Fic: Tükröm, tükröm... 6. fejezet
Cím: Tükröm, tükröm… . fejezet
Páros: Dean/Sam, tehát wincest
Korhatár: R
Megjegyzés/Figyelmeztetés: BODYSWAP! ; + saját szereplő.
1. fejezet 2. fejezet 3. fejezet 4. fejezet 5. fejezet
Reggel egymás karjaiban ébredtek, és hiába voltak kimerültek az éjjeltől, mégis kipihentebbek voltak, mint életük során bármikor. Így történhetett meg az is, hogy Dean sem délben ébredt, hanem már korán reggel, és együtt sétáltak le a fogadóba. Valóban nagyon korán volt, mert még alig lézengett valaki ott, aki mégis, az még álmos arccal iszogatta a kávéját.
- Jó reggelt fiúk! - köszönt rájuk mosolyogva Ellen. - Kidobott titeket az ágy?
- Valahogy úgy - válaszolt Dean szűkszavúan, de mosolyogva. Közben Jo is előtipegett az egyik vendég rántottájával a kezében.
- Szia Dean - mosolygott az idősebb testvérre, aki csak megrázta a fejét, és leült az egyik asztalhoz.
- Mi is kérnénk egy olyat, ha lehet - adta fel a rendelést a reggelijükre. Már jóízűen eszegettek, amikor Bobby lesietett a lépcsőn. Nyugtalanul körülnézett, majd a testvérekhez lépett.
- Nem láttátok Shane-t? Sehol sem találom.
- Biztos elment kajálni - mondta Dean, és lehúzta a kávéja utolsó kortyát. Abban a pillanatban rohant be a fiú az ajtón. - Az emlegetett.
- Jönnek! - kiáltotta Shane.
- Kik jönnek?
- Vámpírok! Kiszagoltak, és vagy tizen közelítenek erre.
- Nem tudtuk mi hiányzik - sóhajtotta Dean, de amilyen nyugodtan mondta, olyan gyorsan szaladt fel az emeletre a fegyvereiért. - Úgy sem mernek bejönni ide, hiszen ez a hely tele van vadászokkal - mondta, miközben elővette kedvenc pengéjét. - De jobb, ha felkészülünk a legrosszabbra.
Dean leült, míg mindenki összekészült. Rajtuk, Ellenen és Bobby-n kívül még három vadász volt a fogadóban, de az egyik otthagyta őket, mondván, hogy ez nem az ő dolga, nem fog szívességet tenni a Winchestereknek, és teszi kockára bőrét. Ezen a másik kettő is elgondolkozott, és össze is szedték cuccaikat, hogy indulnak. Nem jutottak túl sokáig, ugyanis már a parkolóban hallani lehetett a kiáltásukat. A vérszopók odaértek, és széttépték a két menekülő vadászt.
- Ez is az én hibám - motyogta Shane. - Én hoztam rátok, meg mindenkire őket.
- Ez most fejezd be - szólt rá Dean. - Ne sajnálkozz, a csapatban már ki van osztva az önsajnáló szerepe - nézett ekkor öccsére. - Vámpír vagy öcsém, tégy úgy, mint egy vámpír. Mutasd meg mennyire vagy tökös - bátorította a fiút, aki továbbra is ijedt szemekkel nézett rá. - Elhiszem, hogy be vagy szarva, de emlékszel, amikor a démon ellen megvédtél minket? Na legyél olyan, mint akkor. Azt a Shane-t szeretem - mosolygott rá.
Nemsokára elhalkultak a kintről beszűrődő hangok, és dermesztő csend lett. Nem ciripeltek a tücskök sem, semmit sem lehetett hallani. Bent a feszültség egyre nőtt, árgus tekintettel figyelték az ajtót. De még nem történt semmi. Dean először Samre nézett, aki izgatottan tekintett vissza, majd szemével Bobby-t fürkészte, akin az izgalom jele nem látszódtak. Aztán Ellent szemlélte meg, aki már kijött a pult mögül, és egy hosszú kést szorongatott. Mellette Jo állt, aki húsbárddal kezében álldogált, de minden figyelmét arra összpontosította, hogy még így is jól nézzen ki, és vonzó legyen Dean szemében. Shane Dean háta mögött állt, de már nem félt annyira. Jó hatással voltak rá az idősebb testvér szavai, és Sam bátorító tekintete.
