Happy place 2.

[cicusod69]

Előző fejezet

Ron fellelkesülve kaparta ki magát a szekrényből, és tántorogva lopózkodott be Harry oldalán a nappaliba, majd onnan a konyhába.

- Merre vannak? - kérdezte Harry.

Ron gyengéden félretolta az útból barátját, és odasétált a konyhaszekrényhez, majd magához intette Harryt.

- Ott vannak fenn - mutatott fel a szekrény tetejének sarkára, de ott nem volt látható semmi.

- Mr. Weasley láthatatlan dobozban őrzi az alkoholt? Nem vagyunk már talán elég nagyok, hogy kirakhassák elénk? Nem csinálnánk semmi rosszat.

- Jah, csak apám nem hülye. Hét fia van, és azért ezekből ő is akarna inni. Na - megveregette Harry vállát -, tarts bakot. Nem érem el.

- Jól van - egyezett bele Harry.

Ujjait összefűzve legörnyedt, és hagyta, hogy Ron belelépjen zoknis lábával, és megtámaszkodjon a vállain, majd elrugaszkodjon. De Harry azzal nem számolt, hogy Ron ennyire nehéz lehet. És a hirtelen arcába nyomódó ágyék is valahogy helytelennek tűnt, ezért elrántotta a fejét. Egyensúlyukat veszítve dőlni kezdtek, majd hangos csattanással elvágódtak a konyhakövön.

- Css! Csss! - Megriadva a hangos becsapódástól csiccsegtek egyszerre, és füleltek, hallanak-e valamilyen mozgást fentről. Pár perc néma csönd után feltápászkodtak, és csak azután mertek megszólalni.

- Tarts bakot nekem, Harry - nyávogta Harry lányosan elvékonyított hangon. - Még valami hasonlóan fantasztikus ötlet?

- Akadj le rólam - füstölgött Ron, majd kihúzva egy széket az étkezőtől, felállt rá, és kinyitotta a láthatatlan dobozt.

- Mi van benne? - kérdezte izgatottan Harry.

Ron előre nyúlt, és - halkan csörömpölve a palackokkal - sorolni kezdte.

- Unikum.

- Fuj!

- Metaxa, 3 csillagos.

- Jöhet!

Ron leadta az üveget. És míg Harry a bontogatásával csendben volt, gyorsan tovább sorolt.

- Jonny Walker. Sörök. Valamilyen Rosé bor. Snapsz. Körte likőr. Lángnyelv whiskey. Barackpálinka. Ennyi.

- Jonny és Rosie jöhet, rendezhetnek bennem egy fasza kis orgiát Ogdennel.

- Harry! Ha behánysz, te takarítod fel. Rám ne is számíts.

- Nem lesz baj.

- Ajánlom is! - Azzal Ron leszállt a kért italokkal.

Teljesen odakoncentrálva kinyitotta a gint, és koccintásra emelve odatartotta Harrynek.

Harry mosolyogva koccintotta össze az üvegeket, és húztak mindketten mélyet az erős italokból.

Fél óra csendes beszélgetéssel elütött iszogatás sikeresen leamortizálta őket, arra a szintre, amin Harry még a Pitonos beszélgetés előtt leledzett. Harry félig lecsúszva a székéről könyökölt az asztalon, és támasztotta a fejét, miközben Ron épp leszállt a székéről.

- T' nem vagy éhes? Én mindjárt éhen halok - motyogta Ron, miközben odacikcakkozott a hűtőhöz, és szélesre tárta. A hűtőből kiáramló fény a kellemes félhomály után élesen nyilallt bele a retinájukba, és rándította össze őket. Harry felkapta a kezét a szeme elé, hogy ne bántsa tovább az éles fény, és közben vészesen megingott ültében.

- Csubbe!Csubbe! - harsogta, mire Ron bevágta a hűtő ajtót, és lecsiccsegte barátját.

- Csss, seggfej, felébreszted! - és mutató ujjával a plafonra bökött. - Azt akarod, hogy lejöjjön?

- ... - Harry grimaszolva adott neki igazat, de inkább nem is mondott semmit, de amint meglátta Ron kezében a hűtőből szerzett zsákmányt, mindjárt megeredt a nyelve. - Nekem is kell!

