A Nagy Kórházi Szökés
Mivel végre sikerült befejeznem alisanne Snupin on the run drabble sorozatát, ide is felteszem az egészet.
alisanne : Thank you, one more time the permission.
1. fejezet, 2. fejezet, 3. fejezet, 4. fejezet, 5. fejezet
6. fejezet, 7. fejezet, 8. fejezet, 9. fejezet, 10. fejezet
11. fejezet, 12. fejezet, 13. fejezet, 14. fejezet, 15. fejezet
A Nagy Kórházi Szökés
Eredeti cím: The Great Hospital Escape
Író: alisanne
Fordító: Fairy
Szavak száma: 7 x 100 szó (az eredeti)
Rating: G
Kihívás: Készült a snupin100, Kórházi szárny kihívására
Páros: Perselus Piton/Remus Lupin
Író megjegyzése: AU, a háború után. És, uhhh, újabb sorozatot írok. *sóhaj*
Jogok: Minden jog J. K. Rowlingot és a vele szerződésben álló filmstúdiókat illeti, az írónak és a fordítónak semmilyen haszna sem származik eme történetből.
Engedély: van
Az eredeti történet itt található: http://alisanne.insanejournal.com/1754087.html
~~~~~~~
A Nagy Kórházi Szökés
~~~~~~~
Perselus a fertőtlenítő szagára ébredt. Kórház.
Az utolsó dolog, amire vissza tudott emlékezni, az Nagini harapása, Potter szemei, és… semmi. Megérintette a nyakát, majd felszisszent, ahogy megtalálta a már összezárult seb mély nyomát. Halottnak kellene lennem. Mióta lehetek itt?
Egy mediboszorkány sétált be a szobába. - Felébredt! Megyek is a gyógyítóért…
- Hol vagyok?
- A kórház ötös szárnyában - mosolygott rá a nő. - A sebészeti őrzőben. Már úgy véltük, csoda lesz, ha valaha felébred.
- Valóban - próbált felülni Perselus.
- Ó, nem - csettintett a nyelvével a mediboszorkány, visszanyomva a férfit. - Nem, mielőtt a gyógyító látná önt. Apropó, hogy is hívják?
Peselus szemei összeszűkültek. - Stephen… Prince.
~~~~~~~
- Nos, Mr. Prince, figyelemreméltó javulást mutatott fel - mosolygott Adams gyógyító. - Ön nagy rejtély volt ebben a szárnyban. Vérezve találták Londonban. Egyértelmű volt, hogy az ő kígyója harapta meg magát, innen tudtuk, hogy nem lehetett Halálfaló.
Perselus felköhögött, kifejezetten elkerülve, hogy a bal karjára pillantson. Nyilvánvalóan Voldemort halálával együtt a Jegy is eltűnt. - Mikor mehetek el?
- Úgy hiszem, még egy napot itt kell maradnia. Próbáljon minél többet sétálni. Csak… ne menjen a szomszédos szárnyba.
- Miért? Mi van ott? - ráncolta a homlokát Perselus.
Adams ijedten nézett rá. - Egy veszélyes vérfarkas.
~~~~~~~
- … megtámadott néhány gyereket. - A medimágusnő, aki a szörnyű pletykát terjesztette, szinte beleborzongott. - Szerencsére az aurorok ott voltak! Ők fogták el és hozták végül ide…
- Mit fognak tenni vele? - kérdezte Perselus.
A nő megvonta a vállát. - Nem tudom, és amíg a másik részlegben marad, nem is érdekel! Azt beszélik, hogy kísérletezni fognak rajta - hajolt egészen közel.
Perselus szeme összeszűkült. - És vajon… van neve?
- Fogalmam sincs. - Levette a férfi betegazonosítóját, valamit felírt rá, majd átnyújtotta neki. - Kész is van - kacsintott egyet. - Hopponáljon hozzám, ha lesz kedve.
- Talán - eresztett meg egy erőltetett mosolyt Perselus.
~~~~~~~
Perselus óvatosan elindult a legközelebbi kórházi szárny felé. Az ajtók zárva voltak, de ez nyilvánvalóan nem számított, mikor egy ex-halálfaló akart átjutni rajtuk. Nem volt sok olyan zár, melyet Perselus ne lett volna képes mágikusan megpiszkálni.
Bejutva, odament az első szobához, de észrevette, hogy nyitva van és üres. Egyik szobáról a másikra haladt és pálcájával a kezében mindegyiket ellenőrizte. Megfogadta, hogy elintézi Greybacket, és esze ágában sem volt kihagyni a lehetőséget, ha már a lábai előtt hever.
Talált egy lezárt ajtót, kinyitotta és beslisszolt rajta. Majd kikerekedtek a szemei.
- Hello, Perselus - szólalt meg nyugodtan Remus Lupin. - Elég sokáig tartott.
~~~~~~~
- Te vagy a veszélyes vérfarkas? - húzta össze a szemét Perselus. - Mi történt?
- Azt gondolhatták, hogy meghaltam a Roxfort elleni csatában, és lefektettek a Nagyteremben - sóhajtott fel Lupin.
- És eljött a telihold.
Lupin bólintott. - Nem sokra emlékszem, már csak ebben a kórházi szárnyban ébredtem fel. Kétségtelenül úgy építették, hogy megfékezze a… lényeket.
- Bántottál valakit?
- Nem - mosolygott szomorúan Remus. - De megtehettem volna.
- De nem tetted - szorította össze ajkait Perselus. - Nagyon ragaszkodsz ahhoz, hogy itt maradj?
Lupin felemelte a karját és megmutatta, hogy egy bilinccsel az ágyhoz van szegezve. - Úgy tűnik.
- Nem sokáig - mosolyodott el önelégülten Perselus.
~~~~~~~
- Ez őrültség.
- Nem hagyhattalak ott. Ők azt tervezték… Kísérletezni akartak rajtad - méltatlankodott Perselus, ahogy gyakorlatilag végigráncigálta Lupint a folyosón.
- Köszönöm, Perselus - borzongott bele Lupin.
- Ne köszönd, míg kint nem vagyunk.
Épphogy túljutottak az elzárt részleg ajtaján, amikor megszólalt egy nyugodt hang. - Kik maguk? - kérdezte, pálcával a kezében.
- Ő Stephen Prince - válaszolt felemelve saját ütött-kopott betegazonosítóját. - Elbocsátották, én meg eljöttem érte, hogy segítsek neki hazamenni. Merre találjuk a betegek részére fenntartott hoppot?
Az ügyeletes megnyugodva mutatta. - Arra lesz. Legyenek óvatosak, mert közel vannak az elkülönítő részleghez.
Perselus elmosolyodott. - Ó, azok leszünk.
~~~~~~
- El se hiszem, hogy megmenekültünk - mondta Lupin, mikor kiléptek a kandallóból. - Biztos vagy benne, hogy nem tudnak követni minket?
- Stephen Prince-t fogják keresni. - Perselus felemelte a pálcáját és egy tisztító bűbájt bocsátott a helyiségre. Szerencsére a Fonó soron lévő házát konzerváló bűbáj alá helyezte, ezért különösebben semmi sem volt poros. Az étel az éléskamrában elfogadható volt, így pár perc múlva már teát ittak és ragut ettek.
- A kenyér egy kicsit száraz - jegyezte meg Perselus.
Lupin felköhögött. - Ez sokkal jobb, mint amivel a kórházban etettek engem.
- Ugye tudod, hogy ki kell találnunk egy tervet? - sóhajtott fel Perselus.
- Szabadok vagyunk - mosolygott Lupin. - Majd kitalálunk valamit.
Folytatás: Telefon csapda