Egyre nagyobb volt a csend, már a felkészült vadászok lélegzetét is hallani lehetett. És ekkor hatalmas csörömpöléssel betört az egyik ablak, és egy hatalmas vámpír ugrott be rajta. Agyarai már rég előbújtak, és valami artikulálatlan hangot adott ki. Amint lábai a földre értek, betörték az ajtót is. Nyugodt léptekkel sétált be rajta hét-nyolc vérszívó, körbevéve egy fiatalnak tűnő férfit.
- Ejnye Shane - rázta meg a fejét rosszallóan. - Pont Winchesterék? Ugyan - vigyorodott el.
- Logan - sóhajtotta a fiú.
- Mondjuk, már az elején tudhattuk volna, hogy gondok lesznek veled. Vámpír, aki nem hajlandó emberi vért szívni. Ugyanmár. A csinos arcod és kemény feneked tartott életben eddig is - sziszegte a férfi. Dean a fiúra nézett, hogy igaz-e amit mond, Shane pedig bólintott. - De már nincs miért életben tartanom - mondta, és megvillantotta a fogait, ahogy a többiek is. A zenegép ekkor kapcsolt véletlenszerűre, és elindult egy pörgős öreg rock szám. Dean arcára kiült egy széles vigyor, ezt pont Logan egyik talpnyalójának küldte, aki egyből nekiugrott.
A rock szám a harchoz kitűnően illett, a zenei aláfestés Dean kedvére való volt, ahogy az összes vámpír nekik esett. Egy alacsony támadt Bobby-ra, de az öreg még ugrás közben levágta a fejét, így egyel kevesebb volt. A nagydarab, aki az ablakon keresztül érkezett Shane-re támadt, de a fiú nem esett kétségbe. Valóban erősebb volt, mint látszott, és könnyedén kivédte a másik vámpír minden támadását. Igaz, hogy közben a székek és asztalok sorra borultak, mivel a fiú azokon ugrált, miközben harcolt a fajtájához tartozó ellen. Egyedül nála nem volt semmilyen fegyver, de letörte az egyik szék lábát, ami úgy adta meg magát a fiatal vérszívó kezének, mint a kiszáradt ropi. A hatalmas vámpírnak még védekezésre sem volt ideje, Shane gondolkodás nélkül döfte keresztül őt. Persze ez csak feltartóztatta, de a fiú gondolkodás nélkül feltépte agyaraival az ütőerét, és nyakára tapadt. Az utolsó cseppig kiszívta a vérét, amitől Shane szemei vörösek lettek. Elengedte az élettelen testet, lenyalta ajkairól a vért, de állán még ott vöröslött.
Eközben a többiek sem tétlenkedtek, egyre több fej hullott a földre. Egyedült Samet tartotta sakkban két vámpír, de hamarosan az egyik már kilehelte lelkét. Már csak az a vámpír maradt, aki Deanre támadt, és az egyik sarokban álldogáló Logan.
- Erősebb vagy, mint gondoltam fiú - mondta Shane-nek, aki egyre közelebb lépdelt felé. - Ugye nem akarsz pont velem megküzdeni?
- De pontosan azt akarom - felelte, és még egy lépést tett. - Egyedül maradtál Logan.
- Ne hidd - vigyorgott, és amint ezt kimondta, máris két újabb vámpír rohant be a fogadóba, akik azonnal rátámadtak a vadászokra. Csakhogy ekkor egy kés szelte át a levegőt, és belefúródott az egyik mellkasába. A vámpír felordított, és összerogyott. A méreg szétáradt a testében, és egy ismerős ballagott be a hátsó ajtón.
- Előkerültél Ash? - kérdezte Dean rosszallóan, miközben lenyisszantotta támadója fejét. - Mi tartott ennyi ideig?
- Nem volt könnyű halott vért szerezni itt a semmi közepén - felelte a kérdezett, és leszúrta a másik vámpírt is. - Hohó, a főnök meg akar lépni - mondta, mikor meglátta, hogy Logan el akar iszkolni. Shane gyorsabb volt nála, egy ugrással előtte termett, és elállta az útját.
