Fic: Vége van 4. fejezet
Cím: Vége van 4. fejezet
Páros: Jared/Jensen, Jared/Genevieve Cortese
Korhatár: R
Megjegyzés/Figyelmeztetés: J2 fic. Mostani pletykák ösztönözték ezt a ficet. Remélem ez is tetszeni fog nektek, és ismertek :)
1. fejezet 2. fejezet 3. fejezet
- Arról volt szó, hogy beszélgetünk - kapkodott levegőért Jared.
- Hallgass - vigyorgott a másik, és tovább csókolta. Megrekedtek az ajtóban, ott estek egymásnak. Nem bírták tovább türtőztetni magukat, már út közben a kocsiban simogatták egymás combját, ott összefonták ujjaikat.
Nagy nehezen eljutottak a kanapéig, ahol most Jared került alulra, Jensen rajta feküdt, és úgy folytatták, amit elkezdtek.
- Azért mégis meg kellene beszélnünk - vetette most fel az ötletet Jensen újból.
- Ahogy mondod - motyogta Jay már nagyon álmosan.
- Hogy lesz ezután?
- Hogy legyen? - kérdezte, és feltámaszkodott Jensen mellé. - Így nem folytathatjuk.
- De nem ám.
- Akkor Jensen? Tudod, hogy tiéd a döntés - mosolygott, miközben szerelme arcát simogatta. Lelkére újból béke telepedett.
- Nem tudom Jared - rázta meg a fejét, és végig a másik szemébe nézett. - Én szeretnék megbízni benned - motyogta. - De nem tudok. Viszont elszakadni sem tudok tőled - vallotta meg őszintén.
- De én sem tőled - mosolygott, és lehajolt megcsókolni. - Vissza akarlak kapni, és mindent megteszek, hogy megbízz bennem.
Ahogy ezt a mondatot befejezte, újból megcsókolta, és folytatták, ahol az előbb abbahagyták. Ismét felhevültek, és a csókokból és simogatásokból ismét szeretkezés lett. Reggelig abba sem hagyták, viszont akkor már nem volt idejük pihenni. Álmosan, fáradtan, de mégis valami megfoghatatlan boldogsággal mentek forgatni. Mindenki észrevette rajtuk a változást, Genevieve is.
- Szóval kibékültetek? - kérdezte idegesen.
- És ha igen? Gen neked ehhez semmi közöd.
- Igazad van. Nekem az egy ég adta világon semmi közöm az egészhez - mondta, és vigyorogva elsétált. Ez Jaredet kicsit megrémítette, de dolgozott tovább.
Jól haladtak a munkával, aznap be is fejezték az epizódot. Bár a végére kicsit zaklatottabbak lettek, hiszen borzasztó nehéz volt azokat a felvételeket megcsinálni, amiben egymás ellen harcoltak. Hiába voltak ott a kaszkadőrök, néhány jelenetnél még így is megsérültek.
- Nagyon fáj a vállam - nyöszörgött Jared a lakókocsiban.
- Hadd nézzem meg - felelte Jensen, és már húzta is le a másikról a pólót. - Nem csodálom. Hatalmas horzsolás van itt - ezzel lapockájára tette a kezét. - Nem csak sebes, hanem végig bekékült - folytatta, és már simogatta Jared hátát. - Piszkosul fájhat - mondta együtt érzően. Jared hirtelen hátrafordult, és belerántotta az ölébe Jensent. - Hé! Nem vagyok valami kislány, akit az öledben tartva megszédítesz!
- Nem vagy kislány - vigyorgott Jay, és Jensen férfiasságához nyúlt. A másik csak felnyögött, és legféltettebb testrésze kapásból reagált az érintésre. - De mégis megszédítelek. - Ahogy ezt kimondta, szemében huncut fény csillant.
- Basszus, miért vagy mindig ilyen kanos? - kérdezte szemrehányóan, és kiszállt Jared öléből.
- Bocsánat - motyogta Jared, de már késő volt, ugyanis Jensen fogta a cuccait, és kiment a lakókocsiból. Persze rohant utána, a kocsinál érte utol.
- Most nem szeretnék átmenni. Haza akarok menni és pihenni.
- De hát… Azt hittem, hogy megint az én házam az otthonod.
- Nem az Jared. Az a te kis saját birodalmad - ezzel beült kocsijába. - Holnap találkozunk.
Jared nem túl vidáman ment haza. Nem tudta mire vélni Jensen hirtelen pálfordulását, nem értette, hogy most miért taszítja el magától. Elővette a telefonját, és próbálta hívni Jensent, de az nem vette fel a telefont. Jared aggódni kezdett, és küldött egy sms-t.
