És még az én fejem szeded le, hogy hogyan lehet olyan gonosz helyen abbahagyni... na megálja csak ezt még visszakapod XD Amúgy érdekesen alakul. Tetszik a végre boldog szöszike. Ideje volt már. :) Kíváncsian várom a folytatást.:) Köszi ezeket.
Én köszönöm, hogy elolvastad és írtál. Most nem is hagytam olyan gonosz helyen abba... annyira... :D De majd igyekszem a folytatással, és hogy Damian mennyire lesz még boldog, majd meglátod. Köszönöm a többiek nevében is velünk tartasz. Puszi
Nem értem Damian hogy gondolhatja azt hogy nem jelent sokat Kenichink. Akkor is sokat jelentett neki, amikor még tisztázatlan volt a viszony hármuk között, és miután kezdett komolyra fordulni a kapcsolata Shintaroval, ez semmit sem gyengült. Ezt magával kell lerendeznie hiszen ő bizonytalan, és számára nem egyértelmű Kenichi viselkedése. A szerelem az már egy egészen más kérdés. Hiszen Kenichi szereti Damiant, nagyon is, és nagyon fontos számára, de meg kell tanulnia úgy kimutatni ezt, hogy az Damiannak is egyértelmű legyen. Ezt meg kellett tanulnia az előző kudarcaiból, és remélem nem szúrja el :)
a kééééééééééééééééééép, úgy örülök neki hogy meg fogjuk tudni mi lett a kéépel :):):):):) már várom, köszönjük a folytatást! :) Megérte rá várni!
Damian már csak ilyen. És jól látod. Nem is az, hogy kételkedik Keni érzéseiben, inkább talán saját magában, nem tudja elhinni még, hogy nem csak pótlék. De próbálkozik (mint ahogy én is, hogy le tudjam írni a fiú érzéseit XD), és vannak pillanatok, amikor már nem bizonytalan, de Keninek még így is bizonyítania kell. Hogy ez megtörténik-e, és hogy mi lesz a vége, igyekszem megírni. A kép... nos, arról is szó lesz, de többet nem árulok el. Köszönöm, hogy velünk tartottál.
Hihetetlen ez a Damian! Azt hiszem elég nagy probléma gyáros és túl sokat aggódik. :) Hogy lehet még akkor is ilyen bizonytalan, amikor már megkapta amire vágyott? :D A képre én is kíváncsi vagyok, meg a dékán mondókájára is. :) Köszönjük!
Damian valóban eléggé sokat agyal, és még mindig bizonytalan, de a történtek okot adtak rá, hisz a fiú látta, mi volt Kenichi és Shintaro között, azt pedig nem lehet csak úgy lesöpörni a színről, vagyis Keni szívéből a férfit. És Damian még nem kapott meg mindent... :D Hogy miként lesz vége, (vagy kezdet...) hamarosan hozom. Mi köszönjük, hogy velünk tartottál, és nem feledted még a fiúkat.
Bizony, megérte várni, és köszönet érte, hogy cserébe ilyen hosszú részt írtál nekünk. Én megértem Damian bizonytalankodását, illetve, hogy nehezen meri hinni, hogy most igazán boldog lehet. Kapott elég pofont az élettől, ahhoz képest, hogy milyen fiatal még. Meg aztán az előzmények is - Keni bemutatkozása, meg a szerelme Shinivel - még biztosan hatással vannak rá. Megcsillantottad a reményt, hogy talán mégis lesz egy boldog, fülig szerelmes párosunk? Annyira szeretném, ha végül Kenichi felismerné az érzéseit, és ezt el is mondaná Damiannak. Bár az írásotok minden egyes fejezetét nagyon élveztem, egy kicsit csalódott voltam, hogy a vége valamennyire megalkuvásszerű lett. Nem rossz értelemben, de nem tudom jobban megfogalmazni. Főleg, amennyi szenvedély jellemezte egész végig a történetet. Szóval, most benned reménykedem, hogy megkapom a katarzist.:) Ha nem, az sem baj, akkor is sok-sok remek percet szereztetek, míg olvashattam a fiúk történetét. Köszönöm. Estrella
Örülök, hogy nem feledted még el őket, ami leginkább az én hibám lett volna, amiért ilyen sokat kellett várni a folytatásra. Sok mindent nem akarok elárulni, de igyekszem, hogy hamar kiderüljön, lesz-e boldog, fülig szerelmes párosunk vagy sem. Bármilyen is legyen az utolsó rész, remélem, nem lesz akkora csalódás (vagy semekkora se), mert sajnos nem tudunk minden olvasó kedvére tenni (mi már a kezdetek kezdetén elhatároztuk, miként lesz a vége, és abból nem engedtünk). De lehet, hogy így jobb is, majd meglátjuk, ki, mit szól hozzá... Köszönöm, hogy velünk tartottál, és igyekszem a folytatással, hogy most már ne kelljen sokat várni rá. Üdv: SADA
A szellemhajó a holdal nekem sokáig háttérkép volt az othoni gépen. Hú olvasással el vagyok maradva még messze tartok ettől a fejezettől, de jó látni, hogy frissítesz.