- Én vadásztam, én húsom - mondta Ron kásás hangon, és közben hüvelyujjával a mellét bökdöste. De azért kettejük közé rakta a papírba csomagolt felvágottakat. - Te esetleg csak megkérhetsz, hogy adjak neked, de még nem döntöttem el, hogy adjak-e vagy... ne adjak. - És leült Harry mellé.

- Naaa - kezdett nyafogni Harry. - Adjál, légyszi! - Ron közben kibontotta a papírból a felvágottakat, és félrelökte Harry tolvajkodni próbáló kezeit. - Tudod, hogy szeretlek! - Ron bólogatott, ahogy betömte az első felvágottat és intett a kezével, hogy folytassa. - Tudom, hogy adni fogsz, mert te is szeretsz engem, és olyan önzetlen vagy! - Látva, hogy Ronnak tetszik a hízelgés, még rákontrázott. - És olyan erős vagy, és szexi is! És mondtam már, hogy nagyon szerecc? Acca nekem egy kicsit - kérte Harry, mire Ron engedett.

- Na, jól van, ha ilyen szépen kéred - mondta és hagyta, hogy Harry elvegye a párizsija felét.

- Jupíí - örült meg Harry halkan, és kezdte el betömni laponként.

Pár pillanatig csendben ültek, de Ron tűnődve vizslatta Harryt, majd hirtelen megszólalt.

- Szerinted szexi vagyok?

- Mi? Ez most, hogy jött ide? - kérdezte Harry értetlenkedve, szemeivel fókuszálatlanul meredve Ronra. Nincs mit tenni. Ron mindig is jobban bírta az alkoholt.

- Te mondtad!

- Micsodaaa? Mikor?

- Épp az előbb!

- ...

- Ne vágj ilyen fejet, egyszerűen csak mon'meg!

- Én tényleg nem emlékszem, hogy...

- Elő az igasssággal!

- Gauah, ez nem ér! Ha azt mondom, nem, akkor megsértődsz, ha azt mondom, igen, akkor meg berezelsz.

- Nem, nem fogok!

- De úúúúgy tudom, hogy igen!

- Mondom nem!

- Deee...

- Harry, fel akarsz húzni?! - kérdezte Ron, már kivörösödve a méregtől.

- Nem, én csak a legjobbat akarom magamnak!

- Akkor elő a farbával.

- Meg fogsz ütni! Nem szeretem, ha megücc! Olyan kurva erősen szoktál.

- Harry, két szóra vagy az öklömtől!

- Jól van, jól. Megmondom... de előbb igyunk! - És emelte is a metaxás üveget, hogy húzzon belőle, de Ron ráförmedt.

- HARRY!

- Cssss! Felébreszted! - csitította Ront, mire az is megszeppent, és pár pillanatig csendben füleltek a neszek után. - Sztem alszik.

- Jah. Nnnnna. Van 10 másodperced, hogy válaszolj, vagy elveszem a piádat, és a kajádat is!

- Mi?!

- Tíz.

- Azt hittem ezen már túl vagyunk!

- Kilenc.

- Ne már haveeer!

- Nyolc.

- Jó, jó oké, elmondom. - És kezével betapasztotta Ron száját, hogy elhallgatassa. - De nem ücc meg! - Ron megrázta a fejét. - Oké. Szerintem szexi vagy. Ennyi! Kimondtam! Utánam a vízözön! - És levette Ron szájáról a kezét.

De a várt mérgeskedés helyett Ron csak ivott egy kortyot a ginjéből, és kérdezett még egyet.

- Gondoltál már arra, hogy mi ketten... - hagyta függőben a mondat végét.

Harry úgy eltátotta a száját, hogy majdnem lefejelte az asztalt, és elvörösödött.

- Ez mán megin' milyen kérdés ez?!

- Ajj, ne legyél már ilyen fasz. Mindent úgy kell kihúzni belőled!

- Hámmég csodálod?

- Bezzeg Piton farkát még ecsetelted volna is!

- Még oszt legyél irigy is, csak az kell!

- Nem vagyok irigy Piton farkára!

- ...

-...!

- Oké... Hagyjuk.

- Nem, nem hagyjuk! Miért nem tudsz válaszolni egy ilyen egyszerű kérdésre?

Harry idáig bírta. Nyüszítve elfeküdt az asztalon, és eltemette az arcát a könyöke hajlatában.

- Nem hiszem el! - szűrődött ki.

Ron mérgesen fűzte össze mellkasa előtt a karjait.

