Harry Potter - Páratlan vakáció - 1. fejezet
Írta: Luthien Lovemagic és Tanin
Cím: Páratlan vakáció
Csapat: Abandon Team
Párosítás: Drarry, meglepetés
Korhatár: erősen NC-17
Műfaj: regény, humor, akció/kaland, fantasy, romantikus
Figyelmeztetések: slash, threesome, csoportosszex, mpreg, bestiality, nemváltoztatás, creaturefic, chan, OOC karakterek, AU
Megjegyzés: Készült az V. Jubileumi Hungarian Witches Sabbath Challenge kihívására, az Abandon csapatban, a huncutság kulcsszó felhasználásával
Kikötés: Minden jog J. K. Rowlingot illeti. Nekem semmilyen anyagi hasznom nem származik a történet megírásából
Tartalom: Öt fáradt varázsló, egy bájitalmester és egy bájital. Ennyi kell a legemlékezetesebb vakációhoz… meg persze a múlt, egy híres kastély, egy legendás király, és persze öt, szexuálisan túlfűtött fiatal… meg egy halom lovag… Vajon mibe keveredett már megint az öt egykori roxforti diák?
1. fejezet
Draco szórakozottan figyelte a másik négy vitatkozó fiatalt. Természetesen ő is unatkozott, de annyira azért nem, hogy belebonyolódjon egy meddő vitába a szabadságuk megfelelő eltöltését illetően. Az ifjú Malfoynak ugyanis mindegy volt, hová mennek, de a többiek ebben sehogyan sem tudtak megegyezni.
- Menjünk az olasz tengerpartra - állt elő egy újabb ötlettel Blaise.
- Múlt évben is ott voltunk - morogta lemondóan Dean.
- De az Adriai-tengernél legalább érdekesek a növények - érvelt Blaise mellett Neville.
- Igazad van - helyeselt a fekete fiatalember.
- De, Neville, nem azt mondtad, hogy ezen a nyáron Észak-Skócia növényvilágát akarod tanulmányozni? - kérdezte meg reménykedve Harry, aki sokkal inkább szeretett volna a hegyekbe menni egy zsúfolt, nyüzsgő tengerpart helyett.
- Jó, hogy nem megyünk mindjárt vissza a Roxfortba! - vetette oda gúnyosan Blaise.
A dolog így folytatódott még hosszú perceken keresztül. Aztán Dracónak támadt egy tökéletes ötlete, és leállította őket.
- Elég legyen ebből! - szólalt meg nem túl hangosan, de annál határozottabban, magára vonva a barátai figyelmét. - Támadt egy ötletem, ami megoldás lehet az unalmatokra.
- Mi lenne az? - csúszott közelebb hozzá Harry a kanapén.
- Az legyen meglepetés - válaszolta Draco, miközben szürke szemeit a zöldekbe mélyesztette. Harry már nyitotta a száját, hogy tovább kíváncsiskodjon, de a szőke egy forró csókkal előzte meg a további kérdezősködést. A fekete hajú ifjú szinte beleolvadt a köré fonódó karokba élvezve a kényeztető ajkak érintését és a nyelv érzéki csábítását, mely mohón hívta táncba az övét. Abban a pillanatban teljesen megfeledkeztek a másik háromról. De mint minden ilyen pillanat, ez is megszakadt. Blaise vetett neki véget.
- Most komolyan! Ha lehetne, ti mindig dugnátok?
- És mi a rossz abban? - szakadt el Harry szájától Draco. Értetlenül nézett Blaise-re. - Ha jól emlékszem, tegnap délután, mikor hazaértünk, ti hárman épp a nappali padlóján…
- Elég! - vetett véget a további vitának Neville. - Inkább foglalkozzunk Draco ötletével. Miről lenne szó?
- Egy bájitalról, de többet úgysem húztok ki belőlem - állt fel Draco, és a hálószoba felé indult.
- Most meg hová mész? - kérdezte Blaise.
- Összeszedek néhány holmit, és meglátogatom Perselust a Roxfortban.
