George/Hermione fordítás - Gyermekeim tündérmeséje (javított változat) - 2. fejezet
Eredeti cím: My child’s Fairytale
Magyar cím: Gyermekeim tündérmeséje
Írta: Athenian Grace
Fordította: Luthien Lovemagic
Átnézte: Locutus, herika
Korhatár: 14
Link az író profiljához: http://www.fanfiction.net/u/1159513/
Megjegyzésem: Minden jog J. K. Rowlingnak fenntartva. A mű fordítására és közzétételére engedélyt kaptam.
Tartalom: Ez egy Hermione/ George fic. Alapvetően romantikus, de a gonosz megzavarja a boldogságukat, egy nő személyében. Vajon George és Hermione mit tesz ez ellen?
Eddigi fejezetek: 1. fejezet
2. Hullámvölgy
Hermione berohant a nappaliba. Csak annyit látott, hogy Alicia ott áll, s szeméből hamis könnyek gördültek ki. Mindenki rá nézett.
− Hermione, mi folyik itt? - kérdezte George.
− Nem hihetsz neki, George…! - A hangja elcsuklott, majd a nyakához kapott, s eleredtek a könnyei. Csak tátogni tudott, úgy könyörgött a család segítségéért.
− Elég, Hermione! - ordította Alicia. - Már túl késő. - Majd elmormolt egy varázsigét, és füst töltötte be a szoba mennyezetét. Mindenki felnézett, és Aliciát és Hermionét pillantották meg egy kis szobában. Ez Alicia emléke volt. Hermione a pálcája után nyúlt, de nem volt a zsebében. Felnézve látta, hogy Aliciánál van. Ekkor beszéd töltötte be az Odú nappaliját.
− Akkor el kell mennem George-hoz, és elmondom neki, hogy megcsaltad - mondta ártatlanul. Hermione szemei elkerekedtek. Aliciának kész terve volt.
− Alicia, nem teheted! - mondta Hermione. Könnyei elapadtak, helyette haragra gerjedt. - Ne merészeld. Megöllek, mielőtt George…
− Hermione, szeretem George-ot, és nem hagyhatom, hogy tovább játssz az érzéseivel.
Hermione tudta, hogy ezt fogja tenni. Könnyei patakként folytak le az arcán. A család felháborodva nézte őt. Próbálta megrázni a fejét, elárulni, hogy ez nem igaz, de senki sem volt kíváncsi a mentségeire. Ginny eléje lépett, és pofon vágta.
− Hogy tehetted, Hermione? - kiáltotta kínjában. - Mi megbíztunk benned!
Hermione csak tátogni tudott, de Ginny egyre mérgesebb lett. Meglökte Hermionét, és újra meg újra megütötte. Hermione a hasát védte. Harry elrántotta Ginnyt.
− Hermione, hogy tehetted ezt velünk? - kérdezte Harry. - Olyan vagy nekem, mint a nővérem, és tönkretetted ezt a köteléket.
Senki nem vette észre, hogy Alicia önelégülten mosolyog a háttérben. A terve működött. George odalépett, és megrázta Hermionét.
− Miért? Nem, inkább kivel? - Intett egyet a varázspálcájával, úgyhogy Hermione újra képes volt beszélni.
− George! Én nem… - De ez csak újabb okot adott George-nak, hogy elhallgattassa. Hermione kiabált szomorúságában, de senki nem hallhatta őt.
− Menj - suttogta George vészjóslóan. Hermione nem mozdult. - Menj! - Hermione felzokogott, és kiszaladt a házból.
Alicia úgy látta, eljött az ő ideje.
− Annyira sajnálom George, de rájöttem, és nem hagyhattam, hogy ezt tegye veled.
S hamis könnyei megint eleredtek. George ránézett, és halványan elmosolyodott, mielőtt hoppanált volna az Odúból.
− Köszönjük, hogy figyelmeztettél minket Hermionéról, kedvesem - mondta Molly szomorúan. - Azt gondoltam, megbízhatunk benne - rázta meg a fejét borúsan.
