Harry Potter - Páratlan vakáció - 3. fejezet

[lutienlovemagic]

Írta: Luthien Lovemagic és Tanin

Cím: Páratlan vakáció

Csapat: Abandon Team

Párosítás: Drarry, meglepetés

Korhatár: erősen NC-17

Műfaj: regény, humor, akció/kaland, fantasy, romantikus

Figyelmeztetések: slash, threesome, csoportosszex, mpreg, bestiality, nemváltoztatás, creaturefic, chan, OOC karakterek, AU

Megjegyzés: Készült az V. Jubileumi Hungarian Witches Sabbath Challenge kihívására, az Abandon csapatban, a huncutság kulcsszó felhasználásával

Kikötés: Minden jog J. K. Rowlingot illeti. Nekem semmilyen anyagi hasznom nem származik a történet megírásából
Tartalom: Öt fáradt varázsló, egy bájitalmester és egy bájital. Ennyi kell a legemlékezetesebb vakációhoz… meg persze a múlt, egy híres kastély, egy legendás király, és persze öt, szexuálisan túlfűtött fiatal… meg egy halom lovag… Vajon mibe keveredett már megint az öt egykori roxforti diák?


3. fejezet

Az öt fiatal a teremhez érve megállt. Bentről kihallatszottak a vitézek vígalmának hangjai.

- Remélem, zöldséges ételek is lesznek az asztalon - jegyezte meg Draco.

- Nem unod még? - kérdezte Blaise.

- Már évek óta vegetáriánus vagyok.

- Tudom, csak nem értem. A Roxfortban még nem voltál az.

- Mindenki változik - csatlakozott be a beszélgetésbe Neville.

- Meg egyébként is mindenki azt eszik, amit akar - szólt Harry. - Elég unalmas, hogy mindig ezzel jössz, Blaise - fordult a fekete férfihoz.

- Jól van. Megértettem - morogta Blaise.

Dean belökte az ajtót. A bent mulatozó lovagok és a körülöttük sürgölődő szolgálók mind feléjük néztek. Jól megnézték maguknak az új jövevényeket. A fiatalok nem nagyon törődtek velük, szemük inkább üres helyek után kutatott. Aztán meghallottak egy ismerős hangot.

- Ide, úrfik! - kiáltotta Percival.

Megkönnyebbülten indultak el felé. Leültek a számukra fenntartott helyekre, és neki fogtak az evésnek. Kivéve persze Dracót, aki kritikus szemmel méregette a tálak tartalmát.

- Uraságod tán nem éhes? - kérdezte a Percival mellett ülő egyik lovag.

Draco már épp válaszolni akart, de Blaise megelőzte.

- Nem szereti a húst. Megrögzött növényevő - vigyorgott Dracóra.

- Akkor ajánlanám uraságodnak az istállót. A lovak biztosan örülnének a társaságnak, ámbátor az abrakon lehet, nem szívesen osztoznának - mondta szórakozottan az előbbi férfi.

Erre a többi lovag és a barátai elnevették magukat. Még Harry is elmosolyodott, aki ebben az ügyben inkább védeni szokta párját. Draco tüntetőleg elfordult tőlük. Egy szelet kenyeret majszolgatva figyelte a teremben lévő többi embert.

- Hogy hívnak, barátom? - kérdezte egy igen jóképű lovag Harrytől.

- Harry Potter - nyújtott kezet neki Harry.

- Tristan Smith - fogadta el a lovag a felkínált jobbot. - Az istállón gondolkozom. Lehet ott jobb dolgot is csinálni, mint az abrakevés. Lenne kedve egy kicsit szórakozni? - kérdezte a zöld szemekbe nézve.

- Ö… Nem. Foglalt vagyok, és… - kezdett volna magyarázatba Harry, de Draco félbeszakította.

- Jobb, ha tudja, hogy Harry ma este velem fog fürdeni, nem pedig magával a pajtában henteregni - sziszegte élesen, kinyilvánítva ezzel, hogy Harry kihez tartozik.

- Fürdeni? - röhögött a lovag. - Micsoda barbár szokás! Hallottátok fiúk! Az uraság fürdeni akar! - Erre a többiek is nevettek.

- Szerintem meg mocskosan lefeküdni, az a barbár szokás - mutatott rá Draco átkarolva Harry derekát.

Tristan még folytatta volna a vitát, de akkor kitárult az egyik oldalsó ajtó, és egy csapat tarka ruhába öltözött mutatványos tódult be rajta. Mozdulataik esetlenek voltak, és látszott, hogy nem túl régóta művelik a szórakoztatásnak eme formáját. Jellemző volt a lovagok ittassági fokára, hogy nem nagyon foglalkoztak a műsor minőségével, csak kurjongattak ész nélkül.  Dean azonban nem hagyta szó nélkül a csapnivaló előadást.

- Rájuk férne még egy kis gyakorlás, meg egy ember, aki gatyába szedi őket - jegyezte meg Dean.

