyámtól kaptam… bár én nem sokat használom.

- Pulitzer-penna?? - Hermione karján felállt a szőr. Harry a tollra szegezte a szemeit, és megdörzsölte a tarkóját, hogy lesimítsa a szintén ágaskodó szőröket. - Miért hordasz magadnál ilyesmit, ha nem szereted használni?

Scorpius szégyenlősen elmosolyodott.

- Ez babona. A keresztanyám akkor adta nekem, amikor eldöntöttem, hogy újságíró szeretnék lenni, mint ő. Azt mondta, ez a penna neki is szerencsét hozott régen, így nekem adta. De a Pulitzer-penna inkább az ő stílusához illik, az enyém sokkal tárgyilagosabb és lényegre törőbb.

Harry zsibbadni kezdett. A mai nap folyamán először szólította meg Scorpiust: - Ki a keresztanyád?

- Rita Vitrol, természetesen!

***
Folytatás