Fic: Vége van 1. fejezet
Cím: Vége van 1. fejezet
Páros: Jared/Jensen, Jared/Genevieve Cortese
Korhatár: PG, később R-től NC-17-ig
Megjegyzés/Figyelmeztetés: J2 fic. Mostani pletykák ösztönözték ezt a ficet. Remélem ez is tetszeni fog nektek, és ismertek :)
Mindenki tudta róluk, annak ellenére, hogy nem árulták el, nem bújtak elő vele. Mégis a fél világnak, legalábbis a rajongók nagy részének nyilvánvaló volt, hogy mi van közöttük. Nem is próbálták tagadni, de nem is vallották be. Nem is volt rá szükség. Azok a pillantások, azok az érintések mindent elárultak. Boldogok voltak együtt, ez lerítt róluk. Aztán valami elromlott, senki sem tudja miért.
Jensen hiába várta haza a forgatás után, órákig nem jött, és a telefonjára sem reagált. Mikor aztán végre hazaért bűzlött a női parfümtől és a dohányszagtól.
- Merre jártál? - kérdezte higgadtan. Pedig nehezére esett, mert minden rossz megfordult már a fejében.
- Csak megittunk Genevieve-vel és Mishával egy sört - felelte. Jensen felállt, és odalépett hozzá. Jared csak az ajkára lehelt egy aprócska csókot, aztán arrébb lépett, hogy levegye dzsekijét. Jensen tanácstalanul nézett utána.
- A telefonod?
- Ja, ott hagytam az öltözőben. Bocsi, hogy nem hívtalak.
- Semmi gond. Csak aggódtam, hogy történt veled valami.
- De nem - mosolygott, és belépett a fürdőbe. A másik csak megrázta a fejét, és amikor meghallotta a víz zubogását is, a kis szekrényhez lépett. A kis dobozkából elővett egy szál cigarettát, aztán a terasz felé indult. Odakint meggyújtotta, majd egy sóhajjal fújta ki a füstöt. Mereven bámult utána, ahogy a sötétben tovaszáll.
Jensen csak alkalmakkor dohányzott. Buliban, ha ivott, vagy ha nyomta valami a lelkét. Most sem tudta megmagyarázni, de zaklatott volt, érezte, hogy valami nem stimmel. Igazából ez nem most kezdődött, hanem pár hónappal ezelőtt. Pontosan a kilencedik rész forgatásakor, mikor Jared egyre több időt kezdett tölteni Genevieve-vel. A lány is tudta, hogy ő csak egy álbarátnő, és boldogan ment bele a dologba.
- Persze - mosolygott a lány. - Szívesen megteszem, hiszen látom, hogy mennyire édesek vagytok együtt, és nem akartok lebukni.
Már ennél a mondatnál gyanút foghatott volna, nem a szavak miatt, hanem a hangsúly, és a csillogás miatt, ami az alacsony nő szemében volt, mikor ezt kimondta.
A csikket elpöccintette, és a parázs fénylő pontként szelte át az éjszakát, egészen a medencéig. Jensen csak meghúzta a vállát, tudta, hogy másnap jön a tisztító, és kivakarja belőle. Aztán visszasétált, kibújt a pólójából, és bebújt az ágyba. Elég nehezen tudta arrébb tolni Sadie-t, aki az ágyon terpeszkedett, míg Harley a szőnyegen feküdt. Ahogy Jensen bebújt, a kutya is felállt, és megkereste a kezét. Hozzádugta nedves orrát, aztán megnyalta. Jensen elmosolyodott, és megsimogatta a fejét. Legalább a kutyák nem viselkedtek vele furcsán.
Aztán Jared is megérkezett. Sadie-t simogatta meg először, aztán Harley-t is, majd ledőlt az ágyra. Nyakába húzta a takarót, és hátat fordított Jensennek.
- Jó éjt Jay - dünnyögte szomorkásan.
- Jó éjt - érkezett a semmitmondó válasz.
Másnap reggel későn kellett menni, esti és éjszakai forgatás volt. Két külön stábbal dolgoztak, két külön helyszínen. Jensen Julie-val vett fel jeleneteket, Jared Genevieve-vel. Csak enni gyűltek össze, de Jared ott is furcsán viselkedett. Nem Jensen mellé ült, hanem a lánnyal ült le a nagy asztal végében, és miközben egy hatalmas szendvicset tömött a szájába, nagy áhítattal hallgatta a Genevieve nyávogását. Éppen előző sorozatáról beszélt, hogy mennyire imádott lovagolni, és mennyire szerette, hogy állatokkal foglalkozhatott.