Charlie azonban észrevette, hogy itt valami nem stimmel, majd gyorsan és észrevétlenül elhagyta a házat. Meg kellett találnia Hermionét, hogy megbizonyosodjon arról, hogy mindez igaz.
***
George abban a házban volt, amelyet megosztott Hermionéval. A könnyek már szúrták a szemét, de nem hagyta, hogy kicsorduljanak. Nem fog sírni olyasvalaki miatt, aki megcsalta. Dobozokba hajigálta a lány holmiját, és kirakta az utcára, az ajtó elé. Nem akarta látni őt. A lány nem léphet be az otthonába. Leült, és elmerengett a közös múltjukon.
− George? - George Weasley felnézett, s látta, hogy Hermione néz le rá. - Jól vagy? - kérdezte őszintén, érdeklődve.
− Hm? Ó, jól. Csak… gondolkodtam - felelte.
− A háború? - Megrázta a fejét. - Alicia? - Erre felkapta a fejét.
− Honnan tudsz te erről?
− Láttam, hogy veszekedtetek.
−Ó.
− Figyelj, George! Neked olyan nőre van szükséged, aki szeret téged, gondoskodik rólad, de nem érdeklik a buta csínyeid. Gondolkozz el ezen. - Azzal Hermione elsétált. George csak figyelte a távozó lányt. Igaza volt.
Ő viszont tévedett. Azt gondolta, megbízhat Hermionéban, de nem volt igaza. Nem bírta tovább, eleredtek a könnyei.
− Nem volt igazam - gondolta magában.
***
Hermione megtalálta a dobozokat, és összezsugorította őket, hogy elférjenek a zsebében. Szomorú volt, fáradt, ráadásul otthona sem volt. Egy darabig sétált, majd úgy döntött, hogy a Foltozott Üstbe megy. Bérelt egy szobát, és odabent ledobta a holmiját. Újra kisétált, és a földre csúszott a kocsma falánál.
− Jól vagy? - kérdezte egy hang. Ahogy felnézett, három olyan embert pillantott meg, akikre a legkevésbé számított. Pansy Parkinson, Blaise Zambini és Draco Malfoy álltak fölötte.
− Miért érdekelne benneteket egy magamfajta undorító sárvérű? - Azok hárman megrándultak.
− Hermione… te tudod, hogy a szüleink kényszerítettek minket, hogy csatlakozzunk ahhoz az idiótához - mondta Blaise, Voldemortra célozva.
Hermione érezte, hogy újra közel áll a síráshoz.
− Sajnálom. Nekem csak… durva éjszakám volt.
− Az látszik, szivi - mondta Draco. - Mi történt? - A lány szomorú szemekkel tekintett fel rájuk, és nagy levegőt vett.
− Hosszú történet.
− Ráérünk egész éjszaka, nem?
Hermione sóhajtott.
− Gyertek, beszélhetünk a szobámban is. - Azzal bementek a kocsmába, és felsétáltak Hermione szobájába.
***
Charlie azon tűnődött, vajon hol találhatná meg Hermionét. Az Abszol Úton sétált, és meglátta a beszélgető négyesfogatot. Követte őket, és Hermione után szólt, mire a lány megfordult. Odasétált hozzájuk, és egyenesen Hermione szemébe nézett.
− Nem tetted, amit Alicia mondott, ugye? - kérdezte szomorúan. Hermione halvány mosollyal rázta meg a fejét.
− Gyere, te is csatlakozhatsz hozzánk. - Felsétáltak a szobába, amit a lány bérelt.
Leült egy székre, amíg a többiek is találtak helyet maguknak. Amikor mindenki elhelyezkedett, mélyet sóhajtott.
− Nos, hol is kezdjem? - kérdezte őket.
− Kezd az elején! - mondta Charlie, és biztatóan megsimogatta a lány karját.
Hermione nagy levegőt vett, és elkezdett beszélni.