„Sajnálom, ha megbántottalak. Szeretlek, és remélem, hogy ettől ugyanaz marad kettőnk között. J. „
Hamarosan érkezett rá válasz is.
„Gondolkoztam Jay. Ez így nem fog menni. Bocsáss meg, de tényleg vége van.”
Jareddel megpördült a szoba. Hirtelen a falhoz vágta a telefont, pedig azt hitte, hogy ilyet ő nem tenne. Egy darabig dühöngött, aztán jobb ötlete támadt.
- Szia Misha. Ugye nem zavarlak?
- Dehogy. Mi a baj?
- Honnan tudod, hogy baj van?
- Tudod, én, mint az Úr angyala… - viccelődött Castiel hangján.
- Ne most, oké.
- Rendben, bocsánat. Szóval? Máris vihar van a paradicsomban?
- Valahogy úgy. Hirtelen meggondolta magát, és bejelentette, hogy nem fog menni neki, és befejeztük.
- És te erre?
- Nem tudok mit reagálni. Legszívesebben máris mennék hozzá, hogy jobb belátásra bírjam.
- Akkor? Még otthon vagy? Indulj, és verd ki a fejéből ezt a hülyeséget!
- Köszi Misha - ezzel Jared már ki is nyomta a telefont.
Autóban azt gyakorolta, hogy mit fog mondani a másiknak, amikor odaér. Rengeteg piros lámpát kapott, azt hitte meg fog őrülni. Ráadásul dugó is volt a városban. Aztán egy olyan kereszteződéshez ért, ahol borzasztó hosszú volt a sor, volt ideje körülnézni, miközben kezeivel a kormányt püfölte. Meglátott egy virágost, és nem törődve a dudálással odarohant. Vett egyetlen szál rózsát. Tudta, hogy férfiaknak nem szokás virágot adni, bár a melegek szokásaival nem volt tisztában. Jensen előtt csak nőkkel volt dolga, sőt Jensen előtt egyetlen férfit sem tartott vonzónak.
Két lány sétált be a virágoshoz, ahol nagy sor volt. Pont Jared háta mögött álltak meg, és nagyon sugdolóztak. Jay néha hátranézett, és olyankor a lányok fülig pirultak.
- Jared? - szólalt meg végül a bátrabb.
- Tessék? - válaszolt kedvesen.
- Izé… Mi Minnesotából jöttünk, hogy izé… Hogy lássunk titeket, meg a forgatást.
- Édesek vagytok - mosolygott rájuk, de közben sorra került. Kérte a rózsát, aztán visszafordult a lányokhoz.
- Kinek lesz?
- A partneremnek.
- Oh - mosolyogtak mindketten sejtelmesen. - Izé, szóval… Adnál nekünk autogramot?
- Persze - felelte, és kért egy tollat, és két papírt. - Hogy hívnak titeket?
- Lucy vagyok.
- Én Sarah.
- Akkor Lucy-nak és Sarah-nak, akik majdnem lebuktattak, sok szeretettel. Jared Padalecki - ezzel átnyújtotta a lányoknak.
- Köszi - ragyogott mindkét lány arca. - És Jensen meg fog bocsátani - mondta Lucy, és ezután mindketten elviharzottak az üzletből. Jared nézett utánuk értetlenül, de végül megrántotta a vállát.
Ahogy visszaült a kocsiba, eszébe jutott, hogyan ismerte meg Jensent. Már akkor volt valami szikra kettejük között, mikor Eric bemutatta őket egymásnak. Tisztán emlékezett rá, hogy mekkorát dobbant a szíve, amikor kezet fogott Jensennel. Aztán mikor az első jelenetüket forgatták, és a földön feküdtek egymáshoz feszülve. Emlékezett arra is, hogy milyen hatást gyakorolt rá Jensen közelsége, és hogy a férfi utána hogyan nézett rá. Attól a tekintettől mindig zavarba jött. Aztán az első csók is eszébe jutott, ami pár héttel később csattant el köztük egy stábbuli után. És végül az, hogy Jensent milyen nehezen tudta meghódítani, mert a másik picit bizalmatlan volt vele. Persze még a lopott percek is agyába tolultak, amiket vagy a díszletek eldugott zegzugaiban töltöttek, vagy valamelyikkőjük lakókocsijában. És a megkönnyebbülés is, mikor végre felvállalták egymást Eric és a többiek előtt.
Így már gyorsabban telt az idő, és szinte észrevétlenül jutott el a stáb által bérelt házhoz, ahol Jensen ideiglenesen meghúzta magát. Idegesen kopogtatott az ajtón, de Jensen nem bújt elő. Sokadik kopogásra, sőt az már dörömbölés volt, érkezett csak válasz.