- Az már régen rossz, ha Piton kell az ötleted megvalósításához - jegyezte meg sötéten Harry, és a többiek egyetértettek a megjegyzéssel.
Draco a szobába érve néhány ruhát és egyéb szükséges holmit pakolt bele egy kisebb táskába, majd lekicsinyítette, majd a zsebébe tette, és elindult vissza a nappaliba. Amint a többiek észrevették, a halk beszélgetés nyomban elhallgatott.
- Biztos, hogy jó ötlet, amit kitaláltál? - kérdezte Harry.
- A lehető legjobb - válaszolta erre egyszerűen.
- Na persze, egy Malfoynak mindig csak jó ötletei vannak - motyogta Harry az orra alatt.
- Biztosíthatlak, hogy ez az! Garantáltan élvezni fogod - lépett elé Draco. Lehajolt hozzá egy újabb csókra.
- Jaj ne, már megint kezdik! - legyintett lemondóan Dean.
- Nem olyan nagy baj az - bújt hozzá Neville.
- Mi is csinálhatnánk hasonlót - értett egyet Blaise is, és gyengéden megcsókolta Neville-t. A csókcsatába Dean is becsatlakozott, percekig időzve két szeretője ajkain.
Közben Draco és Harry szétváltak, és fejüket csóválva hagyták ott a másik hármat. A bejárati ajtónál Harry megállította Dracót, és komolyan a szemébe nézett.
- Ne csinálj semmi hülyeséget! - kérte.
- Mardekáros vagyok. Nem szoktam fejjel a falnak menni. Az a griffendélesek szokása - azzal vidáman kacsintott a fekete hajú férfira.
Harry elmosolyodott, és szorosan megölelte a szőke férfit.
- Siess vissza - súgta a fülébe.
- Körülbelül négy nap múlva itt vagyok. Addig készüljetek össze - bontakozott ki Harry karjaiból Draco, majd egy röpke csókot lehelt kedvese kívánatos ajkaira. Végül ellépett tőle, magára kanyarította utazóköpenyét és hoppanált.
***
Draco pillanatok múlva megérkezett a Tiltott Rengetegben lévő hoppanálási pontra. A kellemes, enyhe, nyári szellő lágyan cirógatta az arcát, és bele-bele kapott copfba kötött hosszú, szőke hajába, miközben gondolataiba mélyedve a kastély felé lépdelt. Elhatározta, hogy először felkeresi az igazgatót, hogy engedélyt kérjen a könyvtár használatára. A zárolt részlegben volt ugyanis az a könyv, ami a számára szükséges bájital receptjét rejtette. Útközben nem találkozott senkivel, így hamar elért a tölgyfaajtóig, és egyenesen az igazgatói iroda felé indult. Nagy szerencséjére azonban nem kellett felmennie az irodáig, mert a folyosón szembe találta magát Dumbledore-ral.
- Jó napot, igazgató úr! - köszöntötte az idős mágust.
- Jó napot, Mr. Malfoy! Minek köszönhetjük a látogatását? - kérdezte az öreg. Szemei huncutul csillogtak a félhold alakú szemüveg mögött.
- Néhány információra lenne szükségem a könyvtár zárolt részlegéből, ha nem okozna problémát - válaszolta meg Draco tömören volt igazgatója kérdését.
- Természetesen semmi akadálya.
- Köszönöm - biccentett az ifjú Malfoy, és már indult is volna a könyvtár felé, de Dumbledore kedves kérdése megállította.
- Kér egy kis Citromport az olvasgatáshoz?
- Köszönöm, uram, de nem - válaszolta Draco udvariasan.
- Nem tudja, mit hagy ki - intett neki Dumbledore, majd halkan magában motyogva tovább haladt a folyosón. Draco még figyelte egy darabig a távolodó alakot, aki a legbizarrabb talárban pompázott, amit az ifjú az ittléte alatt valaha látott. Egy fűzöld talárt viselt, rikító sárga kiskacsákkal díszítve. A fiatalember megrázta a fejét, és elindult a könyvtár felé.