− Nos, ma nem éreztem valami jól magam, így mondtam George-nak, hogy menjen el nélkülem az Odúba, és majd ott találkozunk. Elmentem az orvosi rendelőbe, és a doktor elmondta, mi a helyzet…
− De miért tartott olyan sokáig? - vágott közbe Charlie.
− Elmentem a Szent Mungóba megerősítésért. De nem is ez a lényeg, hanem hogy kifelé menet valaki behúzott egy szobába.
− Ki? - kérdezte Draco.
− Hármat találhatsz - válaszolta Hermione szarkasztikusan. - Szóval Alicia megfenyegetett. Azt mondta, vagy elhagyom el George-ot, hogy az övé legyen, vagy végignézhetem, ahogy megkínozza az egész Weasley családot. Mondtam neki, hogy ne merjen bántani titeket, erre előadta azt a jelenetet, amit te is láttál az emlékben - mondta Charlie-ra nézve.
− Milyen emlék? - kérdezte Pansy.
− Arról, amikor a szobában voltunk. Összezavart azokkal, amit mondott, és csak utána jöttem rá, hogy azokat felhasználva, ellenem tud fordítani bennetek.
− Tényleg azt gondolod, hogy képes lenne embereket kínozni? - kérdezte Blaise, mielőtt a lány visszatérhetett volna a történethez.
− Nem gondolom. Tudom. Egy ok miatt mentem el az Odúból. És nem azért, mert George ezt mondta, miközben mindenki úgy nézett rám, mint holmi cafkára - mondta keserűen felnevetve −, hanem azért, mert ő közben háttérben, felhúzta a ruhája ujját, és megmutatva nekem a tetoválást a bal karján. - Mindenki levegőért kapott. Soha nem képzelték volna, hogy Alicia halálfaló.
− Gyerünk Hermione! - állt fel Charlie. - El kell mondanunk mindenkinek…
− Nem! - kiáltotta a lány, megijesztve mindenkit. - Nem tehetjük. Bántani fog téged, a családot, George-ot, és a mi… - harapta el a mondat végét.
− A miteket, Hermione? - kérdezte Draco, őt vizslatva. - Még nem mondtad el nekünk mit mondott az orvos.
− Te-terhes vagyok - suttogta. Charlie megölelte őt, Pansy pedig megragadta Draco kezét.
− Azonnal biztonságba kell helyeznünk. Nem hagyhatjuk, hogy Alicia megtalálja - mondta Charlie, aggódva Hermione és a gyermek biztonságáért.
− Maradhat nálunk. Közös házban lakunk - ajánlotta Blaise. Hermione felnézett.
− Biztos vagy benne?
− Természetesen. Nekünk úgy is van egy kis törlesztenivalónk - válaszolta, megpróbálva egy kicsit oldani a hangulatot. Hermione felnevetett.
− Köszönöm.
− Szívesen!
− Gyerünk! - indítványozta Pansy, megragadva a lány kezét. - Ki kell juttatnunk téged innen. Aztán mi mehetünk a szobámba, és sminkelhetünk! − Draco a szemét forgatta barátnője humorán, Hermione viszont nevetett.
− Hermione, rendben leszel? - kérdezte Charlie.
− Azt hiszem, elleszek hármójukkal. Ne felejtsd el, Charlie, nem mondhatod el senkinek.
− Tudom. - Odasétált, ahová Pansy félrehúzta, és még egyszer megölelte. - Vigyázz magadra. Olyan vagy nekem, mint a kishúgom.
− Úgy lesz. Köszönöm, Charlie.
− Nem probléma… Hermy.
− Charlie!
Charlie felnevetett, és dehopponált a szobából.
Hermione felvette a kabátját, amelyben az összezsugorított dobozait tartotta, és odasétált új barátaihoz.
− Kész vagy? - kérdezte Blaise.
− Kész - helyeselt a lány. Draco egy zacskó Hopp-port vett elő a zsebéből.