- Megyek már az isten szerelmére. Nem igaz, hogy az embernek még a fürdőszobában sincs nyugta - morgott, miközben már nyitotta az ajtót. Éppen haját szárítgatta egy törölközővel. Csak alsó és póló volt rajta. - Jared?
- Szia - mondta zavartan.
- Miért jöttél? Azt hittem egyértelmű voltam az üzenetemben.
- Teljesen. De én nem hagyom magam ilyen egyszerűen lerázni - ezzel belépett az ajtón. - Nem hiszem el, hogy ez neked jó Jensen.
- Miről beszélsz?
- Hát, hogy egyszerűen kidobsz. Én komolyan azt hittem, hogy jó úton haladunk.
- Mi felé? Jay. Napok óta, ha találkozunk, mindig az ágyban kötünk ki. Semmi más nem zajlik köztünk, csak szex.
- De ez nekem nem egyszerű szex Jensen. Én a szívemet neked adom közben, ami már amúgy is a tiéd. Sajnálom, ha úgy tűnik, hogy semmi mást nem akarok, de nem így van. Én mindent akarok, ami te vagy Jensen - sóhajtotta. - És nem csak a testedet. Az illatodat, a mosolyodat. Téged. Érted? - kérdezte már kétségbeesetten.
- Értem.
- Akkor mi a baj? Miért nem tudsz újból bizalmat szavazni nekem? Amikor a lelkemet kiteszem neked?
- Mert…
- Jó. Rendben. Akkor innentől, másképp csinálom. Eljössz velem vacsorázni? - kérdezte, majd nagy levegőt vett, és átadta a rózsát. - Kérlek - nézett most kiskutya szemekkel.
- Rendben. Mikor?
- Most, azonnal.
- Most? De hát nem úgy vagyunk öltözve.
- Na és? Hazaugrok, átöltözök. Fél óra múlva itt vagyok, addig te is elkészülsz.
- Oké - bólogatott Jensen.
Jared tényleg elrohant, Jensen pedig tétován kezdett ruhákat keresgélni magának. Végül egy farmert, egy zöld pólót, arra pedig egy fekete zakót húzott. Leült, és úgy várta Jaredet. Most össze volt zavarodva. Olyan jól eldöntötte, hogy ő most kemény lesz, és szakít Jareddel, de nem ment. Ráadásul a másik tényleg mindent megtett, ilyennek még sosem látta.
Most nem abba az étterembe mentek, ahová régen jártak, hanem az egyik legpuccosabb helyre, ahol véletlenül volt szabad asztal. De ez annak volt köszönhető, hogy mindenki ismerte őket, és helyi sztároknak számítottak. A pincér odakísérte őket az asztalukhoz, ahol Jared kihúzta a széket Jensennek. Egész este így telt, Jared előzékeny és udvarias volt. Bókolt Jensennek, tulajdonképpen udvarolt neki.
- Jay. Nem vagyok egy szentimentális lány. Kérlek, nagyon szépen kérlek, ne kezelj úgy.
- Bocsánat. Ezt is elrontottam. Csak tudod… Nem tudom, mit tegyek.
- Jared. Hiszen már ismerlek. Csak add önmagad - mosolygott.
Ezentúl minden nap így telt. Csináltak minden estére programot. Moziba mentek, vagy otthon dvd-ztek. Ha az idő engedte, lementek a tengerpartra. Sétálgattak, beszélgettek, de egyetlen csók sem csattant közöttük.
Jared nem ment el a többiekkel szórakozni, minden szabad percét Jensennel töltötte. De élvezte, nem volt igénye arra, hogy mással legyen.
Aztán vége lett a forgatásnak. Eric és a többiek búcsúbulit rendeztek. Jared nem akart elmenni, ő azt az estét is Jensennel akarta tölteni, de a másik erősködött, hogy menjenek el együtt, mint barátok. Ezek a szavak mélyen Jared szívébe martak, de nyelt egyet, és elfogadta, hogy Jensen csak barátként tekint már rá. Pedig ő pont az ellenkezőjét akarta ezzel elérni.
Bent már jó volt a hangulat. Mindenki nevetgélt, iszogatott.
- Tetszik a zene? - kérdezte egy fiatal asszisztens. - Egy rajongói oldalról töltöttem le. Dean mixnek hívták. Szerintem király - vigyorgott, és felhangosította a zenét.
- Jó - felelte egy lány, aki elkezdte rázni magát a gitár zúgására.
Jensen végignézett az embereken, tetszett neki, hogy jól érzik magukat. De ő nem találta a helyét most. Jaredre nézett, aki Phillel beszélgetett éppen. Odament egy asztalból és szekrénykéből rögtönzött bárpulthoz, és kért egy whiskey-t. Iszogatni kezdte, aztán megkívánta a cigarettát, ezért kifelé vette az irányt. Odakint meggyújtotta, és lassan kezdett pöfékelni. Aztán lépteket hallott.