- Hát akkor menj vissza közéjük - motyogta Jensen a kávéja mögül.
- Tessék? - kérdezte mosolyogva Julie.
- Semmi, csak elkalandoztam. Bocsánat.
- Ugyan - mosolygott most is a vörös hajú lány. - Szóval, ott tartottam, hogy amikor Robert fellökött a hatodik jelenetben, megvágtam a vállam. Szerinted megmutassam a dokinak? - kérdezte aggódóan.
- Nagyon fáj? Mert akkor mindenképpen. Meg amúgyis nehogy elfertőződjön.
- Oké - felelte, majd megette salátája utolsó falatját is.
Nemsokára befejezték aznapra a forgatást, Jensen telefonja azonnal csörögni kezdett. Danneel volt az. Kérdezte, hogy hétvégén ráér-e, mert meghívták egy gálára, és hogy nézne ki, ha Jensen nélkül, aki hivatalosan a párja, menne el. Úgy egyezett bele, mint ha a fogát húznák, egyáltalán nem kedvelte a lányt. És sajnos ez sokszor látszott a viselkedésén is. Néha nem tudta elviselni sem Dan érintéseit, de muszáj volt, hiszen ők egy párt alkottak. Ez volt számára az álca. Bár ő képes lett volna mindent feldobni, de még nem lehetett, a sorozat érdekében, hiszen milyen lenne, ha a két testvért alakító színész egyszercsak előbújna, hogy melegek, és ráadásul együtt is vannak. Mondjuk Jensen mindent megpróbált, és próbált Michael C. Hall-al és Jennifer Carpenterrel érvelni, hiszen ők is testvéreket játszanak a Dexterben, mégis összejöttek, sőt össze is házasodtak. De Eric és a többiek mindig lehűtötték, hogy azért ők még sem mindketten férfiak. Ezzel már nem nagyon tudott vitatkozni.
Mogorván ült be az autóba, és várta Jaredet, aki még mindig az öltözőben volt. Aztán lihegve futott ki a kocsihoz.
- Még elugrok a srácokkal biliárdozni.
- Vajon honnan tudtam…
- Nem jössz?
- Semmi kedvem. Veled ellentétben, én ma kemény munkát végeztem. Fáj mindenem, nem túl jó dolog, ha az embert többször is egy betonoszlophoz vágják.
- Akkor otthon találkozunk - mondta vidáman, aztán elszaladt. Jensen csak sóhajtott egyet, ahogy nézte a másik autó felé szaladó fiatalabbikat. Mi romlott el vajon, kérdezte magában.
Ujjaival dobolt a kormányon, ahogy kihajtott a kereszteződésből. Figyelmetlen volt, nem vette észre, hogy már piros a lámpa, ezért egy másik autó egyenesen belehajtott. Nem történt nagy baj, az autók orra tört meg, de Jensent a biztonság kedvéért bevitték a kórházba, ugyanis lefejelte a kormányt. Pár órát bent töltött, megvizsgálták, de még alkoholszintet is mértek nála, hátha ivott, és azért nem vette észre a lámpát. De semmit nem találtak.
Végül hazament, de addigra már délelőtt tizenegy felé járhatott az idő. Jared nem volt sehol, még a kórházból sem tudták elérni, hogy értesítsék. Jensen a konyhában ült, egy fagyasztott húst tartott az összevarrt homlokához, amikor a másik hazaért.
- Mi történt?
- Inkább én kérdezhetném ezt Jared. Mi a franc történt? Kórházban voltam, próbáltak hívni téged, de ki vagy kapcsolva.
- Lemerült a mobilom.
- Persze, tegnap otthagytad, ma lemerült. Felőled meg is dögölhetnék!
- Jensen… - suttogta Jared, és leguggolt Jensen széke mellé. - Sajnálom. Nem is gondoltam, hogy…
- És ráadásul most érsz haza? Biliárdozni mentetek, nem?
- Persze de utána beugrottunk… - itt lassított, hátha Jensen a szavába vág. Pontosan arra várt.
- Hová? Na hová? Mondd csak!
- Enni a Wendy’sbe.
- Rendben - bólintott Jensen, majd az asztal közepére vágta a húst, és elviharzott a szobába. Jared utána.
- Mit csinálsz?
