Eléggé "megkínzod" szerencsétlen Bent, de innentől remélem kicsit jobb lesz a sorsa! Nagyon ironikus volt az a rész, ahol felejteni akart abból a kevésből is, amire emlékezett, bár a fejezet végén biztos örült volna annak, hogy ez az állapot tartósabb legyen, hisz keserű képek villanhattak föl neki. Köszönöm.
Hát igen, eléggé megkínzom szegényt, a sorsa pedig... De nem árulom el, hamarosan folytatódik. Az emlékei lassan visszatérnek majd, de sajnos nem véletlen, hogy először a rosszak, hisz a helyzet hasonló, mint régen, ráadásul a támadója is ugyanaz. De most is jön a megmentő... Köszönöm, hogy velünk tartasz.
Megmentője ugyebár már kiderült, hogy Gordian (Ayame köv. postja), de aki igazából vigyázni fog rá, Laigen, ő még egy picit várat magára, még marad egyelőre mellékszereplő, de hamarosan (ekkor vetette fel Ayame az ötletet, hogy visz két karaktert) kilép a félhomályból. XD Mi köszönjük, hogy velünk tartasz.
No igen mit lehetne mást írni mint gyors folytatást mert ez így nagyon szomorú nem is inkább szörnyű, mármint ha valakivel így elbán az élet. A történet tetszik, köszi hogy felrakjátok ha már lemaradtam a fórum story-ról. A Hóleptét most pótolom. Köszi
Szerencsére ebből a történetből gyorsan tudunk frissíteni. Hamarosan megint olvashatsz Benről és a gyógyítójáról, addig is Grian és Gordian... De nem árulom el. XD Örülök, hogy tetszik a történetünk, és mi köszönjük, hogy velünk tartasz. A Hóleptéhez pedig jó olvasást!
Hű, de hülye vagyok, bekattant, hogy kicsoda Benjamin, de ez a csótány Edgar is megjelent! Mi a nyavaját akar még ettől a szerencsétlen kölyöktől, nem elég, amit eddig művelt? Könyörgöm, üsse már valaki agyon, bár remélem, hogy Giordian megteszi! Nem is csoda, hogy semire sem emlékszik jóformán, jobb is így... De olvasom tovább gyorsan, de nagyon remélem, hogy Csótány Edgar agyon lesz verve, vagy legalábbis, megátkozza a percet is, mikor erre a világra született... Bízom bennetek, hogy így lesz, ezért a részért is Arigatou! Ui: nem lehet róla lekattanni, annyira klassz!!!
Comments 10
Reply
Köszönöm, hogy itt jártál.
Reply
Nagyon ironikus volt az a rész, ahol felejteni akart abból a kevésből is, amire emlékezett, bár a fejezet végén biztos örült volna annak, hogy ez az állapot tartósabb legyen, hisz keserű képek villanhattak föl neki.
Köszönöm.
Reply
Az emlékei lassan visszatérnek majd, de sajnos nem véletlen, hogy először a rosszak, hisz a helyzet hasonló, mint régen, ráadásul a támadója is ugyanaz.
De most is jön a megmentő...
Köszönöm, hogy velünk tartasz.
Reply
Köszönjük!
Reply
Mi köszönjük, hogy velünk tartasz.
Reply
A történet tetszik, köszi hogy felrakjátok ha már lemaradtam a fórum story-ról.
A Hóleptét most pótolom.
Köszi
Reply
Örülök, hogy tetszik a történetünk, és mi köszönjük, hogy velünk tartasz.
A Hóleptéhez pedig jó olvasást!
Reply
Reply
Leave a comment