- Hello Jensen.
- Misha.
- Hogy érzed magad, hogy vége?
- Furcsán, mint minden évad végén. Te?
- Én jól. Az első évadzáró bulim. Mindig ilyen jó a hangulat?
- Aha.
- De látom, te nem érzed magad túl jól.
- Nem tudom. Igazából szerintem nincs mit ünnepelni. Három hónap múlva úgyis kezdődik minden elölről.
- Ez igaz. De szerintem nem ez a te bajod, igaz?
- Mióta vagy te a csapat agyturkásza? Mert tudom ám, hogy te pátyolgatod Jared érzékeny kis lelkét.
- Nem vagyok én semmi. Csak egy barát.
- Értem.
- Kérdezni akarok tőled valamit.
- Tessék csak.
- Miért csinálod ezt?
- Mi csinálok miért?
- Jensen. Tudod nagyon jól. Miért műveled ezt Jareddel és magaddal? Miért hagyod, hogy eltávolodjatok egymástól?
- Nem távolodtunk el egymástól. Sőt, most közelebb állunk egymáshoz, mint valaha. Barátok vagyunk.
- Ugye csak viccelsz? Hogy mondhatod azt, hogy barátok vagytok? Meghaltok egymásért, és ez szinte ordít rólatok.
- És ha igen? Ennek akkor is vége van.
- Hülye vagy. Hülyébb mint gondoltam. Azt kell, hogy mondjam, hogy te még ostobább vagy, mint Jared - mondta csalódottan, miközben tanácstalanul rázta a fejét. - Csinálj, amit akarsz. Csak majd akkor fogsz rájönni, hogy mekkora hibát követtél el, ha már késő lesz - mondta, és otthagyta Jensent, aki még egy cigit gyújtott. Azt még lassabban szívta el. Elgondolkodtatták Misha szavai, de még mindig bizonytalan volt. Végül bement, és Jaredet kereste a szemével. De sehol nem találta. Megint kiment, hogy körülnézzen. Egy lakókocsiban találta meg. Olyat látott, mint még soha. Jared ült az ágyon, fejét térdére hajtotta, és halkan zokogott.
- Történt valami? - kérdezte aggódva.
- Te történtél Jensen. Mégis mit tegyek még? Ennél többre képtelen vagyok, még ha meg is szakadok.
- Jared…
- És te hideg vagy, és érzéketlen. Mit tegyek? Mondd meg, és én megteszem.
- Én igazán nem tudom…
- Erre most mit mondjak? Én honnan tudjam? Én vagyok a hülye, azt hittem, helyre lehet hozni. De tudom, hogy ami történt, végképp elszakított minket. Ideje beletörődnöm, hogy tényleg vége - motyogta, és letörölte a könnyeit. - Holnap hazamegyek San Antonioba. Nem foglak keresni, békén hagylak - ezzel felállt az ágyról. Kilépett az ajtón, és zsebre dugott kézzel indult a kocsija felé. Ott pedig Genevieve várta. Kihívóan mosolygott rá, de Jared átnézett rajta.
- Lennél szíves leszállni a motorháztetőről, hogy el tudjak menni?
- Jared szívem - kezdte mézesmázos hangon. - Fel akarlak vidítani.
- Hagyj békén! Hányszor ugassam már el neked? Miért nem fogod fel, hogy nem akarok soha többé tőled semmit? Tűnj már el az életemből, oké?
- Igaza van Genevieve - szólalt meg Jensen a háttérből. - Ezerszer elmondta már neked, hogy undorodik tőled. Miért jó ez neked? Miért jó az, hogy nap mint nap megaláznak. Szánalmas vagy - ezzel átkarolta Jared derekát. A fiatalabb meglepetten nézett rá, egészen addig, amíg Jensen meg nem csókolta.
Fáradtan feküdtek egymás karjaiban. Mindketten izzadtak voltak, alig kaptak levegőt, de boldogok voltak.
- Tévedtem - sóhajtotta Jensen. - A békülő szex ezerszer jobb a búcsúszexnél - vigyorgott.
- Szeretlek - felelte Jared teljesen természetesen. Jensen könyökére támaszkodva nézte az arcát.
- Én is téged Jared - suttogta, és megcsókolta. - Meg tudsz nekem bocsátani? Bocsáss meg.
Jared csak mosolygott, és még szorosabbra fonta karjait Jensen körül. Neki nem volt mit megbocsátania, hiszen nem is haragudott szerelmére. Úgy érezte, hogy megérdemelte ezt a kis szenvedést, míg Jensennek bűntudata volt, hogy ilyen sokáig kínozta a másikat.
De már nem számított, hiszen újból egymásra találtak, és csak ez volt a lényeg.