- Mivel ez a te házad - mondta, miközben a párnáit és a takaróját szedte össze. - Én alszok a kanapén.
- Erre semmi szükség.
- Dehogynem. Majd ha egyszer úgy jössz haza, hogy nem érzem rajtad Genevieve Chanel 5-ét, akkor visszajövök.
- Micsoda? Honnan? Mi van?
- Jared, meleg vagyok. Hidd el, hogy felismerem - bökte oda, majd majdnem fellökte, úgy lépett ki a szobából. Most Jared nézett utána tanácstalanul. Jensen pedig megágyazott magának a nappaliban, és lefeküdt. Pár perc múlva már aludt is. Vagyis azt tettette, mert Jared figyelte. Amikor felnyitotta a szemét, csak azt látta, hogy Jared előveszi a mobilját, bekapcsolja, és miközben tárcsáz valakit, becsukja a hálószoba ajtaját.
- Sejt valamit - mondta.
- Mit tegyünk? - kérdezte Genevieve a vonal másik végén.
- Nem tudom. Lehet, hogy abba kéne hagyni. Oké, izgalmas volt, de nem akarom Jensent elveszíteni.
- Édesem, ennek akkor kellett volna eszedbe jutnia, mikor először benyúltál a bugyimba - nevetett a lány. - Amúgyis azt mondtad, hogy Sandy-vel is lefeküdtél néha.
- De az más volt Gen. Vele öt évig voltam együtt. Már akkor is vele voltam, mikor Jensent megismertem.
- Miért lenne más? Hiszen most velem jársz hivatalosan.
- De Jensennel élek. Jensenhez tartozom.
- Nem tartozol te senkihez…
A telefonhívás nemcsak Jaredet zaklatta fel, hanem Jensent is, pedig ő nem hallott belőle semmit. Aznap nem volt forgatás, így egész nap egy házban kellett lenniük. Mondjuk így is megoldották a dolgot. Jensen vagy kint volt, vagy a dolgozószobában. Jared pedig vagy tévézett, vagy a kutyákkal játszott odakint.
Aztán történt egy olyan dolog, amitől Jensen gyanúja beigazolódott. Jared éppen felállt a számítógép elől, és elrohant valahová. Jensen leült, hogy megnézze az e-mailjeit, amikor a Yahoo Messenger ablaka felugrott.
„Genny/Ruby üzenete:
10kor a Pine Motelben. Hiányzol”
Hirtelen elsötétült Jensen előtt a világ. Keze megremegett, válaszolni akart valamit, de inkább uralkodott magán. Felugrott, felkapta a kabátját.
- Elmentem Mishához! - ordította, majd becsapta maga mögött az ajtót.
Estig csak autózott, majd nem messze megállt a motel előtt. És megtörtént… Jared autója leparkolt, és kiszállt belőle. Úgy sétált el a tizenötös szobáig, mint ha haza menne, és nyitotta is az ajtót. Jensen kicsit közelebb ment, és így láthatta, ahogy Genevieve Jared nyakába ugrik, és megcsókolják egymást.
Kifosztotta a bárpultot teljesen. Először Jared whiskey-jét bontotta fel, amit a stábtól kapott a huszonhatodik születésnapjára. Már attól kellemesen zsibbadt volt, de aztán egy vodkát is talált. Már a sokadikat itta, mire Jared hazaért.
- Mondtam hogy Chanel 5 - mondta a magasnak köszönés helyett.
- Miről beszélsz?
- Láttalak titeket. A Pine-ban. Annyira pofátlanok vagytok, hogy pont ott, ahol mi kezdtük…
- Jensen…
- Nem Jared. Fárasztóak a hazugságaid - ezzel felhörpintett még egy pohárkával. - Mióta? - nézett rá könnyes szemekkel.
- Szeptember.
- Szemétláda - ezzel felállt, de már nagyon részeg volt, így nekidőlt a kanapé támlájának. Jared odaugrott, hogy segítsen neki.
- Ne érj hozzám! - lökte le magáról a kezét. - Ne merészelj mégegyszer megérinteni! - dünnyögte, aztán a fürdő felé sietett, ahonnan pár pillanat múlva öklendezés hallatszott. Mindent kihányt magából, aztán nekidőlt a tusoló ajtajának. Könnyei marták a szemét, amiket már le sem törölt.
Másnap mikor kicsit jobban lett, azonnal összepakolt, és hívott egy taxit.
- Isten veled Jared - ezzel kilépett az ajtón.
Folyt. Köv.