Én is imádom ezt a képet, nekem most (már jó ideje) a háttérképem. Valahogy jellemez mostanság, az álmok tengerén bolyongok keresve az utam... :D Csak nyugodtan olvasgass, ahogy időd engedi, én mindig szívesen látlak itt. Örülünk, hogy velünk és a történetünkkel tartsz.
Comments 14
Amúgy érdekesen alakul. Tetszik a végre boldog szöszike. Ideje volt már. :)
Kíváncsian várom a folytatást.:) Köszi ezeket.
Reply
De majd igyekszem a folytatással, és hogy Damian mennyire lesz még boldog, majd meglátod.
Köszönöm a többiek nevében is velünk tartasz.
Puszi
Reply
A szerelem az már egy egészen más kérdés. Hiszen Kenichi szereti Damiant, nagyon is, és nagyon fontos számára, de meg kell tanulnia úgy kimutatni ezt, hogy az Damiannak is egyértelmű legyen. Ezt meg kellett tanulnia az előző kudarcaiból, és remélem nem szúrja el :)
a kééééééééééééééééééép, úgy örülök neki hogy meg fogjuk tudni mi lett a kéépel :):):):):) már várom, köszönjük a folytatást! :) Megérte rá várni!
Reply
Hogy ez megtörténik-e, és hogy mi lesz a vége, igyekszem megírni.
A kép... nos, arról is szó lesz, de többet nem árulok el.
Köszönöm, hogy velünk tartottál.
Reply
A képre én is kíváncsi vagyok, meg a dékán mondókájára is. :)
Köszönjük!
Reply
És Damian még nem kapott meg mindent... :D
Hogy miként lesz vége, (vagy kezdet...) hamarosan hozom.
Mi köszönjük, hogy velünk tartottál, és nem feledted még a fiúkat.
Reply
Én megértem Damian bizonytalankodását, illetve, hogy nehezen meri hinni, hogy most igazán boldog lehet. Kapott elég pofont az élettől, ahhoz képest, hogy milyen fiatal még. Meg aztán az előzmények is - Keni bemutatkozása, meg a szerelme Shinivel - még biztosan hatással vannak rá.
Megcsillantottad a reményt, hogy talán mégis lesz egy boldog, fülig szerelmes párosunk?
Annyira szeretném, ha végül Kenichi felismerné az érzéseit, és ezt el is mondaná Damiannak.
Bár az írásotok minden egyes fejezetét nagyon élveztem, egy kicsit csalódott voltam, hogy a vége valamennyire megalkuvásszerű lett. Nem rossz értelemben, de nem tudom jobban megfogalmazni. Főleg, amennyi szenvedély jellemezte egész végig a történetet.
Szóval, most benned reménykedem, hogy megkapom a katarzist.:) Ha nem, az sem baj, akkor is sok-sok remek percet szereztetek, míg olvashattam a fiúk történetét. Köszönöm.
Estrella
Reply
Sok mindent nem akarok elárulni, de igyekszem, hogy hamar kiderüljön, lesz-e boldog, fülig szerelmes párosunk vagy sem.
Bármilyen is legyen az utolsó rész, remélem, nem lesz akkora csalódás (vagy semekkora se), mert sajnos nem tudunk minden olvasó kedvére tenni (mi már a kezdetek kezdetén elhatároztuk, miként lesz a vége, és abból nem engedtünk). De lehet, hogy így jobb is, majd meglátjuk, ki, mit szól hozzá...
Köszönöm, hogy velünk tartottál, és igyekszem a folytatással, hogy most már ne kelljen sokat várni rá.
Üdv: SADA
Reply
Reply
Csak nyugodtan olvasgass, ahogy időd engedi, én mindig szívesen látlak itt. Örülünk, hogy velünk és a történetünkkel tartsz.
Reply
Leave a comment