- Hová-hová? - kérdezte vigyorogva, fogai csak úgy villogtak, vörös szemével egyetemben. - Az embereid nélkül elgyengültél igaz? - kérdezte. A másik nem válaszolt, de nem is mozdult. Közben körbevették a többiek is. Dean, Sam, Bobby, Ash és Ellen körbezárták, Jo eközben a bárpult alatt bujkált, mert elvesztette a bátorságát, már az első lehullt fej láttán.
- Engem megölhettek - felelte most a férfi, akit a két testvér térdre kényszerített. - De hamarosan úgyis meghaltok mind.
- És miért? - kérdezte Dean gúnyosan. - Látod, hogy sokkal erősebbek vagyunk nálatok?
- Oh, nehogy azt hidd Dean, hogy tőlünk kell tartanotok - mondta kárörvendően, és Shane-re nézett. - Közöttetek van, aki majd elpusztít mindannyiótokat - nevetett fel. - Gyerünk, öljetek meg!
De nem tették. Legalábbis a vadászok nem. Odalökték Shane-nek, aki még vérmámorban úszott, ezért minden aggály nélkül esett neki Logannek. Valóban minden vérét kiszívta, majd a biztonság kedvéért még a fejét is levágta, ahogy a másik kettővel is tették, akiket Ash tett harcképtelenné.
Néhány óra múlva a fogadótól nem messze hatalmas füst terjengett. A vámpírok teste égett el. Shane állt a tűz mellett, és figyelte, ahogy egykori társai a lángok martalékává lesznek. Ereiben még most is lüktetett a két vámpír vére, olyan volt számára, mint valami drog. Minden érzéke kiélesült még jobban, mint eddig, és így sétált vissza a fogadóba, amit a többiek éppen takarítottak. A fa padlóról nem volt könnyű felsikálni a vért, de lassan megbirkóztak vele.
- Félelmetes voltál Shane - lépett oda hozzá Sam. A fiatalabb testvér most először kezdeményezett beszélgetést vele.
- Sajnálom - húzta meg a vállát a fiú.
- Gondolkodás nélkül, hidegvérrel ölted meg mindkettőt. Pedig olyanok, mint te…
- Ezt még egyszer ne mond! - üvöltötte a fiú, és eltaszította magától Samet. - Nem vagyok olyan, mint ők, megértetted?
- Jól van, nyugi - mondta meglepetten a fiatalabb testvér. De a vámpír még ingerültebb lett. - Pihenj inkább, gondolom, kimerültél…
- És ne kezelj gyerekként! Nem vagyok az. Ha te azt hiszed, hogy láttál rémes dolgokat, el kell, hogy keserítselek. Még semmit sem láttál Sam! - ezzel otthagyta. Sam tanácstalanul álldogált, majd Deanhez lépett.
- Nem könnyű vele - mondta testvérének.
- Engem nagyon emlékeztet valakire - nézett nyomatékosan Dean öccsére. - Kísértetiesen hasonlít valakire… - ezzel felállította az egyik asztalt. Sam mérgesen nézett vissza rá, de már fel is ült arra az asztalra. - Hess innen - ütött rá egy ronggyal bátyja, és mikor Sam felállt, még le is törölte azt.
- Logan vajon rácélzott, mikor azt mondta, hogy köztünk van az, aki elpusztít minket?
- Fogalmam sincs Sam, és most nem is vagyok olyan hangulatban, hogy ezen agyaljak, érted? Menj, keresd meg Bobby-t, és őt fáraszd az elméleteiddel - felelte, és elvette a pultról a neki odakészített sört. Sam duzzogva kisétált a fogadóból, és odament idős barátjukhoz, aki már a kocsiba pakolt, ugyanis indulni akart, minél hamarabb.
Egy ideig nem szóltak egymáshoz, csak Sam is nekiállt pakolgatni. A háttérben még mindig terjengett az elégetett vámpírok füstje. Lassan mindenki összegyűlt az autók köré, csak Shane nem volt sehol. Pár perc múlva ő is megérkezett, vállán táskájával.
- Nem tartok veletek - mondta, és megállt az Impala mellett.
- Dehogynem - felelte ellentmondást nem tűrően Dean.
- Mondom nem. Ki akarom deríteni, hogy miről beszélt Logan - felelte a fiú. - Ha nem őrülök meg a vértől, ki lehetett volna húzni belőle mindent, így az én feladatom, hogy rájöjjek mit akart ezzel mondani.