És a történetnek itt van vége :)
Páros: Jared/Jensen, Jared/Genevieve Cortese
Korhatár: R
Megjegyzés/Figyelmeztetés: J2 fic. Mostani pletykák ösztönözték ezt a ficet. Remélem ez is tetszeni fog nektek, és ismertek :)
1. fejezet 2. fejezet 3. fejezet
- Arról volt szó, hogy beszélgetünk - kapkodott levegőért Jared.
- Hallgass - vigyorgott a másik, és tovább csókolta. Megrekedtek az ajtóban, ott estek egymásnak. Nem bírták tovább türtőztetni magukat, már út közben a kocsiban simogatták egymás combját, ott összefonták ujjaikat.
Nagy nehezen eljutottak a kanapéig, ahol most Jared került alulra, Jensen rajta feküdt, és úgy folytatták, amit elkezdtek.
- Azért mégis meg kellene beszélnünk - vetette most fel az ötletet Jensen újból.
- Ahogy mondod - motyogta Jay már nagyon álmosan.
- Hogy lesz ezután?
- Hogy legyen? - kérdezte, és feltámaszkodott Jensen mellé. - Így nem folytathatjuk.
- De nem ám.
- Akkor Jensen? Tudod, hogy tiéd a döntés - mosolygott, miközben szerelme arcát simogatta. Lelkére újból béke telepedett.
- Nem tudom Jared - rázta meg a fejét, és végig a másik szemébe nézett. - Én szeretnék megbízni benned - motyogta. - De nem tudok. Viszont elszakadni sem tudok tőled - vallotta meg őszintén.
- De én sem tőled - mosolygott, és lehajolt megcsókolni. - Vissza akarlak kapni, és mindent megteszek, hogy megbízz bennem.
Ahogy ezt a mondatot befejezte, újból megcsókolta, és folytatták, ahol az előbb abbahagyták. Ismét felhevültek, és a csókokból és simogatásokból ismét szeretkezés lett. Reggelig abba sem hagyták, viszont akkor már nem volt idejük pihenni. Álmosan, fáradtan, de mégis valami megfoghatatlan boldogsággal mentek forgatni. Mindenki észrevette rajtuk a változást, Genevieve is.
- Szóval kibékültetek? - kérdezte idegesen.
- És ha igen? Gen neked ehhez semmi közöd.
- Igazad van. Nekem az egy ég adta világon semmi közöm az egészhez - mondta, és vigyorogva elsétált. Ez Jaredet kicsit megrémítette, de dolgozott tovább.
Jól haladtak a munkával, aznap be is fejezték az epizódot. Bár a végére kicsit zaklatottabbak lettek, hiszen borzasztó nehéz volt azokat a felvételeket megcsinálni, amiben egymás ellen harcoltak. Hiába voltak ott a kaszkadőrök, néhány jelenetnél még így is megsérültek.
- Nagyon fáj a vállam - nyöszörgött Jared a lakókocsiban.
- Hadd nézzem meg - felelte Jensen, és már húzta is le a másikról a pólót. - Nem csodálom. Hatalmas horzsolás van itt - ezzel lapockájára tette a kezét. - Nem csak sebes, hanem végig bekékült - folytatta, és már simogatta Jared hátát. - Piszkosul fájhat - mondta együtt érzően. Jared hirtelen hátrafordult, és belerántotta az ölébe Jensent. - Hé! Nem vagyok valami kislány, akit az öledben tartva megszédítesz!
- Nem vagy kislány - vigyorgott Jay, és Jensen férfiasságához nyúlt. A másik csak felnyögött, és legféltettebb testrésze kapásból reagált az érintésre. - De mégis megszédítelek. - Ahogy ezt kimondta, szemében huncut fény csillant.
- Basszus, miért vagy mindig ilyen kanos? - kérdezte szemrehányóan, és kiszállt Jared öléből.
- Bocsánat - motyogta Jared, de már késő volt, ugyanis Jensen fogta a cuccait, és kiment a lakókocsiból. Persze rohant utána, a kocsinál érte utol.
- Most nem szeretnék átmenni. Haza akarok menni és pihenni.
- De hát… Azt hittem, hogy megint az én házam az otthonod.
- Nem az Jared. Az a te kis saját birodalmad - ezzel beült kocsijába. - Holnap találkozunk.
Jared nem túl vidáman ment haza. Nem tudta mire vélni Jensen hirtelen pálfordulását, nem értette, hogy most miért taszítja el magától. Elővette a telefonját, és próbálta hívni Jensent, de az nem vette fel a telefont. Jared aggódni kezdett, és küldött egy sms-t.
„Sajnálom, ha megbántottalak. Szeretlek, és remélem, hogy ettől ugyanaz marad kettőnk között. J. „
Hamarosan érkezett rá válasz is.