- Esetleg az úrfi ért hozzá? - kérdezte Percival kíváncsian.

- Mondjuk. De inkább az apám, aki mutatványosokkal dolgozott, mikor kisgyerek voltam. Sokszor magával vitt, így rám ragadt néhány dolog.

- Tudna segíteni nekik?

- Megpróbálhatom. Bár nem tudom, hogy szívesen vennék-e.

- Biztosan. Esetleg bemutathatom nekik - állt fel Percival és Dean is követte a példáját.

Elindultak a mutatványosok felé.

- Jobb lesz, ha kérünk valamit az egyik szolgálótól, amiben fürödhetünk, mert fáradt vagyok - morogta Draco, akit semennyire sem érdekelt az egész bohóckodás.

- Menjünk - egyezett bele Harry, és elhagyták a termet.

Neville és Blaise a helyükön maradtak, hogy megvárják Deant. De hamar elunták magukat, így hamarosan átültek egy kártyázó csoporthoz, hogy kipróbálják a szerencséjüket. A mulatozás hajnalig eltartott, míg végül a három fiatal is nyugovóra nem tért.

***

Harry némán figyelte Dracót, aki éppen az egyik szolgálótól kért egy nagyobb mosódézsát és vizet fürdés céljából. A nőnek tágra nyíltak a szemei a kérés hallatán, de aztán hamar teljesítette azt. Harry közben elnézte párja ideges mozdulatait, amiből rövid idő alatt megállapította, hogy valami bántja a férfit. Már megérkezésük óta látta rajta, de nem tudta megfejteni az okát.

Mikor már mindent előkészítettek a fürdéshez, bezárkóztak a szobájukba, és Draco vetkőzni kezdett, de Harry nem követte a példáját. A szőke férfi látszólag nem törődött vele, hanem megszabadulva a ruháitól bemászott a dézsába, és beleült a kellemesen meleg vízbe. Harry ezt a pillanatot választotta, hogy közelebb menjen hozzá. Belemártotta kezét a vízbe, és elkezdte megmosni Draco hátát. Kissé habozott, mikor semmilyen látható reakciót nem váltott ki a gyengéd érintéssel, de végül halkan megkérdezte.

- Mióta itt vagyunk, furcsán viselkedsz. Valami baj van?

Draco sóhajtott.

- Nem nincs. Csak… - hallgatott el hirtelen.

- Csak?

- Nem ide tartozik, vagyis nem ebbe a világba, hanem… - legyintett. - Mindegy.

- Nem az, ha bánkódsz miatta - jelentette ki Harry.

Beszéd közben Harry is levetkőzött, és beült a dézsába Dracóval szemben. Várta, hogy Draco belekezdjen.

- Emlékszel, mit mondott anyám a legutóbbi látogatásakor?

- Mire gondolsz pontosan? Elég sok mindenről volt szó.

- Az apámról. Mármint, hogy látogassuk meg.

- Emlékszem. És?

- Mikor Perselusnál voltam, ő is ugyanezt hozta fel.

- Végül is igazuk van, már rég beszélnünk kellett volna vele.

- Csak azzal a feltétellel segített a bájitalt elkészítésében, hogy miután visszamentünk, meglátogatjuk apámat.

- Érthető. Én már anyád látogatása után is megtettem volna, csak te nem voltál hajlandó rá - simított végig Harry Draco arcán, mire párja végre elszakította tekintetét a víztükörről, és ránézett. - Nem kell egyedül menned - folytatta. - Szembenézünk vele ketten - fogta két tenyerébe Draco egyik kezét, és bátorítóan megszorította.

- Téged tényleg nem zavar?

- Nem. Elmegyünk és kész! Legalább megnyugszol. Látom, mennyire szeretnéd, hogy apád elfogadjon minket.

- Ez nem…

- Ne kezd megint, Draco! Látszik, mennyire bánt a dolog, főleg mikor kettesben vagyunk.

- A többiek is észrevették?

- Biztos vagyok benne, csak éppen nem szólnak semmit. Tudod milyenek, nem?

- De. Én… Á! Annyira barom vagyok! - szakadt ki hirtelen Dracóból.

- Nem. Csak önfejű és makacs - vigyorgott rá Harry.

- Akár csak te - viszonozta a mosolyt Draco.

Harry ajkait lassan a szőke férfiéhoz érintette, aki azonnal átvette az irányítást, és gyors táncba hívta a nyelvét. Draco karjai köré fonódtak. Beleolvadt az ölelésbe és a puha ajkak érintésébe.

Arra eszmélt, hogy párja a bejáratát ingerli. Úgy helyezkedett, hogy Draco jobban hozzáférhessen, és a puhatolózó ujj könnyedén el tudjon merülni benne, amit a nedves környezet csak még jobban elősegített. Ujja körkörös mozdulataival elkezdte Harry előkészítését, legérzékenyebb pontjain ingerelve, amitől a férfi ködös tekintettel dőlt hátra. A vágytól égő szürke szemek találkoztak a homályos zöld tekintettel. Hogy felgyorsítsa a dolgokat, még egy ujj csatlakozott az elsőhöz, hogy minél hamarabb élvezhesse fáradozásai gyümölcsét.