- De veszélyben vagy Shane. Gondolom más is fog rád vadászni. Mondjuk a fészek többi tagja.
- Elég erős vagyok, meg tudom védeni magam. Különben is, ők biztosan szétszélednek, csak a Logantől való félelmük tartotta össze őket. Döntöttem, megyek.
- Na jó, akkor őszinte leszek veled - kezdett bele Dean. - Nekünk van rád szükségünk Shane. Ha nem vetted volna észre, már kétszer is megdöglöttem volna, ha te nem vagy ott. Jól jön a csapatba egy olyan erős valaki, mint te.
- Te olyan tapasztalattal rendelkezel, amivel mi sosem fogunk Shane - folytatta most Sam. - Szükségünk van rád. Ha te nem lennél, lehet, hogy még mindig Dean testében rohangálnék. - Shane most elbizonytalanodott. És nem csak azért, mert vonzódott Samhez, hanem megérintették ezek a szavak.
- Ne kéresd magad fiam. Mindannyian számítunk rád - mosolygott Bobby, és meglapogatta a vámpír vállát. - Ma mindannyiunk életét megmentetted, amiért hálásak vagyunk, és kérlek, maradj velünk. Már azért is meg kéne gondolnod a dolgot, mert ez a két tökfej nagyon nem szeret csapatban dolgozni, de veled kivételt tesznek.
A fiú pár percig hezitált, aztán bedobta a táskáját az Impalába, majd utána pattant. Kiintegetett Ellennek, Jonak és Ashnek. A férfi furcsán vigyorogva intett vissza, és az Impala kikanyarodott a fogadó elől, és hamarosan Bobby roncstelepe felé hajtott.
- Na sikerült? - kérdezte egy idő után Shane a testvérektől.
- Micsoda? - kérdezte Dean.
- Hát az éjjel.
- Mi van? - kérdezte Sam rémülten.
- Tudod, miről beszélek. Gondolom, hogy annak a csóknak még az autóban meg volt a folytatása, hiszen azért bujkáltatok tegnap egész nap. Szóval sikerült?
- Már most bánom, hogy maradásra bírtalak - sóhajtotta Dean, és bekapcsolta a magnót.
Folyt. Köv.
Páros: Dean/Sam, tehát wincest
Korhatár: R
Megjegyzés/Figyelmeztetés: BODYSWAP! ; + saját szereplő.
1. fejezet 2. fejezet 3. fejezet 4. fejezet 5. fejezet
Reggel egymás karjaiban ébredtek, és hiába voltak kimerültek az éjjeltől, mégis kipihentebbek voltak, mint életük során bármikor. Így történhetett meg az is, hogy Dean sem délben ébredt, hanem már korán reggel, és együtt sétáltak le a fogadóba. Valóban nagyon korán volt, mert még alig lézengett valaki ott, aki mégis, az még álmos arccal iszogatta a kávéját.
- Jó reggelt fiúk! - köszönt rájuk mosolyogva Ellen. - Kidobott titeket az ágy?
- Valahogy úgy - válaszolt Dean szűkszavúan, de mosolyogva. Közben Jo is előtipegett az egyik vendég rántottájával a kezében.
- Szia Dean - mosolygott az idősebb testvérre, aki csak megrázta a fejét, és leült az egyik asztalhoz.
- Mi is kérnénk egy olyat, ha lehet - adta fel a rendelést a reggelijükre. Már jóízűen eszegettek, amikor Bobby lesietett a lépcsőn. Nyugtalanul körülnézett, majd a testvérekhez lépett.
- Nem láttátok Shane-t? Sehol sem találom.
- Biztos elment kajálni - mondta Dean, és lehúzta a kávéja utolsó kortyát. Abban a pillanatban rohant be a fiú az ajtón. - Az emlegetett.
- Jönnek! - kiáltotta Shane.
- Kik jönnek?
- Vámpírok! Kiszagoltak, és vagy tizen közelítenek erre.
- Nem tudtuk mi hiányzik - sóhajtotta Dean, de amilyen nyugodtan mondta, olyan gyorsan szaladt fel az emeletre a fegyvereiért. - Úgy sem mernek bejönni ide, hiszen ez a hely tele van vadászokkal - mondta, miközben elővette kedvenc pengéjét. - De jobb, ha felkészülünk a legrosszabbra.
