Interjú a hőssel 1.

[cicusod69]

Mű címe: Interjú a hőssel

Figyelzetetés: Slash, Trágár nyelvezet, erotikus jelentetek, slash

Megjegyzés: AU, Humor,

Korhatár: 18

Jogok: A szereplők és a helyszínek teljes joga J.K. Rowling asszonyság kezében vannak.

Történet: Bf_Mom pajzán drabble özönös kérésére készült, csak egy kissé megszaladt a tollam ^^ a feladat : Scorp és egy választott háborús hős interjúja :D na én ezt tovább is gondoltam ezért íme, fogadjátok tőlem sok szeretettel ^^

Interjú a hőssel

Roxfort egyik apró tanárijában gyűlt össze négy diák az Atlasz nevű iskola újságtól. Igazság szerint csak ők voltak az újságnál, de a lap mindig szépen fogyott, és állandóan szinten tudták tartani a tanulók érdeklődését. A napfényes kis szobában egy közepes méretű asztal foglalt helyet, rajta földig érő fehér abrosz, míg körülötte öt szék sorakozott. Az ablak alatt állt egy kis asztal, amin különböző italok és rágcsák sorakoztak.

Scorpius Malfoy volt köztük a rangidős, egyben a lap írója. Emerald Nott egy évvel alatta járt, ő volt a szerkesztő, míg a negyedikes Francis Lovegood volt a lap lektora, és a szintén negyedikes Paris McGalagony a sokszorosítójuk.

Míg a két negyedikes az üdítők mellett beszélgetett, addig Scorpius, az asztalra téve lábait, pihent. Mellette Em feküdt el a lábai mellett. Scorpius épp a jegyzetei között végezte az utolsó simításokat, amikor Emnél elszakadt a cérna.

- Ezt nem hiszem el! Mikor jön már?! - csattant fel, amivel egyidőben Harry Potter tépte fel az ajtót, és lihegve kért elnézést.

- Huh. Bocsi, skacok! Egy kicsit lefoglalt az igazgatónő, nem tudtam hamarabb elszabadulni.

Scorpius levette lábait az asztalról, és helyükre dobta jegyzeteit. Gyorsan felállt, és bárki más előtt sietett oda a mai interjúalanyához.

- Nem probléma, uram. Nem maradt le semmiről - közben kezet fogtak.

Scorpius alaposan végigmérte az előtte álló férfit. Harry Potter lassan már tizenöt éve aurorként dolgozott, és ez meg is látszott rajta. Arcán elszórva pár halvány heg durvította el vonásait, de szemei életvidámságtól csillogtak. Hajába néhol már ősz szálak vegyültek. Vállai szélesek voltak, míg dereka vékony maradt, amit mugli ruhái előnyösen kiemeltek.

- Erre, Mr. Potter. Az asztal túloldalára üljön, kérem, mi a másik oldalon fogunk helyet foglalni.

- Rendben.

Ahogy Potter elhaladt mellette, hátulról is vethetett rá egy pásztázó pillantást. Mély levegőt kellett vennie, ahogy egyszerre két dolgot is kénytelen volt elismerni magában. Egy: A mugli ruhák szuperek. Kettő: Harry Potternek harapnivaló segge van! Szemmel tartva a ragadozó mozgású férfit, visszasétált az asztalhoz, és leülve a helyére szétosztotta társainak a már előre elkészített jegyzeteket. Táskájából előhívta öníró pennáját, és egy laza pálcaintéssel aktiválta.

Felpillantott az érdeklődően fészkelődő férfira.

Mmmm. Agya azon kezdett kattogni, hogyan kerülhetne közelebb hozzá. Nincs mit tenni… Mindig is a gyengéi közé tartoztak az idősebb, sportos, tapasztalt férfiak.

Balján, legszélen ült Francis, mellette Em, ő, és jobbján Paris. Velük szemben Potter.

Malfoy ajkai enyhén megrándultak felfelé, ahogy eldöntötte mit fog csinálni.