2. fejezet 3. fejezet 4. fejezet
Páros: Jared/Jensen, Jared/Genevieve Cortese
Korhatár: PG, később R-től NC-17-ig
Megjegyzés/Figyelmeztetés: J2 fic. Mostani pletykák ösztönözték ezt a ficet. Remélem ez is tetszeni fog nektek, és ismertek :)
Mindenki tudta róluk, annak ellenére, hogy nem árulták el, nem bújtak elő vele. Mégis a fél világnak, legalábbis a rajongók nagy részének nyilvánvaló volt, hogy mi van közöttük. Nem is próbálták tagadni, de nem is vallották be. Nem is volt rá szükség. Azok a pillantások, azok az érintések mindent elárultak. Boldogok voltak együtt, ez lerítt róluk. Aztán valami elromlott, senki sem tudja miért.
Jensen hiába várta haza a forgatás után, órákig nem jött, és a telefonjára sem reagált. Mikor aztán végre hazaért bűzlött a női parfümtől és a dohányszagtól.
- Merre jártál? - kérdezte higgadtan. Pedig nehezére esett, mert minden rossz megfordult már a fejében.
- Csak megittunk Genevieve-vel és Mishával egy sört - felelte. Jensen felállt, és odalépett hozzá. Jared csak az ajkára lehelt egy aprócska csókot, aztán arrébb lépett, hogy levegye dzsekijét. Jensen tanácstalanul nézett utána.
- A telefonod?
- Ja, ott hagytam az öltözőben. Bocsi, hogy nem hívtalak.
- Semmi gond. Csak aggódtam, hogy történt veled valami.
- De nem - mosolygott, és belépett a fürdőbe. A másik csak megrázta a fejét, és amikor meghallotta a víz zubogását is, a kis szekrényhez lépett. A kis dobozkából elővett egy szál cigarettát, aztán a terasz felé indult. Odakint meggyújtotta, majd egy sóhajjal fújta ki a füstöt. Mereven bámult utána, ahogy a sötétben tovaszáll.
Jensen csak alkalmakkor dohányzott. Buliban, ha ivott, vagy ha nyomta valami a lelkét. Most sem tudta megmagyarázni, de zaklatott volt, érezte, hogy valami nem stimmel. Igazából ez nem most kezdődött, hanem pár hónappal ezelőtt. Pontosan a kilencedik rész forgatásakor, mikor Jared egyre több időt kezdett tölteni Genevieve-vel. A lány is tudta, hogy ő csak egy álbarátnő, és boldogan ment bele a dologba.
- Persze - mosolygott a lány. - Szívesen megteszem, hiszen látom, hogy mennyire édesek vagytok együtt, és nem akartok lebukni.
Már ennél a mondatnál gyanút foghatott volna, nem a szavak miatt, hanem a hangsúly, és a csillogás miatt, ami az alacsony nő szemében volt, mikor ezt kimondta.
A csikket elpöccintette, és a parázs fénylő pontként szelte át az éjszakát, egészen a medencéig. Jensen csak meghúzta a vállát, tudta, hogy másnap jön a tisztító, és kivakarja belőle. Aztán visszasétált, kibújt a pólójából, és bebújt az ágyba. Elég nehezen tudta arrébb tolni Sadie-t, aki az ágyon terpeszkedett, míg Harley a szőnyegen feküdt. Ahogy Jensen bebújt, a kutya is felállt, és megkereste a kezét. Hozzádugta nedves orrát, aztán megnyalta. Jensen elmosolyodott, és megsimogatta a fejét. Legalább a kutyák nem viselkedtek vele furcsán.
Aztán Jared is megérkezett. Sadie-t simogatta meg először, aztán Harley-t is, majd ledőlt az ágyra. Nyakába húzta a takarót, és hátat fordított Jensennek.
- Jó éjt Jay - dünnyögte szomorkásan.
- Jó éjt - érkezett a semmitmondó válasz.
Másnap reggel későn kellett menni, esti és éjszakai forgatás volt. Két külön stábbal dolgoztak, két külön helyszínen. Jensen Julie-val vett fel jeleneteket, Jared Genevieve-vel. Csak enni gyűltek össze, de Jared ott is furcsán viselkedett. Nem Jensen mellé ült, hanem a lánnyal ült le a nagy asztal végében, és miközben egy hatalmas szendvicset tömött a szájába, nagy áhítattal hallgatta a Genevieve nyávogását. Éppen előző sorozatáról beszélt, hogy mennyire imádott lovagolni, és mennyire szerette, hogy állatokkal foglalkozhatott.