− A hoppanálás a te állapotodban szörnyű hatással lehet a gyerekre. Itt van, vegyél belőle, és mondd: ZPM kúria. - Hermione a szemét forgatta a rémes név hallatán. - Mi van? Amúgy is át akartuk nevezni. Talán lehetne GZPM vagy ZPGM vagy… - De Hermione már nem figyelt rá. Vett némi Hopp-port és elindult.
A szemét kinyitva Hermione egy régies szobát pillantott meg. Elmosolyodott, és leporolta magát. A többiek hoppanálva érkeztek meg.
− Gyere, Mione - mondta Pansy izgatottan. - Ó, olyan izgalmas, hogy van még egy lány a házban!
A fiúk nevettek, ahogy Pansy magával ráncigálta Hermionét. A két fiú összenézett, majd nekiláttak ház védelmének megerősítéséhez. Ha Alicia a nyomába ered, biztosítaniuk kell, hogy ne észlelhesse Hermionét. Majd jó éjszakát kívánva egymásnak, mindenki elindult a maga szobája felé.
Viszont Hermione és Pansy Aliciáról beszélgettek.
− Tényleg teasütinek hívta George-ot? - kérdezte nevetve Pansy. Hermione elmosolyodott egy kicsit, és bólintott. Pansy felfigyelt erre. - Vissza fogod kapni, Hermione.
− Én nem vagyok biztos benne - mondta, és egy apró könnycsepp gördült le az arcán.
− Biztos lehetsz benne. Gyönyörű gyermeketek fog születni, és erről George sem fog lemaradni - vigasztalta Pansy, pedig tudta, hogy George talán az egész életükről le fog maradni.
Hermione elmosolyodott egy kicsit.
− Köszönöm, Pansy. Gyere, menjünk aludni.
A két lány lefeküdt egymás mellé Pansy amúgy is szükségtelenül nagy ágyára, és az álmaikban megtalálták a békét.
***
Hermione négy hónapos terhes volt, de úgy nézett ki, mintha már a nyolcadikban lenne. Úgy döntött, hogy elmegy az orvoshoz, hogy megtudja, mi történik. Charlie elkísérte őt, és együtt várták, amíg behívták Hermionét.
− Mi a probléma, Miss Granger? - kérdezte az orvos.
− Nagyobbnak látszom, mint amekkorának jelenleg lennem kéne. Még csak négy hónapos terhes vagyok. - Charlie egyetértően bólintott.
− Nem tudta?
− Mit nem tudok?
− Ön ikreket vár. Azt hittem, mondtam önnek az utolsó ellenőrzéskor - mondta a táblájára pillantva.
Majd egy puffanást hallott, s felnézve látta, hogy Hermione és Charlie ájultan fekszenek a padlón. Felkuncogott egy kicsit, majd behívta a nővért. Egy kétágyas szobába vitette őket, hogy ne a padlón térjenek magukhoz.
***
Hermione négy hónapja távozott, George pedig még mindig lehangolt volt. A család megpróbálta ugyan felvidítani, de minden hiába. Azonban feltűnt neki, hogy Alicia mindig körülötte van, amikor meg nem, akkor mindenki róla beszél. Sóhajtott. Össze akarták hozni vele. Egyedül Charlie nem vett részt a kis „összeesküvésben”. George észrevette, hogyan nézett időről időre Aliciára. Vagy átható pillantással, vagy undorral figyelte.
Nem bírta tovább. Ez volt a vége. Döntött. Vett némi Hopp-port, és beledugta a fejét a kandallóba.
− Alicia? - szólította. Alicia kisétált a szobájából és rámosolygott.
− George! Hogy vagy?
− Jól… Figyelj… Csak azt akartam tudni, hogy van-e kedved találkozni velem ma este, vagy valami. - Alicia csak úgy ragyogott.
− Természetesen!
− Jó. Találkozunk hétkor.
− Hétkor. - Amikor George kihúzta a fejét a kandallóból, csak sóhajtott, majd leheveredett az ágyára.
Alicia viszont önelégülten mosolygott, és a szobájába ment, hogy kitalálja, mit vegyen majd fel. Ma este vissza fogja kapni George-ot.