„Gondolkoztam Jay. Ez így nem fog menni. Bocsáss meg, de tényleg vége van.”
Jareddel megpördült a szoba. Hirtelen a falhoz vágta a telefont, pedig azt hitte, hogy ilyet ő nem tenne. Egy darabig dühöngött, aztán jobb ötlete támadt.
- Szia Misha. Ugye nem zavarlak?
- Dehogy. Mi a baj?
- Honnan tudod, hogy baj van?
- Tudod, én, mint az Úr angyala… - viccelődött Castiel hangján.
- Ne most, oké.
- Rendben, bocsánat. Szóval? Máris vihar van a paradicsomban?
- Valahogy úgy. Hirtelen meggondolta magát, és bejelentette, hogy nem fog menni neki, és befejeztük.
- És te erre?
- Nem tudok mit reagálni. Legszívesebben máris mennék hozzá, hogy jobb belátásra bírjam.
- Akkor? Még otthon vagy? Indulj, és verd ki a fejéből ezt a hülyeséget!
- Köszi Misha - ezzel Jared már ki is nyomta a telefont.
Autóban azt gyakorolta, hogy mit fog mondani a másiknak, amikor odaér. Rengeteg piros lámpát kapott, azt hitte meg fog őrülni. Ráadásul dugó is volt a városban. Aztán egy olyan kereszteződéshez ért, ahol borzasztó hosszú volt a sor, volt ideje körülnézni, miközben kezeivel a kormányt püfölte. Meglátott egy virágost, és nem törődve a dudálással odarohant. Vett egyetlen szál rózsát. Tudta, hogy férfiaknak nem szokás virágot adni, bár a melegek szokásaival nem volt tisztában. Jensen előtt csak nőkkel volt dolga, sőt Jensen előtt egyetlen férfit sem tartott vonzónak.
Két lány sétált be a virágoshoz, ahol nagy sor volt. Pont Jared háta mögött álltak meg, és nagyon sugdolóztak. Jay néha hátranézett, és olyankor a lányok fülig pirultak.
- Jared? - szólalt meg végül a bátrabb.
- Tessék? - válaszolt kedvesen.
- Izé… Mi Minnesotából jöttünk, hogy izé… Hogy lássunk titeket, meg a forgatást.
- Édesek vagytok - mosolygott rájuk, de közben sorra került. Kérte a rózsát, aztán visszafordult a lányokhoz.
- Kinek lesz?
- A partneremnek.
- Oh - mosolyogtak mindketten sejtelmesen. - Izé, szóval… Adnál nekünk autogramot?
- Persze - felelte, és kért egy tollat, és két papírt. - Hogy hívnak titeket?
- Lucy vagyok.
- Én Sarah.
- Akkor Lucy-nak és Sarah-nak, akik majdnem lebuktattak, sok szeretettel. Jared Padalecki - ezzel átnyújtotta a lányoknak.
- Köszi - ragyogott mindkét lány arca. - És Jensen meg fog bocsátani - mondta Lucy, és ezután mindketten elviharzottak az üzletből. Jared nézett utánuk értetlenül, de végül megrántotta a vállát.
Ahogy visszaült a kocsiba, eszébe jutott, hogyan ismerte meg Jensent. Már akkor volt valami szikra kettejük között, mikor Eric bemutatta őket egymásnak. Tisztán emlékezett rá, hogy mekkorát dobbant a szíve, amikor kezet fogott Jensennel. Aztán mikor az első jelenetüket forgatták, és a földön feküdtek egymáshoz feszülve. Emlékezett arra is, hogy milyen hatást gyakorolt rá Jensen közelsége, és hogy a férfi utána hogyan nézett rá. Attól a tekintettől mindig zavarba jött. Aztán az első csók is eszébe jutott, ami pár héttel később csattant el köztük egy stábbuli után. És végül az, hogy Jensent milyen nehezen tudta meghódítani, mert a másik picit bizalmatlan volt vele. Persze még a lopott percek is agyába tolultak, amiket vagy a díszletek eldugott zegzugaiban töltöttek, vagy valamelyikkőjük lakókocsijában. És a megkönnyebbülés is, mikor végre felvállalták egymást Eric és a többiek előtt.
Így már gyorsabban telt az idő, és szinte észrevétlenül jutott el a stáb által bérelt házhoz, ahol Jensen ideiglenesen meghúzta magát. Idegesen kopogtatott az ajtón, de Jensen nem bújt elő. Sokadik kopogásra, sőt az már dörömbölés volt, érkezett csak válasz.
- Megyek már az isten szerelmére. Nem igaz, hogy az embernek még a fürdőszobában sincs nyugta - morgott, miközben már nyitotta az ajtót. Éppen haját szárítgatta egy törölközővel. Csak alsó és póló volt rajta. - Jared?