- Mr. Potter. Azért vagyunk itt, mert felkértük önt, hogy meséljen lapunknak a háborúban történtekről. Mágiatörténeti szempontból igazán hasznos lenne, és - bár azt hiszem, ezt ugyanolyan alapossággal összefércelhettük volna a már megjelent lapokból -, úgy gondoljuk, mégis ez az út lehet a legjárhatóbb. - Potter aprót bólintott, közben egy „nemszeretem” arcot produkált. - Beleegyezik, hogy a penna lejegyezzen minden egyes szót, ami ebben az egy órában elhangzik itt, a szobában?

- Igen, beleegyezem.

Scorpius kibújtatta egyik lábát sárkánybőr cipőjéből, és közben ellenőrizte a már lejegyzett szavakat.

- Rendben. - Lábával megkereste a férfi lábszárát, és gyengéden simogatni kezdte. Potter megdermedt, és fürkészően nézett végig rajtuk. Scorpius pennájával a kezében elővett egy kihúzóval és egyéb jegyzetekkel telerótt pergament, és teljes nyugodtsággal felnézve belekezdett az interjúba: - Mondja, Mr. Potter, kik voltak iskolai évei alatt a példaképei és legjelentősebb mentorai? Úgy tudjuk, volt belőlük egy pár. Kérem, nevezzen meg közülük néhányat, és indokolja meg, miért őket említi elsősorban.

Lába közben már Potter combjánál járt. Érezte, ahogy vére egyre gyorsabban száguld ereiben, de az arcán, a tökéletes Malfoy álarc alatt, nem látszott izgalma. Potter gondterhelten kapkodta tekintetét közte, és a réveteg pillantással őt bámuló Emerald között. Végül a pillogó lányon állapodott meg a szeme. Morcosan tekintett rá, de mégsem állította le az araszoló lábat.

- Ö… Igen. Igazán sok remek varázsló és boszorkány tanított és mentorált engem iskolai éveim alatt, mégis három igazán nagy nevet tudnék kiemelni a sokaságból - ahogy lába még feljebb ért, és már majdnem elérte Potter lágyékát, a férfi egyik kezével lenyúlt, és erősen lefogta a tapogatózó lábat. Scorpius megpróbálta kiszabadítani, és közelebb jutni céljához. - Elsősorban említeném Albus Dumbledore-t, a Roxfort igazgatóját, akit sajnos ti már nem ismerhettetek meg. Ő volt az, aki az éles meglátásaival és védelmezésével átsegített a legkritikusabb időszakaimon még mielőtt meghalt. Azután Perselus Piton professzort, az édesapád keresztapját - bólintott itt most az ifjabb Malfoy felé. Scorp kibújtatta másik lábát is a cipőjéből, és azt is támadásba lendítette. - Bár nem volt egy kellemes alak, nélküle egyikünk sem ülne itt, és önfeláldozásával megnyerhettük a háborút. Harmadikként Remus Lupin professzort említeném, aki mint SVK tanár, különösen hasznos átkokat tanított meg nekem, és ezek mellett érzelmi támogatást is kaptam tőle azokban a zavaros időkben.

- Jól tudjuk, uram, hogy az ön nevelt fia, Teddy Lupin az ő fia? - kérdezte Francis.

- Igen - bólintott mellé Potter, miközben az asztal alatt hadakozott a pajzán lábakkal. Scorpius majdnem elmosolyodott, ahogy egy pillanatra hozzá ért a hős ágyékához. Már majdnem kemény volt.

- Ő az a Remus Lupin, aki Licantropiával fertőződött meg még gyermekkorában? - kérdezte most Em.

- Igen.

- Nem gondolja, hogy hiba volt Dumbledore igazgatótól alkalmazni egy ilyen betegséggel bíró személyt? - kérdezte Scorp, ezzel kiváltva egy szemöldökráncolást interjúalanyából.