A teremben csak Madam Cvikker, az öreg könyvtáros nő volt, aki egy jóváhagyó intéssel felelt Draco köszönésére. A fiatal férfi vállat vont és elindult a könyvtár hátsó része felé. Szisztematikusan haladt előre, aztán megállt az egyik polcsornál, amin az állt: „Az idő”. Az ide tartozó könyvekben volt szó időnyerőkről, tér-idő varázslatokról, de Draco nem ezeket kereste, hanem egy, még a hatodik évben felfedezett bájitalt, a Múlt Bájitalát. Nem kellett sokáig keresnie, hogy megtalálja a könyvet, ami nemes egyszerűséggel „Az idő bájitalai” címet viselte. Fellapozta a megfelelő résznél, és gyorsan átfutotta a bájital receptjét és a szükséges intelmeket, tudnivalókat, majd a könyvet a hóna alá csapva, elindult a pince irányába, hogy felkeresse keresztapját. Remélte, hogy Perselus, aki nem igazán szerette a meglepetéseket, pláne a váratlan látogatókat, most valamelyest megértő lesz vele szemben. Bár gyanította, hogy nem lesz a dolog olyan nagyon egyszerű. De egy kis malfoyos határozottság, vegyítve egy kis keresztfiúi ráhatással, ami Dracónál az ártatlan bociszemekben merült ki, megoldja a problémát.
Mire ezen a gondolatsoron végigment, a keresztapja lakrésze előtt állt. Erőteljesen kopogott, hátha a férfi a laborjában van. De szerencsére nem így volt. Egy halk morgás hallatszott bentről, majd az ajtó már ki is tárult.
- Helló, Perselus! - indított lazán, pontosan úgy, ahogy egy Malfoy szokott, ha akar valamit.
- Mit akarsz tőlem, Draco? - kérdezte a bájitalmester köszönés helyett nem túl kedvesen.
- Semmit, Perselus, csak eljöttem, hogy meglátogassalak. Ennyi az egész.
- Mert épp erre jártál - vágott vissza a tanár gúnyosan.
- Csak egy könyvre volt szükségem a könyvtárból, és gondoltam, benézek hozzád.
A férfinak azonnal feljebb kúszott a szemöldöke, mikor a könyv gerincére pillantott, de nem szólt semmit, csak beljebb invitálta keresztfiát. Draco helyet foglalt az egyik kényelmes fotelben, a vaskos könyvet az asztalra téve, Perselus pedig eltűnt a konyha irányában. Az ifjúnak így volt ideje körülnézni. Keresztapja lakrésze semmit sem változott. Továbbra is a kék, a fekete és a zöld színek domináltak benne, abból is a sötétebb árnyalatok. De ugyanolyan otthonosnak tűnt, mint amilyenre emlékezett.
A férfi hamarosan felbukkant egy tálcával a kezében, melyen teát és egy kis aprósüteményt hozott. Mindketten töltöttek maguknak a kellemes illatú italból, és csendben kortyolgatták mindaddig, míg Perselus meg nem szólalt.
- Hogy vagytok Potterrel? - kérdezte keresztfia arcát fürkészve.
- Nagyon jól megvagyunk - villantott a bájitalmesterre egy csintalan mosolyt az ifjú Malfoy.
- Képzelem - morogta az orra alatt a férfi, de hangosan csak ennyit kérdezett: - Akkor mi az akadálya annak, hogy összeházasodjatok?
- Miért hozakodsz elő ezzel ilyen hirtelen?
- Csak egy jogos kérdés volt.
Draco kissé kezdett ingerült lenni.
- Jogos?! Szerintem ez a dolog csak kettőnkre tartozik! - vetette oda nem túl udvariasan.
- Az meglehet, de anyád aggódik, és… - de Draco félbeszakította Perselus mondanivalóját.
- Óh, szóval az anyám! Remek! - sziszegte a fiatalember dühösen.