Tovább>>
Magyar cím: Gyermekeim tündérmeséje
Írta: Athenian Grace
Fordította: Luthien Lovemagic
Átnézte: Locutus, herika
Korhatár: 14
Link az író profiljához: http://www.fanfiction.net/u/1159513/
Megjegyzésem: Minden jog J. K. Rowlingnak fenntartva. A mű fordítására és közzétételére engedélyt kaptam.
Tartalom: Ez egy Hermione/ George fic. Alapvetően romantikus, de a gonosz megzavarja a boldogságukat, egy nő személyében. Vajon George és Hermione mit tesz ez ellen?
Eddigi fejezetek: 1. fejezet
2. Hullámvölgy
Hermione berohant a nappaliba. Csak annyit látott, hogy Alicia ott áll, s szeméből hamis könnyek gördültek ki. Mindenki rá nézett.
− Hermione, mi folyik itt? - kérdezte George.
− Nem hihetsz neki, George…! - A hangja elcsuklott, majd a nyakához kapott, s eleredtek a könnyei. Csak tátogni tudott, úgy könyörgött a család segítségéért.
− Elég, Hermione! - ordította Alicia. - Már túl késő. - Majd elmormolt egy varázsigét, és füst töltötte be a szoba mennyezetét. Mindenki felnézett, és Aliciát és Hermionét pillantották meg egy kis szobában. Ez Alicia emléke volt. Hermione a pálcája után nyúlt, de nem volt a zsebében. Felnézve látta, hogy Aliciánál van. Ekkor beszéd töltötte be az Odú nappaliját.
− Akkor el kell mennem George-hoz, és elmondom neki, hogy megcsaltad - mondta ártatlanul. Hermione szemei elkerekedtek. Aliciának kész terve volt.
− Alicia, nem teheted! - mondta Hermione. Könnyei elapadtak, helyette haragra gerjedt. - Ne merészeld. Megöllek, mielőtt George…
− Hermione, szeretem George-ot, és nem hagyhatom, hogy tovább játssz az érzéseivel.
Hermione tudta, hogy ezt fogja tenni. Könnyei patakként folytak le az arcán. A család felháborodva nézte őt. Próbálta megrázni a fejét, elárulni, hogy ez nem igaz, de senki sem volt kíváncsi a mentségeire. Ginny eléje lépett, és pofon vágta.
− Hogy tehetted, Hermione? - kiáltotta kínjában. - Mi megbíztunk benned!
Hermione csak tátogni tudott, de Ginny egyre mérgesebb lett. Meglökte Hermionét, és újra meg újra megütötte. Hermione a hasát védte. Harry elrántotta Ginnyt.
− Hermione, hogy tehetted ezt velünk? - kérdezte Harry. - Olyan vagy nekem, mint a nővérem, és tönkretetted ezt a köteléket.
Senki nem vette észre, hogy Alicia önelégülten mosolyog a háttérben. A terve működött. George odalépett, és megrázta Hermionét.
− Miért? Nem, inkább kivel? - Intett egyet a varázspálcájával, úgyhogy Hermione újra képes volt beszélni.
− George! Én nem… - De ez csak újabb okot adott George-nak, hogy elhallgattassa. Hermione kiabált szomorúságában, de senki nem hallhatta őt.
− Menj - suttogta George vészjóslóan. Hermione nem mozdult. - Menj! - Hermione felzokogott, és kiszaladt a házból.
Alicia úgy látta, eljött az ő ideje.
− Annyira sajnálom George, de rájöttem, és nem hagyhattam, hogy ezt tegye veled.
S hamis könnyei megint eleredtek. George ránézett, és halványan elmosolyodott, mielőtt hoppanált volna az Odúból.
− Köszönjük, hogy figyelmeztettél minket Hermionéról, kedvesem - mondta Molly szomorúan. - Azt gondoltam, megbízhatunk benne - rázta meg a fejét borúsan.