- Hát akkor menj vissza közéjük - motyogta Jensen a kávéja mögül.
- Tessék? - kérdezte mosolyogva Julie.
- Semmi, csak elkalandoztam. Bocsánat.
- Ugyan - mosolygott most is a vörös hajú lány. - Szóval, ott tartottam, hogy amikor Robert fellökött a hatodik jelenetben, megvágtam a vállam. Szerinted megmutassam a dokinak? - kérdezte aggódóan.
- Nagyon fáj? Mert akkor mindenképpen. Meg amúgyis nehogy elfertőződjön.
- Oké - felelte, majd megette salátája utolsó falatját is.
Nemsokára befejezték aznapra a forgatást, Jensen telefonja azonnal csörögni kezdett. Danneel volt az. Kérdezte, hogy hétvégén ráér-e, mert meghívták egy gálára, és hogy nézne ki, ha Jensen nélkül, aki hivatalosan a párja, menne el. Úgy egyezett bele, mint ha a fogát húznák, egyáltalán nem kedvelte a lányt. És sajnos ez sokszor látszott a viselkedésén is. Néha nem tudta elviselni sem Dan érintéseit, de muszáj volt, hiszen ők egy párt alkottak. Ez volt számára az álca. Bár ő képes lett volna mindent feldobni, de még nem lehetett, a sorozat érdekében, hiszen milyen lenne, ha a két testvért alakító színész egyszercsak előbújna, hogy melegek, és ráadásul együtt is vannak. Mondjuk Jensen mindent megpróbált, és próbált Michael C. Hall-al és Jennifer Carpenterrel érvelni, hiszen ők is testvéreket játszanak a Dexterben, mégis összejöttek, sőt össze is házasodtak. De Eric és a többiek mindig lehűtötték, hogy azért ők még sem mindketten férfiak. Ezzel már nem nagyon tudott vitatkozni.
Mogorván ült be az autóba, és várta Jaredet, aki még mindig az öltözőben volt. Aztán lihegve futott ki a kocsihoz.
- Még elugrok a srácokkal biliárdozni.
- Vajon honnan tudtam…
- Nem jössz?
- Semmi kedvem. Veled ellentétben, én ma kemény munkát végeztem. Fáj mindenem, nem túl jó dolog, ha az embert többször is egy betonoszlophoz vágják.
- Akkor otthon találkozunk - mondta vidáman, aztán elszaladt. Jensen csak sóhajtott egyet, ahogy nézte a másik autó felé szaladó fiatalabbikat. Mi romlott el vajon, kérdezte magában.
Ujjaival dobolt a kormányon, ahogy kihajtott a kereszteződésből. Figyelmetlen volt, nem vette észre, hogy már piros a lámpa, ezért egy másik autó egyenesen belehajtott. Nem történt nagy baj, az autók orra tört meg, de Jensent a biztonság kedvéért bevitték a kórházba, ugyanis lefejelte a kormányt. Pár órát bent töltött, megvizsgálták, de még alkoholszintet is mértek nála, hátha ivott, és azért nem vette észre a lámpát. De semmit nem találtak.
Végül hazament, de addigra már délelőtt tizenegy felé járhatott az idő. Jared nem volt sehol, még a kórházból sem tudták elérni, hogy értesítsék. Jensen a konyhában ült, egy fagyasztott húst tartott az összevarrt homlokához, amikor a másik hazaért.
- Mi történt?
- Inkább én kérdezhetném ezt Jared. Mi a franc történt? Kórházban voltam, próbáltak hívni téged, de ki vagy kapcsolva.
- Lemerült a mobilom.
- Persze, tegnap otthagytad, ma lemerült. Felőled meg is dögölhetnék!
- Jensen… - suttogta Jared, és leguggolt Jensen széke mellé. - Sajnálom. Nem is gondoltam, hogy…
- És ráadásul most érsz haza? Biliárdozni mentetek, nem?
- Persze de utána beugrottunk… - itt lassított, hátha Jensen a szavába vág. Pontosan arra várt.
- Hová? Na hová? Mondd csak!
- Enni a Wendy’sbe.
- Rendben - bólintott Jensen, majd az asztal közepére vágta a húst, és elviharzott a szobába. Jared utána.
- Mit csinálsz?
- Mivel ez a te házad - mondta, miközben a párnáit és a takaróját szedte össze. - Én alszok a kanapén.