- Azért őt is megérthetnéd, csak szeretné, ha veled minden rendben lenne.
A fiatal férfi sóhajtott. Az előző mérge tovatűnt és szomorúság vette át a helyét.
- Addig nem vagyok hajlandó semmiféle házasságra vagy gyerekvállalásra, amíg apám hallani sem akar rólunk. Anyám a legutóbbi látogatásakor tudtunkra adta, hogy látni sem akar minket. Nem hinném, hogy bármi is megenyhíthetné. Meg különben is, mi még tényleg nem akarjuk végleg lekötni magunkat. Ott a kviddics, meg egy csomó dolog, ami még felfedezésre vár - fejezte be Draco és kihörpintette az utolsó kortyot a csészéjéből. Perselus is hasonlóképpen tett, majd az asztalon heverő vaskos kötetet vizsgálgatta. A könyvről az ifjúra vándorolt a tekintete, és elgondolkozott az utolsó mondatán. Egy baljós sejtés kezdett kialakulni benne.
- Mégis, mire akarod használni azt a könyvet? - indított ezzel a kézenfekvő kérdéssel, egyszersmind témát váltva.
- A vakációnkhoz kell - válaszolta Draco félszegen.
- Akkor jól sejtettem. Melyik bájitalt szándékozol elkészíteni?
- A Múlt bájitalát - jött azonnal a határozott felelet.
- Feltételezem, segítségért jöttél hozzám. - Erre egy határozott bólintás volt a válasz. - Éppen mostanában sikerült tökéletesítenem.
- Akkor segítesz elkészíteni?
- Igen, de van egy feltételem.
- Mi lenne az?
- Amíg úton lesztek, gondolkozz el anyád kérésén.
- A házasságon?
- Is. A másik dolog az lenne, hogy látogassátok meg apádat. Ha jól tudom, visszautasítottad anyád ezirányú kérését. A dolog nem csak Luciuson múlik, hanem rajtatok is.
- Tudom. Harry is erről próbált meggyőzni - hajtotta le a fejét Draco.
- Úgy látszik, Potternek mégis csak több sütnivalója van, mint amennyit kinéz belőle az ember - mormogta a bájitalmester, és ez az ő szájából dicséretnek vehető. Draco vigyorogva kapta fel a fejét a kijelentés hallatán.
- Mikor kezdünk hozzá? Megígértem a többieknek, hogy négy nap múlva otthon leszek - kérdezte, egy Malfoyhoz mérten túlzottan is lelkesen.
Perselus a fejét ingatva felállt.
- Látom, Potter elég rossz hatással van rád. Ez az idétlen vigyor csak az ő műve lehet - jegyezte meg szórakozottan. - Na de, kezdjünk akkor hozzá!
A bájitalmester a laborba vezette Dracót. Hamarosan a bájital első fázisának hozzávalói már a munkaasztalon is voltak. Perselus kiadta az utasításokat, és kisvártatva már csak az aprítás, porítás és egyéb műveletek zaja hallatszott. Ehhez csatlakozott a rotyogás zaja, és a különleges aromájú illat, mely betöltötte az egész helyiséget. Aztán Perselus kétórányi főzés után eloltotta alatta a tüzet.
- Reggelig állnia kell - magyarázta. - Gyerünk a Nagyterembe. Ha jó látom, éppen vacsoraidő van - nézett a labor órájára.
A vacsora kellemesen telt, ha Dumbledore idegesítő anekdotáit nem vesszük figyelembe. De az étkezés utáni több partinyi varázslósakk Perselus nappalijában kiverte a fejükből a bosszúságot, és mindketten jókedvűen mentek aludni.
A következő három nap hasonló ütemben zajlott. Aztán elérkezett a negyedik nap, amikor a leglényegesebb alapanyag is a főzetbe került. Ez határozta meg ugyanis, hogy a múlt melyik szegmensébe térnek vissza.
- Perselus, elárulnád, hogy mégis hova visz a bájital? - kérdezte Draco kíváncsian.
