Harry Potter - Páratlan vakáció - Prológus

[lutienlovemagic]

Írta: Luthien Lovemagic és Tanin

Cím: Páratlan vakáció

Csapat: Abandon Team

Párosítás: Drarry, meglepetés

Korhatár: erősen NC-17

Műfaj: regény, humor, akció/kaland, fantasy, romantikus

Figyelmeztetések: slash, threesome, csoportosszex, mpreg, bestiality, nemváltoztatás, creaturefic, chan, OOC karakterek, AU

Megjegyzés: Készült az V. Jubileumi Hungarian Witches Sabbath Challenge kihívására, az Abandon csapatban, a huncutság kulcsszó felhasználásával

Kikötés: Minden jog J. K. Rowlingot illeti. Nekem semmilyen anyagi hasznom nem származik a történet megírásából
Tartalom: Öt fáradt varázsló, egy bájitalmester és egy bájital. Ennyi kell a legemlékezetesebb vakációhoz… meg persze a múlt, egy híres kastély, egy legendás király, és persze öt, szexuálisan túlfűtött fiatal… meg egy halom lovag… Vajon mibe keveredett már megint az öt egykori roxforti diák?


Prológus

Draco Malfoy csaknem kilenc éve, hogy együtt volt Harry Potterrel. Sokan kérdezhették volna, hogy mi szállta meg, hogy összejött legnagyobb ellenségével. De azt hiszem, erre csak Merlin tudta volna a választ, Draco Malfoy pedig élvezte ennek a ténynek minden velejáróját.

De akkor kezdjük is az elején. A változás, ami beállt kettejük kapcsolatában a Roxfort hatodik évére tehető. Ha még pontosabbak akarunk lenni, akkor a kviddicsszezon első kviddicsmeccsével van összefüggésben, ami - de már gondolom, sejtitek - a Mardekár és a Griffendél között zajlott. A két ház fogója, mint minden más alkalommal, nagy harcot vívott a cikeszért. Végül döntetlen lett az eredmény. Harry az egyik, Draco pedig a másik szárnyát kapta el a cikázó kis labdának. Így mivel pont egyenlőség állt fenn, Madam Hooch nem tehetett mást, egált hirdetett. Persze ezt egyik fél sem akarta elfogadni, így nagy csetepaté alakult ki a földön a két csapat tagjai között.

Draco és Harry nem vett részt a dologban, mert már a levegőben elkezdték a vitatkozást, amit odalenn is folytattak. Nem törődtek a kialakult kaotikus helyzettel. Szópárbajuk közben a Griffendél öltözőjében kötöttek ki, ahol egy idő után nemcsak szavakkal, hanem minden más értelemben is egymásnak estek. Igaz, többször emlegették, milyen kényelmetlen volt a kemény kőpadló, de ha ettől eltekintettek, ez volt életük egyik legjobb szexuális élménye.

Az az érzésem, hogy a dolog végkifejletét nem kell sokáig ecsetelnem. Mikor Ronald Weasley berontott az öltözőbe és meglátta őket összegabalyodva a padlón, az arca azonnal felvette a haja színét, és torkaszakadtából üvölteni kezdett, mert azt gyanította, hogy Draco megátkozta Harryt, hogy ilyesmire rávegye. Ez már csak azért sem volt helytálló, mivel az ötödik év végén Harry Potter a Minisztériumban legyőzte Voldemortot, ami Dumbledore és a Rend hathatós edzésprogramjának volt köszönhető. Ebből kifolyólag lehetetlen lett volna, hogy Malfoy csak úgy egyszerűen megátkozza, de igazából nem is akarta. Örült annak, hogy Harry megölte a kígyót, és így megmentette őt a Halálfalóvá válástól, amit a szőke fiú a háta közepére sem kívánt.

Na de, visszakanyarodva Dracóékhoz és Ronald Weasleyhez. Mikor le akarta rángatni Harryt, Dracóról az egyszerűen elütötte a kezét és ennyit mondott:

- Semmilyen varázslat hatása alatt nem állok! Önként dugtam meg Draco Malfoyt. Meleg vagyok, Ron. Sohasem fogom feleségül venni a húgodat, ahogy azt mindenki gondolja.

Ron, ha ez lehetséges, még jobban elvörösödött, de csak tátogni tudott a bejelentés hallatán, majd hirtelen sarkon fordult és kiviharzott az öltözőből. A többi griffendéles fejcsóválva követte.

- Ez komoly, Potter? - kérdezett rá Draco, miközben öltöztek.

- Teljes mértékben - válaszolta a griffendéles fogó nyugodtan.

- De hát mindenhol azt a vörös libát ölelgetted!

- Mert nem tudtam mi lenne akkor, ha kiderülne az igazság, ezért játszottam tovább.