- Erre semmi szükség.
- Dehogynem. Majd ha egyszer úgy jössz haza, hogy nem érzem rajtad Genevieve Chanel 5-ét, akkor visszajövök.
- Micsoda? Honnan? Mi van?
- Jared, meleg vagyok. Hidd el, hogy felismerem - bökte oda, majd majdnem fellökte, úgy lépett ki a szobából. Most Jared nézett utána tanácstalanul. Jensen pedig megágyazott magának a nappaliban, és lefeküdt. Pár perc múlva már aludt is. Vagyis azt tettette, mert Jared figyelte. Amikor felnyitotta a szemét, csak azt látta, hogy Jared előveszi a mobilját, bekapcsolja, és miközben tárcsáz valakit, becsukja a hálószoba ajtaját.
- Sejt valamit - mondta.
- Mit tegyünk? - kérdezte Genevieve a vonal másik végén.
- Nem tudom. Lehet, hogy abba kéne hagyni. Oké, izgalmas volt, de nem akarom Jensent elveszíteni.
- Édesem, ennek akkor kellett volna eszedbe jutnia, mikor először benyúltál a bugyimba - nevetett a lány. - Amúgyis azt mondtad, hogy Sandy-vel is lefeküdtél néha.
- De az más volt Gen. Vele öt évig voltam együtt. Már akkor is vele voltam, mikor Jensent megismertem.
- Miért lenne más? Hiszen most velem jársz hivatalosan.
- De Jensennel élek. Jensenhez tartozom.
- Nem tartozol te senkihez…
A telefonhívás nemcsak Jaredet zaklatta fel, hanem Jensent is, pedig ő nem hallott belőle semmit. Aznap nem volt forgatás, így egész nap egy házban kellett lenniük. Mondjuk így is megoldották a dolgot. Jensen vagy kint volt, vagy a dolgozószobában. Jared pedig vagy tévézett, vagy a kutyákkal játszott odakint.
Aztán történt egy olyan dolog, amitől Jensen gyanúja beigazolódott. Jared éppen felállt a számítógép elől, és elrohant valahová. Jensen leült, hogy megnézze az e-mailjeit, amikor a Yahoo Messenger ablaka felugrott.
„Genny/Ruby üzenete:
10kor a Pine Motelben. Hiányzol”
Hirtelen elsötétült Jensen előtt a világ. Keze megremegett, válaszolni akart valamit, de inkább uralkodott magán. Felugrott, felkapta a kabátját.
- Elmentem Mishához! - ordította, majd becsapta maga mögött az ajtót.
Estig csak autózott, majd nem messze megállt a motel előtt. És megtörtént… Jared autója leparkolt, és kiszállt belőle. Úgy sétált el a tizenötös szobáig, mint ha haza menne, és nyitotta is az ajtót. Jensen kicsit közelebb ment, és így láthatta, ahogy Genevieve Jared nyakába ugrik, és megcsókolják egymást.
Kifosztotta a bárpultot teljesen. Először Jared whiskey-jét bontotta fel, amit a stábtól kapott a huszonhatodik születésnapjára. Már attól kellemesen zsibbadt volt, de aztán egy vodkát is talált. Már a sokadikat itta, mire Jared hazaért.
- Mondtam hogy Chanel 5 - mondta a magasnak köszönés helyett.
- Miről beszélsz?
- Láttalak titeket. A Pine-ban. Annyira pofátlanok vagytok, hogy pont ott, ahol mi kezdtük…
- Jensen…
- Nem Jared. Fárasztóak a hazugságaid - ezzel felhörpintett még egy pohárkával. - Mióta? - nézett rá könnyes szemekkel.
- Szeptember.
- Szemétláda - ezzel felállt, de már nagyon részeg volt, így nekidőlt a kanapé támlájának. Jared odaugrott, hogy segítsen neki.
- Ne érj hozzám! - lökte le magáról a kezét. - Ne merészelj mégegyszer megérinteni! - dünnyögte, aztán a fürdő felé sietett, ahonnan pár pillanat múlva öklendezés hallatszott. Mindent kihányt magából, aztán nekidőlt a tusoló ajtajának. Könnyei marták a szemét, amiket már le sem törölt.
Másnap mikor kicsit jobban lett, azonnal összepakolt, és hívott egy taxit.
- Isten veled Jared - ezzel kilépett az ajtón.
Folyt. Köv.
2. fejezet 3. fejezet 4. fejezet