- Ez maradjon az én titkom, de gyanítom, tetszeni fog nektek ez a kis kaland - válaszolta sejtelmesen a bájitalmester, miközben a főzetet öt kis üvegcsébe töltötte.
- Egy kis támpontot azért kaphatnék? - nógatta tovább az ifjú Malfoy.
- Nem - tekintette lezártnak a témát az idősebb férfi, és az öt kis fiolát kis fadobozba tette. Estére járt az idő, ezért megkérdezte: - Nem vacsorázol itt?
- Nem, köszönöm. Most már inkább szeretnék Harryvel lenni.
- Ahogy akarod. Erre minden tudnivalót leírtam - nyújtott át Perselus egy pergament Dracónak.
- Köszönöm.
- Ne köszönj semmit - terelgette Perselus az ajtó felé Dracót.
- Viszlát, Perselus!
- Viszlát, Draco!
A fiatal férfi kilépett az ajtón, és gyors léptekkel elindult a bejárati csarnok felé.
Mikor kilépett a tölgyfaajtón, kellemes nyáresti szellő cirógatta meg az arcát, miközben a hoppanálási pont felé haladt. Még egyszer mosolyogva visszanézett a kastély felé, majd egy pukkanás kíséretében eltűnt.
***
Közvetlenül a házuk ajtaja elé érkezett meg. A nyitott konyhaablakon keresztül kihallatszott a vidám beszélgetés moraja. Széles mosollyal az arcán lépett be a házba, de még mielőtt kioldhatta volna utazóköpenye csatját, egy fekete üstökű világmegmentő ugrott a nyakába.
- Végre itt vagy - lehelte Harry Draco szájába, majd nyelvével behatolt a hazatérő ifjú ajkai közé, és egy szenvedélyes üdvözlő csókban részesítette. - Gyere! Éppen kész a vacsora - vált el tőle pár perc múlva Harry. Az ifjú Malfoy levette utazóköpenyét, és az ajtó melletti fogasra akasztotta, majd engedve a finom noszogatásnak, követte kedvesét a vacsoraasztalhoz.
- Üdv itthon, Draco! - köszöntötte egyszerre a másik három.
- Sziasztok!
- Na, sikerült? - tért a lényegre rögtön Dean.
- Persze.
- És? - firtatta tovább a dolgot Blaise.
- Hé, majd vacsora után faggassátok! - állította le őket Harry, aki épp Draco kedvenc zöldséges ételét tette az asztalra.
- Mi ez? Már megint nyúlkaja? - fintorgott Blaise.
- Megnyugodhatsz, mert van neked való is - mosolygott Neville, aki egy sült húsokkal teli tálat tett az asztalra, egy sült krumplis tállal együtt.
- Milyen közönséges - nézett fintorogva az utóbbira Draco.
- Inkább, mint a te zöldségeid - jegyezte meg Dean.
- Ízlések és pofonok. Inkább egyetek - zárta le a beszélgetést Harry, aki vegyesen szedett mindenből.
Egy rövid ideig csak a villa és a kés zörgése hallatszott, majd Draco megérezte Harry kezét a combján, ahogy egyre izgatóbb helyekre kalandozott. Az érintések hatására megremegett. Egyre jobban felébredt benne a már négy napja szunnyadó vágy. Hirtelen felpattant és felhúzta ültéből Harryt is.
- Hé, még tartozol egy beszámolóval! - kiáltotta Blaise Dracóék után, akik akkorra már a hálószobájuk felé tartottak.
- Majd reggel, indulás előtt elmondom - hallották Draco válaszát.
- Jellemző - kommentálta Dean.
Neville csak a fejét ingatta, miközben leszedte az asztalt.
- Esetleg, mi is eltehetnénk magunkat holnapra - mosolygott rájuk Blaise.
Mindhárman eltűntek a másik hálószobában.
