George/Hermione fordítás - Gyermekeim tündérmeséje (javított változat) - 1. fejezet
Eredeti cím: My child’s Fairytale
Magyar cím: Gyermekeim tündérmeséje
Írta: Athenian Grace
Fordította: Luthien Lovemagic
Átnézte: Locutus, herika
Korhatár: 14
Link az író profiljához: http://www.fanfiction.net/u/1159513/
Megjegyzésem: Minden jog J. K. Rowlingnak fenntartva. A mű fordítására és közzétételére engedélyt kaptam.
Tartalom: Ez egy Hermione/ George fic. Alapvetően romantikus, de a gonosz megzavarja a boldogságukat, egy nő személyében. Vajon George és Hermione mit tesz ez ellen?
1. Prológus
Hermione huszonhárom éves volt, és sikeres auror. Közvetlenül a háború után barátaival az aurorképzőbe mentek. Harry feleségül vette gyerekkori szerelmét, Ginny Weasleyt. Ron komoly kapcsolatban élt Luna Lovegooddal. Hermione szintén szerelmes volt. Barátjára gondolva elmosolyodott. George Weasley. Mindenkit sokkolt a kapcsolatuk. Hogy egy komoly könyvmoly szerelembe essen egy flegma tréfamesterrel… valószínűtlen volt, mégis megtörtént. George és Hermione szerelme boldog volt, és semmi nem változtathatott ezen. Legalábbis úgy gondolták.
***
Hermione egy mugli orvosi rendelőben ült. Napról napra rosszabbul érezte magát, és az anyja azt ajánlotta, menjen el az orvosához, Dr. Stevenshez. Amikor szólították, felnézett és elmosolyodott. Besétált a szobába, és leült.
− Hermione, nagyon jó újra látni kegyedet. Vagy mégsem… elvégre lehet, hogy beteg - mondta Dr. Stevens. Hermione nevetett. Épp ezért szerette ezt az orvost. Volt humorérzéke.
− Hát, egy kicsit rosszul érzem magam. Tudja… hányás, szédülés, és a… ööö… melleim valamiért fájnak - mondta Hermione elpirulva. Dr. Stevens bólintott.
− Hermione… Mikor volt a legutóbbi havi vérzése? − Hermione kérdőn nézett rá.
− Valamikor… Ó, Istenen! Képtelenség! - kiáltotta a nő, amikor szíven ütötte a felismerés.
− Hermione, szerintem az. Miss. Granger, ön állapotos.
Hermione megdermedt az első sokktól. Állapotos?! Ezután elmosolyodott. Állapotos! Nem tudta elhinni. Mosolya ragyogott, de aztán eltűnt.
− Mi van, ha George nem akarja ezt a gyereket?” - kiáltotta, önkéntelenül a hasára téve a kezét.
− Meggyőződésem, ha ez a férfi szereti magát, akkor ezt a kisbabát is szeretni fogja - mondta Dr. Stevens mosolyogva - Szép napot, Hermione.
− Önnek is, Dr. Stevens - válaszolta Hermione.
Szinte szökdécselve hagyta el a rendelőt. Eldöntötte, hogy a Szent Mungóba megy megerősítésért. Egy órával később biztossá vált. Hermione Grangerből anya lesz. Bár még nem volt házas, de akkor is akarta ezt, még ha George nem is áll készen. Egyszerűen tudta.
Épp kifelé tartott a kórházból, amikor valaki befogta a száját, megragadta a csuklóját, és egy használaton kívüli szoba felé vonszolta. Az illető bűbájt szórt a helyiségre, hogy ne hallhassák őket.
− Helló, Hermione - szólt a hang.
A szoba nagyon sötét volt. Hermione a szemét összehúzva próbálta kivenni, ki is lehet az elrablója, majd a pupillái tágra nyíltak.
− Alicia?
***
− Hol van? - kérdezte George idegesen. Hermione két órája ment el az orvoshoz. Biztosan nem tarthat ilyen sokáig!
Elkezdett fel-alá járkálni az Odúban. Péntek este volt, amely egy családi vacsorát jelentett, az összes Weasley részvételével. Bill, Charlie, az ikrek, Ron és Ginny, családostul. Mindenki azon aggódott, hogy Hermione nincs itt.
− George, ülj le! - mondta Fred mennyasszonya, Angelina. - Elszédülök tőled! Biztosan jó oka van rá, amiért késik.
− Igen, haver. Nyugodj meg - mondta Harry.
− Nyugodjak meg?! Mi van, ha holtan fekszik az utcán?! Vagy mi van, ha valamilyen halálos betegsége van, és nem akar látni minket?! Vagy mi van, ha talált valaki mást?!
− George! - kiáltották mindannyian.
− Rendben… Bocsánat - szabadkozott egy félénk vigyorral.
***
− Helló, Hermione - mondta Alicia különös mosollyal az arcán. - Hogy vagy mostanság?
− Alicia, mit akarsz tőlem? - kérdezte Hermione erőtlenül. Nem tetszett neki a lány mosolya.
− Ó, semmi különöset, talán egy jó munkát, nagy családot. Ó, igen! És végezni akarok egy pasitolvaj, könyvmoly, sárvérű szajhával! - kiabálta. Hermione rémülten bámult rá. George-ot akarta.
− Nem te ejtetted őt? - mondta, próbálva visszanyerni az önbizalmát.
− Nem! Nos, igen, de tudom, hogy rosszul tettem, és vissza akarom kapni őt!
− Nem adhatom csak úgy oda neked! Ő nem egy játékszer!
− Az enyém kellene, hogy legyen.
− Valóban?! Mert én azt hittem, hogy ő velem van?! - Arcuk centiméterekre volt egymástól. Hermione pokoli haragot érzett. - Mégis, mi jogon képzeled, hogy csak úgy félrerángatsz a semmiből, és gondolod, hogy én meg csak úgy átnyújtom neked George-ot, mint holmi teasüteményt?!
− Ő az én teasüteményem!
− Oké, szimplán őrült vagy - jelentette ki Hermione, és az ajtó felé indult. Alicia elkapta, és a falnak csapta.
− Ne merészelj lelépni! − Olyan tűz égett a szemében, amitől Hermione megborzongott. - Azt akarod, hogy valakinek baja essen? Elrabolhatom Bill és Fleur lányát, hogy a szemük láttára megkínozzam. Megölhetem Ginnyt Harry szeme láttára, és mindketten tudjuk, hogy ez az ő legnagyobb félelme. Azt akarod, hogy megtegyem, Hermione? Azt akarod? - Hermione reszketett. Szeméből csorogtak a könnyek.
− Alicia, kérlek, ne bántsd őket. - Alicia önelégülten mosolygott.
− Akkor el kell mennem George-hoz, és elmondom neki, hogy megcsaltad - mondta ártatlanul. Hermione szemei elkerekedtek. Aliciának kész terve volt.
− Alicia, nem teheted - mondta Hermione. Könnyei elapadtak, helyette haragra gerjedt. - Ne merészeld! Megöllek, mielőtt George… − de Alicia nem hagyta, hogy befejezze.
− Hermione, szeretem George-ot, és nem hagyhatom, hogy tovább játssz az érzéseivel.
Hermione összezavarodott attól, amit mondott. Alicia elhagyta a szobát. Hermione ott maradt a bánatával. Néhány percig csak állt ott, majd megértette. A legközelebbi kandallóhoz rohant, és az Odúba sietett. Tudta, hogy mi fog történni, és meg kellett akadályoznia, de már késő volt.
Tovább>>