- Nem, kifejezetten azt kell állítanom, ez egyszer Dumbledore professzor végre belenyúlt.

- Ezt hogy érti? - kérdezte a sor végén ülő Paris.

- Hát, mint azt már ti is tudjátok első évemben Mógus professzor volt az SVK tanárom, aki a tarkóján hordozta Voldemortot, és év végén meg is támadtak. Azután jött Lockhart professzor, aki egyedül csak a felejtés átkokhoz értett, és hírnevét is ezzel szerezte. Aztán Jött Lupin prof. És a negyedik évemben, Mordon Professzor…

Közben Scorpius lábait már teljesen lefogta a férfi. Így kénytelen volt taktikát váltani. Hátha csak a személlyel volt problémája a hősnek. Odahajolt Emhez, és belesuttogott a fülébe: - Ha megkérlek, hoznál nekem egy kis töklevet?

Em csak bólintott, és kitolva székét felállt, majd a leesett állú Potter tekintetével kísérve elriszált az üdítőkhöz. Potter visszakapta a tekintetét, és az ezüst szemekbe fúrta a pillantását. Közben folytatta a már megkezdett mondatot.

-… egy szökött fegyenc volt az Azkabanból, aki benevezett a Trimágus tusára, és egész évben az Imperius átokkal dobálózott felém. Bár, meg kell hagyni, annyi érdeme volt, hogy azóta se hat rám az az átok. - Közben hitetlenkedve nézett Scorpiusra, mint aki el se tudja hinni, hogy ez igaz lehet. Megragadva a zokniba bújtatott lábakat, felsimított a szőrös bokákra a nadrág alatt, és még az ott talált férfias szőrzet ellenére is megrántotta maga felé őket. Scorpius rándulása végül teljesen megnyugtatta a felől, hogy zaklatója a hűvös, arisztokratikus Malfoy fiú. Még mondandójában is megakadt, és csak döbbenten bámult a szőkére. Scorpius kicsavarta a fogvatartott lábát. A férfi valószínűleg azt hihette, visszavonul, miután lelepleződött, de ahogy megkapta a töklevét, és folytatta a történetet, lábai megint visszatértek a megkívánt területre. Potter szemei újra megvillantak felé - Azután jött Umbridge professzor, aki egy merő cukros lidércnyomás volt, végül Voldemort követőjévé vált. Azután Piton professzor lett az SVK tanárunk.

- Piton professzort mégis a legkedvesebb mentorai között említette? - szúrta közbe Em.

Harry újra lefogta a tapogatózó lábakat, de Scorpius immár nyeregben érezte magát. Még egy véletlen érintésénél kiderült, az auror immár kőkemény. Scorpius hirtelen stratégiát váltott.

- De igen, de…

- Ó, elnézést, hogy közbevágok, Mr. Potter, de eddig meg sem kérdeztem, hogy kíván-e valamilyen frissítőt. Van egy igazán különleges  desszertünk, direkt magának tartogattuk.

Potter kérdőn felhúzta az egyik szemöldökét. Scorpius arcát pásztázta smaragd fényű tekintetével.

- Nem is tudom…

- Ó, higgye el, nem fogja megbánni, ha megkóstolja. Aki már megízlelte, az még mindig többet akart.

Potter másik szemöldöke is felszaladt a homlokára. Paris kíváncsian fordult Scorpius felé. Úgy érezte, lemaradt valamiről.

- A gyümölcskenyérre gondolsz?

Scorpius elkapta a bűvölő tekintetét Potterről, és szemöldökráncolva nézett a lányra.

- Ja…

- Jól hangzik ez a gyümölcskenyér. Paris kisasszony, hozna nekem egy kicsit?

- Pe-persze - a lány pirulva pattant fel a székről, és szaladt az asztalhoz. Miközben a férfi nyammogva lapátolta magába az édességet, ő pótcselekvésként visszaolvasta a penna által lejegyzett mondatokat.