Dean leült, míg mindenki összekészült. Rajtuk, Ellenen és Bobby-n kívül még három vadász volt a fogadóban, de az egyik otthagyta őket, mondván, hogy ez nem az ő dolga, nem fog szívességet tenni a Winchestereknek, és teszi kockára bőrét. Ezen a másik kettő is elgondolkozott, és össze is szedték cuccaikat, hogy indulnak. Nem jutottak túl sokáig, ugyanis már a parkolóban hallani lehetett a kiáltásukat. A vérszopók odaértek, és széttépték a két menekülő vadászt.
- Ez is az én hibám - motyogta Shane. - Én hoztam rátok, meg mindenkire őket.
- Ez most fejezd be - szólt rá Dean. - Ne sajnálkozz, a csapatban már ki van osztva az önsajnáló szerepe - nézett ekkor öccsére. - Vámpír vagy öcsém, tégy úgy, mint egy vámpír. Mutasd meg mennyire vagy tökös - bátorította a fiút, aki továbbra is ijedt szemekkel nézett rá. - Elhiszem, hogy be vagy szarva, de emlékszel, amikor a démon ellen megvédtél minket? Na legyél olyan, mint akkor. Azt a Shane-t szeretem - mosolygott rá.
Nemsokára elhalkultak a kintről beszűrődő hangok, és dermesztő csend lett. Nem ciripeltek a tücskök sem, semmit sem lehetett hallani. Bent a feszültség egyre nőtt, árgus tekintettel figyelték az ajtót. De még nem történt semmi. Dean először Samre nézett, aki izgatottan tekintett vissza, majd szemével Bobby-t fürkészte, akin az izgalom jele nem látszódtak. Aztán Ellent szemlélte meg, aki már kijött a pult mögül, és egy hosszú kést szorongatott. Mellette Jo állt, aki húsbárddal kezében álldogált, de minden figyelmét arra összpontosította, hogy még így is jól nézzen ki, és vonzó legyen Dean szemében. Shane Dean háta mögött állt, de már nem félt annyira. Jó hatással voltak rá az idősebb testvér szavai, és Sam bátorító tekintete.
Egyre nagyobb volt a csend, már a felkészült vadászok lélegzetét is hallani lehetett. És ekkor hatalmas csörömpöléssel betört az egyik ablak, és egy hatalmas vámpír ugrott be rajta. Agyarai már rég előbújtak, és valami artikulálatlan hangot adott ki. Amint lábai a földre értek, betörték az ajtót is. Nyugodt léptekkel sétált be rajta hét-nyolc vérszívó, körbevéve egy fiatalnak tűnő férfit.
- Ejnye Shane - rázta meg a fejét rosszallóan. - Pont Winchesterék? Ugyan - vigyorodott el.
- Logan - sóhajtotta a fiú.
- Mondjuk, már az elején tudhattuk volna, hogy gondok lesznek veled. Vámpír, aki nem hajlandó emberi vért szívni. Ugyanmár. A csinos arcod és kemény feneked tartott életben eddig is - sziszegte a férfi. Dean a fiúra nézett, hogy igaz-e amit mond, Shane pedig bólintott. - De már nincs miért életben tartanom - mondta, és megvillantotta a fogait, ahogy a többiek is. A zenegép ekkor kapcsolt véletlenszerűre, és elindult egy pörgős öreg rock szám. Dean arcára kiült egy széles vigyor, ezt pont Logan egyik talpnyalójának küldte, aki egyből nekiugrott.
A rock szám a harchoz kitűnően illett, a zenei aláfestés Dean kedvére való volt, ahogy az összes vámpír nekik esett. Egy alacsony támadt Bobby-ra, de az öreg még ugrás közben levágta a fejét, így egyel kevesebb volt. A nagydarab, aki az ablakon keresztül érkezett Shane-re támadt, de a fiú nem esett kétségbe. Valóban erősebb volt, mint látszott, és könnyedén kivédte a másik vámpír minden támadását. Igaz, hogy közben a székek és asztalok sorra borultak, mivel a fiú azokon ugrált, miközben harcolt a fajtájához tartozó ellen. Egyedül nála nem volt semmilyen fegyver, de letörte az egyik szék lábát, ami úgy adta meg magát a fiatal vérszívó kezének, mint a kiszáradt ropi. A hatalmas vámpírnak még védekezésre sem volt ideje, Shane gondolkodás nélkül döfte keresztül őt. Persze ez csak feltartóztatta, de a fiú gondolkodás nélkül feltépte agyaraival az ütőerét, és nyakára tapadt. Az utolsó cseppig kiszívta a vérét, amitől Shane szemei vörösek lettek. Elengedte az élettelen testet, lenyalta ajkairól a vért, de állán még ott vöröslött.