Charlie azonban észrevette, hogy itt valami nem stimmel, majd gyorsan és észrevétlenül elhagyta a házat. Meg kellett találnia Hermionét, hogy megbizonyosodjon arról, hogy mindez igaz.
***
George abban a házban volt, amelyet megosztott Hermionéval. A könnyek már szúrták a szemét, de nem hagyta, hogy kicsorduljanak. Nem fog sírni olyasvalaki miatt, aki megcsalta. Dobozokba hajigálta a lány holmiját, és kirakta az utcára, az ajtó elé. Nem akarta látni őt. A lány nem léphet be az otthonába. Leült, és elmerengett a közös múltjukon.
− George? - George Weasley felnézett, s látta, hogy Hermione néz le rá. - Jól vagy? - kérdezte őszintén, érdeklődve.
− Hm? Ó, jól. Csak… gondolkodtam - felelte.
− A háború? - Megrázta a fejét. - Alicia? - Erre felkapta a fejét.
− Honnan tudsz te erről?
− Láttam, hogy veszekedtetek.
−Ó.
− Figyelj, George! Neked olyan nőre van szükséged, aki szeret téged, gondoskodik rólad, de nem érdeklik a buta csínyeid. Gondolkozz el ezen. - Azzal Hermione elsétált. George csak figyelte a távozó lányt. Igaza volt.
Ő viszont tévedett. Azt gondolta, megbízhat Hermionéban, de nem volt igaza. Nem bírta tovább, eleredtek a könnyei.
− Nem volt igazam - gondolta magában.
***
Hermione megtalálta a dobozokat, és összezsugorította őket, hogy elférjenek a zsebében. Szomorú volt, fáradt, ráadásul otthona sem volt. Egy darabig sétált, majd úgy döntött, hogy a Foltozott Üstbe megy. Bérelt egy szobát, és odabent ledobta a holmiját. Újra kisétált, és a földre csúszott a kocsma falánál.
− Jól vagy? - kérdezte egy hang. Ahogy felnézett, három olyan embert pillantott meg, akikre a legkevésbé számított. Pansy Parkinson, Blaise Zambini és Draco Malfoy álltak fölötte.
− Miért érdekelne benneteket egy magamfajta undorító sárvérű? - Azok hárman megrándultak.
− Hermione… te tudod, hogy a szüleink kényszerítettek minket, hogy csatlakozzunk ahhoz az idiótához - mondta Blaise, Voldemortra célozva.
Hermione érezte, hogy újra közel áll a síráshoz.
− Sajnálom. Nekem csak… durva éjszakám volt.
− Az látszik, szivi - mondta Draco. - Mi történt? - A lány szomorú szemekkel tekintett fel rájuk, és nagy levegőt vett.
− Hosszú történet.
− Ráérünk egész éjszaka, nem?
Hermione sóhajtott.
− Gyertek, beszélhetünk a szobámban is. - Azzal bementek a kocsmába, és felsétáltak Hermione szobájába.
***
Charlie azon tűnődött, vajon hol találhatná meg Hermionét. Az Abszol Úton sétált, és meglátta a beszélgető négyesfogatot. Követte őket, és Hermione után szólt, mire a lány megfordult. Odasétált hozzájuk, és egyenesen Hermione szemébe nézett.
− Nem tetted, amit Alicia mondott, ugye? - kérdezte szomorúan. Hermione halvány mosollyal rázta meg a fejét.
− Gyere, te is csatlakozhatsz hozzánk. - Felsétáltak a szobába, amit a lány bérelt.
Leült egy székre, amíg a többiek is találtak helyet maguknak. Amikor mindenki elhelyezkedett, mélyet sóhajtott.
− Nos, hol is kezdjem? - kérdezte őket.
− Kezd az elején! - mondta Charlie, és biztatóan megsimogatta a lány karját.
Hermione nagy levegőt vett, és elkezdett beszélni.