- Szia - mondta zavartan.
- Miért jöttél? Azt hittem egyértelmű voltam az üzenetemben.
- Teljesen. De én nem hagyom magam ilyen egyszerűen lerázni - ezzel belépett az ajtón. - Nem hiszem el, hogy ez neked jó Jensen.
- Miről beszélsz?
- Hát, hogy egyszerűen kidobsz. Én komolyan azt hittem, hogy jó úton haladunk.
- Mi felé? Jay. Napok óta, ha találkozunk, mindig az ágyban kötünk ki. Semmi más nem zajlik köztünk, csak szex.
- De ez nekem nem egyszerű szex Jensen. Én a szívemet neked adom közben, ami már amúgy is a tiéd. Sajnálom, ha úgy tűnik, hogy semmi mást nem akarok, de nem így van. Én mindent akarok, ami te vagy Jensen - sóhajtotta. - És nem csak a testedet. Az illatodat, a mosolyodat. Téged. Érted? - kérdezte már kétségbeesetten.
- Értem.
- Akkor mi a baj? Miért nem tudsz újból bizalmat szavazni nekem? Amikor a lelkemet kiteszem neked?
- Mert…
- Jó. Rendben. Akkor innentől, másképp csinálom. Eljössz velem vacsorázni? - kérdezte, majd nagy levegőt vett, és átadta a rózsát. - Kérlek - nézett most kiskutya szemekkel.
- Rendben. Mikor?
- Most, azonnal.
- Most? De hát nem úgy vagyunk öltözve.
- Na és? Hazaugrok, átöltözök. Fél óra múlva itt vagyok, addig te is elkészülsz.
- Oké - bólogatott Jensen.
Jared tényleg elrohant, Jensen pedig tétován kezdett ruhákat keresgélni magának. Végül egy farmert, egy zöld pólót, arra pedig egy fekete zakót húzott. Leült, és úgy várta Jaredet. Most össze volt zavarodva. Olyan jól eldöntötte, hogy ő most kemény lesz, és szakít Jareddel, de nem ment. Ráadásul a másik tényleg mindent megtett, ilyennek még sosem látta.
Most nem abba az étterembe mentek, ahová régen jártak, hanem az egyik legpuccosabb helyre, ahol véletlenül volt szabad asztal. De ez annak volt köszönhető, hogy mindenki ismerte őket, és helyi sztároknak számítottak. A pincér odakísérte őket az asztalukhoz, ahol Jared kihúzta a széket Jensennek. Egész este így telt, Jared előzékeny és udvarias volt. Bókolt Jensennek, tulajdonképpen udvarolt neki.
- Jay. Nem vagyok egy szentimentális lány. Kérlek, nagyon szépen kérlek, ne kezelj úgy.
- Bocsánat. Ezt is elrontottam. Csak tudod… Nem tudom, mit tegyek.
- Jared. Hiszen már ismerlek. Csak add önmagad - mosolygott.
Ezentúl minden nap így telt. Csináltak minden estére programot. Moziba mentek, vagy otthon dvd-ztek. Ha az idő engedte, lementek a tengerpartra. Sétálgattak, beszélgettek, de egyetlen csók sem csattant közöttük.
Jared nem ment el a többiekkel szórakozni, minden szabad percét Jensennel töltötte. De élvezte, nem volt igénye arra, hogy mással legyen.
Aztán vége lett a forgatásnak. Eric és a többiek búcsúbulit rendeztek. Jared nem akart elmenni, ő azt az estét is Jensennel akarta tölteni, de a másik erősködött, hogy menjenek el együtt, mint barátok. Ezek a szavak mélyen Jared szívébe martak, de nyelt egyet, és elfogadta, hogy Jensen csak barátként tekint már rá. Pedig ő pont az ellenkezőjét akarta ezzel elérni.
Bent már jó volt a hangulat. Mindenki nevetgélt, iszogatott.
- Tetszik a zene? - kérdezte egy fiatal asszisztens. - Egy rajongói oldalról töltöttem le. Dean mixnek hívták. Szerintem király - vigyorgott, és felhangosította a zenét.
- Jó - felelte egy lány, aki elkezdte rázni magát a gitár zúgására.
Jensen végignézett az embereken, tetszett neki, hogy jól érzik magukat. De ő nem találta a helyét most. Jaredre nézett, aki Phillel beszélgetett éppen. Odament egy asztalból és szekrénykéből rögtönzött bárpulthoz, és kért egy whiskey-t. Iszogatni kezdte, aztán megkívánta a cigarettát, ezért kifelé vette az irányt. Odakint meggyújtotta, és lassan kezdett pöfékelni. Aztán lépteket hallott.