- Miért? Ez egy egyszerű kérdés volt. Nem olyan, mintha azt kérdeztem volna, hogy szerelmes voltál-e belém vagy mittomén. - Harry összerándult a székén. Ron sokkoltan nézett le Harryre. - Te szere-emes voltál belém?! Mikor? - Harry nem méltóztatott felemelkedi, hogy válaszolhasson. - Vagy Merrin, még mindig az vagy??? - Erre már Harry is felemelkedett.

- Nem! - tiltakozott felemelt kézzel. Arca égővörös színt öltött. - Nem, nem, az egész már olyan régen volt!

- Mikor?

- Még ötödikben!

- Mi?! De hiszen akkor Levanderrel jártam...

- Na egen... Arra én is emlékszem.

Ron csak tátogni tudott. Vajon mégis mit mondhatna egy ilyen szituációban az ember? A csend lassan túl hosszúra nyúlt, és Harry kezdte még ennél is kényelmetlenebbül érezni magát.

- Assziszem, ideje mennem - kezdett felemelkedni, amikor Ron azonnal visszanyomta.

- Nem, ezt meg fogjuk beszélni!

- Ezen már nincs mit megbeszélni, Ron! Rég volt, eemúlt! Akkor rohadt szar volt, de most már csak egy emlék. Már felnőttem, és talán van annyi önuralmam és jó'zan eszem, hogy nem vágok bele eleve halálra ítélt rrrománcokba...

- Én... én nem tudtam.

- Ezt én is tudom, te gyökér! Gondolod, hogy hagytam volna, h'ogy akármit is megsejts? Féltem, hogy meggyűlölsz.

- De mért? - Ron még a bepiált állapotához képest is túl vattaszerűnek érezte az agyát az értelmesebb kérdésekhez.

- Miért szerettem beléd, vagy miért nem mondtam el? - kérdezte Harry  védekező pozíciót  felvéve. Látszott rajta, egy porcikája sem kívánja ezt a beszélgetést, de ha már így alakult, egyszer jól átrághatják magukat a témán.

- A másodikat azt hiszem, ki tudom következtetni, az első érdekelne.

Harry vett egy mély levegőt, és maga elé húzva a szalámiját, eszegetni kezdett, úgy válaszolt.

- Hát... tudod, hogy te vagy, és voltál a legjobb haverom - Ron bólintott -, és mindig közel éreztelek magamhoz. És abban az évben sokat nőttél, elkezdtél kviddicsezni, meg minden. És amikor együtt zuhanyoztunk, észrevettelek... Egyszer csak azon kaptam magam, hogy Cho helyett rád gondolok. Akkor jöttem rá, hogy inkább mindkét csapatban játszom. Nem volt egy kellemes felismerés, ráadásul reménytelen szerelem volt, és még hogy teljes legyen a k-komfort érzetem, fél évig ki sem száltál annak a... csajnak a szájából.

- Sajnálom - kért elnézést Ron, és úgy is gondolta. - De nincs igazad azzal kapcsolatban, hogy meggyűlöltelek volna. Soha!

- Hát, ezt már sosem tudjuk meg - sóhajtott fel Harry, úgy látszott egy kicsivel könnyebbnek érzi most magát. - Akkor még annyira közeliek voltak a Trimágus tusán történtek, és stb. Nem akartalak elveszíteni.

- Aham...

- Ja...

Pár percig némán ültek egymással szemben, méregetve egymást, hátha le tudnak szűrni a másik arcáról, vagy testbeszédéből valamit, majd Harry megszólalt.

- Még valami kérdés esetleg?

Ron tűnődve nézett el oldalra, és vakarta meg az állát.

- Először igyunk. - Harry felhúzott szemöldökkel nézte, ahogy Ron ahelyett, hogy simán az üvegért nyúlt volna, felállt és az egyik fiókhoz támolyogva kihúzta azt, kivett belőle két szívószálat.

- Jaj ne... - nevetett fel nyüszítve Harry. - Nem gondolhatod komolyan! Ez olyan gimis.

- De bizony! Mostan boldogra fogjuk inni magunkat az egész éjszakára. Már megint szinte józan vagyok... tököm.

- Muf - értett egyet Harry, és vonakodva, de elfogadta az egyik szívószálat. Ron két üvegpoharat rakott eléjük, majd leült a helyére Harry mellé.