Eközben a többiek sem tétlenkedtek, egyre több fej hullott a földre. Egyedült Samet tartotta sakkban két vámpír, de hamarosan az egyik már kilehelte lelkét. Már csak az a vámpír maradt, aki Deanre támadt, és az egyik sarokban álldogáló Logan.
- Erősebb vagy, mint gondoltam fiú - mondta Shane-nek, aki egyre közelebb lépdelt felé. - Ugye nem akarsz pont velem megküzdeni?
- De pontosan azt akarom - felelte, és még egy lépést tett. - Egyedül maradtál Logan.
- Ne hidd - vigyorgott, és amint ezt kimondta, máris két újabb vámpír rohant be a fogadóba, akik azonnal rátámadtak a vadászokra. Csakhogy ekkor egy kés szelte át a levegőt, és belefúródott az egyik mellkasába. A vámpír felordított, és összerogyott. A méreg szétáradt a testében, és egy ismerős ballagott be a hátsó ajtón.
- Előkerültél Ash? - kérdezte Dean rosszallóan, miközben lenyisszantotta támadója fejét. - Mi tartott ennyi ideig?
- Nem volt könnyű halott vért szerezni itt a semmi közepén - felelte a kérdezett, és leszúrta a másik vámpírt is. - Hohó, a főnök meg akar lépni - mondta, mikor meglátta, hogy Logan el akar iszkolni. Shane gyorsabb volt nála, egy ugrással előtte termett, és elállta az útját.
- Hová-hová? - kérdezte vigyorogva, fogai csak úgy villogtak, vörös szemével egyetemben. - Az embereid nélkül elgyengültél igaz? - kérdezte. A másik nem válaszolt, de nem is mozdult. Közben körbevették a többiek is. Dean, Sam, Bobby, Ash és Ellen körbezárták, Jo eközben a bárpult alatt bujkált, mert elvesztette a bátorságát, már az első lehullt fej láttán.
- Engem megölhettek - felelte most a férfi, akit a két testvér térdre kényszerített. - De hamarosan úgyis meghaltok mind.
- És miért? - kérdezte Dean gúnyosan. - Látod, hogy sokkal erősebbek vagyunk nálatok?
- Oh, nehogy azt hidd Dean, hogy tőlünk kell tartanotok - mondta kárörvendően, és Shane-re nézett. - Közöttetek van, aki majd elpusztít mindannyiótokat - nevetett fel. - Gyerünk, öljetek meg!
De nem tették. Legalábbis a vadászok nem. Odalökték Shane-nek, aki még vérmámorban úszott, ezért minden aggály nélkül esett neki Logannek. Valóban minden vérét kiszívta, majd a biztonság kedvéért még a fejét is levágta, ahogy a másik kettővel is tették, akiket Ash tett harcképtelenné.
Néhány óra múlva a fogadótól nem messze hatalmas füst terjengett. A vámpírok teste égett el. Shane állt a tűz mellett, és figyelte, ahogy egykori társai a lángok martalékává lesznek. Ereiben még most is lüktetett a két vámpír vére, olyan volt számára, mint valami drog. Minden érzéke kiélesült még jobban, mint eddig, és így sétált vissza a fogadóba, amit a többiek éppen takarítottak. A fa padlóról nem volt könnyű felsikálni a vért, de lassan megbirkóztak vele.
- Félelmetes voltál Shane - lépett oda hozzá Sam. A fiatalabb testvér most először kezdeményezett beszélgetést vele.
- Sajnálom - húzta meg a vállát a fiú.
- Gondolkodás nélkül, hidegvérrel ölted meg mindkettőt. Pedig olyanok, mint te…
- Ezt még egyszer ne mond! - üvöltötte a fiú, és eltaszította magától Samet. - Nem vagyok olyan, mint ők, megértetted?