− Nos, ma nem éreztem valami jól magam, így mondtam George-nak, hogy menjen el nélkülem az Odúba, és majd ott találkozunk. Elmentem az orvosi rendelőbe, és a doktor elmondta, mi a helyzet…
− De miért tartott olyan sokáig? - vágott közbe Charlie.
− Elmentem a Szent Mungóba megerősítésért. De nem is ez a lényeg, hanem hogy kifelé menet valaki behúzott egy szobába.
− Ki? - kérdezte Draco.
− Hármat találhatsz - válaszolta Hermione szarkasztikusan. - Szóval Alicia megfenyegetett. Azt mondta, vagy elhagyom el George-ot, hogy az övé legyen, vagy végignézhetem, ahogy megkínozza az egész Weasley családot. Mondtam neki, hogy ne merjen bántani titeket, erre előadta azt a jelenetet, amit te is láttál az emlékben - mondta Charlie-ra nézve.
− Milyen emlék? - kérdezte Pansy.
− Arról, amikor a szobában voltunk. Összezavart azokkal, amit mondott, és csak utána jöttem rá, hogy azokat felhasználva, ellenem tud fordítani bennetek.
− Tényleg azt gondolod, hogy képes lenne embereket kínozni? - kérdezte Blaise, mielőtt a lány visszatérhetett volna a történethez.
− Nem gondolom. Tudom. Egy ok miatt mentem el az Odúból. És nem azért, mert George ezt mondta, miközben mindenki úgy nézett rám, mint holmi cafkára - mondta keserűen felnevetve −, hanem azért, mert ő közben háttérben, felhúzta a ruhája ujját, és megmutatva nekem a tetoválást a bal karján. - Mindenki levegőért kapott. Soha nem képzelték volna, hogy Alicia halálfaló.
− Gyerünk Hermione! - állt fel Charlie. - El kell mondanunk mindenkinek…
− Nem! - kiáltotta a lány, megijesztve mindenkit. - Nem tehetjük. Bántani fog téged, a családot, George-ot, és a mi… - harapta el a mondat végét.
− A miteket, Hermione? - kérdezte Draco, őt vizslatva. - Még nem mondtad el nekünk mit mondott az orvos.
− Te-terhes vagyok - suttogta. Charlie megölelte őt, Pansy pedig megragadta Draco kezét.
− Azonnal biztonságba kell helyeznünk. Nem hagyhatjuk, hogy Alicia megtalálja - mondta Charlie, aggódva Hermione és a gyermek biztonságáért.
− Maradhat nálunk. Közös házban lakunk - ajánlotta Blaise. Hermione felnézett.
− Biztos vagy benne?
− Természetesen. Nekünk úgy is van egy kis törlesztenivalónk - válaszolta, megpróbálva egy kicsit oldani a hangulatot. Hermione felnevetett.
− Köszönöm.
− Szívesen!
− Gyerünk! - indítványozta Pansy, megragadva a lány kezét. - Ki kell juttatnunk téged innen. Aztán mi mehetünk a szobámba, és sminkelhetünk! − Draco a szemét forgatta barátnője humorán, Hermione viszont nevetett.
− Hermione, rendben leszel? - kérdezte Charlie.
− Azt hiszem, elleszek hármójukkal. Ne felejtsd el, Charlie, nem mondhatod el senkinek.
− Tudom. - Odasétált, ahová Pansy félrehúzta, és még egyszer megölelte. - Vigyázz magadra. Olyan vagy nekem, mint a kishúgom.
− Úgy lesz. Köszönöm, Charlie.
− Nem probléma… Hermy.
− Charlie!
Charlie felnevetett, és dehopponált a szobából.
Hermione felvette a kabátját, amelyben az összezsugorított dobozait tartotta, és odasétált új barátaihoz.
− Kész vagy? - kérdezte Blaise.
− Kész - helyeselt a lány. Draco egy zacskó Hopp-port vett elő a zsebéből.