- Értem - válaszolta Draco, majd egyszerűen faképnél hagyta Harryt.

Aztán több hétig nem is történt köztük semmi. Bár ha úgy nézzük, Harrynek volt baja anélkül is, hogy Dracóval foglalkozott volna. Az iskolában ugyanis futótűzként terjedt el a hír, amiből nem az okozott nagyobb botrányt, hogy a Kis Túlélő meleg, hanem a tény, hogy lefeküdt Draco Malfoyjal. Rossz volt nézni, ahogy a két barátja teljesen elfordul tőle a Griffendél nagy részével együtt. Egyedül Deant és Neville-t nem érdekelte a dolog, akik az ötödik év vége óta egy párt alkottak. Talán az ő lelkesítésük hatására tört meg a jég, és ment le Harry egyik este a Mardekár klubhelyiségébe Draco Malfoyjal „beszélgetni”. A dolog persze a hatodéves fiúhálóban végződött.

Ezek az alkalmak többször megismétlődtek, miközben egyre jobban kezdték megismerni egymást. A Mardekár nagy részét ugyan zavarta a dolog, de Harry és Draco ekkor már nem igazán törődött a fújolással. A kivétel Blaise Zambini, Draco legjobb barátja volt, aki még örült is annak, hogy a szőke fiú végre talált magának valakit.

Egyik este aztán Blaise elkísérte Dracót a Griffendél klubhelyiségébe. Na, nem azért, hogy bátorítsa, hanem amíg Draco elvan Potterrel, addig ő az általa kiszemelt griffendéles fiún legeltesse a szemét, netalántán közelebbi kapcsolatot is kialakítson vele. A fekete fiú megrögzötten hajtott minden hímnemű egyedre, akit valamennyire kívánatosnak talált.

De ennek az említett estének az is köszönhető, hogy belépett a képbe Dean Thomas és Neville Longbottom, már ami Harry és Draco csekély barátlistáját illeti. Ugyanis Blaise, mivel az éppen kiszemelt fiú kikosarazta, de ezt a varázsvilág összes szentjéért sem akarta tudomásul venni, ott maradt a klubhelyiségben, amíg Draco és Harry el voltak foglalva egymással a hatodéves griffendéles hálóban. A két teljesen kielégült fiú arra ért le a fiúhálóból, hogy Blaise épp vérre menő varázslósakk-játszmát vív Deannel. Mellettük Neville éppen a növényeit gondozta, de közben nem feledkezett meg arról, hogy szerelmének szurkoljon és Blaise-zel a növényekről társalogjon. Így került Harry és Draco egy varangydudváról folytatott tudományos vita kellős közepébe, az évfolyamuk két legnagyobb növényfanatikusa mellé. A vége pedig az lett, hogy ők is beleszóltak a vitába, főleg Harry, aki a növény gyakorlati alkalmazását is alaposan megismerte a Trimágus Tusa második próbájáról. A vita így hajnalig elhúzódott, és csak akkor fejezték be, amikor egy rendkívül ideges McGallagony professzor ágyba nem küldte őket.

Az ilyen alkalmak aztán többször is megismétlődtek, és hatodév végére már elválaszthatatlan ötösfogatnak számítottak. Mondhatni, ők öten lettek az iskola új rémei, ahogy azt Minerva találóan megfogalmazta. Azonban nem bántottak ők senkit sem, csak néha borsot törtek egyes diáktársaik, főleg Granger és Weasley orra alá.

Ha úgy vesszük, az egész hetedévük a csínytevések és a szerelem jegyében telt. Aztán az iskolás évek végeztével úgy érezték, hogy rájuk szakadt a mérhetetlen szabadság. Harry ötletére közösen vettek egy házat, és máig abban élnek, mert egyiküknek sem fűlött a foga ahhoz, hogy megállapodjon. A házasság témáját, ha lehetett messziről kerülték. Így is a környezetük folyamatosan ezzel rágta a fülüket. A másik ilyen téma a gyerekkérdés volt, mert a varázsvilágban az sem volt lehetetlen, hogy egy férfi is gyereket szüljön.

Ha ezektől a dolgoktól eltekintünk, jól megvoltak ők így öten. Harry és Draco egy-egy kviddicscsapat fogója lett, így a versengés közöttük folyamatosan megmaradt, de elmondásuk szerint az életük így volt teljes. Neville nagy meglepetésére Dumbledore felkérte a nyugdíjba vonuló Bimba professzor helyére, gyógynövénytan tanárnak. Dean és Blaise pedig a Minisztériumban kaptak állást.
A napok a megszokott ütemben teltek, és minden tökéletes volt, egészen egy bizonyos napig, amely mindent felforgatott. Az öt barát egy olyan helyre csöppent, amit eddig csak a történelemkönyvekből ismertek.

Tovább>>