- Jól van, nyugi - mondta meglepetten a fiatalabb testvér. De a vámpír még ingerültebb lett. - Pihenj inkább, gondolom, kimerültél…
- És ne kezelj gyerekként! Nem vagyok az. Ha te azt hiszed, hogy láttál rémes dolgokat, el kell, hogy keserítselek. Még semmit sem láttál Sam! - ezzel otthagyta. Sam tanácstalanul álldogált, majd Deanhez lépett.
- Nem könnyű vele - mondta testvérének.
- Engem nagyon emlékeztet valakire - nézett nyomatékosan Dean öccsére. - Kísértetiesen hasonlít valakire… - ezzel felállította az egyik asztalt. Sam mérgesen nézett vissza rá, de már fel is ült arra az asztalra. - Hess innen - ütött rá egy ronggyal bátyja, és mikor Sam felállt, még le is törölte azt.
- Logan vajon rácélzott, mikor azt mondta, hogy köztünk van az, aki elpusztít minket?
- Fogalmam sincs Sam, és most nem is vagyok olyan hangulatban, hogy ezen agyaljak, érted? Menj, keresd meg Bobby-t, és őt fáraszd az elméleteiddel - felelte, és elvette a pultról a neki odakészített sört. Sam duzzogva kisétált a fogadóból, és odament idős barátjukhoz, aki már a kocsiba pakolt, ugyanis indulni akart, minél hamarabb.
Egy ideig nem szóltak egymáshoz, csak Sam is nekiállt pakolgatni. A háttérben még mindig terjengett az elégetett vámpírok füstje. Lassan mindenki összegyűlt az autók köré, csak Shane nem volt sehol. Pár perc múlva ő is megérkezett, vállán táskájával.
- Nem tartok veletek - mondta, és megállt az Impala mellett.
- Dehogynem - felelte ellentmondást nem tűrően Dean.
- Mondom nem. Ki akarom deríteni, hogy miről beszélt Logan - felelte a fiú. - Ha nem őrülök meg a vértől, ki lehetett volna húzni belőle mindent, így az én feladatom, hogy rájöjjek mit akart ezzel mondani.
- De veszélyben vagy Shane. Gondolom más is fog rád vadászni. Mondjuk a fészek többi tagja.
- Elég erős vagyok, meg tudom védeni magam. Különben is, ők biztosan szétszélednek, csak a Logantől való félelmük tartotta össze őket. Döntöttem, megyek.
- Na jó, akkor őszinte leszek veled - kezdett bele Dean. - Nekünk van rád szükségünk Shane. Ha nem vetted volna észre, már kétszer is megdöglöttem volna, ha te nem vagy ott. Jól jön a csapatba egy olyan erős valaki, mint te.
- Te olyan tapasztalattal rendelkezel, amivel mi sosem fogunk Shane - folytatta most Sam. - Szükségünk van rád. Ha te nem lennél, lehet, hogy még mindig Dean testében rohangálnék. - Shane most elbizonytalanodott. És nem csak azért, mert vonzódott Samhez, hanem megérintették ezek a szavak.
- Ne kéresd magad fiam. Mindannyian számítunk rád - mosolygott Bobby, és meglapogatta a vámpír vállát. - Ma mindannyiunk életét megmentetted, amiért hálásak vagyunk, és kérlek, maradj velünk. Már azért is meg kéne gondolnod a dolgot, mert ez a két tökfej nagyon nem szeret csapatban dolgozni, de veled kivételt tesznek.
A fiú pár percig hezitált, aztán bedobta a táskáját az Impalába, majd utána pattant. Kiintegetett Ellennek, Jonak és Ashnek. A férfi furcsán vigyorogva intett vissza, és az Impala kikanyarodott a fogadó elől, és hamarosan Bobby roncstelepe felé hajtott.
- Na sikerült? - kérdezte egy idő után Shane a testvérektől.
- Micsoda? - kérdezte Dean.
- Hát az éjjel.
- Mi van? - kérdezte Sam rémülten.
- Tudod, miről beszélek. Gondolom, hogy annak a csóknak még az autóban meg volt a folytatása, hiszen azért bujkáltatok tegnap egész nap. Szóval sikerült?
- Már most bánom, hogy maradásra bírtalak - sóhajtotta Dean, és bekapcsolta a magnót.
Folyt. Köv.