− A hoppanálás a te állapotodban szörnyű hatással lehet a gyerekre. Itt van, vegyél belőle, és mondd: ZPM kúria. - Hermione a szemét forgatta a rémes név hallatán. - Mi van? Amúgy is át akartuk nevezni. Talán lehetne GZPM vagy ZPGM vagy… - De Hermione már nem figyelt rá. Vett némi Hopp-port és elindult.
A szemét kinyitva Hermione egy régies szobát pillantott meg. Elmosolyodott, és leporolta magát. A többiek hoppanálva érkeztek meg.
− Gyere, Mione - mondta Pansy izgatottan. - Ó, olyan izgalmas, hogy van még egy lány a házban!
A fiúk nevettek, ahogy Pansy magával ráncigálta Hermionét. A két fiú összenézett, majd nekiláttak ház védelmének megerősítéséhez. Ha Alicia a nyomába ered, biztosítaniuk kell, hogy ne észlelhesse Hermionét. Majd jó éjszakát kívánva egymásnak, mindenki elindult a maga szobája felé.
Viszont Hermione és Pansy Aliciáról beszélgettek.
− Tényleg teasütinek hívta George-ot? - kérdezte nevetve Pansy. Hermione elmosolyodott egy kicsit, és bólintott. Pansy felfigyelt erre. - Vissza fogod kapni, Hermione.
− Én nem vagyok biztos benne - mondta, és egy apró könnycsepp gördült le az arcán.
− Biztos lehetsz benne. Gyönyörű gyermeketek fog születni, és erről George sem fog lemaradni - vigasztalta Pansy, pedig tudta, hogy George talán az egész életükről le fog maradni.
Hermione elmosolyodott egy kicsit.
− Köszönöm, Pansy. Gyere, menjünk aludni.
A két lány lefeküdt egymás mellé Pansy amúgy is szükségtelenül nagy ágyára, és az álmaikban megtalálták a békét.
***
Hermione négy hónapos terhes volt, de úgy nézett ki, mintha már a nyolcadikban lenne. Úgy döntött, hogy elmegy az orvoshoz, hogy megtudja, mi történik. Charlie elkísérte őt, és együtt várták, amíg behívták Hermionét.
− Mi a probléma, Miss Granger? - kérdezte az orvos.
− Nagyobbnak látszom, mint amekkorának jelenleg lennem kéne. Még csak négy hónapos terhes vagyok. - Charlie egyetértően bólintott.
− Nem tudta?
− Mit nem tudok?
− Ön ikreket vár. Azt hittem, mondtam önnek az utolsó ellenőrzéskor - mondta a táblájára pillantva.
Majd egy puffanást hallott, s felnézve látta, hogy Hermione és Charlie ájultan fekszenek a padlón. Felkuncogott egy kicsit, majd behívta a nővért. Egy kétágyas szobába vitette őket, hogy ne a padlón térjenek magukhoz.
***
Hermione négy hónapja távozott, George pedig még mindig lehangolt volt. A család megpróbálta ugyan felvidítani, de minden hiába. Azonban feltűnt neki, hogy Alicia mindig körülötte van, amikor meg nem, akkor mindenki róla beszél. Sóhajtott. Össze akarták hozni vele. Egyedül Charlie nem vett részt a kis „összeesküvésben”. George észrevette, hogyan nézett időről időre Aliciára. Vagy átható pillantással, vagy undorral figyelte.
Nem bírta tovább. Ez volt a vége. Döntött. Vett némi Hopp-port, és beledugta a fejét a kandallóba.
− Alicia? - szólította. Alicia kisétált a szobájából és rámosolygott.
− George! Hogy vagy?
− Jól… Figyelj… Csak azt akartam tudni, hogy van-e kedved találkozni velem ma este, vagy valami. - Alicia csak úgy ragyogott.
− Természetesen!
− Jó. Találkozunk hétkor.
− Hétkor. - Amikor George kihúzta a fejét a kandallóból, csak sóhajtott, majd leheveredett az ágyára.
Alicia viszont önelégülten mosolygott, és a szobájába ment, hogy kitalálja, mit vegyen majd fel. Ma este vissza fogja kapni George-ot.
Tovább>>