***
Másnap reggel Draco Aquamentijére ébredtek, ami nem számít éppen barátságos ébresztőnek. A négy fiú morogva mosakodott meg és öltözött fel. Mire a konyhába értek, a reggeli az asztalon várta őket. Draco a szokásos helyén ült, és egy pergament tanulmányozott.
- Mit olvasol? - kérdezte melléülve Harry.
- Ezek Perselus utasításai a bájitalról - válaszolta Malfoy, miközben a párja elé tolta a pergament, majd a többiekhez hasonlóan reggelizni kezdett.
Miközben Harry olvasott, a szemöldöke egyre feljebb emelkedett.
- Ezt nem gondolhatod komolyan?! - kiáltotta, mikor az olvasást befejezte.
- Mi a gond? - kérdezett rá Neville.
- Csak annyi, hogy nem kiszámítható, mikor érkezünk vissza onnan, ahová megyünk. Tényleg, hová is megyünk? - nézett Dracóra, Harry.
- Nem tudom - vallotta be az ifjú Malfoy.
- Nem tudod - ismételte meg Harry élesen.
- Nem. Perselus nem közölte, mert meglepetést akar szerezni.
- Ó, remek, ez egy újabb „kedveskedjünk Potternek” akció! - mordult fel Harry.
Az epés megjegyzés hatására Draco dühösen dobta a tányérjára a megkezdett pirítóst.
- Perselus nem az apám! Ő nem gyűlöl téged!
- Csak éppen utál!
- Az nem ugyanaz!
Harry már nyitotta a száját, hogy visszavágjon, de Neville megelőzte.
- Szerintem Piton nem akar semmi rosszat, mert ezen a bájitalon kísérletezett már jó ideje. Velem is beszélt róla bizonyos növények kapcsán, amelyeket ki szeretett volna próbálni a kutatásában. Amolyan presztízskérdés számára, hogy működjön a főzet - jegyezte meg, miközben a pergament tanulmányozta, amit Harry átadott neki.
- Akkor, Neville, te ezek szerint benne vagy? - kérdezte Draco.
- Igen.
- Ha ő is, akkor mi is - jelentette ki Dean, és Blaise is bólintott.
- Ilyen nincs! - kezdte Harry, majd rájuk hagyta a dolgot. - Rendben van, de ha valami rossz helyre kerülünk… - hagyta félben direkt a mondatot, de senki nem kommentálta a megjegyzést.
A reggeli hátralévő részében végig morgolódott. Még akkor sem hagyta abba, amikor a nappaliban útra készen körülülték a bájitalos fiolákat tartalmazó fadobozt. Mindannyian ellenőrizték a pálcáikat, majd Draco belekezdett a magyarázatba, így Harry végre elhallgatott.
- A bájital működése egyszerű - kezdte. - Egyszerre kell mind az ötünknek meginni. Tulajdonképpen hasonlít a működése egy zsupszkulcséhoz.
- Tehát bele van kódolva hová kell érkeznünk? - kérdezett közbe Dean.
- Pontosan. A másik dolog: a Merengőszerű működés. Gyorsabban telik ott az idő, ahogy az emlékek esetében is, mégis valósidejűnek fogjuk érzékelni.
- Vagyis egy nap ugyanúgy huszonnégy óra? - kérdezte most Harry, akinek morgolódós hangulatát elsöpörte a természetéből eredő kíváncsisága.
- Igen.
- Tehát, amit mi hónapoknak érzékelünk ott, az itt csak mondjuk egy hét lesz? - kérdezte most Blaise.
Erre ismét igen volt a válasz.
- Szerintem ne várjunk tovább! - kiáltotta Neville, akin különösen látszott az izgatottság.
- Rendben - mosolygott rá Draco és kiosztotta a bájitalos fiolákat.
- Akkor egészségetekre - mondta, mikor már mindannyian kidugaszolták az üvegcséket.
Egy pillanatig csak a nyelés halk hangja hallatszott, majd egy örvény szippantotta be őket, így csak az üres faládika maradt ott a szobában, míg az öt fiatal férfi az idő távolába tűnt.
Tovább>>