- Akkor folytathatjuk?

Potter igenlően bólintott, míg az asztal alatti kezével besimított Scorp nadrágja alá, és gyengéden megsimogatta a finom szőrrel borított lábszárat.

- Ott tartottunk, hogy Piton professzort is a mentorai között említette, pedig az SVK tanárai között csak Lupin professzort nevezte meg rátermett tanérként.

- Nem, én nem ezt mondtam. Piton egy nagy tudású ember volt, de végtelenül idegesítette az idiotizmus. Amivel sajnos az érdektelen diákok részéről túl gyakran is találkozott, ezért pár kivétellel, mindenkivel szemétkedett.

- Értem. És maga akkor a kivételezett diákok között volt?

- Ha arra gondolsz, hogy kivételesen rühellt, akkor a válaszom: igen. Sosem voltam tehetséges bájitaltanból…

Em szájára tett kézzel felkuncogott, és egy kacér pillantást küldött a férfi felé. Ezt látva Scorpius kárörvendően felnevetett magában, és a keménységet dörzsölő lábujjaival erősebben nyomta meg a forró merevedést. Az interjú vezetését szó nélkül adta át barátainak, ahogy könyökeivel az asztalra támaszkodott, és kezeit az ölébe lógatta. Tekintetét végig az idősebb férfin járatta. Meg kellett hagyni, Potternek is megvolt a magához való álarca. Csak apró jeleit vélte felfedezni az izgalmának. A lábai között hengergetett merevedésen kívül csak a fel-le liftező ádámcsutkája, és a halántékára filmként kiülő izzadtság jelezte.

Egyik lábával erősen ráfogott a férfi makkjára, és újult izgalommal kezdte dörzsölni.

Potter nyugodtan válaszolgatott a társai által feltett keresztkérdésekre, de a bokáját simogató kéz remegése és szorítása minden kétséget kizáróan biztosította, hogy tetszik neki, amit csinál.

Potter ismeretlen fénnyel a szemeiben pillantott rá, de Scorp tudta mit jelez neki a férfi. Egy pillanatra engedte kiülni arcára az elégedettségét, és az izgalmát, amit a férfi hozott ki belőle, majd érzékien megnyalta a száját. Potter karja rászorult a bokájára, és hogy leplezze az orgazmus újra és újra rátörő hullámait, egy nagy sóhajjal dőlt hátra székében, miközben behunyt szemmel beletúrt hajába, mint akinek lassan kezd elege lenni a fárasztó kérdezgetésből.

Scorpius gyönyörködve nézte a férfi csillogó szemeit, és hogy arcát halványan ellepi egy kis pír. Nadrágjában követelőzően rándult meg farka… És vele mi lesz?

Kutatóan mérte fel társait. Úgy látszik, a többiek hajlandóak lesznek a befejezésre.

- Nos, Mr. Potter, úgy érzem ezzel az interjúval végeztünk is… - arisztokratikusan barátaira mosolygott.

Em nagyot nyújtózva állt fel székéből, és hajolt át az asztalon, hogy kezet foghasson az aurorral. Az teljesen mellékes volt, hogy így a férfi mélyen belátott a dekoltázsába. A többiek leállították a még mindig körmölő pennát, és a papírokat összeszedve indulni készültek.

- Köszönjük, Mr. Potter, hogy segített nekünk.

- Semmiség, máskor is. - Scorpius a látszat kedvéért követte társai példáját, és próbált kijutni a teremből, de mikor épp kilépett volna, Potter megszólította.

- Mr. Malfoy, maradna még egy kicsit? Szeretnék megbeszélni önnel valamit.

Scorp az értetlenül bámészkodó társaira nézett.

- Ne várjatok meg, nemsoká megyek utánatok. Találkozunk a könyvtárban?

Társai bólintottak, majd még egyszer elköszönve, Em irigykedő tekintetétől kísérve visszalépett a szobába, és becsukta maga mögött az ajtót.

Folytatás...