- Hello Jensen.
- Misha.
- Hogy érzed magad, hogy vége?
- Furcsán, mint minden évad végén. Te?
- Én jól. Az első évadzáró bulim. Mindig ilyen jó a hangulat?
- Aha.
- De látom, te nem érzed magad túl jól.
- Nem tudom. Igazából szerintem nincs mit ünnepelni. Három hónap múlva úgyis kezdődik minden elölről.
- Ez igaz. De szerintem nem ez a te bajod, igaz?
- Mióta vagy te a csapat agyturkásza? Mert tudom ám, hogy te pátyolgatod Jared érzékeny kis lelkét.
- Nem vagyok én semmi. Csak egy barát.
- Értem.
- Kérdezni akarok tőled valamit.
- Tessék csak.
- Miért csinálod ezt?
- Mi csinálok miért?
- Jensen. Tudod nagyon jól. Miért műveled ezt Jareddel és magaddal? Miért hagyod, hogy eltávolodjatok egymástól?
- Nem távolodtunk el egymástól. Sőt, most közelebb állunk egymáshoz, mint valaha. Barátok vagyunk.
- Ugye csak viccelsz? Hogy mondhatod azt, hogy barátok vagytok? Meghaltok egymásért, és ez szinte ordít rólatok.
- És ha igen? Ennek akkor is vége van.
- Hülye vagy. Hülyébb mint gondoltam. Azt kell, hogy mondjam, hogy te még ostobább vagy, mint Jared - mondta csalódottan, miközben tanácstalanul rázta a fejét. - Csinálj, amit akarsz. Csak majd akkor fogsz rájönni, hogy mekkora hibát követtél el, ha már késő lesz - mondta, és otthagyta Jensent, aki még egy cigit gyújtott. Azt még lassabban szívta el. Elgondolkodtatták Misha szavai, de még mindig bizonytalan volt. Végül bement, és Jaredet kereste a szemével. De sehol nem találta. Megint kiment, hogy körülnézzen. Egy lakókocsiban találta meg. Olyat látott, mint még soha. Jared ült az ágyon, fejét térdére hajtotta, és halkan zokogott.
- Történt valami? - kérdezte aggódva.
- Te történtél Jensen. Mégis mit tegyek még? Ennél többre képtelen vagyok, még ha meg is szakadok.
- Jared…
- És te hideg vagy, és érzéketlen. Mit tegyek? Mondd meg, és én megteszem.
- Én igazán nem tudom…
- Erre most mit mondjak? Én honnan tudjam? Én vagyok a hülye, azt hittem, helyre lehet hozni. De tudom, hogy ami történt, végképp elszakított minket. Ideje beletörődnöm, hogy tényleg vége - motyogta, és letörölte a könnyeit. - Holnap hazamegyek San Antonioba. Nem foglak keresni, békén hagylak - ezzel felállt az ágyról. Kilépett az ajtón, és zsebre dugott kézzel indult a kocsija felé. Ott pedig Genevieve várta. Kihívóan mosolygott rá, de Jared átnézett rajta.
- Lennél szíves leszállni a motorháztetőről, hogy el tudjak menni?
- Jared szívem - kezdte mézesmázos hangon. - Fel akarlak vidítani.
- Hagyj békén! Hányszor ugassam már el neked? Miért nem fogod fel, hogy nem akarok soha többé tőled semmit? Tűnj már el az életemből, oké?
- Igaza van Genevieve - szólalt meg Jensen a háttérből. - Ezerszer elmondta már neked, hogy undorodik tőled. Miért jó ez neked? Miért jó az, hogy nap mint nap megaláznak. Szánalmas vagy - ezzel átkarolta Jared derekát. A fiatalabb meglepetten nézett rá, egészen addig, amíg Jensen meg nem csókolta.
Fáradtan feküdtek egymás karjaiban. Mindketten izzadtak voltak, alig kaptak levegőt, de boldogok voltak.
- Tévedtem - sóhajtotta Jensen. - A békülő szex ezerszer jobb a búcsúszexnél - vigyorgott.
- Szeretlek - felelte Jared teljesen természetesen. Jensen könyökére támaszkodva nézte az arcát.
- Én is téged Jared - suttogta, és megcsókolta. - Meg tudsz nekem bocsátani? Bocsáss meg.
Jared csak mosolygott, és még szorosabbra fonta karjait Jensen körül. Neki nem volt mit megbocsátania, hiszen nem is haragudott szerelmére. Úgy érezte, hogy megérdemelte ezt a kis szenvedést, míg Jensennek bűntudata volt, hogy ilyen sokáig kínozta a másikat.
De már nem számított, hiszen újból egymásra találtak, és csak ez volt a lényeg.
És a történetnek itt van vége :)