Ahogy második ujját is harcba küldte, lehajolt Harryhez egy újabb forró csókra. Párja azonnal szívni kezdte az alsó ajkát, majd nyelvével erősen hatolt a szájába. Egyre kevésbé bírt magával, ahogy egy következő ujj is csatlakozott az első kettőhöz, és egyre jobban izgalomba hozta Harryt. A kéjtől elborult aggyal már szinte tépte Draco száját, aki szintén nem fogta vissza magát. Egyre mélyebb pontokat ingerelt ujjaival, majd mikor az izomösszehúzódások erősödtek, kihúzta ujjait, és egy határozott döféssel beléhatolt. Harry felnyögött, és a hirtelen jött érzéstől erősen markolt Draco vállába. A körmei belevájódtak a makulátlan, fehér bőrbe. Közben Draco lassú körkörös mozdulatokkal elkezdett mozogni benne, teljesen birtokba véve a szűk nyílás minden négyzetmilliméterét.

Aztán egyre gyorsabban kezdett mozogni benne. Figyelte a ködös tekintettel ziháló Harryt, aki most is ellenállhatatlanul gyönyörű volt, ahogy egyre jobban közeledett a beteljesülés felé. Egy kicsit lassított, hogy elnyújtsa a végét. Kissé felemelkedett Harryről végigsimított a heréin, amire a merev farka érzékenyen reagált. Erősen rámarkolt és újra gyorsított a tempón. Nem kellett sok, és Harry a hasára lövellt, majd egy-két lökés után Draco is követte. Harry vállának dőlt. Percekig csak zihálásuk hangjai töltötték be a szobát.

Aztán kiszálltak, és szárazra törölték egymást, ahogy azt évek óta tették, majd leültek az ágy szélére. Pontosabban Harry Draco ölébe ült, és rögtön birtokba vette nyakának finom bőrét, nyelvével aprókat körözve az érzékeny felületen. Indult volna lejjebb, de ekkor nyílt a lakrészük külső ajtaja, ami jelezte, hogy megérkeztek a többiek. Erre Harry elnevette magát.

- Pitonnak elment az esze, mikor ideküldött minket!

- Miért? - kérdezte Draco értetlenül.

- Csak gondolj erre a három perverzre! Szerinted csak hárman vannak, vagy néhány lovagot is magukkal hoztak? - lökte Harry játékosan hanyatt Dracót, és lehajolt hozzá egy követelőző csókra, majd belekuncogott párja vállgödrébe, mikor meghallotta a másik szobából átszűrődő nyögéseket.

- Nem nagyon érdekel, mert nekem csak te kellesz - nézett rá komolynak szánt ábrázattal Draco, de az ő szemiben is vidámság bujkált. - Örülök, hogy ideküldött minket Perselus. Ha elmúlik a bájital hatása, és visszatérünk a saját időnkbe, meg is fogom köszönni neki.

- Én is örülök - mosolygott Harry, miközben legördült Dracóról. - Nem bántam meg, hogy végül veletek jöttem.

Draco oldalra fordult, hogy láthassa Harry arcát.

- Nem?

- Nem.

- Pedig sokáig morgolódtál a dolog ellen.

- Ez igaz, de aztán meggondoltam magam.

- Miért is?

- Miattad - bökte meg Harry játékosan.

- Ó, micsoda megtiszteltetés ez a Kis Túlélőtől! - kapott a szívéhez Draco színpadiasan.

- Hé! - terítette be Draco arcát az egyik párnával a nevezett „Kis Túlélő”.

- Jól van, na! Ne bánts! - tiltakozott Draco álfélelemmel.

- Bolond vagy! - csiklandozott az oldalába Harry.

Draco betapasztotta Harry nevető ajkait a sajátjával, és hosszú, mély csókban forrtak össze.

Mikor elváltak, csak zihálva nézték egymást. Szemükben szeretet és vidámság tükröződött. Aztán Harry ásított egyet, mire Draco kettőjükre húzta a takarót, amit félig letúrtak az ágyról. Harry egy Noxot mormolva eloltotta a maradék égő gyertyát, majd átkarolta Draco nyakát, és a karjaiba fészkelődött, fejét a mellkasába fúrva. Légzése hamarosan egyenletessé vált, ami jelezte Dracónak, hogy elaludt. A szőke férfi a rakoncátlan, fekete fürtök közé temette az arcát, beszívta Harry otthonillatát, amitől mindig biztonságban érezte magát és mindig megnyugodott. Egy apró csókot lehelt Harry feje búbjára, majd egy halvány mosollyal az arcán, ő is elaludt.

Tovább>>