- Játszunk. Felelsz vagy mersz. Az kérdez, aki tovább bírja, vagy gyorsabban kiissza a pohárból a cuccost.

- Rendben - egyezett bele Harry egy bátortalan mosollyal. Egyáltalán nem ilyen reakcióra számított Rontól, sőt!

- Milyen piával csináljuk? - kérdezte Ron.

Harry tűnődve nézett le a három féle italra.

- Kezdjük a borral szerintem. - Döntését bólintással nyomatékosította.

- Jó. - Azzal Ron öntött is mindkettejüknek kétujjnyit a poharakba. Nem volt kérdés, a boros köröknél a gyorsaság fog számítani! Mindketten startpozícióba helyezkedtek, majd Ron visszaszámolt. - Háromra. Egy... Kettő... Három!

Háromra mindketten teljes beleadással szívni, kezdtek, hogy magukénak tudják az első kört, de végül Harry fejezte be hamarabb a bor eltüntetését.

- Győzelem! - kiáltotta még annyira hangosan, ami biztonságosnak számított. - Felelsz vagy mersz?

Ron pihegve dőlt hátra a széken. Pedig bakker, de szerette volna magának az első kört... de legyen ma Harrynek gyereknap, hisz karácsony van!

- Felelek - vágta rá bátran.

- Hehee. De szeretem ezt a játékot. Nincsenek szabályok igaz? - Ron csak bólintott, mosolyán tisztán látszódott, hogy amikor rá kerül a sor, ő sem fogja majd vissza magát. - De nincs hazugság!

- Nincs - helyeselt Ron még egyszer bólintva.

- De komolyan mondom!

Ronban kezdett megjeleni az ingerültség legelső szikrája.

- Nem fogok hazudni, Harry.

- Lehet, hoznom kellene egy kis Veritaszérumot - tűnődött hangosan a fekete hajú.

- El ne képzeld, hogy bedrogozhatsz azzal a cuccal! - csattant fel Ron. - Ha annyira kell valami, mert nem hiszel nekem - itt a hangjába nem kevés sértődöttség vegyült -, akkor hozok az ikrek ajándékából nyelvoldópasztát, de annál erősebbet nem fogok bevenni!

- Jó! Tedd azt. - És vigyorogva nézte végig, ahogy Ron a szükségesnél bátrabb lépésekkel bekommandózza magát a nappaliba, majd kis szöszmötölés után a kezében egy nagy tubussal tért vissza. - Mennyit kell ebből bevenned?

- Egy kanálnyit, de nehogy azt hidd, hogy te nem veszed be! - tette hozzá gyorsan a vörös hajú fiú, miközben egy kanálra nyomott a tubus tartalmából és lenyelte, majd Harrynek is odaadta a maga adagját.

Azért a tanácstalan fejért, amit Harry vágott, már megérte bevenni Ron számára a nyelvoldót. Nyilvánvaló volt, hogy Harry nem gondolta ezt át alaposan.

- Gyerünk - sürgette Ron. Ha így haladnak, feljön a nap. Harry nagy levegőt véve hagyta abba a kibújó keresését, és lenyelte a fogpasztaszerű gélt. - Na, milyen?

- Mentolos.

Ron felnevetett, mire Harry is elvigyorodott.

- Nnnnna. Akkor drága Ronszim, jön a kérdésed. - Harry zavarodottan ráncolta a homlokát. Ron nyerítve kortyolt egyet a ginjéből. - Végig ilyen hülyén fogok beszélni?!

- Nem tudom, de remélem igen.

Pár pillanatig zavartan pislogtak egymásra.

- Na, jó... ez az éjszaka kezd egyre bizarrabb lenni!

- Ja - értett egyet Ron. - Na, halljam azt a kérdést, én Harrym.

- Oké. - Pár pillanatig gondolkozott, hogyan fogalmazza meg, aztán egyszerűen csak kicsusszant a száján. - Sosem gondoltál egy férfira - vagy rám - úgy? - Harry szemei kikerekedtek. - Nem ezt akartam kérdezni!!!

Ron nyerítve dőlt az asztalra.

- De igen, gondoltam rád. - Érezte, ahogy mozog a szája, és hang jön ki a torkán, de nem akarta ezt a bizalmas információt ilyen közvetlenül tálalni. - Bakker. - Most már ő sem nevetett. - Igyunk...

***

Folytatás...